Égi mezőkön folytatja zenélését Dinnyés Jóska

Nyitókép: Buday Mária

Szép nemzeti ünnepünkön, március 15-én magához fogadta a Teremtő a magyarság egységét hirdető, énekmondó Dinnyés Józsefet, aki már a hetvenes évektől egy szál gitárral, hátizsákosan járta a Kárpát-medencét.

Így jutott el hozzánk is a Felvidékre, ahol nyári művelődési táborok színpadain adta elő szíveket buzdító műsorát, s a tábortüzek hangulatában így vált nekem is személyes ismerősömmé. Az első pillanattól elragadtatással hallgattam dalait, ugyanis kiváló érzékkel választotta és zenésítette meg jeles költőink vereseit, melyek hazáról, magyarságról, annak egységéről, a határtalanságról, a függetlenségről szóltak. Hallgatni sem volt ezeket mindennapi dolog a hetvenes – nyolcvanas években.

Dinnyés József 1948-ban született Szegeden, és már középiskolásként, a hatvanas évek első felében elkezdett zenélni, először kultúrházak rendezvényein, valamint ifjúsági táborok szórakoztató műsoraiban.  

   

A hetvenes évekre találta meg saját hangját a verséneklésben, de az akkori államhatalom nem nézte jó szemmel a szabadszellemű ifjú tevékenységét. Fellépései előtt mindig cenzúrázták műsorszámait, tartva az esteleges lázító hangvételtől, és pontosan megszabták, mely dalait adhatja elő.  A titkosszolgálat besúgói folyamatosan a nyomában voltak, és jelentéseket írtak a koncertjeiről. Ám a verséneklő üzenetei így is mindig nyitott fülekre és nyitott szívekre találtak a közönség soraiban.

Szégyen a szó, ha nem vigasz,
Szégyen a vers, ha nem igaz,
Igaz vagyok, szégyentelen, akárcsak a történelem.
          (Szilágyi Domokos: Szégyen a szó)

Ebben az időszakban az ifjúság által közkedvelt előadóművész a hivatalos szervek által csupán a megtűrtek kategóriájába tartozott, és ennek eredményeként egészen a nyolcvanas évek közepéig nem kapott lehetőséget, hogy lemezt adjon ki. 1985-ben jelenthetett meg első nagylemeze, melynek egysoros dalszövegét szánta címadóul, ám ezt a cenzúra kíméletlenül keresztülhúzta: „Határtalanul szeretném hazámat”. E mondat jelentőségét a rendszerváltás utáni generáció tán nem is igazán érti, mert akkor nem egy veszélyes vírus szabott határokat, hanem a kommunista rendszer, és remélni is csak titkon lehetett, hogy lesz ez még másként is.

Dinnyés József dalköltőt minden megszorítás ellenére sokan ismerték, mert egy szál gitárjával és kedvenc szájharmonikájával járta a harmadnyi országot, valamint a határon túli magyar területeket, így Erdélyt és a Felvidéket is. Az elsők közé tartozott, akik ébresztgettek mindnyájunkat, hogy tudatosítsuk: a magyar szó, a magyar történelem, a közös múlt, a közös hagyományok, az ezer év összeköt, és azt nem gátolhatja semmilyen hatalom. Visszacseng most is, bő harminc év távlatából az esti tábortüzek reményre biztató dala.

Emeld föl fejedet büszke nép!
Viseld el a világ szégyenét!
Emelkedj magasba kis haza,
te, az elnyomatás iszonya!
Emeld föl szívedet nemzetem:
lángoljon a világ-egyetem!
          (Juhász Ferenc: Himnusz-töredék)

Dinnyés József énekmondó csupán a rendszerváltás idejétől kaphatta meg a személyét illető hivatalos elismerést. 1989-ben jelent meg nyomtatásban műveinek összessége, Dalaim Könyve címmel. A szerzemények részben saját dalszövegei alapján, részben kortárs költők műveinek megzenésítésével készültek. 

Az összmagyarság vándorénekesét 2001-ben a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki, 2018-ban pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetéssel ismerték el munkásságát. Neve már összeforrt nemzete sorsával, manapság nagyon sok közéleti személy is idézi azt a mondatát, mely szerint Magyarország az egyetlen ország, mely önmagával határos. 

Már égi mezőkön zenél Dinnyés József dalszerző, ahová bizonyára piros-fehér-zöld szalagon érkezett, fodros felhők közül tekint le a Kárpát-medence minden szegletére, és fentről is visszacseng édes-bús dala.

Elhagy az árnyam, elmegyek,
Csillag sincs velem,
E homályt át nem ütheti,
Megpihen szemem.
Sorsomhoz szabott síri ágy
A felnégyelt Haza,
Testemnek tüzét csillapítsd,
Tisza és Duna.
                ( Vári Fábián László: Ady alkonya)

Isten veled Jóska, nyugodjál békében! Emlékedet megőrizzük itt, a Felvidéken is.

Buday Mária