Simon, az új autonómiaharcos

Legalábbis ez olvasható ki Simon Zsolt volt MKP-s mezőgazdasági miniszter és (bukott elnökségi tag) minapi javaslatából, mellyel Regionális Városok és Falvak Társulása Dél-Szlovákiában névvel egy új szervezetet kíván létrehozni a magyarlakta régió felkarolása érdekében. Mert hát valljuk be férfiasan, mi más is lehetne egy ilyen társulás hosszútávú célja, már ha működését az ötletgazda valóban komolyan gondolja, mint az önkormányzatiság megerősítése, magyarul az autonómia.

Eltekintve attól, mennyire szükséges vagy sem az önrendelkezésnek ez a formája számunkra, néhány kérdés adja magát: vajon mennyire őszinte Simon Zsolt javaslata, és miért éppen most, napjaink ínséges ellenzéki éveiben rukkol elő vele? Miért most, önmaga kétszeres ellenzéki szerepében jön vele elő, és miért nem az MKP nyolc évi kormányzása alatt? Például akkor, amikor bajtársával, Gyurovszky László egykori régiófejlesztési miniszterrel a helyzet urai voltak? Talán akkor fontosabb dolguk volt?

A válasz elég egyértelmű. Simon Zsolt  elképzelésének hátterében az őszinte megvalósítási vágy helyett minden bizonnyal  kemény egyéni érdekek állnak. Valójában ugyanis egy ügyes érvgyűjtésnek lehetünk tanúi, mellyel az ún. keményvonalas MKP szárny vitorlájából próbálja – átvéve legfontosabb agendájukat – kifogni a szelet, igyekezve ezzel is rámutatni felesleges voltukra. Ezt a cikket elolvasva az Új Szóban már látható az igyekezet, mellyel a Duray Miklós vezett Stratégiai Tanácsot próbálják a futottak még kategóriába sorolni.

Legyen bármilyen életképes is maga a Stratégiai Tanács vagy Simon Zsolt javaslata, a független szemlélő számára – aki ha történetesen még magyar is – az egészből azért némi pozitívum is levonható. Ha más nem, legalább  beindulhat végre konyhán belül az alternatívák ütköztetése, mellyel a honi magyarság minden bizonnyal csak jól járhat. A gond csak ott van, hogy nagyrészük bizony jókora fáziskéséssel kerül elénk, és ma már sokkal inkább a megvalósításuk egyes szakaszaiban kéne tartanunk.