Vétóügy madártávlatból: Közeleg a határidő – vajon lesz-e Európában is „hamiltoni pillanat”?

Nyitókép forrása: laregion.es

Az uniós országvezetők december 10-én esedékes csúcstalálkozóján kellene végleges döntést hozni az uniós költségvetésről, és főleg az azzal kapcsolatos 750 milliárd eurós újjáépítési alapról. Bár rengeteg szó esik a beleerőszakolt jogállamisági klauzuláról és annak politikai indítékairól, a pénzügyi kérdések kevésbé kerültek fókuszba. Pedig az ördög a részletekben rejlik. Körkép-elemzés.

Tavasszal a koronavírus-járvány első hulláma okozta gazdasági válság miatt megtörni látszott Németország ellenállása a közös uniós kötvénykibocsátás kapcsán. Sokan Európa nagy „hamiltoni pillanatáról” beszéltek. Arra a történelmi eseményre utalva, amikor 1790-ben Alexander Hamilton, az Egyesült Államok egyik alapítóatyja és első pénzügyminisztere megállapodott Thomas Jefferson akkori külügyminiszterrel (későbbi amerikai elnökkel), és az államok háborús tartozásait szövetségi szinten átvállalták, szövetségi (közös) adókat kivetve. Az addigi laza amerikai konföderáció szövetségi államok föderációjává vált.

Azt nem tudni, hogy Európa számára valóban elérkezett-e ez a pillanat. A közös kötvénykibocsátás azonban olyan közös hitelfelvételt jelent, amelyben egy kalap alá veszik a teljesen eladósodott Olaszországot és a rendkívül jó mutatókat produkáló Németországot. Más szóval, az olaszok csaknem olyan jó feltételekkel vehetnek fel hitelt a pénzpiacokról, mint a németek, hollandok vagy osztrákok, holott ezt gazdasági erőnlétük egyáltalán nem igazolja. A biztosíték pedig nem más, mint Németország és a többi északi állam gazdasági kondíciója.

   

Nulla összegű játék

Természetesen felmerül a kérdés, hogy Németország vajon miért ellenezte hosszú évtizedeken keresztül az ilyen közös kölcsön elképzelését. Elméletileg attól a németeknek nem lesz sokkal rosszabb, ha az olaszoknak mentőövet biztosítanak. A gyakorlat azonban mást mutat.

Ha az Európai Unió, vagy inkább az eurozóna valamelyik tagállama rossz pénzügyi helyzetbe kerül, akkor megnő a kereslet a német államkötvények iránt, mert azok jelentik a biztos menedéket a befektetők számára. Ezzel csökken a német állam által fizetendő kamat nagysága és a kockázati felár. Ugyanez érvényes a jól teljesítő északi tagállamokra is.

Máshogy megközelítve a dolgot: ez egy nulla összegű játék: ami a délieknek anyagi kár, az északiaknak kamatcsökkentést és újabb hitelképességet jelent. Ezért csodálkozhatunk-e rajta, hogy a Fukar Négyek (Hollandia, Dánia, Ausztria és Svédország) igyekeznek megfúrni az egész közös kötvénykibocsátási rendszert?

Von der Leyen belengette a Magyarország és Lengyelország nélküli újjáépítési alapot

Észak és dél

Pedig az euró bevezetésével nagyon sokat feladtak a déli tagállamok. A közös valuta ugyanis teljesen kiszolgáltatta őket a válságoknak, és mostani eladósodottságuk részben annak köszönhető, hogy nem tudnak alkalmazkodni az új helyzethez az euró miatt.

Az euró árfolyamát német nyomásra nagyon sokáig nem engedték leértékelődni. Pedig ez segített volna a déliek exportjainak fellendítésében (gyengébb euró olcsóbb és versenyképesebb déli termékeket jelentett volna). Pontosan a közös valuta hátulütői magyarázzák azt, hogy a nem eurót használó uniós tagállamok gazdasági növekedése a koronavírus előtt rendre jobb volt, mint az eurozónáé.

