A helyemen lenni, engedelmeskedni, továbbadni – avagy: a karácsony utáni feladatok

Nyitókép: pxhere.com

Az alábbiakban Nt. Lévai Attila, Csicsó, Füss és Kolozsnéma református lelkipásztorának gondolatait közöljük 2021 karácsonyán.

Olvasandó:  Lukács 2, 15

„Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.”

   

Isten kegyelméből megérhettük a karácsonyi ünnepeket. Ez az a nap, amelyre szinte egész évben várunk, amelyet általában olyan apró részletességgel meg szoktunk tervezni már jóval korábban, hogy minden rendben menjen, hogy legyen elég ajándék, enni-innivaló, hogy eljussunk az ünnepek időtartama alatt a rokonokhoz, ismerősökhöz, barátokhoz –, hogy az ünneplés és az öröm közös lehessen és megosztott a szeretteink között. Karácsony szentestéjén aztán  rengeteg titokzatosság véget ér, a rejtett tárgyak előkerülnek, egyenesen a fa alá, hogy sok-sok csillogó szem, vidám tekintet, mosoly, vagy akár az örömnek könnyei arról beszéljenek: – a szeretet ünnepén a szeretet ajándékai gazdára leltek. Ezek a mi ajándékaink, amelyet mi készítettünk szeretteinknek, hozzátartozóinknak.

Kedves Testvéreim!

A karácsony ünnepe azonban nem kizárólag a szeretet ünnepe, nem csak a fenyőfa mellett boldogan ajándékokat osztogató család ünnepe, hanem másnak az ünnepei is: Jézus Krisztus megszületésének. Isten ajándékot készít minden egyes karácsonykor számunkra, ma, itt csak rajtunk múlik, hogy elfogadjuk – e ajándékát, vagy várunk még egy évet –, ahogyan az az esetek nagy többségében újból és újból lenni szokott.

Vezérigénk, ezen a karácsonyi ünnepen a Lukács evangélista által elmondott első karácsonyi történetnek a része. Sok mindent megtudhatunk ebből a híradásból arról, hogy azon az első karácsonyi éjjelen mik is játszódtak le, hogyan is született meg Jézus – és ugyanakkor ez a történet, a pásztorok karácsonyi története nagyon sok mindenre ráirányíthatja a mi figyelmünket is. Három pontban tudnám összefoglalni történetünk lényegét, amely három pont nemcsak a pásztorok számára vált érthetővé és valósággá, hanem számunkra is azzá kell legyen.

Ez a három pont ez lehetne:

– Isten igéjének megszólalásakor helyen kell lenni,

– Isten igéjének engedelmeskedni kell, és

– az Isten igéjéből való megtapasztalásokat tovább kell adni.

Haladjunk tehát a karácsonyi történet alapján, e három pontot figyelembe véve szépen sorba:

1.) Helyen kell lenni

Az ige tanulsága azt mondja el, hogy az angyal megjelenésekor a pásztorok a mezőn voltak, a nyájuk mellett. Itt hallják meg az örömhírt – mondhatni a munkahelyükön. Őket Isten a maga öröm-üzenetével szolgálatban találja meg, éberen találja őket. Két fontos momentum, amely elindítja ezeket az embereket a Jézushoz vezető úton. Sokszor bennünket is meg akar szólítani Isten. Sokszor bennünket is a munkahelyünkön talál meg, mert szülőként, nagyszülőként, testvérként, stb.. és munkásként is szolgálatban vagyunk.

Életünk bármelyik perce tettekben nyilvánul meg, így talán természetes is, hogy a hívó szó elhangzásakor, amely Krisztushoz akar bennünket is hívni, szolgálatban álljunk. A pásztoroknak, mert hiszen lehetőségük lett volna rá, is telhetett volna másként az az este. Talán haza is mehettek volna, elmehettek volna a nyájtól és másokat állíthattak volna maguk helyett. De ők nem ezt tették. Nem tudták ugyan, hogy mi fog történni – de helyen voltak, őrhelyükön. Ez a momentum tette áldásossá számukra ezt az estét.

