A szlovák kormány a múlt héten kiengedte a gonosz szellemet a palackból. Tette ezt az által, hogy be szerette volna véglegesen betonozni a szlovák jogrendszerbe a hírhedté vált Benes-dekrétumokat. Hogy ezentúl senki meg ne kérdőjelezhesse érvényességüket. Be is betonozta, a dekrétumok immáron érinthetetlenek. A rossz szellem meg kiszabadult, s megszállta a Felvidék eddig józanul gondolkodó értelmiségeit is.

 

Legalábbis azt a részét, amelyik a világháló virtuális világának faliújságára rendszeresen ki szokta függeszteni véleményét (mely jobbára nem csak olvasható, hanem olvasandó is). Volt, aki csak szerényen felhívta magyar testvérei figyelmét, hogy amilyen az adjonisten, olyannak kéne már végre lennie a fogadjistennek is. Mások már hevesebben anyáztak, sőt, olyanok is akadtak, akik odáig fajultak, hogy fegyverbe szólították a magyarságot. Az, hogy sok magyar zsebben kinyílt a bicska, nem meglepő reakció (pláne, ha az Csehországot megjárt nagyapai örökség). Még az is érthető, hogy ezután nem a higgadt mérlegelés következett, melynek hatására a pengék visszakerültek volna a tokjukba, hanem elő is lettek – támadólag – rántva. A baj ott kezdődik, hogy nem a megfelelő irányba csaptak le: tudatos – és ez által akár még hasznos is – döfések helyett össze-vissza vagdostak mindenkit. Egész pontosan minden szlovákot. Kivétel nélkül. Azokat a szlovák újságírókat is, akik heteken keresztül foglalkoztak főtémában M. H. ártatlanságának bizonyításával, azt a szlovák ügyvédet is, aki mindent elkövet, hogy jogorvoslatot szerezzen M. H.-nek. Azt a szlovák pszichológust is, aki talpra állította M. H.-t. Azt a volt szlovák egyetemi rektort is, aki élő adásban hajlandó törni a magyart a szlovák rádió magyar adásának vitaműsorában. Azt a szlovák zenészt, aki ha éppen nem a szaxofonját fújja, kiválóan beszél magyarul. Meg mellesleg azt a szlovák barátomat is, aki a legutóbbi parlamenti választásokon az MKP-ra szavazott. Meg azt a szlovák ismerősömet, akit hónapokon keresztül tanítottam magyarul. Meg azt a szlovák tanáromat, aki már hónapok óta tanul magyarul. Meg, meg, meg… Sorolhatnám még, mennyi mindenkit ért igazságtalanul a döfés, mikor a blogerek dühtől reszkető kezei (a fórumozók vasökleiről nem is beszélve) egy csapásra sújtottak le százvalahány képviselő döntése miatt az egész szlovák nemzetre. (A képviselő-anyukákat ért vágások ejtették a legenyhébb sebeket, ezért javaslom, elkövetőjét egy szóbeli figyelmeztetés kíséretében kihúzni a vádlottak sorából) Hát, ja, ha már érinthetetlen a kollektív bűnösséget kimondó dekrétum, akkor vádoljuk meg kollektíven az egész szlovák népet (vagyis, hogy pontos legyek: az egykoron elkorcsosodott magyarokat)… – ez az, amire a legkevésbé van szükségünk (nem az iróniára, hanem a kollektív vádaskodásra). Mert ezzel csak egy valamit érünk el: magunk ellen fordítjuk a semlegesek nagy táborát, akiknek megbocsáthatatlanul a szemükre hányjuk egyetlen bűnüket, a némaságot. Pont azt tesszük, ami a kormányban ücsörgő nacionalisták forgatókönyvében meg vagyon írva: elvágjuk az utat a szóba jöhető szlovák partnerektől is. Elkényeztetett kölyökként felbőszülve őrjöngünk, ahelyett, hogy tapasztalt bölcsként józanon értékelnénk a helyzetet (azt az ellentmondást, például, hányan vették észre dühkitörésükben, hogy ugyanannak a határozatnak a bevezetőjében, amelyben érinthetetlennek nyilvánítják a kollektív bűnösség elvét, elítélik azt? Vagy azt, hogy a dekrétumok által sújtottak kárpótlása a továbbiakban is lehetséges?) Mert nem az a tábla mutatja a helyes irányt, amin a KONFRONTÁCIÓ szó virít, akármilyen szépírással is ékeskedik ott ez a szó, hanem azt a nyilat kell követnünk, amire a KOOPERÁCIÓ van írva, bármennyire kicsik is azok a betűk és erőtlenek azok a kezek, amelyek rápingálták. Zárjuk, hát, be szaporán azt a palackot, melyet mások olyan készségesen nyitottak ki nekünk, mert nem a nyájas Aladdin lakik abban, hanem egy viszályt szító gonosz szellem. Ja, s még valami: egyedül nem fog menni, kellenek hozzá a szintén a zárat kereső szlovák társak is. Mert vannak olyanok is. Nem is kevesen. Még ha nem is olyan hangosak, mint a fedelet eldobó honfitársaik…

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!