Nagy Péter jókai plébános évközi 33. vasárnapon: „Az Isten gazdagsága az ő országa.”

Nyitókép: eletigenlok.hu

A Körkép.sk vasárnaponként, a koronavírus időszakában rendszeresen plébánosok gondolatait közli, hogy ezekben a nehéz napokban lelki táplálékot, támaszt, erőforrást biztosítsunk olvasóinknak az elkövetkező napokban.

Évközi 33. vasárnap Mgr., ThLic. Nagy Péter, jókai plébánost kértük fel arra, hogy lélekerősítő ünnepi gondolatat ossza meg a Kedves Hívekkel, Olvasókkal.

   

EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (Mt 25,14-30)

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt.

Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott: másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.

Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt:

„Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!”

Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”

Krisztusban kedves testvérek!

A szentmisék kezdetén, amikor megbánjuk bűneinket és gyarlóságainkat, hogy tiszta szívvel vehessünk részt az Úr legszentebb áldozatán, akkor többek között ezt is imádkozzuk: „…. hogy sokszor és sokat vétkeztem gondolattal, szóval. cselekedettel és mulasztással…”

Az egyházi év utolsó előtti, 33. vasárnapján az evangéliumi részlet is erről szól, amikor olvassuk a talentumokról szóló példabeszédet. Próbáljuk megfejteni az oktatótörténet mondanivalóját, hogy mire is tanít bennünket.

Elsősorban milyen is a történet szereposztása? A gazda biztosan az Isten. A szolgák szerepében mi – keresztények vagyunk. Az a szolga, aki csak egy talentumot kapott valójában nem tett semmi rosszat, nem vétkezett, amíg az ura el volt utazva. De valójában nem is tett egyáltalán semmit. Félt, nehogy valamit elrontson. A talentumokat hagyományosan az emberi képességekkel szokták azonosítani, pedig nem azok. Az elosztásuk aránya ugyan az Isten véleményét képviseli a hívőkről, de fontos tudatosítani, hogy a talentum a gazda vagyona, az ő gazdagságának a része.

Mi ez a gazdagság? Arany, ezüst vagy gyémánt? Egyáltalán nem. Az Isten gazdagságának a mértéke és mibenléte nem hasonlít a földi királyok gazdagságához. Az Isten gazdagsága az ő országa. Ezt bízta ránk az Úr. Arra hív bennünket, hogy az ő országát működtessük ezen a földön. Az ő országát az emberekkel való kapcsolatán keresztül építi. Mindenki, aki a Mennyei Atya Fiának, Jézus Krisztusnak a követője, azok az ő országának az építői. Valójában Isten ránk bízza országát és átadja nekünk az ő országának evangéliumát.

És mi, mit teszünk vele? Ez a nagy kérdés a mai vasárnap. Csupán formulák mögé rejtjük, megóvjuk méltatlan szemektől, kezektől és ajkaktól vagy Isten országának a titkát és az ő evangéliumát működtetjük. Természetesen nagyon fontos, hogy őrizzük meg sértetlenül a hitünket, védjük meg és egyre jobban elmélyüljünk annak megismerésében, de egyben ez a mai evangélium egy lelki tükröt is tart elénk, hogy mi megkereszteltek hogyan működtetjük Isten országát?

Csupán gyönyörködünk az evangélium egy-egy történetében, esetleg itt-ott a háttérből beszólogatunk a lelkiatyának, Egyházunk vezetőinek, kritizáljuk azokat, akik legalább igyekeznek valamit tenni vagy kivesszük a részünket a saját közösségünk életéből, teszünk is valamit konkrétan az evangélium mindennapi megéléséért? Hogyan adom tovább a hitemet családtagjaimnak? Segítek a férjemnek, feleségemnek, unokáimnak hogy növekedjenek a hitükben? Milyen az én személyes példám? Mit látnak tőlem?

Kedves testvérek! Kérjük ma különösképpen a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, hogy felismerjük, mit kell tennünk, a lehetőségeinkhez mérten annak érdekében, hogy Isten országát építsük a családunkban, munkahelyünkön, iskolánkban, környezetünkben. Hogy ne mulasszuk el megtenni azt, amit tudunk, és életünk végén ne kelljen hallanunk az Úrtól azt, amit a harmadik szolgának mondott: „Te gonosz és lusta szolga! …. Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre!”

Szentlélek Úristen! Tudom, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem engedem, hogy szereteted általuk terjedjen a világban. Amen.    

Nagy Péter, jókai plébános