Nyitókép forrása: thelocal.it
Banális, mégis komoly probléma elé került Brüsszel és az EU hatalmas bürokratikus monstruma Nagy-Britannia távozásával. Mi legyen az angol nyelvvel, amely keresztül-kasul átszövi Európát a hivatali, politikai és gazdasági életben egyaránt? Egyesek szerint Európának tovább kell fejlesztenie a „saját angolját”, másik szerint másik nyelvet kell választani. A döntés nem egyszerű: felnőtt egy generáció, amely jelentős része elsősorban angolul tud az idegen nyelvek közül.

 

A dilemma persze messzebbre mutat a mindennapi politikánál. Ha valaki egy közös, Amerikától független európai hadseregben gondolkodik, a második kérdés, amit fel kell tennie, hogy milyen nyelven fognak elhangzani a parancsok (az első kérdés úgy hangzik: melyik tagállam vezetésével jöhet létre..?).

 

Mi, felvidéki magyarok nyilván jóval többet tudunk a többnyelvűség dilemmáiról, és a kiválasztott (esetünkben anya-) nyelvben rejlő lehetőségekről és erőről. Brüsszelben azonban vérbeli bürokraták ülnek akik úgy vélik, a kérdést egyszerű politikai döntéssel meg lehet oldani.

 

Mi legyen az angol nyelvvel?

 

 hirdetes_810x300  

A valódi kérdés, ami a nyugatiakat izgatja, hogy el lehet-e dobni az elmúlt évtizedek alatt angol nyelvi dominanciára felépülő politikai gyakorlatot, és lehet-e teljesen új nyelvvel tovább vinni az uniós menedzsmentet – és persze, mibe kerül mindez. Eddig ugyanis, ha elfogadtak egy törvényt, rendeletet, irányelvet, azt elsőként angolul írták meg és tették közzé.

 

Ha uniós csúcsra került sor, ahol kidolgoztak egy zárónyilatkozatot, azt angolul tették. És bár az EU-nak két tucatnyi hivatalos nyelve van, egyértelműen az angol volt a domináns a felszólalásokban, kommunikációban, sajtóval való kapcsolattartásban.

 

Más kérdés, hogy az angol térnyerése részben a transz-atlanti kapcsolatok elmélyülésében volt keresendő. Az Egyesült Államok az EU elsőszámú stratégiai partnere. A politikai összefonódások miatt magától értetődött az angol nyelv. Ugyanakkor volt egy másik oka is a brit angol térnyerésének, ami most megszűnt.

 

Nagy-Britannia kilépése, és a német Ursula von der Leyen bizottsági elnöki kinevezésével új színezetet kapott a kérdés. Korábban

 

az angol nyelv használata arra is jó volt, hogy ne kelljen eldönteni, hogy a német vagy a francia nyelv élvez-e elsőbbséget.

 

Az elmúlt évben a franciák egyre gyakrabban szorgalmazzák, hogy a francia vegye át az angol helyét. Tavaly kemény kritikával illették Ursula von der Leyent, amiért évértékelő beszédében túl sok volt az angol és a német. Persze, a közös európai katonaság kialakítását is elsősorban Franciaország szorgalmazza (övé a legerősebb hadsereg a tagállamok között).

 

„A mi nelvünk”

 

A Politico brüsszeli hírportál vonatkozó cikke szerint Brüsszelben komolyan fontolgatják az „európai angol” létrehozását. Valójában már egy ideje létezik az „európai angol”, Brüsszelben ugyanis tudatosan igyekeztek úgy összeállítani a hivatalos dokumentumokat, hogy azok ne tartalmazzák a brit kultúrából fakadó angolos szófordulatokat (például a krikett szabályokra visszavezethető szóhasználatot).

 

A Politico által megszólított svéd Marko Modiano nyelvészprofesszor egyenesen úgy vélekedik, hogy Európának el kell sajátítania a „kontinentális” angol nyelvet.

 

„Nem az a kérdés, hogy létezik-e euro-angol nyelv, hanem hogy mit kezdünk azzal a ténnyel, hogy már itt van és fejlődik. (…) Ez a mi nyelvünk”

 

Jeremy Gardner, az Európai Számvevőszék korábbi vezető tolmácsa szerint nincs szükség új modell létrehozására, és a brit angoltól való eltérés akár káros is lehet.

 

„Ez demokratikus dilemma, mert az európai polgár akar, tud és megtanul angolul beszélni. Ha az EU más nyelvet is kiválasztana hivatalos elsődleges nyelveként, elveszítené a kapcsolatot a polgárokkal”

 

véli a tisztviselő.

 

Hányadán is állunk az angol nyelvvel?

 

Hogyan állunk az angol nyelvtudással Európában? A legutóbbi Angol Jártassági Index (English Proficiency Index) kimutatása szerint Európa északi országai vezetnek, Közép-Európa az erős középmezőnyba tartoznak, majd végül a déliek jönnek.

 

Angol nyelvtudást illetően a hollandok állnak a világ élvonalában, majd a dánok, finnek, svédek, norvégok (nem EU-tagok, de EU-partnerek), tovább az osztrákok, portugálok és a németek következnek. A magyarok a 14. helyen állnak a listán, Szlovákia a 22..  Az lista európai részét az olaszok zárják a maguk 30. helyezésével, bár a franciák sem dicsekedhetnek a 28. helyükkel.

 

Fővárosok tekintetében merőben más a helyzet. Az egyik legfeltűnőbb adat, hogy Brüsszel (az EU és a NATO európai központja) csak a 11, Budapest a 10, mindkét város a „felsőszintű” városcsoportba tartozik, amelynek élén Koppenhága, Amszterdam és Helsznki állnak. Pozsony sajnos nem kapott külön helyezést, az EPI térképe szerint azonban a második, mondjuk úgy, felsőközép csoportba tartozik, ahova többek között Párizst és Szófiát is sorolták.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.