Egy párt általában akkor támogat egy javaslatot, ha úgy érzi, ebből politikai vagy más előnye származhat – ez a jelenlegi kormánykoalícióra hatványozottan érvényes. És érvényes ez a Nemzeti Emlékezet Intézete (ÚPN) körüli aktuális hajcihőre is. A HZDS után – melynél már többéves politikai agendának számít az ügy – a napokban az SNS is kinyilvánította, hogy valamit nagyon szívesen „csinálna” az intézettel. Az SNS és a HZDS esetében világos, miért szeretnék minél hamarább szőnyeg alá seperni a kényes múltat feldolgozó hivatalt. Két koalíciós párt igyekezete és egyetértése egy három pártból álló kormánykoalícióban viszont még nem a siker záloga, ha a harmadik egyben a legnagyobb is. Kis hazánk esetében pedig amire Robert Fico nem bólint rá, az nem megy. És fordítva is igaz – ha valakit kidob, akkor ott vonyíthatnak a partnerek, az illetőnek mennie kell. Ez a realitás.

Fico viszont még nem mondott sem át, sem bét, helyette viszont már ugattak az ölebek és a falka egyéb tagjai. Akik szerint viszont elképzelhetetlen, hogy végleg becsapódjanak az ÚPN ajtajai. Ezt mondták ők, nevezetesen Čalpovič, Paška, Zala, Maďarič, Číž (jó, ő nem teljesen ezt, de ennél az embernél sosem lehet pontosan érteni, mit mond, ő egyszerűen ilyen…). A szépséghiba csupán annyi, hogy a listáról hiányzik még egy négybetűs, f-re kezdődő vezetéknév, akinek véleménye ellenében semmi sem szokott történni még pártján belül sem. A nagy f. eddig csak azt találta mondani, hogy „ez a kérdés csak az újságírókat izgatja” (miért is ne rúgna bele még egyet a sajtóba), az átlagemberek és az ő személyes preferencialistáján ez a téma valahol a harmincadik hely körül kullog. Hát igen, vannak fontosabb dolgok is, mi lesz az euróval, mennyi lesz a nyugdíj vagy a segély, esetleg a sör… de ilyen alapon akkor a tudományos akadémiától kezdve a kulturális minisztériumig egy sor intézményt és hivatalt be lehetne csukni. Azt a hülye Nemzeti Színházat sem értem, miért kellett annyi pénzből befejezni… mennyi szép májusfát lehetett volna belőle állítani.

Fico tehát még nem döntött, de amint ebben a koalícióban lenni szokott, ez a döntés is még kemény üzletelés tárgya lehet. Sőt, az sem véletlen, hogy Slota miért pont most húzta elő a témát – amit azóta már kezdett is visszavonni. A döntés hátterében nem feltétlenül a balkoni pössentő fiatalkori zűrös ügyei állnak (erre választói nagy része rá se hederít, sőt, még talán nagyobb vagánynak tűnhet a szemükben). A napokban jött elő két ex-kereszténydemokrata honatya Fico múlt választási ciklusbeli nagy szerelmével, a vagyon eredetének igazolásáról szóló törvénnyel, melyet nagyrészt Mečiar képviselőinek (minő véletlen!) beadványa folyományaként anno megakasztott az alkotmánybíróság. A két ex-kádéhás illető most – Fico stílusához illő populizmussal, eléggé el nem ítélhető módon – alkotmánytörvényként akarja a jogszabályt újra elfogadtatni a tisztelt házzal. Hogy így aztán már senki se akaszthassa meg. És ekkor jön a képbe az SNS rúgkapálása. A képlet még mindig nagyon nehezen lehetne értelmezhető, ha nem tudnánk, hogy itt szinte minden (lehet) üzlet tárgya. Ha pedig Slota nem szerettetne elfogadtatni egy törvényt, akkor valami mással jön elő, amit majd elbizniszelhet az eredeti elképzelésért cserébe.

Ilyen kontextusban az is érthető, miért rugdosott bele Mečiar párszor az elmúlt napokban Juraj Širokýba, a hokiszövetség és a Váhostav főnökébe, csak úgy mellékesen a Smer egyik nagy jóakarójába és szponzorába. Az ő sáros múltját taglaló iratcsomók – melyek szerint többek között még a saját anyját is képes volt a titkosrendőrségnek beköpni – is az ÚPN, de legfőképpen az ÚPN-ről szóló törvény áltat a nyilvánosság elé tárt aktákból pottyantak ki. Ez pedig ugyebár az említett kassai születésű slovanista (így már talán jobban érthető a gerincferdülés) úriember mellett Ficot is kényelmetlenül kellett, hogy érintse. Szofisztikált fenékbebillegetés, a la Úthengersafőr. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy aki Širokýba rugdos, az egyben az egy év múlva esedékes államfőválasztás fő esélyesébe, Gašparovičba is beletörli a cipőjét. Mečiartól ez sem áll távol, de ezért már valahogy kevésbé tud rá haragudni az ember…). A fenti példából így Fico is megláthatta, neki sem annyira jó, ha az egykori besúgók aktáiban boldog-boldogtalan keresgélhet. Ez ám a különzöző érdekek ütközése! S akkor még nem beszéltünk Mečiarék újkori szerelméről, a földalapról…

Az üggyel pénteken a koalíciós tanács fog foglalkozni. Mármint az ÚPN, a vagyon eredetéről szóló törvény és… igen, és a földalapról szóló új törvényi rendezés ügyével. Szép kis csomag – érdekek többszöri összeütközése. A kérdés nagyrészt csak az, Fico ezúttal kivel törli fel jobban a padlót. Most nagyon megteheti, a többieknek pedig nincs más választásuk, mint az egészhez jó pofát vágni. Döntés tehát elméletileg pénteken születhet, de ennél a kormánykoalíciónál azt is tudni kell, hogy amíg a parlament második olvasatban is rá nem bólint valamire, semmi sem végleges… (Utána viszont már az, elvégre az államfőnek öltözött autóversenyző mit nem írna alá a „fiúknak”?…)

 hirdetes_400x285  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!