Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Alberto Pezzali
Szombat este elfogadták a Glasgow-i klímacsúcson résztvevő ország küldöttei azt a közös nyilatkozatot, amelyet csaknem kéthetes tárgyalássorozat keretében sikerült tető alá hozniuk, és amely sok retorikai áttörést tartalmaz, de nélkülözi tetteket. A COP26 (az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének 26. ülése) találkozóját méltán nevezik egyesek a legképmutatóbb klímakonferenciának. Nem csak azért, mert miközben az országvezetők az „emberiség utolsó esélyeként” beszéltek a tárgyalásokról, helyenként el-elszundítottak a találkozón, hanem azért is, mert a önmegszorításokat követelő vezetők méregdrága és nagy károsanyag-kibocsátású magéngépekkel érkeztek és távoztak a rendezvényről.
Két hetes tárgyalás után sikerült megállapodni egy olyan nyilatkozatban, ami Antonio Guterres ENSZ-főtitkár szerint a politikai akarat, a politikai érdek és a politikai kompromisszum metszéspontja, fontos eredmény, amelyet viszont tetteknek kell követnie.
A számos kompromisszumot tartalmazó Glasgow-i Klímaegyezmény (Glasgow Climae Pact) az első a megállapodások között, amely a szenet konkrétan olyan fosszilis tüzelőanyagnak definiálja, amelynek használatát hosszú távon csökkenteni kell. Ezen kívül a párizsi klímapaktummal ellentétben három évvel előbbre hozta a károsanyag-kibocsátás csökkentésének megkezdését – 2025 helyett 2022 a határidő.
Kötelezvények helyett célok
A mostani egyezmény megerősíti a párizsi klímacsúcs eredményeit is, a globális felmelegedés mértékének 2 fok alatt tartását és folytatni a hőmérséklet emelkedés 1,5 fokra történő korlátozására való törekvését.
Főleg ez utóbbi igényelne igen határozott és kompromisszumot nem ismerő beavatkozásokat a világ országaitól. Például a nyilatkozat leszögezi, hogy 45 százalékkal kellene csökkenteni a széndioxid kibocsátását 2030-ig a 2010-es kibocsátáshoz képest, és az évszázad közepére szénsemlegességet kellene elérni.
Beszédes, hogy a nyilatkozatba nem került bele azon országok követelése, amelyeket a klímaváltozás már most közvetlenül sújt – bár hozzájárulásoka károsanyag-kibocsátáshoz elenyésző-, és amelyek pénzügyi kompenzációt kértek a károk fedezésére. Nyilatkozatba foglalt vállalás helyet a paktum csak javasolja a párbeszéd megkezdését a kérdésben.
Brit naivitás
A paktum több részszerződést is tartalmaz. Több mint 100 ország írta alá például a metáncsökkentésről szóló szerződést, amelyben vállalják, hogy 30 százalékkal csökkentik metán-kibocsátásukat 2030-ig. Csakhogy az aláíró országok együttes kibocsátása csak a világ 45 százaléka, tehát a kulcsfontosságú nagy kibocsátók nem vállaltak fel semmit (Oroszország, Irán).
Abban már határozottabb megállapodás született, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat érintő projektek finanszírozását a 2022-es évvel befejezik.
A brit kormány egyúttal kijelentette, hogy azok az országok, amelyek területének 85 százalékán őserdők vannak, írják alá azt a „példa nélküli vállalást”, hogy felhagynak az erdőirtással 2030-ig. Kérdés, hogy ez mennyire tartható be, mennyire akarják betartani, és mennyi olyan ország lesz, ahol 2030-ig nem csökken 85 százalék alá a őserdők kiterjedése. Illetve, vajon mennyi ilyen ország hajlandó gúzsba kötni saját gazdaságát a környezetszennyező magángépeken konferenciákra járó nyugati vezetők kedvéért.
Ettől függetlenül Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Boris Johnson brit miniszterelnök (mint vendéglátó) üdvözölte és jelentős pozitív előrelépésnek nevezte a paktum létrejöttét. Azt elismerik, hogy a következő években még ennél is többet kell tenni – bár ez a kijelentés önmagában ellentmond annak, hogy ez a találkozó volt az emberiség utolsó esélye…
Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.