Távoktatás, elmaradt programok, online versenyek – Így telt a Lakszakállasi Alapiskola koronavírusos ősze

Nyitókép: „Alapiskolánk tanárai is állítottak egy kis fát a falu Angyalkertjében” – Alapiskola – Lakszakállas facebook-oldal 

A romló járványhelyzet és a karácsonyi időszak közeledtével egyre több figyelmet kapott az oktatás az országban. A járványügyi szakértők és orvosok a járvány megfékezése érdekében inkább otthon marasztalták volna a gyerekeket, míg az SaS-es oktatásügyi miniszter mindenképpen nyitva akarta tartani az oktatási intézményeket. Mivel már a második „covidos” ősz telt el, kíváncsiak voltunk, hogy milyen a helyzet az iskolákban, hogy értékel a pedagógus-iskolaigazgató. Alábbi interjúnkban Csicsay Zoltánt, a Lakszakállasi Alapiskola vezetőjét kérdeztük.

Lassan két éve élünk együtt a koronavírussal, minek következtében hol járhattak iskolába a gyerekek, hol nem. A jelenléti oktatás mellett is különféle szabályokat kellett betartaniuk. Iskolaigazgatóként hogy látja, sikerült központilag jobban felkészülni az idei tanévre?

Amennyiben a központilag szó alatt a Minisztériumot értjük, szubjektív véleményem szerint nem igazán történt lényeges változás. Annyiban jobb a helyzet, hogy már nem annyira hektikusak a hozzánk érkező utasítások. Korábban több ízben is megtörtént, hogy délelőtt kaptunk valamilyen utasítást, amit a nap folyamán feldolgoztunk, kialakítottuk a szükséges hátteret azok gyakorlatba ültetéséhez, kiértesítettük erről a szülőket is, majd pedig a késő délutáni órákban jött az újabb utasítás, hogy a délelőttit vegyük semmisnek, és az éppen legfrissebb alapján folytassuk a munkánkat.

   

Amiben abszolút pozitív változást látok, az inkább az iskolák felkészültsége a folyton változó helyzetre. Folyamatosan kapcsolatban vagyok a régió iskoláinak igazgatóival, tanácsokkal, véleményekkel segítjük egymást annak érdekében, hogy többé-kevésbé egyforma mederbe tudjuk terelni a jelenléti, illetve a távoktatás okozta sokszínűséget.

Előfordult, hogy csoportosan karanténba kellett vonulniuk a diákjaiknak? Miként tudták megoldani a tanulást ez idő alatt?

Szerencsés helyzetben voltunk, mivel november végéig a megszokott módon zajlott az oktatás minden egyes évfolyamban, azaz minden osztályunk jelenléti oktatásban részesült. Egy péntek reggelen érkezett egy diákunk szüleitől az információ, miszerint gyermekük pozitív tesztet produkált. Amint erről tudomást szereztünk, felvettük a kapcsolatot a Járási Egészségügyi Hivatallal, és az ő utasításuk alapján azonnal karanténba küldtük az érintett tanuló valamennyi osztálytársát, illetve egyik másik osztály nyolc tanulóját, akik az azt megelőző 48 órában kapcsolatba kerültek a pozitív tanulóval. A következő tanítási héten az érintett tanulók távoktatásban részesültek.

A másik osztályt látogató nyolc tanuló is távoktatásban részesült, oly módon, hogy párhuzamosan zajlott az online és a jelenléti oktatás. A karanténban lévő tanulók online bejelentkeztek videóhívás formájában. A háttérben a tanárt, illetve a táblát látták, így egyszerre jutottak hozzá a tananyaghoz az osztályban jelenlévő társaikkal együtt. Később már csupán egy-egy tanuló került karanténba más osztályokból, akik úgyszintén a már említett párhuzamos oktatásnak köszönhetően tudtak részt venni az órákon.

Idén korábban kezdődött el a téli szünet. Nem borítja ez fel az előre megírt tantervet?

Szerencsére mindössze három napról van szó, sőt, ha úgy vesszük, csupán kettő, mivel az utolsó tanítási napon már a karácsonyt ünneplik tanulóink saját osztályaikon belül, és ilyenkor már nem a tanításé a főszerep. Ez a szintű szünet hosszabbítás még nem tudja felrúgni a korábban megírt tantervet.

Az iskolai élet nem csak a tantermi oktatásból áll. Mennyire befolyásolják a járvány ill. a járványügyi intézkedések az iskola életét?

