Íme, három érdekes és árulkodó népszámlálási adat térképen

Nyitókép forrása: körkép.sk

A múlt héten megérkeztek a népszámlálási adatok előzetes eredményei, amelyek egyelőre csak korlátozott betekintést adnak a demográfiai folyamatokra. A magyar közösség számára fontos részletek megjelenését leghamarabb január közepére ígérik. Addig is, kiválasztottunk néhány érdekes és beszédes adatot, amelyeket később majd magyar vonatkozásban is érdemes lesz közelebbről megvizsgálni.

Rögtön kezdjük az egyik leglesújtóbb adattal, miszerint a 15 éven aluliak már kevesebben vannak, mint, mint a nyugdíjaskorúak. Száz gyerekre 107 nyugdíjas jut, ami elég szemléletesen mutatja a demográfiai gödröt, ahova Szlovákia sodorta magát az elmúlt két-három évtizedben.

A 15,92 százalékos (15 év alatti) gyermekarány valamivel jobb, mint a 2020-as uniós átlag, ami elérhető az Eurostat honlapján. Eszerint az EU-s tagállamokban a gyermekek aránya 15,1 százalékos volt.

   

De más összehasonlításra is érdemes odafigyelni. Szlovákiában az aktív korú (15-64 éves) korosztály aránya 67,03 százalék, az Európai Unióban 64,2 százalék (a csúcsát valamikor a 2000-es évek elején érte el, azóta csökken az idősek javára), de például a Szubszaharai Afrikában 55 százalék, de úgy, hogy a gyerekek (15 év alattiak) aránya 42 százalék (!).

Ha a Közel-Keletet és Észak-Afrikát nézzük, akkor a nyugdíjasok aránya bár nagyobb a Szubszaharai Afrikánál, de így is mindössze nem egész 6 százalék. Ez azt jelenti, hogy az európai irányú migráció forrásországaiban 65 százalékos a produktív korú népesség, és 30 százalékos a gyerekek aránya. Ez pedig már nem csak demográfiai, hanem gazdasági versenyhátrányt is jelent majd az EU-nak, a nyitott gazdaságú Szlovákiával együtt.

A népszámlálás előzetes adatai szerint keleten és a Dunamenti-alföldön van a legtöbb ház, illetve lakás, amely még 1961, illetve 1980 között épült, tehát 60-40 évvel ezelőtt. A legmagasabb aránnyal a járások közül épp a Komáromi járás rendelkezik, de az Érsekújvári, Vágsellyi, Tőketerebesi és Nagymihályi járás sem sokkal maradnak el.

Paradox módon logikusan azt következne ebből, hogy ezekben a járásokban az elmúlt öt évben az országos átlagtól jóval több házat újítottak fel. Ám nem ez történik. A Komáromi járásban 2016-tól mindössze a házak 14,3 százalékát újították fel, beszédesebb azonban, hogy több mint 40 százalékukat még sosem újították fel. Dunaszerdahelyen valamivel fiatalabbak az épületek, így valamivel több a még felújításon át nem esett házak aránya – 48 százalékuk.

Az alábbi térkép nagyon tanulságos. A központi szennyvízelvezető rendszerek kiépítésével kapcsolatban sokféle véleményt fogalmaztak, vannak ellenző, támogatói. Tény azonban, hogy az uniós költségvetés előző időszakaiban (2007-2013 és 2013-2020) sok-sok millió eurót pumpáltak kiépítésükbe.

A térképünk azért érdekes, mert konkrétan látszik, hogy a déli járások eléggé lemaradtak a kanalizáció-fejlesztésben – magyarul: nagyságrendekkel kevesebb pénzt toltak ezen a téren ebbe a régióba, szemben az északi és északnyugati járásokkal.

Körkép.sk