Vox populi vox Dei! A nép szava, Isten szava – tartja a mondás. A nép nagy része persze csak azt  mondja, amit a tévében és az újságban lát ill. olvas,  amit a média leközvetít számára. Ezért is olyan fontos a jegyzetírók,   kommentátorok, politológusok szerepe, akik   értelmezik a politikai, gazdasági, ilyen-olyan történéseket, miközben emberi nyelvre fordítják, a nép számára is érthető, fogyasztható összefüggésekbe helyezik az eseményeket. Mondanunk sem kell, hogy meglehetősen nehéz,  sok tapasztalatot,  készenlétet, áttekintést igénylő  szakmákról van szó, ahol  a manipulációra, visszaélésekre csábító kisördög is  mindig jelen van. Hosszútávon így csakis a legjobbak, a lehetőleg objektív,  korrekt keretek között működni képes és hajlandó egyének  tudnak megmaradni  a piacon.

Ha  a vezető politikai események megmondóembereit nézzük a  szlovák és a magyar sajtóban,   érdekes különbségeket találunk.   Míg Magyarország inkább a politológusok, addig Szlovákia a jegyzetírók, kommentátorok, szakújságírók terén az erősebb. Nemrég mindkét országban két fontos eseményre (kormányváltás, ill.  elnökválasztás) is sor került, melyet ha megvizsgálunk, magunk is rájöhetünk, hogy valóban így van.  Legyen szó bármilyen komolyabb közéleti eseményről Magyarországon,  szinte elképzelhetetlen, hogy fő elemzőik ne  a Török Gábor, Lakner Zoltán, Somogyi Zoltán trióból kerüljenek ki. A határon túlról figyelve pedig elmondható, hogy fiatalosan, lendületesen, egyszóval remekül közvetítenek.

Szlovákiában kicsit más a helyzet. A fenti kaliberű, bármikor bevethető sztárpolitológusokból errefelé igencsak szegényes a kínálat. Ha van is pár   menő, azok inkább a két generációval idősebb korosztályból (Grigorij Mesežnikov, Michal Horský ill Daniel Bútora). Hátrányuk viszont, hogy  politikailag könnyen besorolhatók, ami egy független szakértőnél nem éppen a legszerencsésebb státusz.

Vannak viszont sztárkommentátoraink, befutott, komoly tekintéllyel rendelkező jegyzetírók (Peter Schutz, Marián Leško, Ivan Štulajter), mindhárman a polgári liberális beállítottságú SME című napilaptól, akik amellett, hogy hosszú évek óta bizonyítanak, és bármelyik magyarországi médiában megállnák a helyüket, újabban a politológusok szerepét is egyre inkább átveszik. Lásd idei köztársaságielnök-választás, ahol ketten is az ország két legnézettebb  tévécsatornáján magyarázhatták az eseményeket, Schutz pedig a SME online verzióján követte a történéseket.

Leszámítva azt, hogy szakértelmükhöz, a színvonalhoz kétség sem férhet, hisz mindnyájan az évente megrendezett Újságírói Díj rendszeres győztesei is egyben, a kérdés az, jó-e nekünk, ha ennyire koncentrálódik, az észosztók szakértők köre? Jó-e az, ha ilyen mértékben összemosódnak a politológusi és kommentátori feladatok? Nem kéne ehelyett inkább utánpótláskeresésbe fogni a fiatal politológusok között?

 hirdetes_400x285  
Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!