(…)
Nincs is annál szebb, kellemesebb és büszkébb érzés, amikor az embert jó értelemben kirázza a hideg, libabőrös lesz, ha a Magyar Himnuszt hallja és bekapcsolódhat az éneklésbe. Én is így vagyok vele kiskorom óta. Amikor egy-egy ünnep alkalmával a templomban megszólalt ministráns koromban, leírhatatlan érzés fogott el. Magasztos és felemelő volt az oltárnál énekelni szent imádságunkat. Ez az érzés az idők folyamán csak erősödött bennem.
Később a cserkésztáborokban, összejöveteleken éreztem hasonlót, amikor közösen énekeltük egyenruhában Kölcsey Ferenc fő művét. Méltóságteljesen, fegyelmezetten.
Büszkeséggel tölt el mindig, amikor nemzeti válogatottunk mérkőzései előtt is megszólal nemzeti imádságunk. Vagy élőben, a stadionban, vagy otthon, illetve baráti társaságban, de felállunk és megadjuk a tiszteletet a himnusznak.
És nem utolsósorban a DAC mérkőzésein is büszkeséggel tölt el, hogy több ezer szurkolóval otthon, vagy pár százzal idegenben, de közösen énekelhetünk. Közösen azt az éneket, amely összeköt bennünket Dunaszerdahelytől a földkerekségen át, ahol csak magyarok élnek.
A Magyar Kultúra Napján születésnapot ünneplünk, himnuszunk születésnapját. Mikor nyelvi, nemzetiségi jogainkat folyamatosan csorbítják és társadalmunkban felüti fejét a közöny, a beletörődés, akkor szükséges, hogy társadalmunk meglássa, igenis van értelme a magyar kultúra ápolásának, igenis van értelme nemzeti identitásunk megőrzésének, igenis van értelme az anyanyelvi oktatásnak!
Mindannyiunk érdeke, hogy ifjúságunk a magyar iskolákban magába szívja a magyar kultúra és művelődés alapjait és felvértezze magát az öntudatos magyar identitás páncéljával. Magyar kultúránk, hagyományaink ápolása nem magyarkodás! Amikor megemlékezünk dicső nagyjainkról vagy egy-egy történelmi eseményről, akkor tiszteletből cselekszünk. Tiszteletből őseink iránt, és példát mutatva a jövő generációjának. Rajtunk áll, hogy félvállról vesszük-e kötelességünket, vagy teljes mellszélességgel kiállunk hagyományaink mellett!
(…)
Meg kell köszönnünk és meg kell becsülnünk a magyar kultúráért, a magyar nyelvért dolgozó emberek és közösségek elhivatottságát, mindennapi helytállásukat és fáradozásaikat.
(…)
Ünneplejünk közösen, békében és egyetértésben!
Isten, áldd meg a magyart!
mkp.sk, Karaffa Attila: Amikor a Himnusztól libabőrös leszek
Megosztás:
Címkék: hagyományőrzés Himnusz Karaffa Attila közösség kultúra magyar iskolák Magyar Kultúra Napja megemlékezés MKP nemzeti identitás
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.