A nemzetpártiság cselekvő hitvallása – Köszöntjük a ma 60 éves Orbán Viktor miniszterelnököt

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke ma 60 éves. Olyan karizmatikus politikust köszönthetünk szép életjubileumán, aki 2020. december 2-ától számítva a magyar történelem leghosszabb ideje kormányzó miniszterelnöke. Ő az 59. magyar kormányfő, és az említett napon 5261. napja töltötte be hivatalát, megelőzve ezzel az addigi első „befutót”, Tisza Kálmánt, aki 1875 és 1890 között 14 évig és 144 napig, összesen 5260 napig vezette a magyar kormányt. Persze azóta is eltelt már két és fél esztendő. Természetesen ez is azt jelenti, hogy a magyar emberek nagy része (legalább kétharmada) tartósan bízik Orbán Viktorban, nem beszélve arról, hogy négy parlamenti választáson kétharmados többséget szerzett ő és kormányzó pártja.

A magyar miniszterelnök több millió ember rokonszenvét és több százezer ellenszenvét váltotta ki az emberekből az elmúlt évtizedekben. Mindkettőre büszke lehet. Rokonszenvet a Kárpát-medencében élő magyarok legnagyobb részéből, hiszen négy alkalommal nyert kétharmados többséggel, a rá szavazók látják és tapasztalják, hogy az ő politikája helyes úton halad. S ellenszenvet vált ki azokból, akik szakmai vagy politikai féltékenységből, sikerei, magyar hite és nemzethű politikája miatt, vagy éppen azért nem tudják elviselni politikai és emberi jelenlétét és szereplését Európában, mert útjában áll a pénzügyi háttérhatalom által támogatott egyes nemzetközi csoportérdekeknek, az illegális migrációnak, a gender-ideológia terjedésének, a mindenkori háborúknak, valamint a beteges ideológiáknak.

1989. június 16-án, az akkor 26 éves Orbán Viktor történelmi beszédében többek között a következőket jelentette ki a budapesti Hősök terén Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén: „Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor, beteljesíthetjük forradalmunk akaratát.” Akkor még Csehszlovákiában a kommunista diktatúra uralkodott, Romániában Nicolae Ceaușescu rendszere próbálta lerombolni a magyar falvakat és a marosi erdőben lőni a Magyarországra menekülő erdélyi magyarokat, csak Lengyelországban és Magyarországon folytak nemzeti kerekasztal-tárgyalások. Akkor, abban a történelmi pillanatban azt hittük, hogy ez volt Orbán Viktor legjelentősebb beszéde.

   

Sokáig így is volt, de 2010 után, különösen azonban 2020 után egyértelművé vált, hogy a magyar miniszterelnök ezt a beszédét túlszárnyalta számos olyan megnyilatkozásával és beszédével, amelyekkel Magyarországot és a magyar nemzeti érdekeket volt kénytelen megvédeni. Sőt: már megszoktuk politikusoknál, hogy bár fiatalon kemények, bátrak, szókimondóak és radikálisok, idővel – ha politikai szerepet kapnak – beolvadnak a fősodornak, akkor is, ha az a fősodor beteges ideológiát képvisel. Nos, Orbán Viktor nem olvadt be, nem prostituálódott politikailag, sőt: 50-60 évesen is elvhű, bátor, magyar nemzetéért mindig félreérthetetlenül kiálló politikus és ember maradt. Ezt bizonyítja a 2022-es kétharmados győzelme utáni beszédének egy részlete, amikor többek között kijelentette: „Azért nyertünk, mert van egy közös szenvedélyünk, amit úgy hívnak: Magyarország.” Huszonhat évesen is határozott volt és radikális, mindig néhány lépéssel mások előtt járt. Ma is így van ez, több évtizeddel híres beszéde után. Akkor is vállalta a konfliktusokat, most is vállalja. Nem önös érdekből, hanem a magyar nemzet érdekében.

