Nyitókép: Körkép.sk

 

Október 6-án az aradi vértanúkra és a komáromi hősökre emlékezett a város. Szomorú gyásznap ez az összmagyarság történelmében, mégis különös erővel hat az utókorra.  Ilyenkor a Kárpát-medence sok-sok településén kigyulladnak az emlékezés lángjai, és az akkori hősök tiszteletet parancsoló magatartása ma is példaként idéződik elénk.

 

Komárom Város ünnepi megemlékezése 17.00 órakor kezdődött a Klapka György téren,  ahol elsőként a Szózat hangjai csendültek fel, a Concordia Vegyeskar előadásában. A hazafias dallamot követően a Jókai színház színművészét, Matusek Attilát hallhattuk, aki Juhász Gyula: Vértanúink című versét adta elő.

 

A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:

 hirdetes_810x300  



A népek szent szövetségébe ti
Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.

Matusek Attila színművész

 

A nyitóműsor után Stubendek László, a Csemadok Komáromi Szervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

 

A rendezvény ünnepi szónoka Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja volt. Beszédében utalt arra a pozitív irányba ható tragédiára, aminek az eredményeképpen a nemzetet ért veszteség, az akkori véráldozat különös érővel bír, hiszen az aradiak tiszta lelkiismerete, az utolsó pillanatig kitartó gerincessége valódi példa lehet a ma emberének, aki elpuhult cselekedeteiben, magatartásában.

 

Somogyi Alfréd ref. lelkész, a teológiai kar dékánja

 

A lelkész – professzor utalt a nemzethez, hazához, hithez való hűségre, mely megmaradásunk záloga. Több versidézettel tűzdelte meg szónoklatát, melyekre gondolatiságát építette, ilyen volt például Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz című verse.

Az idézettel nem csupán a szülőföldhöz való hűséget hangsúlyozta, hanem általában az ember választási lehetőségét bizonyos élethelyzetekben, amelyek megnyilvánulnak szavaiban, cselekedeteiben, viszonyulásaiban.

 

 

Somogyi Alfréd kifejtette az Istenhit jelentőségét, amelyre nemzetünk ezeréves léte épült, s melynek jelenleg is érezhető hiányát negatív társadalmi változásokban tapasztalhatjuk meg, tehát jövőnk tekintetében egyedüli járható út a hit megszilárdítása.

 

A professzor szónoklatát követően a Concordia Vegyeskar előadásában a Magyar Hiszekegy dallamai csendültek fel, amely a hit és a hazaszeretet egybefonódó művészi megformálása. A kórust vezényelte Stubendek István karnagy.

 

A református egyház elöljárói

 

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
hiszek egy isteni örök igazságban,
hiszek Magyarország feltámadásában.

 

Az énekkar további előadása alatt a város elöljárói, politikai és civil szervezetei, az oktatási intézményeinek képviselői megkoszorúzták Klapka György tábornok szobrát, végül az egybegyűlt emlékező tömeg a kórussal együtt elénekelte nemzeti imádságunkat, a Himnuszt.

 

A megkoszorúzott emlékmű

 

Az ünnepi megemlékezés az Anglia-parkban az Aradi Vértanúk Emlékoszlopánál folytatódott, ahol elsőként Gál Ádám Vajk, a Selye János Gimnázium diákja Tompa Mihály:  A madár fiaihoz című versét adta elő.

 

Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek …
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!

 

Komárom város és a Csemadok elöljárói.

 

Az emlékoszlopnál Farkas Adrianna gimnáziumi tanár, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület irodalmi szekciójának elnöke mondott ünnepi beszédet, külön emlékezve a két komáromi várvédő mártírra, Török Ignác vezérőrnagyra, és Lenkey János huszárszázadosra.

 

Az aradi vértanúk emlékoszlopa

 

Az ünnepi műsort a Selye János Gimnázium további két diákjának előadása, Pécsi Virág Veronika csodálatosan szép énekhangja, valamint Bresztyák Jázmin művészi hegedűjátéka tette még emelkedettebbé.

 

Bresztyák Jázmin hegedül

 

Végük az egyes társadalmi szervezetek, intézmények az Aradi Vértanúk Emlékoszlopánál is elhelyezték a kegyelet virágait. Az ünnepi tisztelgés az előbbi helyszínnel egyezően, itt is nemzeti imádságunk, a Himnusz hangjaival zárult. A szomorú, de emelkedett ünnepen – a szakadó eső ellenére – az emlékező tömeg rendületlenül kitartott.

 

Gál Ádám, gimnáziumi diák

 

Pécsi Virág Veronika gimnáziumi diák

 

Az esőben is kitartó emlékezők

 

Hogy égjen a láng

 

Buday Mária

A képek a szerző felvételei

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.