Az izsai Leányvár már az UNESCO világörökségének listáján

Nyitókép forrása: Buday Mária

Nagy lelkesedést váltott ki pár nappal ezelőtt Komárom és Izsa lakói körében a közösségi hálón szétfutó hír, mely szerint az izsai Leányvár (Celemantia – Kelemancia) felkerült az UNESCO világörökségének listájára. Ennek a ténynek néztünk utána a Szlovák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatala oldalán, mely hírül adja, hogy 2021. július 30-án e döntés az UNESCO Világörökségi Bizottságának 44. ülésén született meg, a kínai Fuzhou városában. Ezzel egyidőben az Oroszvár (Rusovce) közelében található Gerulata római katonai tábor maradványa szintén a világörökségi listára került.

A Celemantia, vagyis Leányvár másfél ezer évvel ezelőtt a Római Birodalom egyik végbástyája volt, melynek maradványait ma is megpillanthatjuk a Duna mentén, Komáromtól 6 – 8 km-re, Izsa község határában.

A római erőd romja az egykori a Limes Romanus vonalán helyezkedett el. De mi is az a Limes? A Limes a Római Birodalom védelmét szolgáló, a császárság korszakában létesített szárazföldi határvonal, amelynek három alkotórésze volt. Elsősorban sánc és sövénykerítés, vagy kőfal, aztán előtte – vagy mindkét oldalon árok, és bizonyos távolságonként őrtornyok.

   

A birodalom a Krisztus utáni 1. századtól mintegy 6 000 km hosszú távon alakította ki e védvonalat, amely az egykori Pannónia határait is védte. Az Izsa mellett létesített tábor valószínűleg Marcus Aurelius idejében épült, a markomann törzsek elleni védekezés céljából. Az erődítményt a 4. századig többször átépítették, végül mégis a barbár törzsek előrenyomulásainak az áldozata lett.

A római kori katonai tábor 1957 óta műemlékvédelmi terület, 1990-ben nemzeti kulturális örökséggé nyilvánították, és most végre elérkezett a pillanat, hogy felkerült az Unesco világörökségének listájára.

Az ide vonatkozó pályázatot Szlovákia Németországgal és Ausztriával közösen nyújtotta be. A folyamat véghezvitele a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal, Izsa község önkormányzata, valamint a komáromi Duna Menti Múzeum tevékenységéhez köthető. Komáromban, helyi szinten kiemelendő Csütörtöky József múzeumigazgató, valamint Gráfel Lajos helytörténész neve, akik mozgatórugói voltak e szenzációs eredmény elérésének.

Ha tartalmas szabadidő-programot keresünk, e magas rangra emelkedett történelmi helyre kerékpáron is eljuthatunk. Komáromból indulva átkelünk Vág folyó tavaly aládúcolt közúti hídján, majd letérünk jobbra, és máris az EuroVelo 6. nemzetközi kerékpárút tükörsima felületén haladunk Izsa irányába. A bicikliút első szakasza néhányszáz méteren a Vág folyó mellett halad, de pár percen belül elérjük a Vág-Duna torkolatot.

Közben baloldalról Kis- majd Nagyharcsás települések mellett haladunk el, majd nemsokára megpillantjuk a Kelemancia ( Celemantia ) – Leányvár – katonai tábor falait. Egyébként a Leányvár elnevezés állítólag Valentinianus császárhoz köthető, aki itt kívánta tartani kedveseit, csak hát ez „nem jött össze” neki, ugyanis hirtelen halállal távozott e földi létből.

Tekintettel azonban a valós történelmi tényekre, érdemes itt körbeszemlélődni. A létesítményt már korábban szabadtéri múzeummá alakították, eredeti és rekonstruált maradványai egész évben megtekinthetők.

A fenti témához szorosan kapcsolódik, hogy Leányvár közelében római kori dunai kikötő nyomai után kutatnak a nagyszombati régészek. A tevékenység – amelyről már tavaly nyáron hírt adtunk a Körképen – ezen a nyáron is folytatódik.

A felderítő munkálatokat szonárral végzik, ami a víz alatti műveleteknél a legmodernebb érzékelő eszköznek számít. A szonár hanghullámokat alkalmaz, melyek a vízben nagyobb sebességgel és nagyobb távolságra terjednek, mint a levegőben.

Régészeti szakértői csoportok már a korábbi időkben is arra a következtetésre jutottak, hogy a Duna mellett elterülő katonai erődítménynek minden bizonnyal volt folyami kikötője.

A kutatásokkal kapcsolatosan a Nagyszombati Egyetem honlapján is olvashatunk, ahol Miroslava Daňová rámutat a legfontosabb tényezőkre:

Maga az erődítmény kőből épült, de a szóbanforgó területen semmilyen építőanyag nem volt található, ezért a köveket, meszet és egyéb szükségleteket a Duna túloldalán fekvő Brigetio katonai táborból szállították ide. Tehát a szállítás minden bizonnyal hajón történt, s ehhez kikötő is szükségeltetett.

Amennyiben elindulunk, és Leányvárnál kedvünk támad távolabbra is kerekezni, az EuroVelo 6. útvonaláról nemsokára megpillanthatjuk Izsa község templomtornyait, valamint a Duna vizén ringatózó mólót, ahol a régészek szakértői csoportja elkezdte kutatómunkáját.

A Duna széles folyása, és kissé távolabb, a túloldalról átsejlő Gerecse hegyvonulata nagyon szép panorámát nyújt. A természeti látvány e nagy jelentőségű történelmi hellyel együtt – ami immáron az UNESCO világörökségének listájára került – mindenképp megér egy kirándulást.

Buday Mária

Képek: A szerző felvételei