20 let svobody – 20 év szabadság

Szinte minden évben a cseh és szlovák lapokban megjelennek olyan felmérések, amelyben fiatalokat kérdeznek meg november 17-ikével kapcsolatban. Szörnyű kimondani, de a római és a görög történelmet szinte jobban ismerik a fiatalok, vagy a középkort, esetleg az első és a második világháború történelmét. Mert az iskolában csak ezt tanulják. A jelenkor, ill. a közelmúlt történéseiről nem nagyon esik szó. Az 1989-es novemberi eseményeknek idén volt a 20 éves megemlékezési évfordulója. Tehát az olvasók örömére vettük a fényképezőgépet, és körbenéztünk az ünnepi hangulatú Prágában.

De mielőtt még jönnének a prágai széplányok fotói, tegyük fel magunknak a kérdést: vajon mi is történt 1989. november 17-én, hogy ennyire bevonult ez a dátum honi történelembe? Aki arra tippel, hogy a Csehszlovák focicsapat kijutott az 1990-es olasz rendezésű világbajnokságra, az nem téved sokat, mivel ezen a napon jöttek haza fiaink Portugáliából, ahol kiharcolták a részvételt. Az olasz világbajnokságon a fiúk, mint már tudjuk, igen szépen teljesítettek, szóval már magában ez az esemény miatt megérdemelné november 17-ike, hogy államünneppé nyilvánítsuk. De nem Dél-Amerikában vagyunk, szóval más okot kell keresnünk rá.

Egy mai középiskolás erre azt mondaná, hogy e napon szabadították fel az országot. Ezzel a válasszal az érettségin csak nagy protekcióval menne át. Ami miatt 1989. november 17-ikére emlékezünk, az az, hogy e napon döntötték meg a kommunista rendszert és harcoltuk ki a demokráciát hazánkban (ill. ehhez a dátumhoz erősen köthető). A rendszer megdöntésében nem kis részük volt a prágai diákoknak és az értelmiségi rétegnek, akik az Albertovon gyülekeztek, és innen mentek tömegesen Vyšehradot érintve a Národní třída-ra. Az esemény 20. évfordulója alkalmából ugyanazen az útvonalon került sor egy megemlékező felvonulásra, amelyen több ezren (magunkat is beleértve) vettek részt. A hangulat kedélyes volt, az idő gyönyörű, sétára alkalmas. Ki kutyával, ki babakocsival, ki pedig baráti társasággal vett részt rajta.

A megemlékező felvonulás végállomása, mint ahogy az elején is már említtettem, a Národní třída volt, ahol koncertek, felszólalások, és Václav Havel várta a jónépet. Sajnos odáig már nem jutottunk el. Mert egy óvatlan pillanatban, amikor senki sem látott, bevettük a kanyart egy füstös kis kocsmába, hogy feldolgozzuk a forradalmi hangulatot. Sör mellett aztán mi is felelevenítettük a ‘89-es emlékeinket, amelyek csupán az alapiskolai élményeinkben csúcsosodtak ki.

Az akcióval kapcsolatban egy dologban azért mindenesetre egyetértettünk, hogy gyakrabban kellene szervezni ilyen felvonulásokat, meg hogy jobban meg kellene ismertetni a fiatalságot a ’89-es novemberi események jelentőségével, és hogy jobban megismerjék a volt rendszer hátulütőit. Erre jó helyszín például az U dvou Hrabalů nevű prágai kocsma, ahol nemrég három napig újra 1,70 Kč-ért csapolták a nedűt, és most mint múzeum is működik a volt rendszerről. De elsősorban, mint kocsma. Olyan ínyencségek fogadják a vendéget, hogy pl. a sörre fél órat kell várni, a csapos és a pincérnők morcosak, és kétóránta ŠtB-sek jönnek a kocsmába leellenőrizni a személyigazolványunkat.  Szóval, ha Prágában jártok, akkor egyszer mindenképp érdemes oda elugrani, bedobni egy habosat és megismerkedni a régmúlt emlékeivel.