Az ő kormányuk: Szlovákia 2008 visszatekintés

Kormányszintre emelt primitivizmus, leplezetlen korrupció, xenofób vulgarizmussal vegyített napi szintű  nemzeti sovinizmus, szégyenteljes magyarverések. Emellett továbbra is  (még) bezzegország, irigyelt euróbevezetéssel. Címszavakban ez volt Szlovákia 2008-ban.

E poszt írójának nem szokása más írásokat átvenni, most az egyszer azonban  kivételt tesz. Hisz politikai évértékelő posztként olvasóink a legjobbat érdemlik. Azt pedig másutt már megírták. Íme hát, véleményem szerint az év írása a mögöttünk hagyott évről. Szlovákia 2008 visszatekintés a Týždeň című szlovák hetilap által, Körkép fordítással és kiemeléssel. A hozzájárulást a Týždeň főszerkesztőjétől, a honi újságírás egyik etalonjaként tisztelt Štefan Hríbtől kaptuk. Adalékként, ez az az újság, mely Malina Hedvig ügyében sikerrel változtatta meg a szlovák közvéleményt. Tanulságos korkép, kórkép. Rólunk. Jó olvasást.

Ideológusok és kseftelők – így nevezhető a kormánypolitikusok két fő típusa, ami ebben az évben világosan megmutatkozott. Közösen kormányoznak és nem úgy tűnik, mintha  egymás köreit zavarnák. Elvégre ha  megy az országnak, a szlovákok kétharmada pedig mindezzel egyetért,  miért ne csinálnák?

Úgy tűnhet, hogy   ennél jobban hegymenetbe talán már nem is mehetne. Pár óra múlva jön az euró, mely főleg a kormányoldal választói körében a kevésbé népszerű, a gazdasági válság pedig lassan Szlovákiát is eléri. Idén viszont még ment minden, mint annak a rendje. Fico kormányfő rétorikailag, de a gyakorlatban is az annyira gyűlölt  szabad piacot támadta. Volt viszont két miniszter, aki a pártideológiával nem igazán törődött, ellenben zavartalanul kseftelt. A SMER lélegzetelállító preferenciái  leginkább talán Vladimír Mečiart érinthették, aki ehhez foghatót még támogatottsága csúcspontján sem élhetett meg a HZDS-el. Mit teljesítettek idén az ideológusok és a kseftelők?

Az ideológusok

Ideológusból ebben a kormányban ugyan nincs sok, de jelenlétük érezhető. Elsőszámú képviselőjük maga a kormányfő Robert Fico. Mellette  Viera Tomanová munka-, szociális és családügyi miniszter asszony tűnik még ki a sorból. Richard Raši egészségügyi miniszter ugyan szintén iparkodik, de ő inkább csak afféle bábu, aki Fico (esetleg Pavol Paška házelnök) megrendelését teljesíti, mintsem meggyőződéses baloldali.

2008 fő ideológiai ügye a nyugdíjrendszer kétszeri megnyitása és a nyugdíjspórolási időszak meghosszabbítása volt. Mindez azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minél több embert győzzenek meg arról, hogy ne a saját tőkeszámlájukon spóroljanak, hanem havi elvonásaikat az állami, felosztó-kiróvó elven működő rendszerbe küldjék. Kétségtelen, hogy itt főleg a péztártagok vagyonáról van szó, melyet a kormány  örömmel elköltene.  A nyugdíjszámlák elleni  támadás ideológiai vonzata azonban világosan megmutatkozik. Hasonló a kép a kormány másik fő igyekezeténél is, mely az árak minél nagyobb megkötésére irányul, elsősorban az energiaárak terén. A kormány először bekebelezte a Szabályozó Hivatalt, mely ettől kezdve a miniszterelnök által  nyilvánosan jó előre  megfogalmazott  megrendeléseket teljesíti.  Ezek pedig nem mások, mint a gázáremelésre vonatkozó javaslatok elutasítása még akkor is, ha a gáz ára láthatóan magasabb az eddigieknél. A kormányfő egyben az erőművekre is nyomást gyakorol, miközben áron aluli eladásra kényszeríti őket. Bűncselekménynek bemutatni az euróbevezetésből adódó „indokolatlan árdrágítást”  csak egy újabb lépés azon az úton, melyen az ehhez hasonló gondolkodás kétségktelenül vezet.

