Karaffa Attila: Valóban összetartozunk?

(…)

Talán az egyik legaktuálisabb kérdés vagy gond a felvidéki magyarság életében és jövőjét tekintve az összetartozás fogalma. Kivel? Hogyan? Miért? Tehetnénk fel a kérdéseket a hátunk mögött lévő parlamenti választások tükrében. Egyáltalán képesek, hajlandóak vagyunk-e a közös párbeszédre, valós vagy vélt sérelmeink háttérbe szorítására? Tudunk-e nemzetben, jövőben, közösségben gondolkodni?

Trianon gyásznapján ezek a kérdések is aktuálisak. (…)

Ugyanakkor nem szabad a múltba temetnünk sorsunkat és tenyerünkbe takarni arcunkat. A jövőt kell építenünk Trianon romjain, amelyet folyamatosan ledönthetünk a lélek és a tettek erejével. Az összetartozás olyan erős köteléket építhet ki bennünk, amelyet világi nagyhatalmak és szerződések, diktátumok nem választhatnak szét. Ahhoz, hogy ezt minden nemzettestvérünk megértse, egy közös akarat kell, és tiszta szív!

   

Kezet nyújtani egymásnak és segíteni a bajban magyar a magyarnak. Sokszor könnyebb kimondani, mint megtenni.

(…)

A kicsinyes pártpolitikai viták nem vezetnek eredményre. Ilyen esetben a közösség a szenvedő alanya a két fél torzsalkodásának. Amennyiben nem indul a Felvidéken is a közös párbeszéd azokkal, akik hajlandóak párbeszédet folytatni, és nem csak egy szűk körben gondolkodni, hanem egész közösségben, akkor a jövő harcát egyedül kell vállalnunk.

A harc pedig nem másról szól, mint iskoláinkról, templomainkról, kulturális szervezeteinkről, anyanyelvünkről. Az összetartozás érzését kell megélnünk a mindennapokban, azokon a társadalmi, egyházi, kulturális eseményeken, amelyen közösségünk együtt van.

(…)

Csakis egy egészséges jövőkép kialakítása és a jövő fiatalságának tudatos nevelése adhat reményt nemzeti értékeink megbecsülésére, magyar közösségünk fennmaradására a Felvidéken. Ezt szolgálja az emléknap gondolata is. (…)

MKP.SK – Karaffa Attila: Valóban összetartozunk?