Köszönöm a kérdést! Valóban így van. Az iskolában oktatói-nevelői munka zajlik, mely nem merül ki abban, hogy megvalósulnak a tantermi órák. Legalább ennyire fontosak azok a plusz programok, melyeken keresztül a tudást, de a személyiséget is lehet fejleszteni. Iskolánkban évek óta már hagyományszerűen zajlottak különböző ún. iskolán kívüli tevékenységek, programok, pl. őszi, karácsonyi és húsvéti kézművesfoglalkozások az alsó tagozatos tanulók részére, sportversenyek mindkét tagozaton, tanulmányi versenyek, köztük egy saját szervezésű matematikaverseny, mely már 17 éves múltra tekint vissza, Föld napja, gyereknap, és még sorolhatnám…

A járványügyi intézkedések előírják, hogy nem lehet, pontosabban erősen nem javasolt az egyes évfolyamok vegyítése, iskolai rendezvények szervezése. Emiatt a tanítási órák utáni programjainkat sem tudjuk immáron második éve megszervezni. Kilencedikes tanulóink Koszorúcska ünnepségét például május végére kellett áttennünk az eredeti decemberi dátum helyett. Volt, ahol kénytelenek voltunk az online térhez ragaszkodni, mert szerettük volna a hagyományainkat megőrizni. Ilyen volt például a már említett Laki Matek matematikaversenyünk, melyen közel 20 alapiskola csapata – köztük magyarországi is – vesz részt október végén. Az olyan programokban, mint a  sítanfolyam, természetiskola nem is gondolkodunk.

Hogy zajlanak a versenyek járvány idején? Volt rá példa, hogy nem lehetett egy már hagyományosnak számító versenyt megrendezni?

A Minisztérium által kiírt tanulmányi versenyek, illetve a különböző szervezetek, iskolák által szervezett versenyek mind online módon valósultak, valósulnak meg. Mint már említettem a mi saját versenyünk is ily módon került megrendezésre, de ugyanez a helyzet a különböző olimpiászokkal is. A szavaló- és prózamondó versenyekre például az iskolában, vagy odahaza készített videófelvételt kellett beküldeni, és azt elemezte a szakmai zsűri. Büszke vagyok arra, hogy ilyen körülmények között is ott tudunk lenni a versenyző iskolák között, sőt nagyon szép eredményeket tudhatnak maguk mögött tanulóink.

Sokat hallunk arról, hogy a gyerekekre milyen negatív hatást gyakorol a járvány miatti bezártság. Miként tudnak segíteni a diákoknak a pedagógusok, hogy átvészeljék ezt az időszakot? Kapnak esetleg segítséget központilag?

Tény és való, hogy a hosszan tartó távoktatás megmutatta mennyire fontos szerepe van az iskolának, a pedagógusnak a gyerekek fejlődése szempontjából. Munkánk oktatás részét még egyszerűbb megoldani videóhívás formájában, hiszen az aktuális tananyag, információ eljut a tanulóhoz. Viszont a személyes jelenlét hiánya a nevelés részben már nagyobb hiányosságokat szült… Számomra fura volt megtapasztalni, hogy azon tanulók, akikkel már évek óta együtt dolgoztam, és azt gondoltam, hogy már ismerem őket, mennyire más stílust, magatartás formát vettek fel a távoktatás alatt. Mintha egyfajta hamis biztonságérzetet keltett volna bennük a megszokott otthoni környezet, a tanároktól való távolság…

A távoktatás során hathatós segítséget sajnos nem igazán tudtunk ezen a téren nyújtani. Az osztályfőnökök napi kapcsolatban voltak a szülőkkel, a felmerülő problémákról privát módon értesítették a szülőket, és velük együtt igyekeztek megtalálni a helyes megoldást. Központi segítség ezen a téren nem érkezett. Azt gondolom, hogy a legtöbb esetben „odafent” is sokkal több a kérdés, mint a válasz.

Mi jelentette/jelenti a legnagyobb kihívást Önnek és pedagógusainak ebben a járványidőszakban?

Az egyik legnehezebb feladat az, hogy azok a tanulók, akik a hiányos technikai  hátterük miatt nem tudnak részt venni a távoktatásban, is megkapják a lehető legjobb felkészítést. A másik fejtörést az okozza, miként lehetne még izgalmasabbá, érdekesebbé tenni a tanítási órákat úgy, hogy miközben tanulóink az otthon kényelmében folyamatosan a képernyőre merednek, ne veszítsék el érdeklődésüket az éppen átvételre szánt témakör iránt. Nem könnyű azt sem leellenőrizni, hogy a hirtelen jött, a tanítási órákon jelentkező internetingadozás, kiesés mennyire valós probléma, mint ahogy az sem egyszerű kihívás, hogy a számonkérés során a tanulók tudását tudjuk felmérni, nem pedig a mellettük ülő valamely családtag, ismerős segítő szándékát…

Komjáthy Petőcz Andrea