Szalay Zoltán (DenníkN) fennakadt Gombaszögön. Évekig járt a táborba, ma már inkább az Orbán-fóbiát élteti

Nyitókép: GNYT Fb-oldala

A Körkép.sk által korábban a szlovákiai magyar újságírás egyik szégyenének nevezett Szalay Zoltán (ex Új Szó) ezúttal sem hazudtolta meg önmagát a DenníkN-ben megjelent cikkében.

A Most-Híd egyik szellemi megalkotójaként ismert Kalligramos Szigeti László kegyeltje néhány éve még szervezőként, illetve az Új Szó főszerkesztőjeként vett részt aktívan a Gombaszögi Nyári Táborban. A rendezény akkoriban valóban balliberális elhajlással volt vádolható, hiszen olyan „ikonikus figurák” adták ott egymásnak a kilincset, mint a vegyespárt szellemi keresztapja, Hunčík Péter és Szigeti László, a vadliberális Mészáros András filozófus, korábbi egyetemi tanár, aki Solymos László (Most-Híd) apósa, vagy épp a mindenkori hidas vezetést kiszolgáló túlélőművész, Lovász Attila, a vegyespárthoz közeli, és ideológiailag a magyarországi ellenzékhez húzó Pátria rádió vezetője.

Balliberálisok térvesztése

   

Maga Szalay Zoltán többek között 2017-ben, 2014-ben és 2011-ben is részt vett a táborban. 2011-ben speciel akkori kötetének bemutatóján a vegyespárti keresztapa, Bugár Béla tanácsadója, Bajnai Gordon korábbi felvidéki kampányfőnöke, az Új Szó szerkesztőbizottságának egykori elnöke, a Klligrammal csődbe jutott Szigeti László volt a beszélgetőpartnere.

Szalay és a felvidéki néplélektan

Szalay terjedelmes írásában, mely hétfőn éjjel jelent meg a DenníkN honlapján, aprólékosan véleményezi a tábor felvidéki néplélektanra gyakorolt hatását. Becsületére legyen mondva, a lábjegyzetben azt is feltünteti, hogy ő maga is aktív résztvevője volt mindennek.

Ami most hirtelen zavaró lett számára, hogy a korábbi évek megalapozott, jobbról érkező kritikái következtében a tábor változtatott addigi irányultságán, és immár közelebb áll a magyar kormányzat nemzetpolitikai céljaihoz. Ez pedig megbocsájthatatlan egyeseknek. Ennek tudható be a DenníkN-es riport elfogultsága.

Amíg a Most-Híd egykori kiszolgálója és társai határozták meg az ideológiát, értékrendet, addig a tábor szerintük „semleges platformú“, tehát rendben volt. Amint kiestek a pixisből, minden változott. Jó példa erre a Pátria rádió és a tábor közti tavalyi konfliktus, mely szintén az ellentétes politikai érdekekre vezethető vissza.

Szalaynak így már gondot okoz, hogy a magyar kormány támogatja a fesztivált, hogy nőtt a fideszes résztvevők száma. A cikk azzal is megvádolja a tábor szervezőit, hogy a budapesti hátszélért cserébe ideológiai lojalitást nyújtanak, ami egyeseket – szerintük – el is tántorít a részvételtől. Az írásban megszólaltatott egyik rendszeres programszervező mindenesetre cáfolta ezeket a vádakat.

A Szalay által megfogalmazott abszurd vádak tudatos félelmet, előítéletet keltenek a szlovák olvasóban. Nehezményezi például a helyszínen fellelhető nemzeti szimbólumok tárházát, a kopjafaerdő, a felvidék zászló, vagy a Trianon 100 emlékmű és az abban elhelyezett, felvidéki településekről összegyűjtött termőföld szimbolikáját.

A Szalay által megszólaltatott, korábban a Népszabadság vagy épp az Index melletti kiállást is jegyző Csanda Máté művészettörténész, kurátor szerint a táborban felállított ereklyés zászlótartónak egyenesen revizionista üzenete van. Bármelyik Matica slovenskás megtapsolhatná Csanda másik állítását, miszerint a zászlótartón lengő felvidék zászló is problémás.

„Nyugtalanít, hogy a nemzet és a szülőföld kapcsolata ilyen naturalizált, szakrális, esszenciális módon van ábrázolva. Úgy gondolom, hogy az ilyen szimbólumokkal nagyon óvatosan kell bánni, mert kockázatosak, és a múltban már nagyon csúnya útra vittek,“

– nyilatkozta Csanda.

Bár az azóta politikai pályára is lépett Orosz Örs a cikkben visszautasította az esetleges Horthysta, revizionista célzatot, az írás elérheti célját a szlovákok körében. A bélyeg fel lett helyezve, a Denník N pedig elégedett lehet: Szalay Zoltán személyében megtalálták a sajnálatos módon nemrég elhunyt, ténykedése okán általunk is jól ismert Peter Morvay méltó utódját.

Körkép.sk/KT