Harmincz Rita világutazó volt a Kikötő – Polgári Szalon januári vendége

Nyitókép: Körkép.sk/Buday Mária

A Kikötő – Polgári Szalon a 2023-as esztendőt egy nagyszerű rendezvénnyel nyitotta. A januári beszélgetőest vendége Harmincz Rita világutazó volt, aki különleges, egyedi életviteléről tartott beszámolót, s osztotta meg tapasztalatait a jelenlévőkkel. A beszélgetés során az est házigazdája, Bödők Gergely történész számos kérdést tett fel számára:

Hogy lesz valakiből világutazó? Mikor gyűri le félelmeinket a kalandvágy? Ha utazunk, több időnk jut-e magunkra? Milyennek tűnik korábbi élete Indonéziából és miért épp ott érzi magát a legjobban? Mire csodálkozott rá leginkább a távolból? Van-e ára a vágyaink megvalósításának? Mikortól válik otthonná az idegen és lesz helybélivé a turista? Hol és mi fogta meg a leginkább? Milyen szokásokat sajátított el az elmúlt években?

A Kikötő – Polgári Szalon találkozójára immár második alkalommal a felújított Szinnyei József Könyvtár közösségi terében került sor, amiért a szervező köszönetet mondott Fabó Máriának, a könyvtár igazgatójának.

   

A január 10-én megrendezett beszélgetőest közönsége Harmincz Rita személyében egy roppant érdekes, végtelenül bátor, elszánt fiatal nőt ismerhetett meg.

Megtudhattuk, hogy 19 éves koráig jóformán sehová sem utazott, de egy szervezett kirándulás kapcsán eljutott barátnőjével Thaiföldre, ahol számos szabadon utazgató, hátizsákos fiatallal találkozott, ami rádöbbentette, hogy így is lehet élni. Felébredt benne az utazási vágy, és egyszer csak maga is nyakába vette a világot.

A diploma megszerzését követően nagyon jó munkahelyei voltak, stabil megélhetéssel, nem akadtak ezzel kapcsolatos elégedetlenségei, továbbá egy saját lakása Budapesten, amit viszont hitelre vásárolt, és ezt tehernek, csapdának érezte.

Utazni vágyott, de nem csupán az évente esedékes szabadság idején, hanem egészen addig, olyan hosszú időre, amíg egy helyet alaposan megismer, s amíg ott jól érzi magát.

Ebben viszont a munkahelyi megkötöttség akadályozta. Ezért 2014-ben felmondott munkaadójánál, eladta a lakását, aminek hitelét egyébként 15 évig fizette volna, visszafizette a kölcsönt, és a megmaradt pénzzel elindult megvalósítani az álmait. 

Számos országban járt, az első célállomása Nepál volt, ahová egyirányú repülőjegyet váltott. Volt Iránban, Kínában, ahonnan roppant érdekes történeteket osztott meg a közönséggel. Hangsúlyosan kiemelte az iráni nép óriási vendégszeretetét, amit mi, európaiak a hírcsatornák által sugallt események alapján el sem tudunk képzelni. Mesélt a kínai illemhelyek számára nehezen elfogadható nyitottságáról, de egyes kínai törzsek asszonyainak hajmosási technikáiról is.

Túrázott a Himalája csúcsai közt, mert közelről akarta megszemlélni az óriási hegyeket. Több hónapon keresztül utazott országról országra, végül eljutott Indonéziába, előbb Flores szigetére, végül pedig Bali szigetére, ahol annyira vonzónak találta a helyi légkört, a természeti tájat, az emberek életvitelét, hogy megtelepedett, s amit végül az otthonának tekintett. Utazásai során nem elsősorban az ismert, a propagált turistalátványosságok érdekelték, hanem a helyi nép igazi életvitele, gondolkozása, a világhoz való viszonyulása, mindennapjai, és közéjük elvegyülve akarta élni az életét.

Kihasználva az utazásai során megszerzett hely- és nyelvismereteit, utazásszervezéssel, idegenvezetéssel kezdett foglalkozni, ami rendes megélhetést biztosít a számára. Utazásairól rendszeresen blogot is ír, Sárgaruhás lány címmel, ami által ismertségre tesz szert, s mindez segíti népszerűsítését. Ezt azonban nem tekinti munkának, mert nem köti meg, hiszen saját életvitele részét képezi. 

Emellett már három könyve is megjelent, a legfrissebb Keleti Mesék címmel, melyek nem csupán útleírások, hanem hasznos tanácsokkal látja el mindazokat, akik szívesen ellátogatnának az általa ismert távoli helyekre. Betekintést nyújt távoli kultúrák, ismeretlen törzsek életébe.

Bödők Gergely, a Kikötő közösségi oldal előzetesében írónak (is) nevezte, ami ellen tiltakozott, mondván, nem tartja magát méltónak e megnevezésre, mert ő ezt a tankönyvekben szereplő nagy írókra érti, tehát csupán az „utazó” meghatározás, ami őt leginkább jellemzi.

Bödők Gergely a sok kultúrában élt utazót arról is faggatta, hogyan viszonyul a világvallásokhoz. Elmondása szerint Bali szigetén a szellemvilág létezését fizikálisan is megtapasztalta. Van hite, hisz saját magában, és egy nagyobb erőben, ami felettünk áll, nevezhetjük ezt Istennek is, de a vallások kötöttségeit egyformán elutasítja. 

Kétszer volt halálközeli élménye, egyszer egy súlyos motorbaleset kapcsán, amikor visszatekintett kalandos életvitelére, úgy érezte, teljes volt az élete, nem bánt meg semmit. Megerősödött abban a gondolatában, hogy csakis a jó emberi kapcsolatok, az átélt örömteli pillanatok számítanak, a vagyon, a tárgyak semmit sem jelentenek.

A másik halálközeli élménye kislánya születésének pillanata volt, amikor mindketten majdnem elvéreztek, ebben az esetben már gyermeke életéről is szó volt, ami küzdelmet diktált.

Érdekesség, hogy budapesti férjével Jáva szigetén ismerkedett meg, akivel hasonló az életfelfogásuk. Kislányuk most 3 és fél esztendős, akinek születésétől itthon telepedtek meg, de április közepétől már családostul útra kelnek. Egyirányú repjeggyel, kelet felé, mert meg akarják mutatni gyermeküknek, milyen szép a világ. 

A beszélgetést követően egy tartalmas prezentációt láthattunk Harmincz Rita világjáró útjaiból, valamint lehetőség nyílott dedikált könyveinek a megvásárlására is. Az elmondott élmények alapján néhányan talán úgy érezhetik, felhagynak megszokott életvitelükkel, és nyakukba veszik a világot. Kísérje jó szerencse a bátrak útját! 

Buday Mária