Halzl József emlékére

Nyitókép: Tarics Péter

A napokban vettünk végső búcsút dr. Halzl Józseftől, a Rákóczi Szövetség volt elnökétől. Életének 87. évében adta vissza lelkét a Teremtőjének. Olyan termékeny és önfeláldozó életművet hagyott nekünk örökségül, ami páratlan. A felvidéki magyarok nagyon sokat köszönhetnek neki, hiszen évtizedekig támogatta – anyagilag és erkölcsileg – a felvidéki magyar óvodákat is iskolákat, felbecsülhetetlen értékű munkát végezve többek között a beiratkozási programon keresztül.

Halzl József 1933-ban született Győrben, a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1956-ban személyesen részt vett a forradalmi eseményekben, ezt később emlékiratokban örökítette meg. A Műszaki Egyetemen 1957-ben mérnöki diplomát, 1962-ben pedig egyetemi doktori címet szerzett.

Pályáját a Hőtervnél töltötte különböző beosztásokban. A rendszerváltáskor az Energiagazdálkodási Részvénytársaság vezérigazgató-helyettese, majd 1991 májusától az újjászervezett Magyar Villamos Művek vezérigazgatója lett. Ebben a minőségében oroszlánrészt vállalt a villamos-energiaipar szerkezeti átalakításában. 1988-ban alapító tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak, majd közreműködött a mozgalom energiapolitikai koncepciójának kidolgozásában, illetve 1995-96-ban a Magyar Demokrata Fórum (MDF) pártigazgatója volt.

   

Az 1989-ben megalakult – a határon túli magyarság szolgálatában tevékenykedő – Rákóczi Szövetség munkájába, röviddel annak megalakulása után, 1989 őszén kapcsolódott be, nem sokkal később a Szövetség elnöke lett. Felvidéki kötődése, nemzeti-keresztény gondolkodása és elkötelezettsége – párosulva a műszaki racionalitással – a szervezet életében (is) újat hozott. Esetében a szavakat, terveket mindig tettek követték. Halzl József koncepciózus irányító munkája, ügyszeretete, komoly munkabírása a mérnöki gondolkodást kiegészítő magas fokú irodalmi, történelmi, zenei és politikai műveltségén alapult. Tevékenysége nemzeti megmaradásunk szempontjából (is) nagyon fontos volt.

A Rákóczi Szövetség – az ő vezetésével – a magyar nemzet egyesítési programját tűzte ki célul, apró lépésekkel, a szervezet anyagi körülményeinek függvényében. Konkrét eredményekről számolhatunk be például a tekintetben, hogy a Rákóczi Szövetség hosszú évek óta folytatott beiratkozási programjának is köszönhetően növekedett a magyar iskolába beíratott gyermekek száma a Felvidéken. Ennek fontosságát mindig hangsúlyozta Halzl József, akinek oroszlánrésze volt a Rákóczi Szövetség – és ezen keresztül a felvidéki magyarság – életében és tevékenységében.

A Szövetség alapításáról a következőképpen nyilatkozott a vele készített egyik interjúmban:

„A Rákóczi Szövetség születését az 1980-as évek vége felé az a felismerés segítette elő, hogy küszöbön állt a politikai rendszer megváltozása Magyarországon. Elsősorban az a gondolat és szándék fogalmazódott meg, hogy az elszakított nemzetrészeken – az új helyzetnek köszönhetően – szervezett formában foglalkozhatunk a határon túli magyarok problémáival, hiszen ez a téma korábban tabunak számított. A Szövetség alapítói 1988-ban baráti kört alkottak, a szervezetet hivatalosan 1989 tavaszán jegyezték be. S itt említeném meg a későbbi főtitkár, Göndöcs László és a fiatalabb nemzedéket képviselő Czenthe Miklós nevét, aki szervezőtitkárként működött. Mindketten komoly szerepet játszottak a Szövetség létrejöttében.

