Marcell
  • HUF: 391.99
  • USD: 1.03
  • 21 °C
  • 33 °C

Hirdetés (X)

Mindennapjaink

Herényi Béla beszélgetőestje Ajnácskőn – Képes beszámoló

Herényi Béla karizmatikus egyéniség. Parasztcsaládban született Ajnácskőn, ám hamar a polgáriasodó község „ikonja” lett.

Nyitókép: Körkép.sk

 

Mottó: Senki sem próféta a saját hazájában –  közmondás (de hálistennek vannak kivételek is).

 

Herényi Béla karizmatikus egyéniség. Parasztcsaládban született Ajnácskőn, ám hamar a polgáriasodó község „ikonja” lett. Személyisége ismert lett Rimaszombatban és Gömör déli részén. Ambíciója, akaratereje, kitartása, paraszti észjárása és kicsit talán a szerencse is, világlátott emberré tette.  87 éves, de szuggesztív előadásmódja még most is figyelmes hallgatóvá teszi közönségét akár három órán keresztül is.

 

Egy éve Ajnácskő képviselőtestülete Poprocký Ivan polgármester előterjesztése alapján Herényi Bélát  a Község Díszpolgárává választotta. Elmondása szerint sok elismerést kapott életében, de mind közül erre a legbüszkébb.

 

 

Hogyne lenne, hiszen saját népe tüntette ki.

 

Most beszélgető-estre hívták meg, szívesen jött. A közönsége előtt kiemelte, mindig figyelemmel kísérte Ajnácskőt, annak sorsát, alakulását. Hálistennek az elmúlt évek során csak jót hallott a községről és a lakosságáról. Végigmenve rajta személyesen is meggyőződhetett, hogy szülőfaluja gyönyörűszép lett. Látni a fejlődést, a tervszerűséget, az elgondolások megvalósításának helyességét, a szépérzéket. A történelmi központ, kiegészítve a mesés templommal és a többi ízléses épülettel olyasmi, ami szintén büszkeséggel tölti el őt. Kiemelte, hogy ezek nem csak szavak.

 

Ajnácskőt látni kell!

 

Herényi Béla mesélt. Parasztgyerek volt, állította, hogy mindig „többet kapált, mint focizott”. Elmesélte, hogy nem vették fel az egyetemre, hogyan ment Jáchymovba a bányába. Majd mégis felvették az egyetemre, elmesélte prágai élményeit. Stipendiumot kapott, de sokat brigádozott, statisztált, még színházban is. Boldogult.

 

 

1959-ben diplomázott, mezőgazdász-közgazdász lett, Tornaljára került tanítani, a mezőgazdasági technikumba. Mondták, itt van rá szükség.

 

Majd megtanult spanyolul, elküldték Kubába.

 

Kubában a forradalom után Castróéknak kellettek a szakemberek. Ő fiatal technikusok csoportjával a mezőgazdaságban, a farmokon teljesített. A kubaiak nagyon lelkesek voltak, fűtötte őket, hogy lerázták az amerikai kolonializmus igáját és sikeresen megvédték szuverenitásukat. A termelést ismerték, viszont szükség volt annak hatékonyabbá tételére.

 

Ő a barátaival és társaival, hazai tapasztalatai alapján, a tejtermelésbe vitt be változásokat, amelyek jócskán megemelték a hozamot. Tevékenységükre felfigyelt maga Fidel Castro is, akit a nép imádott. Dolgoztak itt idősebbek is, akik szakértők voltak, ami Kubának jelentős segítséget jelentett. Tőlük nagyon sokat lehetett tanulni, ha figyelmes volt az ember.

 

 

Arról is beszélt, hogy a kubai nők rendkívül szépek és temperamentumosak. Ezt saját tapasztalataiból tudja (akkor még nem volt nős). Az viszont nagyon  megrendítette, amikor munkatársa és barátja megégett a felrobbant petróleumkályha mellett. A kezei között halt meg.

 

Herényi Béla három évig volt Kubában. Aztán, astalavista Kuba!

 

Aztán rátért afrikai élményeire. Mozambikban is három évig dolgozott, Maputóban, a forradalom után, megtanult portugálul is. Itt már experti státuszban volt, ami több pénzt, de nagyobb felelősséget is jelentett. Mozambikban sokkal több gondot kellett megoldani, mint Kubában. Más ország volt, más népek. Kényelmesebbek voltak, a hozzájuk való viszonyulás is más kellett, hogy legyen. Ekkor már nős volt, egy ideig élt kint a családja is. A fizetést hazaküldte, a bank átváltotta bonira, amivel a Tuzexban lehetett vásárolni.

 

 

Herényi Béla hazatért.

 

A hazatérése után ismét Tornalján tanított, majd Rimaszombatban a kereskedelmiben. 68 után kutatóintézetben dolgozott Pozsonyban, majd Tornalján lett igazgatóhelyettes az Állami Gazdaságban. 89 novembere után a rimaszombati mezőgazdasági szakiskolának lett az igazgatója.

 

Az iskolát azóta is Herényi-féle iskolának nevezik a vidéken.

 

Most Prágában él, ahol a lánya ise dolgozik. Kétszobás lakása van, éli a nyugdíjasok szép életét. Barátaival magyar klubot alakítottak, ahol szerdánként találkoznak, tesznek-vesznek, szórakoznak.

 

A beszélgetés végén megköszönte a polgármesternek, hogy meghívta és nagyon köszönte a közönségnek, hogy meghallgatták őt.

 

 

A végére.

 

Nem tudni, hogy mennyire üdvös az ilyen élettörténeteket közreadni, egy dolog viszont biztos. Egy életút tűnhet nekünk könnyűnek, de a figyelmes szemlélő meglátja benne a végtelen szorgalmat, a hatalmas munkát. Mindenkinek tudni kell, főleg a fiataloknak, hogy kemény munka nélkül nincs eredmény. Vannak nehéz pillanatok, válságos időszakok is az életben, ezt is át kell élni, ahhoz, hogy sikeres életutat mondhassunk magunk mögött.

 

Herényi Bélának,  Ajnácskő szülöttének, nagyon jó egészséget kíván a Körkép.sk is.

 

Mede Géza

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 17 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket