Évközi idő 6. vasárnapja a Körképen Zsóka János tornai káplánnal: „Elindulni a szeretet gyógyító útján.”

Nyitókép: coffeewiththeking.org

Február 14.  napán Zsóka János tornai káplánt szólítottuk  meg, hogy buzdító és lélekerősítő gondolatokat osszon meg a Körkép.sk olvasóival. A káplán úr pénteken ünnepelte születésnapját, így ezúton is boldog születésnapot kívánunk neki. Isten éltesse egészségben, gazdagítsa életét szeretetteljes mindennapokkal.

Zsóka János közösségi oldalán vasárnaponként szentmise-közvetítés is látható.

Elindulni a szeretet gyógyító útján

   

Abban az időben: Egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal:

„Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.” Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.

Egy ókori görög filozófus meglátott egy fiatalt, aki loholt valaki elől. „Hova rohansz?”- kérdezte tőle. „Futok a rossz embertől. Félek, hogy megfertőz a rosszaságával.” A filozófus felnevetett: „Miért éppen te futsz? A rossznak kellene futnia tőled, hogy meg ne fertőzd Őt a jóságoddal.”

Két évezreddel ezelőtt Jézusnak is futnia kellett volna a leprás elől, hogy meg ne fertőzze őt. Mégis az ellenkezője történt. Jézus „megfertőzte” a beteget gyógyulással. Valljuk meg magunknak őszintén, ritkán állunk így hozzá az élethez. A jóság mindnyájunkban ott van, ebben a légkörben láttuk meg a napvilágot hajdanán, a rosszat csak később tapasztaltuk meg. Teljesen másképp nézne ki a világunk, ha ezt az alapigazságot nem felejtenénk el.

Vegyük most elő a fantáziánkat, s próbáljuk meg elképzelni az evangéliumban hallott beteg férfi életét. Még csak kisfiú volt, aki örömére szolgált a szüleinek. De egy napon odament az Édesanyjához s megmutatott egy fehér kiütést az arcán, amely érzékeny volt. „Mi ez, mama?”- kérdezte. Az édesanyja megnyugtatta: „Ne félj semmit, elmúlik.” De egy hét múltán ismét jött a kisfiú s hasonló kiütések jelentek meg a kezein, a mellkasán, az egész testén. Az Édesanya sírva mondta: „Kisfiam szegény, te leprás vagy! Mindnyájunkat megfertőznél! El kell menned itthonról.” A kisfiú megkérdezte: „Hova menjek?” „Valahova az erdőbe. Találsz majd ott búvóhelyet, s ott kell maradnod!”- válaszolta fájdalommal a hangjában az édesanya. „De mit fogok enni?” „Majdcsak találsz valamit az erdőben. Majd hozok neked a búvóhelyedre ennivalót, de nem jöhetsz többé az emberek közé. Tessék, itt ez a csengő, s ha valaki közelítene feléd, csengess hangosan ,s kiáltsad: Tisztátalan, leprás vagyok!”

A fiú nagyon szomorúan elment hazulról. A búvóhelyéről egyszer meglátott egy hatalmas néptömeget, akik Jézus köré gyűltek. A szívében feléledt a remény: „Talán engem is meg tudna gyógyítani.” Lassacskán kihúzódott a rejtekéről, de mikor az emberek meglátták őt, rettegéssel ordítottak, s gyorsan szét is széledtek. Csak Jézus maradt ott egyedül, aki ráadásul elkezdett közeledni feléje. Bátran megérintette a kezét, s kimondta: „Akarom, tisztulj meg!”, szinte hitetlenül nézett fel Jézusra, s döbbenten vette észre, hogy meggyógyult a leprájából, megtisztult teljesen, így visszatérhetett az emberek közé s legfőképpen családjához.

Térjünk most vissza a jelen életbe, s gondolkodjunk el azon, mit mond a mai evangélium nekünk, a 20. század gyermekeinek. Bár a leprát ma már tudjuk gyógyítani, mégis meg maradt a lélek leprája. Felüti a fejét a lustaság, a változékony hangulat, az érzékiesség, a konfliktusokra való hajlam képében szinte minden embernél. Egyszerűbben kifejezve: bár állítólag modern korban élünk, mintha több baj venne minket körül, mint a nagyszüleink, dédszüleink idejében. S ez abból fakad, hogy a lelkünk nem örvend olyan jó egészségnek, mint a testünk. A gyógyuláshoz vezető első, s legfontosabb lépés, hogy elismerjük a bűnösségünket s kérjük Jézustól mi is: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.”

A második fontos tény, amelyet leszűrhetünk az evangéliumból, egy feladat: elindulni a felebarátunkhoz azzal a határozott céllal, hogy általunk ragadjon rá az egészség, az egészséges öröm. Ebben segítségünkre siet Jézus. Mi is lehetünk Jézus, aki ebben a világban jár, s gyógyítja az emberi kapcsolatokat mi általunk.

A családokban a gyerekek veszekednek a játékaik miatt, a szülők a pénz végett, a munkában arról megy a vita, ki miért felelős, stb.

Arra vagyunk meghívva mindnyájan, kedves testvéreim, hogy a nem tiszta kapcsolatokba örömet és békét vigyünk, hozzá járulni ahhoz, hogy kevesebb zsörtölődés legyen a környezetünkben, de több tiszta kapcsolat. Erre képesek vagyunk, de nekünk is akarni kell. Biztos, hogy nem mindig könnyű, főleg, ha emlékeztetnek minket a hibáinkra. Ez viszont ne szegje a kedvünket abban, hogy szeretetet, reményt, megértést hintsünk a környezetünkbe. Jézus számít ránk! Kérjük Tőle az erőt, hogy másokra is ráragadjon a jóságunk, ezáltal is gyógyítva a világ azon szegletét, ahol élünk.

Zsóka János tornai káplán

Fotók: Zsóka János