A 2008-as ideológiai ügyek közös jellemzője a kormány meggyőződése arról, hogy  a polgárok életében nagyobb szerepre hivatott

Na és itt van még a magánszférával szembeni folyamatos harc az egészségügyben. A kormány keresztülvitte azokat a korlátozásokat, melyek a haszon felhasználására vonatkoznak  (mely így már csak az egészségügyi ellátás finanszírozására fordítható), emellett leplezetlenül preferálja az állami egészségügyi intézményeket, legutóbb pedig (sikertelenül) azt is megpróbálta  elérni, hogy a magán- egészségbiztosítók költségvetését egyenesen a kormány hagyja jóvá.

A 2008-as ideológiai ügyek közös jellemzője a kormány meggyőződése arról, hogy  nagyobb szerepre hivatott úgy a polgárok életében, mint a gazdaság működésében. A kormány jogkörei nőnek, a szabad piac és a független regulátorok vesztésre állnak. A jóléti, „szociális államhoz” való erős verbális kötődést viszont paradox módon hatalmas ellentét kiséri: az elosztás mértéke (a közkiadások GDP-hez mért arányában mérve) folyamatosan csökken e kormány alatt is. Ahogy az elemzője Gabriel Šipoš erre felfigyelt, ugyanez a helyzet érvényes a szociális kiadások terén is. „Robert Fico eddigi kormányzásának legnagyobb meglepetése három történelmi minimum: a nyugdíjak és a bérek relatív mértékben mért  eddigi legalacsonyabb aránya, illetve az állam szerepének szüntelen  zsugorodása  a gazdaságban,” állítja.

Elmondható, hogy a legnagyobb károkozók, melyek az említett ideológiai ügyekből (egyelőre) következnek, maga a forma, ahogy Szlovákia gondolkodik az energiaárakat illetően ill. a magánszektor szerepéről az egészségügyben.

Ficon és Tomanován kívül két további ideológus ül még a kormányban: a SMER pártpolitikájának meghatározását illetően a befolyásosabb  Marek Madarič kultuszminiszter, aki Ficoval együtt a szociális és nemzeti összefonódás legmarkánsabb megtestesítője a pártban. A másik kormányideológus pedig Dušan Čaplovič kisebbségi és európai ügyekért felelős miniszterelnök helyettes, aki képes még a SMER-nek legalább csekély csillogást kölcsönözni. Az ő valódi befolyása azonban meglehetősen alacsony.

K&P

Elértünk a másik, lényegesen nagyobb és pártpolitikailag cifrább képet mutató csoporthoz. Kseftelők, szebben mondva üzletemberek, akik idén  a sors kegyeireigazán nem panaszkodhattak. Közülük leginkább a pénzügyminiszternek, Ján Počiatek-nak jött ki a lépés, akit a hálátlan ellenzék eddig már kétszer is megpróbált megbuktatni. Előtte azonban némi történelem. Arra a kérdésre, hogy milyen összefogás állt a Kaliňák-Počiatek duó politikai karrierjének születésénél,  a válasz kereséséhez vissza kell térnünk 1999-be, amikor a SMER alakult. Nyílt titok, hogy a párt megalakulása körül több tehetős vállalkozó neve is felmerült. E tekintetben leginkább  talán Juraj Široký, Vladimír Poór és Jozef Brhel neve rezonált. Dzrurinda kormányai alatt nem igazán úgy ment nekik ahogy azt elképzelték, ezért úgy döntöttek, hogy más lehetőségek után néznek. „Az olyanoknak, mint Ivan Kiňo, Ján Gabriel vagy Jozef Brhel a SMER egyfajta mellékinvesztíció volt arra az esetre, ha a HZDS nem kerülnr be a választások után a kormányba,” mondta 2005-ben a Týždeň-nek a HZDS képviselője, Jaroslav Jaduš. A Smer politikusai természetesen a nyilvánosság előtt  nem szívesen ismerik el kapcsolataikat e vállalkozókkal, Kaliňák miniszter esetében azonban leggyakrabban éppen Jozef Brhel nevét emlegetik.

