Ünneplő tömegek jelezték március idusán a magyarság létét Komáromban – Képekkel

Nyitókép: Körkép.sk

Jókai szülővárosában az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléknapja tiszteletére megtartott rendezvény március idusának előestéjén kezdődött az Egressy Béni Városi Művelődési Központban, ahol a diákság magas színvonalú kultúrműsorral ajándékozta meg a város polgárait.

A több rendezvényből álló ünnepségsorozat március 15-én délelőtt 10.00 órakor folytatódott, amikor Komárom magyar nevelési nyelvű óvodái kivonultak a főterre, és a városháza tornyában megjelenő huszárral együtt zengték a közkedvelt Klapka-indulót.

   

Híres Komárom be van véve
Klapka György a fővezére
Büszkén kiáll a csatatérre
Hajrá huszárok! Utánam előre!

Délelőtt 11.00 órakor a Kárpátia Sport Polgári Társulás, a Felvidéki Értékőrzők, valamint az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás „Talpra magyar, hí a haza!” megszólítással fordult a komáromi diáksághoz, hogy Petőfi Sándor mellszobránál szavalják el közösen a Nemzeti Dalt. A rendezvényen a magyar tanítási nyelvű óvodák, valamint az iskolák csoportjai képviseltették magukat.

Az ünnepséget Mihacs Szilvia nyitotta meg, majd Pallag György a Kárpátia Sport Polgári Társulás elnöke méltatta a márciusi ifjakat. Ezt követően az egybegyűlt diáksereg elszavalta a Nemzeti Dalt.

Az ünnepséget tovább színesítette, hogy Stirber Lajos zenepedagógus, a Magyar Kultúra Lovagja megtanította a gyermeksereggel a Nemzeti Dal megzenésített változatait Egressy Béni, valamint Tolcsvay László feldolgozásában, és mindkét változatot hegedűkísérettel el is énekelték.

Ezt követően a jelenlévő óvodások és diákcsoportok képviselői megkoszorúzták Petőfi Sándor mellszobrát.

Az ünnepségsorozat keretében délután a Szövetség komáromi szervezete „Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak” jelmondattal a katolikus temető A10-es parcellájánál tartott megemlékezést, ahol a felújított 1848/49-es emlékmű megkoszorúzására került sor. Az emlékművet Komárom lakói  1887-ben emelték a szabadságharcban elvérzett hősök tiszteletére.

E szimbolikus hely sokáig gondozatlanul állt, ám az előző őszön a Szövetség lelkes aktivistái rendbe tették, és 2022. október 23-án Kiss Róbert kanonok, komáromi esperes-plébános újraszentelte. Most első alkalommal került sor annak márciusi megkoszorúzására, ahol Farkas Adrianna gimnáziumi tanár mondta el ünnepi gondolatait.

Jókai szülővárosában március idusának emléknapja szorosan kötődik írófejedelmünkhöz, így természetes, hogy 1848–49-es forradalom és szabadságharc alkalmából rendezett ünnepi megemlékezés a Kultúrpalota előtti Jókai-szobornál folytatódott. Örvendetes tény, hogy a hideg idő ellenére, már az írófejedelem szobránál is többszázas tömeg gyűlt össze.

Az ünneplő sokadalmat Petheő Attila, a Csemadok Területi Választmányának elnöke köszöntötte, utána Keszegh Béla, Komárom város polgármestere mondott ünnepi köszöntőt, aki szónoklatában több kérdő mondatot is feltett:

„Mi értelme volt, hogy annyian vérüket adták a szabadságért?

A magyar nemzet a legnagyobb európai népek mellett állt ki a szabadságért, követve a francia, az olasz népet. Nemcsak e bátorság példaértékű, de sokadszorra is jelzi, hogy az itt élők egyenrangúak az európai népekkel.

