Séta a havas Losoncon – Képekkel

Nyitókép: Körkép.sk

A gyermekkori emlékek legszebbjei közé tartoznak a havas lejtőkön megtett szánkázások, melyekből Losoncon is volt néhány. Jómagam öcséim társaságában a karácsonyvárás időszakának jó részét a nagymamám otthonában, az erdő kellős közepén, a losonci fürdőben töltöttem. Ritka év volt, amikor ne takarta volna vastag hótakaró a dombot, ne hajoltak voltak szinte földig a rájuk tapadt hó alatt.

   

A ház a fürdő feletti domboldalon volt, az oda vezető erdei sétány pedig ideális hely volt arra, hogy a szánkó szélsebesen száguldjon rajta. Ennél is izgalmasabb volt a fürdő feletti, még magasabb domboldal, az egykori katonai lőtérhez vezető aszfaltozott út, ahonnan kellően letaposott hó estén majdnem a labdarúgó- és teniszpályákig, tehát közel 1 km-re, a város lakott részének határáig lehetett leszánkázni.  A domb gyakori vendége volt a losonci gyereksereg, akik szüleik és nagyszüleik társaságában érkeztek ide. Az autóktól nem nagyon kellett tartani.

A harmadik népszerű hely az ugyancsak a város határában lévő szőlőhegy volt, amelynek lejtőjén a havazás után órák alatt számos ideiglenes szánkópálya készült el. Ez a helyszín olyannyira népszerű volt, hogy a domb déli oldalán az 1970-as években egy kis sífelvonóval ellátott sípályát is kialakítottak. A működése nem volt hosszú életű, mert az 1980-as évektől egyre ritkább lett a hó,  így nem volt mit síelni. Nem mellesleg a domb tetejéről, annak néhány pontjáról gyönyörű kilátás nyílik a városra. Ez ma is így van.

Mindezen nosztalgikusnak mondható emlékek akkor jutottak eszembe, amikor mostani, már kevesek által remélt karácsonyi hóesés után tettem egy sétát a város határában. Sehol sem volt tömeg, de nem volt az ünnepek alatt tapasztalt „üresség” sem.  Főleg a Városliget és a felújítása után,pár napja már vízzel is feltöltött ladói víztározó befagyott vize és környéke vonzotta az embereket.

Voltak, akik csak sétáltak kettesben, babakocsival, családdal, voltak akik elővették a szánkójukat, s az útba eső kis lejtőkön próbálták ki a szánkázás örömét. Beleolvasva a közösségi portálok híreibe nem csak Losoncon tették ugyanezt.

Némileg tovább nosztalgiázva belelapoztam a közel 180 évvel ezelőtt megjelent korabeli lapok tudósításaiba. Akkor nem volt korlátozás, sem telefon, sem mobil, sem internet. Csak a közvetlen találkozások és beszélgetések lehetősége, színházi előadások, bálok és mulatságok.

Így 1838 karácsonyán jutott arra is idő, hogy a losonci műkedvelő társulat színpadra lépjen, hogy bevételével támogassa a Pesti Nemzeti Színház létrehozását. A tudósítást a Budapesten megjelent Jelenkor c. lap tette közzé 1839. január 9-én.

„Losoncz: A’ jót, szépet ’s hasznost olly lelkesen előmozdító’s ál­talunk is többször magasztalt losonczi műkedvelő színész társaság, mellyeddig több izben várakozás-felülmulólag lépett föl a’ helybeli kórházgyarapitásra, dec. 26kán és 27kén, Losoncz ’s környéke nagyszámú lakosi örömükre ujra mutatványit adá. Első este „12dik Károly Rügen szigetén” 4 felvonásu Both vígjátékét, másikon pedig „777” vígjátékot 1 felvonásban Lebrün után; mindkettőt meglepő tökéllyel.

Ezt követé egy 20 személyből álló hangász­egyesületnek néhány operábul nagy szorgalommal ’s köz tetszéssel adott ver­senye, melly alkalomkor Gyürky Lóra kisasszony, a’ számos közönséget egész elragadtatásra bírá bájoló éneklésivel. Illy hasznos kellemű két estének, 500 forintnyi jövedelme a’ pesti magyar színház javára rendelteték fordíttatni. Vajha ezen műkedvelő társaság példáját édes hazánkban számosan követve,  illy sikeres buzgalommal munkálkodnának a’ pesti nemzeti színház állandó megállapításán!”

Puntigán József