Jozef Brhel Ivan Lexa titkosszolgálati vezető egykori osztálytársa, aki ma már csak mint vállalkozó tetszeleg. Igaz, önmaga is gazdag politikai múlttal rendelkezik. Mečiar utolsó kormányzása idején a gazdasági minisztérium államtitkára volt, 1998 után pedig a HZDS parlamenti képviselőjeként folytatta. 2003-ban, amikor a pártot elhagyta a Vojtech Tkáč fémjelezte képviselői csoport, ő is csatlakozott hozzájuk és Mečiar kritikusa lett. Kaliňák belügyminiszterhez fűződő jó kapcsolatát sohasem titkolta. „Az 1998-as választások után ismerkedtünk meg, baráti kapcsolatban vagyunk. Az ő jogi irodája képviselt engem  egy bizonyos esetben”, mondta Brhel a múltban a SME napilapnak. Kölcsönös szimpátiájukat Kaliňák is megerősítette, aki Brhelt érdekes véleménnyel bíró rendkívül művelt embernek titulálta.  Bár Jozef Brhel ma már nincs a politikában, hanem az ingatlanpiacon és az információs technológiák terén vállalkozik, SMER-es kapcsolatait senki sem vonja kétségbe. A fia végülis e  párt képviselői klubjának a tagja a  pozsony megyei parlamentben.

Amikor a 2006-os választások után Kaliňák javaslatára Ján Počiatek lett a pénzügyminiszter, a médiában   olyan információk jelentek meg, melyek szerint Smer-en belüli vállalkozóknak fontos beleszólásuk volt Počiatek tanácsadóinak kiválasztásában. Az egyiket közülük, Richard Sulíkot állítólag az a csoport javasolta, melyben a legnagyobb szava éppen Jozef Brhelnek volt.

Miniszteri kinevezése után Počiatek elérte, hogy az ő tárcája intézze azokat az EU-s tízmilliárdokat, melyek az EU alapjaiból az informatizációra vannak szánva. Egyben  barátja, Kaliňák minisztériuma számára is elintézte  az információs technológiákra szánt pénzügyi csomag növelését. Érdekes lesz  figyelni, hogy a kormánybeszerzések körül hol mindenhol bukkan majd fel a Corinex cég neve, melyben Kaliňák két évig a felügyelőbizottság tagja volt. A cég, mely korábban a Ducký féle gázművek (SPP) üzletein inkasszált (a gazdasági minisztérium államtitkára akkoriban, melyhez még mint állami cég az SPP is tartozottabban, épp Jozef Brhel volt), ma már több társbeszállítói megrendelésen van túl a védelmi minisztériumnál. A tárcánál levő befolyásos pozíciókat Robert Kaliňák közeli emberei uralják.

Kérdés, hogy egy ideje esetleg  nem működik-e már egy új pénzügyi csoport. Nevezzük mondjuk K&P-nak

Mindkét miniszter egyúttal a Bratislava Trade Center (BTC) részvényese, mely egy állami cégtől  nemrég nyilvános pályázat nélkül akart lukratív telkeket vásárolni Pozsonyban potom 6-ezer korona négyzetméter áron. Azután, hogy a tranzakciót megszimatolta a média, a Nemzeti Vagyonalap leállította az egész eladást.

Počiatek monacói látogatása kapcsán a J&T  jachtján a Forma 1-es nagydíj alatt, melyre röviddel a szlovák korona euróhoz mért középárfolyamának megváltoztatása előtt került sor, a miniszter és a pénzügyi csoport összefonódásáról beszéltek. Kérdés, hogy egy ideje nem működik-e már esetleg nálunk egy új pénzügyi csoport. Munkamegnevezéssel élve akár  K&P-nak is nevezhetnénk. „Észrevettem, hogy amikor Počiatek az aktivitásairól beszél, gyakran használja a ′mi csoportunk′ kifejezést,” mondta a .týždeň – nek egy neve elhallgatását kérő személy, aki a minisztert jól ismeri.

Új leleplezések a Tipos-ügyben

Figyelemre méltóak egyben a pénzügyminisztérium csúcsvezetőinek személyi átfedései is úgy a felperes, mint az alperes jogi képviselőinek esetében. A tárca elsőszámú mediális arca ebben az ügyben Peter Kažimír államtiktár (akihez a minisztériumban jogkörileg a Tipos is tartozik), aki a botrány kirobbanása előtt legalább két cégben is társa volt a  szerencsejáték rt. jogi képviselőjének, Rastislav Opaterný-nek (a  Športka szerencsejáték rt. kintlevőségét vette meg a ciprusi adóparadicsomban bejegyzett Lemikon).