Az 1998 és 2002 közötti időszak – első miniszterelnöksége – a kormányzási tapasztalatgyűjtés és építkezés négy éve volt, melynek során – a konkrét politikai és gazdasági programok megfogalmazása és megvalósítása mellett – meg kellett tanulni, hogy a politikai hatalmat nemcsak megszerezni kell a választáson, hanem megtartani is. 2002-ben a Fidesz választási vereségét követően a pillanatnyi depresszióból felocsúdva Orbán újra szervezte megmaradt csapatait, népmozgalmat hirdetett. Nemcsak a polgári körök segítettek ebben, hanem a magyar polgári réteg is. Nem védekeztek, nem törődtek bele a kisebbségi helyzetükbe, győzelemre játszottak, tudatosan. A terv sikerült. 2010-ben visszatértek. 

Orbán Viktor tökéletesen tisztában van a politika működésének törvényszerűségeivel. Az Európai Unió egyes vezetői azzal vádolják, hogy megsérti a demokráciát, hogy nincs jogállam Magyarországon, holott sem a demokrácia, sem pedig a jogállam egyetlen elemét sem sérti meg. Éppen ellenkezőleg: a demokrácia lényegét hozza vissza. Hogyan? Sokféleképpen, aminek egyik fontos eleme a magyar emberek rendszeres megkérdezése fontos nemzetpolitikai és stratégiai ügyekben, amit úgy nevez: nemzeti konzultáció. Ezzel nemcsak kormánya döntéseinek legitimitását és létjogosultságát erősíti meg, hanem a nemzeti konzultációban résztvevők elismerését, tiszteletét is. 

Nem akar megfelelni sem a brüsszeli demokráciának, sem a pénzügyi háttérhatalomnak, sem a fiskális pénzügyi világban működő üzleti világ milliárdosainak, sőt: ellenük dolgozik, mondván: „no gender, no war, no migration”. A magyar emberek érdekeit képviseli. Azt mondja: az apa férfi, az anya nő, a gyermekeinket pedig hagyják békén. Ennek lényegét a magyar Alaptörvénybe is beletetette és kormányával megalkotta a gyermekvédelmi törvényt. Elvégeztetett! Azt mondja: Nem kell háború, mert a magyar emberek már számtalan háborút megszenvedtek, és a háborúk semmi jóra nem vezetnek, csak emberek százezreinek életét követelik. Azt mondja: Nem kellenek illegális migránsok az országnak, mert egyrészt törvénytelenül jönnek az országba (ezért hívjuk „illegális”-nak bejövetelüket), másrészt a demográfiai problémákat és a munkaerő-hiányt fizikai lehetetlenség a migránsokkal megoldani. 

Vállalja a konfliktusokat nemzete és a józan gondolkodás érdekében, sőt: habozás nélkül gerjeszti is azokat, ha az általa kitűzött cél ezt követeli meg. Egyenes gerinccel harcol és küzd. Ezt még a halálos ellenségei sem vitathatják. Az álliberálisok nem tudnak konkrét érvekkel vitatkozni vele, kizárólag mocskolni tudják, alaptalanul, személyeskedve. Általában azok szidják őt, akik már megbuktak a politikában, vagy még a négyéves választási ciklusukat sem voltak képesek kitölteni, vagy pénzeli őket a nemzetközi pénzügyi háttérhatalom, vagy éppen nem tudják saját országukban rendben tartani a dolgokat, káoszt, korrupciót, botrányt botrányra halmoznak fel hazájukban.

Ezt tapasztalhatjuk, ha elolvassuk a balliberális médiumok Orbánnal kapcsolatos közléseit. Orbán-fóbia, magyar-fóbia, hungarofóbia, ami ezekből az írásokból, nyilatkozatokból árad, s amelyeket külföldről pénzelnek, hogy megdöntsék a magyar kormányt és Orbán Viktor hatalmát. Aki Orbán gender-ellenes megnyilatkozásait szidja, az nem is igazán a magyar miniszterelnököt marasztaja el, hanem gyermekeinket bántja (!) és természetellenes dolgokat állít – divatból vagy éppen mások által pénzelve. Aki Orbán háborúellenes politikáját és békepártiságát bírálja, az sem igazán Orbánt szidja, hanem háborút akar, emberek százezreinek halálát kívánja és a fegyvergyárak extraprofitjának növelését támogatja (!) Aki támogatja az illegális migrációt, az nem Orbánt utálja, hanem képtelen felfogni, hogy emelkedik a terrorveszély és a migránsbűnözés bejövetelük által, mint ahogy azt már számtalan eset bizonyította Nyugat-Európában. 

Orbán Viktor politikai teljesítményéről többször mondtak véleményt a magyar állampolgárok, a magyar választópolgárok, hiszen négyszer nyert kétharmaddal. Ez a támogatottság minden bizonnyal továbbra is megmarad ezekben az emberpróbáló időkben. S talán azt sem felejtik el a választópolgárok, amit Orbán Viktor fogalmazott meg korábban: „Szeretem az országomat, szeretem a népét, s ha bármilyen eredményt érünk el, az csak annak köszönhető, hogy motiváltak vagyunk és céltudatosak. A magyar egy nagyszerű nép, amely megérdemli, hogy tisztességesen bánjanak vele.”  

S bár nem kívánom untatni a kedves olvasót az Orbán-korszak(ok) eredményeinek pozitív statisztikájával, de nagyon tanulságos néhány komolyabb eredményt felvillantanunk miniszterelnökségének nemzetépítő tevékenységéből, amelyek cáfolhatatlanok, vitathatatlanok. Persze lehet hazudozni Magyarországról, lehet hazudozni Orbán Viktorról – hazudoznak is bőven – a különböző médiumokban, közösségi oldalakon, sajtótájékoztatókon, parlamenti felszólalásokban stb., a következőkben leírtakat azonban semmilyen hazugság, semmilyen lejárató kampány nem tudja felülírni. Ezek cáfolhatatlan tények.  

2000. január 1-jén – a miniszterelnök és a nemzeti kormány jóvoltából – az Országházba került Magyarország Szent Koronája, tudatosítva: a Szent Korona nem múzeumi tárgy, nem múzeumba való, hanem Őfelsége a Szent Korona, amelynek az ország házában, azaz az Országházban a helye. 

A közjogi nemzetegyesítés felé tett első lépés a magyar államot és a külhoni magyarokat összekapcsoló, 2001-es úgynevezett státustörvény volt, Orbán viktor első miniszterelnöksége alatt. A 2010-ben újra hatalomra került Orbán-kormány az egyszerűsített honosítási eljárásnak lehetőséget adó új állampolgársági törvény 2010-es bevezetésével, egy évvel később pedig a választójog kiterjesztésével folytatta a megkezdett utat. 2010-ben szisztematikus építkezés kezdődött a nemzetpolitikában, ami a törvényhozás, a stratégiaalkotás, a kormányzati struktúra és a magyar-magyar kapcsolatok szintjén egyaránt tetten érhető. A nemzeti összetartozásról szóló nyilatkozat, valamint a 2011-es Alaptörvény által kijelölt törvényi és elvi keretek értelmében Magyarország egyértelmű célként kezeli, hogy anyaországként támogatnia kell a nemzet tagjai közötti kötelékek erősítését, a határokon belül és túl élő magyarok összetartozását. Mindemellett a magyar kormány hiteles történelmi mederbe terelte a magyar kormány a magyar emlékezetpolitika és a történetírás viszonyrendszerét. 

2010-ben az Orbán-kormány úgy döntött, hogy a kulcságazatokat magyarosítja. Ezért a külföldi tulajdont 50 százalék alá szorította a bankrendszerben, a médiában és az energiaszektorban. 2010 előtt a bankoknál 60, a médiában 66, az energiaszektorban 71 százalékról indultak, mára azonban már mindenhol többségbe került a magyar tulajdon. Fontos eredmény volt, hogy a koronavírus-járvány idején meg tudták tartani ezt a szintet, sőt: folytatták a kulcsvállalatok visszavételét magyar kézbe. 

Ahogy ígérték 2010-ben, egymillió munkahelyet hoztak létre Magyarországon. 2010-ben ugyanis népességarányosan Magyarországon dolgoztak a legkevesebben az egész Európai Unióban: mindössze 55 százalék. Ma ez 80 százalék közül mozog, és ezzel jóval meghaladták az Európai Unió átlagát. 

2011. április 18-án az Országgyűlés elfogadta Magyarország új Alaptörvényét. Az új normaszöveg 2012. január 1-jén lépett hatályba. Az új alaptörvénnyel hatályon kívül helyezett normaszöveget eredeti formájában 1949. augusztus 18-án fogadta el az Országgyűlés az 1936. évi szovjet Alkotmány alapján. Ez volt az 1949. évi XX. számú törvény. Bár az Alkotmányt 1949 és 1989 között több alkalommal módosították, 1989-ben pedig alapvető, gyökeres módosításokra került sor, 2012 januárjáig az 1949. évi XX. számú törvény volt Magyarország Alkotmánya. Magyarország az új alkotmány elfogadásával egyrészt szimbolikusan is lezárta a múltat, hiszen az egykori kommunista térség országai közül hazánk volt az utolsó, amely a szovjet mintájú alaptörvényét lecserélte. Az új alaptörvény új fejezetet nyitott az ország történetében. Az 1949-es dátummal ellátott alaptörvényt immár olyan alkotmány váltja fel, amelyet Magyarország maga írt, a nemzeti és az európai értékek iránt elkötelezve. Másrészt az új normaszöveg megteremti a gazdasági megújuláshoz, az államadósság csökkentéséhez, féken tartásához szükséges alkotmányos garanciákat. 

Az Orbán-korszak idején felépítették az exportra támaszkodó gazdaságot. Magyarország exportteljesítménye 120 milliárd euróra nőtt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a lakosságszám tekintetében a 95. helyen állunk világviszonylatban, de a magyar exportteljesítmény a 34. legnagyobb. Az egy főre jutó export tekintetében pedig már a 27. helyen van Magyarország. Jelenleg 12 ezer exportképes magyar vállalat működik. A GDP-nek – tehát a bruttó nemzeti összterméknek – a 85 százaléka export, ezzel Magyarország bent van a világ legmagasabb GDP/exporthányadot fölmutatni tudó országai között. Nyitott tehát a magyar gazdaság, de rendkívül komplex. Magyarország gazdasága ugyanis nem monumentális, hatalmas gazdaság, de a belső gazdagsága, sokszínűsége, sok lábon álló karaktere az első tízbe, egészen pontosan a világ tizedik helyére emeli föl Magyarországot a versenyképesség tekintetében.

Nem segélyalapú, hanem munkaalapú társadalmat és gazdaságot építettek ki. Folyamatosan emelték és emelik a gyerekek után járó adókedvezményt. Nem szociális segélyt ad a kormány, hanem aki nem tudott a munkaerőpiacra egyből bejutni, annak közmunkát szerveztek, hogy azon keresztül jusson el a piacig, vagy ha nem jut el, akkor is inkább munkabért kapjon, semmint szociális segélyt.  És sorolhatnám. 

Az elmúlt évtized regionális felzárkózási eredményei jelentősen növelték a települések és régiók népességmegtartó erejét. Az Orbán-kormány jól ki tudta használni, jól sáfárkodott a közfoglalkoztatással, mint a munkaerő-tartalékok  aktivizálásának fontos eszközével.

Eközben a nemzeti egység józanul gondolkodó része végig megmaradt, és munkások, mérnökök, földművesek, kis- és nagyvállalkozók, tudósok, tanárok, ápolók és orvosok összefogásával sikerült eltakarítani a 2010 előtt felhalmozott romokat.  Lényegében Orbánék talpra állították Magyarországot, amennyire csak lehetett. Letörték az adókat, kezelték a devizahiteleket. Európában a legalacsonyabbra csökkentették a rezsiköltségeket. 

Az Orbán-kormány „hazaküldte” az IMF-et, megállította a migránsokat, felépítette a határt védő kerítést, megvédte és mindmáig védi Magyarország határait. Az illegális migráció és a koronavírus-járvány idején Európában az elsők között volt a magyar kormány, aki felismerte mindkét jelenség rendkívüli veszélyeit, és – amennyire csak lehetett – rendkívül gyors és jövőbe látó intézkedésekkel megvédte a magyar emberek egészségét, a magyar emberek életét.

A koronavírus-járvány alatt megkezdődött a 25 év alattiak adómentessége, a családok kézhez vehetik az adóvisszatérítéseiket, és a tizenharmadik havi nyugdíjat is visszavezette a magyar kormány. Az államadósságot sikerült 80 százalék alatt tartani, jelenleg ez 70 százalékon van. A járvány ellenére a minimálbér 2022-ben 20 százalékkal nőtt, a munkát terhelő adót pedig 4 százalékkal csökkentették. Jött az orosz-ukrán háború. Bevezették a négy stop politikáját: rezsicsökkentés, azaz rezsistop, üzemanyagár-stop, kamatstop és élelmiszer-stop. Ilyen harminc éve nem történt Magyarországon. És eredményes volt. Ellentétben a környező országokkal, melyeknek egyes bukott vagy frusztrált politikusai, „perc-emberkéi” azzal voltak elfoglalva, hogy saját politikai és gazdasági impotenciájukat az Orbán-kormány mocskolásával próbálják ellensúlyozni.

Említhetném még az eredményes és sikeres Magyar Falu Programot, a Modern Városok Programot, a Növekedési Hitelprogramot, a vallási közösségek támogatását, az eredményes innovációs programsorozatot, a magyar haderőfejlesztést, a mezőgazdaságban megvalósított előnyös változásokat, például azt, hogy a magyar föld és a természeti kincsek alkotmányos védelmet kaptak. Említem továbbá a kis- és közepes vállalkozások kiemelt támogatását.

Nem beszélve arról, hogy az elmúlt évtizedben európai viszonylatban Magyarországon nőtt legnagyobb mértékben a házasságkötések száma és a gyermekvállalási kedvet mutató termékenységi ráta. 2010 óta duplájára nőtt ugyanis a házasságkötések száma, az abortuszok száma pedig jelentősen csökkent. Az Orbán kormány népesedéspolitikájának köszönhetően tehát demográfiai növekedés figyelhető meg Magyarországon, mivel sokkal többen vállalnak ma gyermeket, mint korábban. 2010-ben még öt kívánt gyermekből csak három született meg, ma már négy, ami azt jelenti, hogy 200 ezerrel több magyar gyermek született a 2010 előtti időszakhoz képest. A családok otthonteremtési kedvezményét – a CSOK-ot – már több mint 200 ezer, az otthonfelújítási támogatást pedig már mintegy 150 ezer család vette igénybe. A babaváró támogatást már több mint 225 ezer házaspár igényelte, ennek köszönhetően 2019 júliusa után emelkedett az esküvők és a születések száma is.  

Az Orbán-kormány továbbra is kiemelten kezeli a magyar családok, a gyermekvállalás, és a gyermeknevelés támogatását, biztosítja Európa legkedvezőbb jövedelemadóját, emellett a családi adórendszer adókedvezményei is megmaradnak, közöttük a legalább 4 gyermeket nevelő és a 30 év alatt gyermeket vállaló nők szja-mentessége, valamint a 25 év alattiak szja-mentessége. A tervek szerint a 13. havi nyugdíj továbbra is megmarad, ahogy megtartják az inflációkövető nyugdíjemelést is. Rendkívül hatékony intézkedés volt az ország- és vármegyebérletek bevezetése, amelyek megváltása több százezer ingázó magyar ember számára jelentett és jelent komoly spórolást. 

Ami a gazdasági növekedést és a GDP-adatokat illeti, Magyarország a legjobban teljesítő országok első harmadába tartozik az Európai Unióban. A magyar gazdasági növekedés 2022-ben 4,6 százalék volt, ezzel meghaladta az uniós átlagot, és a cseh, a szlovák, valamint a román gazdasági ütemnél is gyorsabb volt a felzárkózás. 2022 második felében azonban technikailag recesszióba került, mert az előző negyedévhez képest minimálisan csökkent a teljesítmény. A háború és a brüsszeli szankciók sújtotta válsághelyzetben is kivételesen teljesített a magyar gazdaság, hiszen Magyarország bruttó hazai terméke 2022 negyedik negyedévében a nyers adatok szerint 0,4 százalékkal, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint 0,9 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva. Folytathatnám a sort, de ízelítőnek – azt gondolom – ennyi is elég.  

Riporterként járva Magyarországot és a Kárpát-medencét, emberekkel beszélgetve, azt tapasztalom, hogy alapjában véve elégedettek a fent említett eredményekkel, és a saját bőrükön, életükön érzik 2010 óta az egyértelmű pozitív politikai és gazdasági változások hatásait. Persze nem mindenki elégedett, de politikai és gazdasági szempontól – meg semmilyen szempontból – nem lehet mindenkinek a kedvében járni.