Miért nem engedték leértékelődni az eurót a németek? Mert a német gazdaság kevésbé árrugalmas, szofisztikált iparra épül. A német termékekre a válságok miatt messze nem akkora lefelé ható nyomás nehezedett, mint a déli országok zöldségeire, gyümölcseire és boraira. Vagyis a németek bevételük maximalizálása érdekében a drágább euróban voltak érdekeltek (ők drágábban is találtak piacot), és befolyásuknak köszönhetően el is tudták azt érni.

Ez a lényege az Európai Unió mai észak kontra dél vitájának. Ebben hozhatott volna változást, hogy az északi országokat vezető németek és a déliek élén álló franciák májusban közös terv keretében közös kötvénykibocsátás mellett határozták el magukat.

Valószínűleg nem is volt nagyon más választásuk, mert a Brexit után az olaszok is az EU felbomlásával fenyegetőztek, ráadásul Brüsszel messze nem tudott akkora „büntetést” kiróni a kilépő bitekre, ami elrettentette volna az ingadozó tagállamokat.

Orbán: az EU be akar hozni 34 millió migránst

Vajon mit karnak a németek valójában?

Az észak-déli alapvető érdekkülönbségeket névleg kelet-nyugati korrupciós-jogállamisági vitába csomagolták be a Fukar Négyek. Szándékosan addig feszítve a húrt, hogy azt Magyarország és Lengyelország ne tudja elfogadni.

A közös kötvénykibocsátásnak azonban nincs alternatívája a föderalisták számára. A franciák és a hollandok által belengetett, később az Európai Bizottság által átvett kormányközi megállapodásokon alapuló EU-25-ös kötvénykibocsátás (Budapest és Varsó nélkül) ugyanis messze nem olyan előnyös a déli országok számára, mint az újjáépítési alap. A kormányközi megállapodások keretében ugyanis az egyes államok államadóssága jelentősen megemelkedne a hitelfelvétel miatt. Példaként említhetjük Olaszországot, ahol a GDP 160 százalékára rúg már most is az államadóság nagysága.

Ebből a szempontból érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon a soros uniós német elnökségnek valóban érdekében áll-e érdemi kompromisszumot kötni Magyarországgal és Lengyelországgal, vagy csak hivatkozási alapra van szüksége ahhoz, hogy ne az EU vezető hatalmát vádolják a déli tagállamoknak szánt mentőöv megtorpedózásával?

Berlin szerint nem biztos, hogy tárgyalnak a költségvetési csomagról a következő EU-csúcson

Mi lesz, ha..?

A helyzet ezen a ponton válik elég bonyolulttá. Ha lesz közös kötvénykibocsátás, akkor az EU egy szorosabb, mélyebb integráció útján megy tovább. Ezt kihasználva a franciak sikerrel ellensúlyozhatják a német dominanciát. A vétót felváltja az egyszerű döntési mechanizmus, az Európai Parlament nagyobb hatásköröket kap, több pénz felett dönthet. Idővel az euró árfolyamában sem a német akarat fog érvényesülni.

Ha nem lesz közös kötvénykibocsátás, akkor a déli tagállamok jogosan fogják úgy érezni, hogy az északi tagállamok cserbenhagyták őket. Az euróba vetett bizalom megroppan, tagállamok kerülnek adósságspirálba, és a Brexit után újabb exitek lehetősége merülhet fel, ha nem is az EU-ból való távozás, de az euró feladása sok országban napirendre kerülhet. Az euró összeomlik, és az európai német dominancia elveszti egyik tartópillérét.

Ebben a helyzetben nehéz lesz kompromisszumot találni, főleg, hogy a legtöbben csak arra játszanak, hogy kinél maradjon a Fekete Péter és ki vigye el a balhét. A legkézenfekvőbb megoldás a júliusi EU-csúcs nyilatkozatához való visszatérés lenne, jogállamisági klauzula nélkül, a korrupció elleni harc hangsúlyozása mellett. A kérdés az, hogy képesek-e lenyelni egyes nyugati tagállamok Magyarország és Lengyelország erkölcsi győzelmét?

A szlovák külügyminiszter szerint a korrupt szlovák bírók és rendőri csúcsvezetők nem részei a jogállami kérdésnek

Körkép.sk