Nehéz megmondani, hogy mi ebben a botrányban a legrosszabb: vajon a leleplezés-e az ellenzék által nyilvánosságra hozott egyezmény tartalmát illetően, vagy maga a módszer, ahogy a pénzügyi tárca az egészet a  szőnyeg alá igyekezett söpörni, a kormányfő pedig elterelni  a figyelmet a problémáról, esetleg a két oldal összefonódása…

Szégyen a világban

Az itthon széles körben medializált pénzügyminiszteri ügyeken kívül „ügyként” kéne kezelni Počiatek ténykedését is az európai pénzügyminiszterek tanácskozásain, vagy az eurozóna pénzügyminisztereinek ülésein. „Ha udvariasan akarunk fogalmazni, azt kell hogy mondjam, nagyon különleges emberként tartják őt számon”, árulta el Počiatekról a .týždeň-nek egy külföldi, a brüsszeli politikai, gazdasági és mediális háttérinformációkat jól ismerő  forrás, mely érthető okokból nem kívánta magát felfedni. „Több kollégája is észrevette, hogy szinte alig vesz részt az egyes vitákban, valójában mintha ott sem lenne” folytatta magyarázatként. Állítólag volt jobb időszaka is, de amióta döntés van az euróról, a miniszter érdektelensége tartós lett.

Ez az érdektelenség persze nem maradhat következmények nélkül, mely messze túlmutat egy adott miniszter jóhírén. Počiateknak köszönhetően ugyanis Szlovákián  ebben a közegben egyszerűen keresztülnéznek. Hiszen, mint a Týždeň tudomására jutott, a pénzügyi válság idején, amikor a pénzügyminiszterek nem hagynak ki egyetlen közös tárgyalást sem azért, hogy információkat cseréljenek és fontos döntéseket hozzanak, a szlovák pénzügyminiszter Ján Počiatek egy ülésen sem volt  jelen a pénzügyminiszterek brüsszeli találkozóin (Ecofin), vagy az eurozóna találkozóin (Eurogroup). Mégpedig ez év szeptembere óta egyetlen alkalommal sem.

Az egész úgy tűnhet, mint a laza „motoros” (szerk. megj. tényleg nagy motoros) iszonyodása a brüsszeli bürokráciától. Igazából azonban ennél sokkal többről van szó. Épp a pénzügyminiszterek klubjában,  a Počiatek által hanyagolt kötetlen beszélgetések alatt, ahová egyébként azóta már meg sem hívják őt, születnek a fontos döntések, melyek nagy hatással vannak az eurozóna gazdaságára, köztük Szlovákiára nézve is.

Spekulációk

Az év kérdése az, vajon miért marad Počiatek e rengeteg ügy után még mindig a posztján. Hisz látszólag nincs ebben semmi logika. A Smeren belül nem tartozik a meghatározó játékosok közé, a kormányfő pedig komolyabb politikai károk nélkül öt percen belül képes lenne végezni vele ha akarná. Karizmatikus vezetőnek, aki a pártnak szavazatokat hozna korántsem nevezhető. Épp ellenkezőleg. A keménykalapos Smer választóknak sokkal inkább az idegeire mehet mintsem szimpatikus ez a bezselézett hajú ficsúr, aki ötvenezer koronás kabátban és milliós karórával a kezén flangál. A lehetséges válasz erre az, hogy vállalkozói körök akkora befolyással bírnak a Smeren belül, hogy Robert Fico képtelen autonóm döntésekre.

Titkos szövetség: Fico és a TV

Az év vége előtt kezdtek gyűlni a kellemetlen, klientelizmusról árulkodó ügyek. A hab a tortán egy önbizalommal teli állami hivatalnok nyilvános fellépése volt. A Telekomunikációs Hivatal vezetőjéről, Branislav Máčaj-ról volt szó. E felettébb érdekes pozícióba már a Fico kormány helyezte őt, árulása tehát váratlan volt.  Máčaj elkezdett nyíltan beszélni a különböző nyomásgyakorlásokról a digitalizációs folyamatra, melyet egy versenytárgyalással idén kellett elindítania az első két multiplexre. Máčaj szerint a már létező magántelevíziók igyekeztek a versenytárgyalást a saját javukra befolyásolni annak érdekében, hogy a digitalizáció az ő érdekeiknek megfelelően alakuljon. Amikor a Telekomunikációs Hivatal vezetőjén nem sikerült túljutniuk, megpróbáltak egyenesen Fico kormányfőnél lobbizni. Elég volt  azt bebeszélniük neki, hogy a digitalizáció  a médiapiacon egy újabb erős televízió megjelenését hozhatja magával, mely valószínűleg kritikus lesz Ficoval szemben. Ez pedig a Smernek nem kifejezetten jönne jól a választások előtt (ez az állítás egyébként már csak azért sem igaz teljesen, mivel a választásokig  ilyesmire már nincs elég idő).