Persze említhetném a rendkívül ingoványos és kényes két területet is, a magyar egészségügyet és az oktatásügyet. Természetesen mindkét területen lehet találni hibákat, hiányosságokat, korrigálni valót, szakmai és gazdasági szempontból egyaránt, mint ahogy minden országban. Az Orbán-kormány az egészségügyben és az oktatásügyben is jelentős fejlesztéseket hajtott végre az elmúlt időszakban, és ennek a folyamatnak még nincs vége. Rendezték az orvosok és a nővérek bérét, többször emelték a pedagógusok fizetését is, ami természetesen mindmáig nem elég és nem végleges. Azt se felejtsük el, hogy a magyar kormány a koronavírus-járvány idején – egyszeri támogatásként – egyedülálló módon Európában 500 ezer forintos támogatást biztosított az egészségügyi dolgozók számára. És azt se felejtsük el, hogy a pedagógus-tüntetéseket bizonyíthatóan a balliberális ellenzék támogatja Magyarországon, amivel az Orbán-kormányt akarja nehéz helyzetbe hozni. És bocsánatot kérek, azért sem Orbán Viktor a hibás, ha egy kórházban a beteggel a nővér minősíthetetlen hangon beszél…?  

Bárki bármit mondhat, kommentálhat, kritizálhat, mocskolódhat, azonban mindenképpen el kell ismerni Orbán Viktor mostani és az elmúlt tízenhárom/harminc évben folytatott tevékenységét. A magyar kormányfő eredményeit az ellenfeleknek, az ellenségnek is tisztelni kell/kellene. Jótanács: Mindenki söpörjön a sajt háza-táján…! Az Orbán-ellenes gyűlölet és a gyűlöletbeszéd most sem lehet megoldás, különösen akkor nem, amikor a magyar miniszterelnök nem engedte „eladni” Magyarországot, és ismét – ki tudja, már hányadszor – megvédte Magyarországot, a magyar nemzet érdekeit. Hiszen anyaország nélkül nem létezhet határon túli magyarság sem. S végre olyan miniszterelnöke van Magyarországnak, aki szereti a hazáját és ez konkrét tetteiben, áldozataiban is megnyilvánul.

Sztálin egyszer azt mondta: „Meg kell törni a magyarokat!”. Nos, 70 évvel a szovjet diktátor halálát követően ugyanez a politika érvényesül az Európai Unióban is: Meg kell törni a magyarokat! Meg kell törni Orbán Viktort! El kell árasztani Magyarországot migránsokkal, a genderideológiával! Bele kell hajszolni a magyarokat a háborúba! A magyarokat meg kell büntetni! Eduard Benes is ezt mondta egykoron, bár neki is csak részben sikerült. Ki kell éheztetni a magyarokat! – hangzik Brüsszelből. Rossz hírem van ezek számára: Nem fog sikerülni… 

 „Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet és intést és az értelmet”

– olvashatjuk a Bibliában.

Nos, ez történt és történik ma is keresztény értékeket képviselő Magyarország esetében és Orbán Viktor magatartásában is. Az igazságot képviseli, megvédve nemzeti értékeinket. Sajnos a tagállami vezetők többsége nem veszi tudomásul, hogy a megalkuvás nagyságrendekkel nagyobb kockázattal jár, mint a bátorság. Még ha több tagállam nem is megalkuvó, de gyáva, hiszen annak ellenére, hogy egyetértenek Magyarországgal és a magyar kormánnyal, nem vállalják a konfrontációt a brüsszeli zsarológépezettel és a pénzügyi háttérhatalom zsarnokaival. Egy kicsi és gazdag történelemmel rendelkező nemzet erős miniszterelnöke viszont vállalta és vállalja. A bosszúvágy továbbra is viszont megmaradt az Európai Bizottság, az Európai Parlament, illetve a magyarországi ellenzék részéről. Ezt kell kivédeni. Churchill mondta egykor: „Ha vannak ellenségeid, az a biztos jele annak, hogy valamit jót csinálsz.”

Nos, Magyarország és Orbán Viktor esetében ez a mondás is igaz.

Miniszterelnök úr! Erőt, egészséget, hitet, boldog születésnapot! Ahogy ön is el szokott köszönni tőlünk: „A Jóisten mindannyiunk felett, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá magyarok!” Természetesen ez a Magyarország a határon túli magyarokat is jelenti.

Tarics Péter