Új megvilágításban a szír polgárháború okai

A Szíriában dúló polgárháború okainak megértéséhez érdekes adalékot szolgáltat a meggyilkolt Robert Kennedy igazságügy-miniszter fiának, ifj. Robert F. Kennedynek a Politico.com-on publikált elemzése. Elöljáróban Kennedy megjegyzi: miután apjával egy arab származású gyilkos golyói végeztek, fontosnak tartotta, hogy megértse, miért gyűlölik az Egyesült Államokat oly sokan a Közel-Keleten.

(…)

Az Egyesült Államok a múlt század ötvenes éveitől kezdve – amikor is az olaj vált a világ fő energiaforrásává – folyamatosan, önös érdekektől vezérelve lépett fel valamennyi, a Közel-Keleten megjelenő függetlenségi mozgalom és mindazon vezetők ellen, akik az amerikai olajkoncessziókat veszélyeztették.

   

Gyakorlatilag bármilyen, Amerika-barátságot és antikommunista meggyőződését hangoztató alternatíva megfelelő volt, kezdve a teljhatalmú monarchiáktól (Szaúd-Arábia, Irán, Öböl-országok) a katonai diktatúrákon át (Irak) a bábkormányokig (Libanon). Ebbe a körbe már az ötvenes években is belefértek a szent háborút hirdető dzsihadisták.

(…)

Az akkoriban hatékonynak tűnő politika mára – mint közismert – visszaütött, Szíriában pedig olyan egyedi helyzetet eredményezett, amely teljes valóságában igen kevéssé ismert. (…)

A szíriai polgárháború a helyi megfigyelők szerint valójában 2000-ben kezdődött. Ekkor javasolta ugyanis Katar egy 1500 kilométer hosszú földgázvezeték megépítését. A tízmilliárd dollárba kerülő vezeték Katarból, egy olyan gázmezőtől indult volna, amelynek egyik fele Katarban, a másik Iránban található.

Szaúd-Arábián, Jordánián és Szírián keresztül Törökországba vezetett volna, a végállomás Európa, a cél a katari földgáz európai piacra juttatása volt, ezáltal a világ földgázpiaca jelentős részének uralása az Egyesült Államok egyik leghűségesebb szövetségese által. Tudniillik Katarban két amerikai támaszpont található, és itt székel az USA közel-keleti parancsnoksága.

Az elképzelést támogatta az EU és Törökország, hiszen mindkettő jórészt orosz földgázt vásárol, és kapóra jött az újra erősödő Oroszország szárnyainak megnyirbálása. Putyin elnök nem vette jó néven az elképzelést.

2009-ben a szír elnök bejelentette: nem támogatja a katari projektet. Érvként „orosz szövetségese” érdekeinek sérelmét nevezte meg. Oroszország számára gazdaságstratégiai katasztrófa lenne a katari gáz európai megjelenése, mivel az orosz földgáz 70 százaléka Európában talál vevőre.

(…)

A szír álláspont nyilvánosságra kerülésével egyidejűleg szárba szökkentek az Aszad eltávolítására irányuló tervek, a CIA pedig megkezdte a szíriai ellenzék finanszírozását. Mindezt egy olyan elnök ellen, aki a 9/11-es események után az amerikai hatóságokkal együttműködve a szíriai belbiztonsági erők által felderített dzsihadisták ezreiről szóló adatokat adott át, és aki a terrorizmust Amerika és Szíria közös ellenségének tartotta.

(…)

A 2011-es „arab tavasz” idején Damaszkuszban kis létszámú, békés tüntetések kezdődtek. Ekkor a CIA már jelen volt az országban. A katari gázprojekt gazdái azonban ennél sokkal többet akartak. 2013. szeptember 4-én John Kerry külügyminiszter kongresszusi meghallgatásán azt nyilatkozta, hogy a szunnita királyságok készek voltak egy Aszad szír elnök hatalmát megdöntő amerikai katonai beavatkozás költségeit teljes egészében finanszírozni.

Kerry ezt megismételte Ileana Ros-Lehtinen floridai republikánus szenátornak is. Obama elnök az elképzelést elutasította, de engedve a republikánus oldalról és az Arab-öbölből érkező nyomásnak, jóváhagyta a szíriai „mérsékelt ellenzék” felfegyverzését, ezzel az Egyesült Államok de facto a háború eszkalációját okozta.

A korábban ismertetett gázvezeték-koncepciók más névvel is illethetők: a katari a szunnita, az iráni pedig a síita opció. Az Egyesült Államok már 2008-ban letette a voksát a szunnita verzió mellett, amiről egy akkori, a Rand Corporation szakértői által készített, a Pentagon által megrendelt és finanszírozott előrejelzés tanúskodik. A dokumentum javaslatot tesz egy síita–szunnita regionális vallásháború finanszírozására, beleértve a szélsőséges, szalafista/dzsihadista erők segítését. A cél az „oszd meg és uralkodj” elv útján az amerikai stratégiai érdekek érvényesítése.

2012. augusztus 12-én a US Defense Intelligence Agency által készített hétoldalas jelentés kifejti: „Köszönhetően az USA–szunnita koalíció radikális szunnita dzsihadistáknak nyújtott támogatásának, a szíriai polgárháborúban a lázadás vezető erőivé a szalafisták, a Muszlim Testvérek és az AQI (az Iszlám Állam elődje) csoportjai váltak.” Ugyanez a jelentés megállapítja, hogy a térség erőforrásainak ellenőrzéséért folyó globális harcban Aszad oldalán Oroszország, Kína ás Irán áll.

Végül a jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy (…) „az említett közigazgatási egység átlépheti az iraki határt, és Moszul/Ramadi központokkal létrehozhat egy iszlám államot, egyesítve az iraki és szír területeken tevékenykedő terroristacsoportokat”. Mindez két évvel az Iszlám Állam megjelenése előtt… Ezért a régió arab lakosságának döntő többsége meg van győződve arról, hogy az Iszlám Állam Amerika szüleménye.

(…)

2014 októberében az Egyesült Államok ráébredt, hogy régi hibáját újfent sikerült elkövetni. A Harvardon tartott előadásában Joe Biden alelnök kijelentette: „A régióban a legnagyobb problémát szövetségeseink jelentik.” Mintha Afganisztánban járnánk… de említhető Szaddám Huszein is, akit az USA végig támogatott az iraki–iráni háborúban.

Kennedy írásának egyik szokatlan megállapítása az Európába irányuló migrációval kapcsolatos. Szerinte a tömeges szír migráció egyik fő oka, hogy a fiatal férfiak többségét vagy a kormányhadsereg soraiba hívták volna be, vagy valamely ellenzéki erő sorozta volna be őket, vagy a harci cselekmények ártatlan áldozataivá válnak, ha nem menekülnek el. Ők pedig egyik gázvezetékért sem akartak meghalni… De a nagyhatalmak nem hagytak esélyt egy békés Szíria felépítésére.

Mno.hu – Torba Tamás: Új megvilágításban a szír polgárháború okai