2.) Engedelmeskedni kell az igének

A pásztoroknál sem volt elég az, hogy megfelelő helyen és megfelelő időben voltak. Így megtalálta őket az angyal, de ez még nem jogosította őket semmire. A tény, hogy Megváltó született számukra – biztosan örömmel tölthette el szívüket –, de gondolhatták volna akár másként is. Abban az időben nem ment ritkaság-számba az önjelölt próféta. Így akár passzívan úgy is állhattak volna hozzá a történésekhez, hogy szép, szép – de mi azért csak maradjunk, ahol vagyunk, nem számít ez számunkra semmit, eleget hallottunk már ilyenekről.

Ezek a pásztorok azonban mások voltak. Ezek engedelmeskedtek az isteni kijelentésnek –, mert szívükben megvolt a hitnek és az engedelmességnek a csírája. S még valamiért: mivel tudták nagyon jól, hogy ahogyan a reájuk bízott állatok engedelmeskednek nekik, azt is tudták, miben rejlik az engedelmesség. Ahová szól a felsőbb parancs, oda kell menni. Nekik most úgy szólalt meg szívükben a felsőbb parancs, hogy menjenek Betlehembe. És ők nem haboztak, hanem engedtek a Lélek hangjának és elindultak.

Testvéreim! Bennetek vajon ilyenkor karácsonykor megszólal-e egy hang, amely azt mondja, hogy nektek is keresnetek kellene ebben az ünnepi kavalkádban a karácsony igazi lényegét: Jézust?   És ha megszólal, Ti vajon engedtek-e ennek a hangnak, és otthonaitokban, a családi körben beszéltek-e majd róla, hogy ki is volt ő, és mit is köszönhetünk neki? Én hiszem azt, hogy ezen az ünnepen megnyitjátok előtte a szívek ajtajait, hogy örömeiteket ő tehesse még bensőségesebbé, még áldottabbá.

3.) A megtapasztalásokat tovább kell adni

A pásztorok megtalálták Jézust, és elbeszéltek mindent Máriának arról, amiben részük volt. De nem elégedtek meg ennyivel, mert íme, bizonyossá vált számukra, hogy ez a kijelentés tényleg Istentől való volt, s valóban meglett a kisgyermek, aki Izrael prófétája lesz. Ekkor már tudták, hogy a próféciák beteljesedését látták, s tudták azt is, hogy Isten e kisgyermekben hozta el számukra az üdvösséget. S mindezek a megtapasztalások arra késztették őket, hogy e csodálatos dolgokért, amelyben részük lehetett, hálát adjanak, és dicsőítsék az Istent. Nem kérte őket erre senki, mégis, ez lett számukra a legtermészetesebb, legkézenfekvőbb.

Testvéreim.

Öröm járja át a szívemet, hogy ezen a karácsonyon – bár teljesen más körülmények közepette –, de még tart felettünk Isten könyörülete. Örülnék azonban annak is, hogy megpróbálnátok a karácsony igazi lényegét magatokhoz közelebb valónak érezni, s ha megpróbálnánk a szeretetet hatványozottabban gyakorolni, hogy az év többi részében is legyen még bennünk hit, amely elvisz bennünket az Isten házába, legyen még bennünk szeretet, amely nemcsak a karácsonynak és a karácsonyról szól pusztán, hanem amely a mindennapokban is tud őszinte és áldásos lenni. Ha ezt megfogadjuk ezen az ünnepen, és igyekezni fogunk a megvalósításra is –akkor minden napon átjárhat majd bennünket ez a kettős érzés, a hitnek és a szeretetnek kettős érzése, és akkor az év minden napja a szívben és a lélekben egyaránt egy kicsit mindig karácsonyi lesz.

2021 karácsonyán

Lévai Attila, Csicsó, Füss és Kolozsnéma református lelkipásztora