Szép versek üzenetével a nagyhét idején

Nyitókép forrása: pixabay.com

A második éve elhúzódó világjárvány miatt idén ismét korlátozott mozgási lehetőségek között és szerényebb programokkal töltjük a húsvéti ünnepeket.

A húsvét a pogány hagyományok szerint a kikelet, a megújulás, a természet újjáéledésének köszöntése, a keresztény világban pedig Jézus-Krisztus kereszthalálának és feltámadásának ünnepe, amely a hívők számára az örök életet hirdeti.

Bár a templomok a nagyhét idején zárva tartanak, szerencsére a közmédia számos vallási műsort sugároz, és a regionális szintű médiumok is igyekeznek gyülekezeteik számára lelki táplálékot nyújtani. Emellett kiváló programnak bizonyulhat, ha szabad óráinkban szépirodalommal töltődünk fel.

E lélekgazdagító tevékenységhez nyújtunk most át egy vers-csokrot, a nagyhét témáiból. A versekben – Jézus kínszenvedése révén – a történések hátteréből elénk tárul az anyai szív mérhetetlen fájdalma is. A Szűzanyára mért kereszt életre szóló óriási terhe Szentfia feltámadásával végül dicsőséges megboldogulásához vezet.

   

Ezekről olvashatunk Dsida Jenő versében, valamint Sík Sándor Keresztútjában, amikor a XIII. stációban Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik.

Ha elfog bennünket a keserűség a hosszan elnyúló, háborús helyzethez hasonló világjárvány miatt, gondoljunk most Mária megpróbáltatásaira. Mert nehéz időkben csakis azok maradhatnak lelkileg épek, akik el tudják fogadni a nehézségeket, akiknek ehhez hitük erőt ad.
A záróvers, Pilinszky János Harmadnapon című költeménye pedig már a feltámadás dicsőségét vetíti elénk.

Dsida Jenő: Utolsó vacsora

Kezében megtörik az ostya.
Az arca ólomszürke már.
(Szétzilált ágyán Mária töpreng:
Merre jár, jaj merre jár?)

Júdás éjsötét szemébe
kapzsi vágyak karvalya ül ki.
(Mária sóhajt csendesen;
Fájdalmas áldás Jézust szülni.)

– Bizony mondom, az Atyához megyek,
mielőtt a Vigasztalót hoznám –
(Mária susogva fohászkodik:
Vezéreld haza hozzám!)

Fáklyások lopóznak a hegyre,
az olajfák furcsán összesuhognak…
(Mária egyedül sírdogál:
Mi lesz holnap?)

Hirtelen búgó szélvihar hördül,
a Cedron morajlón felrian –
(Mária belesikolt az éjbe:
Meghal, meghal a fiam!)

Dsida Jenő: Nagypénteki ima
(Részlet)

Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.

Sík Sándor: Keresztút

XIII. Stáció: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik

(Részlet)

Drágalátos szent testét
A keresztről levették
Szegény Jézus megpihen
Szűz Mária öliben
Szűz Mária ringatja
Ölelgeti, siratja
Édes lelkem, kis Jézuskám,
Hát így jöttél vissza hozzám!
Nem így feküdtél ölemben
Karácsonykor Betlehemben!
Sírtam pedig ott is én:
Jaj de fáztál, kicsikém!

…

És most itt vagy az ölemben,
Meggyalázva, összetörten.
Már el nem vesz tőlem senki.
Hát így kellett ennek lenni?
Tudtam én jól, rég megírták
A keserű nagy próféták,
Simeon is megmondotta
Karonülő kiskorodban.
Kiolvastam eleitől
Ama Gábor szemeiből:
Hogyha nem is mondta hanggal,
Tudta már az okos angyal,
Hogy mi vár rád, hogy mi vár rám;
Hogy te vagy a Pászka-bárány,
Égnek-földnek gyönyörűség,
Csak anyádnak keserűség.

De ne gondold, kis bárányom,
Hogy valahogy visszabánom
Amit egyszer mondtam: legyen.
Amen, én egyetlenegyem!

Legyen, amint meg van írva:
Elengedlek már a sírba.
Odaadlak kebelemről,
Úgy sem szakadsz le szívemről.

…

Veled voltam a kereszten,
Hulló véreddel véreztem.
Végig, mindig veled voltam,
Veled vagyok most is, holtan.
Halott leszek három napig,
Míg az Írás be nem telik.
Harmad hajnal mikor éled,
Én is veled visszatérek.
Mert örömben, fájdalomban
Nem élek én csak fiamban,
Nincsen ami elszakasszon:
Én vagyok a Boldogasszony.

Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek, 
hajnalfele a ravensbrücki fák. 
És megérzik a fényt a gyökerek 
És szél támad. És fölzeng a világ. 
  
Mert megölhették hitvány zsoldosok, 
és megszünhetett dobogni szive – 
Harmadnapra legyőzte a halált. 
Et resurrexit tertia die.

Az összeállítást készítette Buday Mária