A szabadságharc egyéniségei mutatják meg a magyar közösség nagyságát, fontos üzeneteket küldve a következő időszaknak.  A forradalom eszmeiségéből és bátorságából táplálkozik nemcsak a következő pár évtized, de a 20 század magyar közélete is…

Bár a szabadságharcot magyarként ünnepeljük, piros-fehér-zöld kokárdával, de ne feledjük azt sem el, hogy e nemes célokért képesek a népek összefogni…

Ezért is szeretnénk ezt az ünnepet közösen ünnepelni, minden jóérzésű néppel, akik számára a testvériség, a szabadság és a kölcsönös tisztelet fontos.”

Petheő Attila, a Csemadok Területi Választmányának elnöke fontosnak tartotta kiemelni, hogy Keszegh Béla Komárom városának első olyan polgármestere, aki felvállalta, hogy ünnepi beszédet mondjon Jókai-szobránál.

Az ünnepség hangulatát Nátek Eszter és Hoppan Esther alapiskolás korú énekművészek emelték, nemzeti érzelmeket felfokozó dalaikkal.

Továbbá Gál Ádám Vajk, a Selye János Gimnázium diákja pedig Petőfi Sándor – Egy gondolat bánt engemet nemzedékekre ható, hazafiságra nevelő költeményével hasonló hatást ért el.

de ugyanígy Téglás Gergelyé is, aki a koszorúzás pillanatait tette még emlékezetesebbé.

„A költő, ha visszatér, a költő ha visszatér, Míg a földön ember él, a költő visszatér
Hol ember él, hol ember fél, a költő visszatér, Hol magyar él, hol magyar fél, Petőfi visszatér.”

Az ünnepség vizuális hatását a pati és az izsai hagyományőrzők fokozták.

Az ünnepi beszédet és a kultúrműsort követően az egyes társadalmi és politikai szervezetek elhelyezték a tiszteletadás koszorúit Jókai Mór szobránál. A koszorúzás pillanatait Téglás Gergely tette emlékezetessé.

Jókai Mór emlékművétől az ünneplő közösség a Klapka György térre vonult, ahol a sokadalom tovább növekedett.

A műsorfolyam nyitószámaként a Szózat hangjai csendültek fel a Concordia Vegyeskar előadásában. Vezényelt Stubendek István karnagy. Ezt követően Boráros Imre Kossuth-díjas színművész Petőfi Sándor – A márciusi ifjak költeményét szavalta el, hatalmas sikerrel.

Komárom főterén Szénássy Tímea városi képviselő köszöntötte a jelenlévőket, majd felkérte az esemény szónokát, tartsa meg ünnepi beszédét.

Bödők Gergely komáromi származású ifjú történész ünnepi szónoklata méltó követője régiónk legjelentősebb történészeinek, néhai Gáspár Tibor gimnáziumi tanár, valamint Szarka László egyetemi professzor ünnepi szónoklatainak.

Beszédében jelentő szerepet kapott a múlt és a jelen összevetése, a történelmi korokból származó példa és tapasztalat applikálása a jelenre, s mindezek közben rámutatva, hogy akkor is különböző jellemű embereknek kellett egy közös célért összefogni.

A szónok, miután jelét adta meghatottságának, hogy Komárom főterén állhat a sokadalom elé, s miután üdvözölte a jelenlévőket, költői kérdésekkel boncolgatta a történelmi március jelentőségét.

„Ma különösen érdemes azt a kérdést feltennünk, hogy miért lehetett 1848. március 15-e ennyire sikeres? Miért válhatott ez az átlagosnak és esősnek indult nap utóbb ennyire emlékezetessé? Magyarán: mi a titka március idusának és a nyomában szárba szökkent forradalomnak?

Azt gondolom, mindenekelőtt a résztvevők programja. A közmondás találó megfogalmazása szerint „céltalan hajósnak semmilyen szél se jó”! Ha ezt elfogadjuk, nem állítunk kevesebbet, mint hogy világosan lefektetett tervek nélkül nem lehet (és sosem lehetett) előbbre jutni. Mert jobb esetben csak azt nem tudjuk majd hová tartunk, rosszabb esetben már azt sem, honnan indultunk…

De úgy hiszem, hogy hozzájárult a forradalmi március sikeréhez az a kegyelmi állapot, az a szerencsés csillagállás is, hogy nagyszerű személyek kerültek egymás mellé térben, időben és eszmeiségben, és kiváló koponyák sorakoztak fel a gondolatok mögött…