A pénzügyi források szűkössége mellett meg kellett küzdeni azzal is, hogy a magyar társadalomban nem alakult ki kellő mértékben a civil társadalmi magatartás, a jó ügyekben történő cselekvő összefogás. A helyzet az, hogy ma is kevesen vannak, akik a közösségi célokat magukénak érzik és azokért hajlandók áldozatot is hozni. Ez a magatartás nemcsak a magyarországi társadalomban, hanem a határon túli magyar közösségekben is tapasztalható. A Rákóczi Szövetség 1989-ben tehát azért jött létre, hogy a határon túl – elsősorban a Felvidéken és a Kárpátalján – élő magyar kisebbségek nemzeti, kulturális, szellemi, közművelődési és érdekképviseleti tevékenységét segítse és hatékonyan részt vállaljon identitástudatuk megőrzésében.

A Szövetség hármas céljának – a határon túli magyarság összefogásának, a szülőföldjükről elűzött magyarok istápolásának és a névadó II. Rákóczi Ferenc szellemi hagyatéka ápolásának – érvényesítése érdekében szervezetünk széles körű, teljes kárpát-medencei kiterjesztését, a fiatalok bevonását a hatékony munkába, valamint a Szövetség anyagi bázisának megteremtését tartottam a legfontosabbnak.”

E célok elérése maradéktalanul sikerült a Rákóczi Szövetségnek, amely szervezet hangsúlyosan van jelent a Kárpát-medencei magyarság életében. A Rákóczi Szövetség beiratkozási programjáról és egyéb tevékenységéről így vallott Halzl József a már említett interjúban:

„Szövetségünk 1999 óta bonyolítja a határon túli magyarok szervezett beiratkozási programját, mindenekelőtt a határon túli „város és vidéke” célalapokkal, valamint a Pedagógusszövetséggel együttműködve. 2000 óta minden évben a már említett külhoni szervezetekkel egyeztetve terv szerint igyekszünk az érintett szülők figyelmét személyes megszólítással, szóban vagy levéllel felhívni az anyanyelvi oktatás fontosságára, előnyeire. Programunkat szolgálják az iskolák és óvodák közösségi rendezvényei, valamint a különböző tanszercsomagok. Mindenképpen szeretnénk csökkenteni a határon túli magyarok asszimilálódási arányát, hiszen közismert tény, hogy nemcsak Magyarországon, hanem a határainkon túl is erősen fogy a magyarság.

Ennek a beiratkozási programnak speciális kísérőprogramja is van, az úgynevezett beiratkozási ösztöndíj program, melynek keretében a magyarországi civil társadalom adományaira alapozva 10 ezer forint egyszeri oktatási-nevelési támogatást ajánlottunk fel a gyermekeik számára magyar iskolát választó családoknak. A magyar iskolába beíratott gyermekeket segítő oktatási-nevelési támogatást a magyar oktatási intézményekben történő tanulás fontos motivációs tényezőjének tartjuk. Szeretnénk tehát megállítani – vagy legalább csökkenteni – a Felvidéken több mint egy évtizede tapasztalható asszimilációs arányt.

Mégpedig azzal, hogy országos gyűjtést szervezünk civil szervezetek, önkormányzatok, illetve magánszemélyek közreműködésével, melynek célja mindenekelőtt az, hogy minden gyermeknek, aki magyar iskolába iratkozik be, 10 ezer forintos ösztöndíjat adunk. Meggyőződésünk, hogy a magyar gyermeknek magyar iskolában van a helye. Jelszavunk: „Magyar gyereket magyar iskolába!“

Ennek eredményeképpen több ezer család részére adták át több mint 100 helyszínen közösségi ünnepségek keretében az általuk megpályázott ösztöndíjat, melyeknek átadása minden év őszén kerül sor és e program keretében évente megközelítőleg 13 ezer ajándékcsomag kerül kiosztásra a Felvidéken óvodai karácsonyi ünnepségek keretében. Ajándékcsomagot kapott minden felvidéki magyar óvodába járó gyermek, továbbá a szlovák óvodába járó gyermekek közül azok, akik a Célalapok által végzett felmérés szerint beszélik a magyar nyelvet, valamint azok a magyarul beszélő gyerekek is, akiket előreláthatólag a következő évben fognak szüleik első ízben óvodába beíratni.

Az elnök úr szerteágazó tevékenységét taglalhatnánk tovább, de ízelítőnek – azt hiszem – ennyi is elég. Köszönjük, Jóska bátyám! Emlékezzünk Halzl Józsefre tisztelettel és szeretettel!

Tarics Péter