Máčaj szerint – és állításai nem tűnnek kitalációnak  – a Smer csúcsvezetői megegyeztek a televíziókkal. Arról csak találgathatunk, mit tudtak a tévék Fico előzékenységéért cserébe ígérni. Mondjuk pár kellemes hozadékot: nem ártani túlságosan a kormánynak,  átlagon felüli személyes PR-t a kormánypolitikusoknak a különböző szórakoztató és bulvárműsorokban, esetleg befolyásolni a tévé viták formáját. Mindez egyébként a Markíza, Joj TV és TA3 műsoraiból már most is kikövetkeztethető. A pikáns az egészben az, hogy – mint sok más ügyben – ebben is a J&T pénzügyi befektetési csoport szerepel, mely a Joj TV tulajdonosa és ő áll a privatizált Rádiókommunikáció mögött is. Különböző információk szerint pedig a J&T az egyik érdeklődő a kérdéses tenderben is az első multiplexekért. Épp arról az érdeklődőről van szó, mely  a bíróságokon előzetes intézkedésekkel elérte a nyilvános versenytárgyalás leállítását.

Év vége felé a médiában egy újabb fontos ügy is körvonalazódik. A Szlovák Televízió felett a Beta Stúdióért folytatott vita miatt már a mečiari korszak óta Damoklész kardja lebeg. Az egész ügy költségtérítésről szól egy állítólagos szerződés be nem tartás miatt, melyet az utolsó napokban Igor Kubiš akkori vezérigazgató írt alá, utódja Milan Materák pedig ignorált.

A Szlovák Televíziónak  az Alkotmánybíróságon ugyan sikerült elérnie, hogy az egész ügyet visszautalják a kezdetekhez, indíciók szerint azonban a tévé új vezetése inkább a peren kívüli egyezségre hajlik. A háttérben 2 milliárd koronáról beszélnek, melyet kifizetve a tévé  elrendezné a vitás ügyet (ehhez természetesen  az állami költségvetés hozzájárulása szükséges). Az utolsó fordulat a Beta Stúdió ügyében feltűnően hasonlít Počiatek megoldási javaslatához a Tipos ügyben. Mintha ez volna a bevált példa  a kormánynak, előnyben részesítve a valódi birósági üggyel, szemben annak minden következményével együtt.

Mindebből tényleg csak nagyon óvatosan következtethető ki az, hogy peren kívüli egyezségek nem csak azok számára előnyösek, akiknek befejezetlen vitáik vannak valamelyik félállami intézménnyel, de hozadékait tekintve valószínűleg  érdekesek azoknak is, akik az ilyen megoldásokat az „állam érdekében” keresztülviszik.

A nemzetért és a bizniszért

Nem tudni, hogy Ján Slota decemberben csak elszólta magát, vagy már tényleg minden mindegy neki. Sajtótájékoztatóján mindenesetre elhangzott a beismerése, hogy a Zamedia cég de facto az övé, mely keretes bejegyzést érdemel a szlovák klientelizmus krónikájában. Ez a cég az Avocat nevű céggel együtt  3,6 milliárd koronás ( majd 120 millió euró) megrendelést kapott egyetlen érdeklődőként a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) jelöltje, Marián Janušek által vezetett építésügyi és régiófejlesztési minisztériumtól. A minisztérium ugyanis nem írt ki nyilvános versenytárgyalást, a megrendelésről   szóló információt egy faliújságon hozta csak nyilvánosságra valahol a minisztériumban. Az újságírók különösebb probléma nélkül kiderítették, hogy mindkét cég összefonódása egyenesen Ján Slotához vezet: a Zamedia formálisan ugyan Viktor Tretin nevére van bejegyezve, aki Slota ismerőse,  és aki a múltban különböző cégekben ült vezető beosztásban Slota titkárával, George Gansé-val együtt. Slota az ominózus sajtótájékoztatón elárulta, hogy a klientelizmus gyanúját elkerülendő  küldte el Tretinát a cégből. „Én voltam az, aki mindent megtett azért, hogy ő elmenjen a Zamediából,” dicsekedett december közepén, és ezzel mindent elárult saját maga érintettségéről a Zamediával.

A Zamedia röviddel az utolsó választások után alakult, és azóta már több bizniszen van túl Janušek minisztériumában. A székhelye eredetileg Zsolnán volt, nemrég viszont átköltözött Pozsonyba. Pozsony mégiscsak közelebb van a dörgéshez, a milliárdos üzleteken való dőzsölésnek pedig egyhamar nem lesz vége…És a győztes konzorcióban részt vevő másik cég? Az Avocat, mely Slotának végez jogi szolgáltatásokat. Kész, ennyi. Viszont nem Fico számára, aki az ellenőrző szervek álláspontjára vár mielőtt döntene.

Visszahívni egy minisztert, csak mert lemenedzselte az egész bizniszt Ján Slota, Fico legközelebbi koalíciós partnere számára igencsak felemás igazságszolgáltatás lenne. Slota emberének viszont ebben az évben Fico egyszer már ellátta a baját. Izák környezetvédelmi minisztert visszahívta, aki a Környezetvédelmi Alapból, mely többek között a környezetvédelmi károk helyrehozására hivatott,  osztogatott vígan milliókat napenergia elemekre saját személyes és politikai (nem éppen szegény) ismerőseinek.

A botlások ellenére az SNS márkanévnek ebben az évben meglehetősen jól ment.

Paška az alapkő

Az ideológusoknak és kseftelőknek van ebben a pártban egy alapkövük, összetartójuk is. A parlament elnöke, Pavol Paška örömmel veszi magát körbe barátokkal, iskolatársakkal a Komenský Egyetem filozófia karáról. Rendszeres értelmiségi találkákra hívja őket.

Amikor Paška a cyril-metódhoz hasonló rendezvényeken szövegel, történelmi beszédei Ficora emlékeztetnek – nem túl nagy mélységű, de annál átlagosabb, hazafias frázisokkal teliek. A Smer viszonyaihoz képest egyébként igyekszik humanista képet mutatni magáról, akitől távol esik az SNS fémjelezte nacionalizmus, és annál közelebb az európaizmus. „Ha valakiben ma az merülne fel, hogy Európának elfogyott a szufla, (…) akkor meggyőződésem, hogy Szlovákia az az igazi állam, ahol erőt meríthetünk, az európai egységesítés érdekében szivünket tudjuk adni és új energiát hozzá,” mondta Paška még tavaly.

December elején a magyar honismereti tankönyv körüli adok-kapokból is kivette a részét. A Smer nevében afféle megbékélést hirdetőként kompromisszumos javaslatot terjesztett elő, melyet az MKP is megszavazott.

Pavol Paškának azonban mégis inkább egy másik arca az érdekesebb és fontosabb. A mögötte álló kassai vállalkozók csoportjáról van szó ill. az is már hosszabb ideje nyilt titok, hogy az egészségügyi miniszternél a tárcánál sokkal fontosabb az ő személye, illetve érdekei.

2009 a Fico kormány elutasítóinak hozhat akár jó híreket is. Ideológiai ügyekből és klientelizmusból ugyan  nem lesz kevesebb, a kormánypolitika hátterét – és főleg azok urai közül párat – viszont valószínűleg már a választók nagyobb csoportja is kiismeri. Főleg az új gazdasági helyzetnek köszönhetően, mely során kocsmai, kávéházi panaszkodásra is több okuk lesz mint eddig. A Smer hihetetlen mértékű, 45 százalékos támogatottsága így valamelyest csökkenhet.  Más várakozásra ennél nincs is nagyobb szükség.

Eddig az idézett írás a Týždeň hetilapból, melynek eredeti, szlovák nyelvű verziója itt olvasható.

Zárásként annyit, igen, a cikk egy blogposzthoz képest valóban hosszú, de aki idáig eljutott és végigolvasta, világos képet kaphat arról, hogyan működik e kormánynak nevezett  bagázsunk. Képet kaphat arról, milyen érdekek működnek a háttérben, mi az ami összeköti őket. Az ő kormányukat.