A harmadik fontos eleme a sikernek az egység volt, az a társadalmi összekovácsolódás, ami a kritikus pillanatban megtörtént. Egymástól teljesen eltérő személyiségek és személyek kerültek valószínűtlen közelségbe és tették félre, legalább átmenetileg, nézetkülönbségeiket. Ez volt a nemzet… 

A negyedik fontos elem az volt, hogy a magyar forradalom és szabadságharc szelleme nem rekedt meg az országon belül, hanem átívelt a határokon…”

Bödők Gergely beszédben teljesen újszerű volt, hogy a 48-as forradalom hőseit emberi mivoltukban is bemutatta, nem rejtve véka alá azok gyöngéit sem, így egy-egy humoros fordulatot is becsempészve az ünnepi szövegbe.

„1848–49 egyik legfontosabb jellemzője, hogy hús-vér emberek csinálták. Március idusa felmutatta a tetteiben néha esendő, de mégis nagyra hivatott és cselekvő ember képét. Petőfiről köztudott volt, hogy ritkán fogta menekülőre, ha nőtársaság tűnt fel a horizonton, és maga sem titkolta, mennyire szerette a csókot és a bort; Kossuth nehezen bánt a pénzügyekkel és táblabíróként kínos ügybe keveredett a Reviczky-árvákat illető bor árának hűtlen kezelése kapcsán; az időnként pszichés gondokkal és az öngyilkosság gondolatával birkózó Szécsényi pedig maga bízta meg titkárát, hogy németül írt naplójából a kompromittáló részeket – így fiatal huszárkapitányként az olasz nők körében aratott sikereiről szóló beszámolókat – is kisatírozza. Bár – ahogy az lenni szokott – utólag sok legenda rátelepült a nap és a korszak hőseire, 1848–49-et igazán naggyá az tette, hogy nem héroszok és félistenek, nem a görög és római mondavilág al-és felvilági szereplői, hanem halandó emberek csinálták.”

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére tartott szónoklatot Bödők Gergely a következőképp zárta:

„A dolgok kimondása nem elég, abból még nem lesz jövő, ahhoz évekre elég szívós akarat és mindenekelőtt tettek kellenek. Értéket nem a pillanatok hordoznak, hanem a folyamatos, tartós nekifeszülés, a befektetett, kemény munka. A szabadság legnagyobb erényét ugyanis éppen a kivívásáért vívott küzdelem adja. Ehhez pedig elköteleződés és erő is szükségeltetik,– még a legfiatalabb nemzedék tagjaitól is, ha majd egyszer nem kivívni, hanem megőrizni és megtartani kell a szabadságunkat. Becsüljük hát meg, örüljünk neki és éljünk vele!

A szabadság ugyanis bármennyire öröknek és maradandónak tűnik, illékony. Megtartani hit, megőrizni pedig erő szükségeltetik.

Ezt az erőt jelképezi számunkra a kokárda piros színe is. De ott van mellette a hűséget jelentő fehér és a reményt szimbolizáló zöld is.

Az 1848. március 15-én kitűzött kokárdákra gondolva ma sem kívánhatok magunknak mást, mint hűséget a múltunkhoz, erőt a jelenünkhöz és reményt a jövőnkhöz!”

Az nagyhatású ünnepi szónoklatot követően az egyes társadalmi és politikai szervezetek végeláthatatlan sora elhelyezte a tiszteletadás koszorúit a híres tábornok szobránál.

A rendezvény hangulatát jelentősen emelte a Concordia Vegyeskar Stubendek István vezényletével. Gazdag repertoárjukban felcsendült Egressy Béni közkedvelt szerzeménye, a Klapka-induló, valamint a Magyar Hiszekegy dallamai is.

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
hiszek egy isteni örök igazságban,
hiszek Magyarország feltámadásában.

Végül a Himnusz hangjai szólaltak meg, melyet az emlékező magyar közösség együtt zengett a kórussal, hogy szimbolikus erejével átlendítsen bennünket minden nehézségen, és hitet adjon a jövőhöz.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei