Kisboldogasszonyi zarándoklat a Mária-kúthoz Egyházasbáston

Egyházasbást és Vecseklő községek határában a Lőrince-patak forrásánál a szurdokban két kápolna és egy kereszt áll.

A hely már csaknem másfél évszázada zarándoklatok célpontja. Szűz-Mária jelenésének állít emléket, melynek nem szűnő hatása ide vonzza az ájtatos, jámbor híveket.

Portálunk részt vett a szokásos Kisboldogasszonyi zarándoklaton. A zarándokok menete Egyházasbástból indult, Vecseklőnél csatlakoztak hozzájuk, akik Tajtiról, Almágyból, Ajnácskőről, vagy Dobfenekről jöttek. A kb. két kilométeres útvonal nagyon igényes az ember fizikumára. Az útvonal fele viszonylag egyenes terepen fut, de a másik fele meredeken emelkedve, fölfelé vezet. Ám ez a szakasz gyönyörű környezetben, zömmel szép szál bükkfák között kígyózik. Mellette nagyon mély a szurdok, benne a Lőrince-patak csordogál. A menet lassan halad, a zarándokok éneklik az ilyenkor szokásos egyházi dalokat. Hangosan énekelnek, a környező erdő szinte zeng bele.

Kiérve a Mária-kúthoz megpihennek, majd ájtatosan elhelyezkednek az alkalmi miséhez. A misét most Jaromír Ľupták, Egyházasbásti plébános celebrálja. A szentbeszédben szól Mária születésének évfordulójáról és annak jelentőségéről. A mise végén a plébános kiszolgálja az áldozás szentségét is az azt igénylő híveknek.

Mit érdemes tudni a Mária-kút történetéről?

A Mária jelenésről és a kút keletkezéséről több legenda él a nép körében. A legismertebb közülük, amikor a pásztor ember leküldte a néma fiát a patakhoz a szurdokba:

– Ha szomjas vagy fiam, menj le, a patak mellett kapard el az avart, ott ihatsz vizet.

Amikor a fiú az avart kaparta, észrevett egy szépruhás asszonyt, aki megmutatta neki, hol kaparjon. Víz fakadt, a fiú ivott belőle.

Mikor visszament, így szólt az apjához:

– Ittam vizet apám.

Az apja összecsapta a kezét, örült, hogy a szép asszony meggyógyította a fiát. Hálából fából faragott oda egy szobrot női alakkal. Föléje kis tetőt is eszkábált, hogy meg ne ázzon Szűz-Mária.

Ám a szobor leégett. A hagyomány szerint valaki megirigyelte a sok látogatót és felgyújtotta a szobrot. De akkor már csodás gyógyulások történtek és megindultak a zarándoklatok.

Aztán a jámbor, hívő emberek megmozdultak. Lett szobor is, kápolnát is csináltak. Ádám János Básti gazdálkodó két társával kőből építettek egyet, benne a porcelán Mária-szobor a Lurdesi Mária szobrot idézi.

A negyvenes évek végén Lőrinc István Básti plébános időszakában a környező falvak népe szabályos körmenettel, kereszttel, lobogókkal vonult ki a forráshoz. Ő építette a másik kápolnát, amely fából készült. Tábori oltárként szolgált, azon áll a Szentkúti Szűzanya szobra.

A szobor különlegessége, hogy fel van öltöztetve. Ruhája készítését és öltöztetését rituálisan végzik az áldozatos asszonyok. A ruha színe az év folyamán többször kell, hogy változzon.

Medvesalja népe az év folyamán két okból látogatta a forrást. Az egyik, hogy könyörögjön, imádkozzon Szűz-Máriához, kérve segítségét a bajban. A másik ok hogy vizet vigyen haza a forrásból a betegek gyógyítására a családban és a rokonságban. A jámbor hivők szerint ez működik.

A néphagyomány sok csodás esetet, csodás gyógyulást ismer, amelyeket a hely szentségének, Szűz-Mária csodájának tulajdonítanak. Álljon itt egy személyes eset, amely a családomban történt meg.

2009-ben a fiam motorbalesetet szenvedett. A feje nagy ütést kapott, kómában feküdt a kórház intenzív osztályán. Mondhatom kicsiny volt a lelkünk. Segítőkész emberek javasolták nekünk, hozzunk a falu határában levő Mária-kútból vizet, amivel itassuk, vagy kenegessük a fiamat. Biztattak, hogy nyugodtak legyünk, meg fog gyógyulni. Szaladtam a forráshoz, vittem a vizet. Megkenegettük fiamat, aki még azon a napon magához tért a kómából. A gyógyulási folyamat is sikerült neki, ma már ismét egészséges fiatalember. Nagyon nehéz kifejezni, mit is jelentett számunkra, a szülők számára egyrészt a jó szó, a biztatás, amit az emberektől kaptunk. És persze a tény, hogy a fiam akkor magához tért, amit a mai napig Isteni csodának tartok. A fiam egy táblával köszönte meg Szűz-Máriának a közbenjárását, amely ma is ott függ a kőkápolna falán.

Tudni kell, hogy sokak szerint Egyházasbáston ugyanarról a Mária-jelenésről és ugyanarról a vízről van szó, amely a viszonylag közel levő Mátraverebély-Szentkúton ma is tárgyát képezi a hívők áhítatának. Mátraverebély azon kevés ilyen jellegű kultikus helyek közé tartozik Magyarországon, amelyeknek a hitelességét elismeri az egyház is. Jaromír Ľupták plébános szerint az Egyházasbásti Mária-kút történéseit is nyomon követi a katolikus egyház. Hogy elismeri-e kegyhelyi voltát, ez még kérdéses. Szerinte, ha elismeri is, az nagyon érzékeny és nagyon hosszú folyamat eredménye lesz.

Az elmúlt évek alatt a hely szellemének a híre széles körben elterjedt. Barna Gábor néprajzkutató már a múlt évszázad nyolcvanas éveiben megállapította, hogy nemcsak a Medvesalja vonzáskörzetéből zarándokolnak ide, hanem jönnek sokkal messzebbről is, mint Pelsőcről, sőt Ungvárról is.

Most, Kisasszonykor, közel hatvan volt a zarándokok száma. A szomszédos Cered községből, Magyarországról, rendszeresen járnak, most sajnos nem vettek részt a zarándoklaton. Bizonyára a járvány végett. A Bodor házaspár Magyar-Hegymegről jött. Kérdésünkre elmondták, nagyon sokat hallottak a helyről, eljöttek. Még nem voltak itt soha, nagyon tetszett nekik a zarándoklat.

A kápolnák, a forrás környezete- elmondásuk szerint- most jó benyomást tett az emberekre. A Medvesalja polgári társulás, aktív erdőgazdák és polgárok segítségével az elmúlt hetekben kalákában rendbe tette a Mária-kút környékét. Többek között kicserélték a falazott kápolna tetőszerkezetét és a forrás fölé egy kis tetőt ácsoltak.