Jogalkotó EU-polgárok

Kicsit csúsztatás a címben szereplő „jogalkotó” szó, mert azért jogalkotásról még a szó szoros értelmében nem beszélhetünk. Mindenképpen pozitívumként értékelhető azonban a nemsokára érvénybe lépő Lisszaboni Szerződés (a továbbiakban LSz) egyik passzusa, amely a polgárok kezdeményezési jogáról szól. Ennek a rendelkezésnek egyértelmű célja, hogy csökkentse a távolságot az EU-s döntéshozatal és a polgárok között, vagy szaknyelven a „demokratikus deficitet”.  Konkrét formát még nem öltött ez a jog, ebben kéri segítségünket most az EU.

De hogy a legelején kezdjük, arról van szó, hogy a LSz  alapján az EU-s állampolgárok kezdeményezési joggal lesznek felvértezve, tehát polgárok egy csoportja kötelezheti az Európai Bizottságot arra, hogy egy bizonyos – hatáskörébe tartozó – területen jogszabállyal rukkoljon elő.  Ez a csoport legalább egymillió főt kell hogy számláljon. Ezen az adaton kívül még mást nem igazán lehet tudni a rendelkezésről, hisz a LSz csupán az egymilliót említi, tagállamok számáról nem szól, illetve pontosan így hangzik a 11. cikkely inkriminált része: „Legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy … „.  Tehát jelentős, de ez mennyi? 10,15,20? És mennyi kell tagállamonként? Legalább 20,50, 100 ezer?

A rendelkezés pontosítása érdekében most az Európai Bizottság konzultációs eljárást kezdeményezett, mely 2010 januárjáig tart. Eddig várják mindenki részvételét az európai polgári kezdeményezésnek szentelt uniós honlapon. Az érdeklődőknek mindenképp ajánlom elolvasásra a Bizottság által készített Zöld Könyvet, amelyben felveti azokat a kérdéseket, amelyek leginkább válaszra várnak. A nyilvános konzultáció lezárta után egy rendelettel pontosítják a szabályokat. Fontos eleme lesz a konkrét szabályozásnak a kezdeményezés regisztrációja. A kezdeményezés regisztrációjánál a Bizottság megvizsgálja, hogy valóban EU-s hatáskörű témáról van-e szó, ezzel elkerülendő azt, hogy egymillió aláírás összegyűjtése után kelljen egy érvénytelen aláírásgyűjtést visszadobnia.

Ami minket leginkább érdekel ebben az újdonságban az az, hogy hogyan tudjuk ezt hasznunkra kihasználni. Ez leginkább a konkrétumok ismeretében derül majd ki, hisz nem mindegy hogy 7-9 vagy 17-20 szövetségest kell találnunk egy számunkra fontos téma „európaisítására”. Ezért is érdekünk, hogy ez a szám minnél alacsonyabb legyen.

Mindenesetre tanulságos lesz megvárni az első kisebbségi jogszabály elfogadását forszírozó aláírásgyűjtés regisztrációját, amely jogalap tekintetében a LSz második cikkére hivatkozik: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul”. Itt derül ugyanis majd ki, hogy a LSz ezen passzusa szolgálhat-e jogalapként kisebbségi témakörben. Ha ezt az aláírásgyűjtési regisztrációt a Bizottság elfogadja, talán véget vethetünk az EU alibista kijelentéseinek kisebbségi ügyekben, ami nagyon fontos lehet egy kisebbségi jogszabály elfogadása felé vezető úton. Mindenesetre meg kell próbálnunk egy ilyen lehetőséggel élni rögtön az érvénybe lépés, illetve a szabályok konkretizálása után, ha másért nem, hát azért hogy leteszteljük a Bizottságot: hozott-e valami újat a LSz kisebbségi témában.

De azért nem szabad elfelejteni: attól még hogy a Bizottság egy témában jogszabály-tervezettel rukkol elő, korántsem biztos hogy végsősoron elfogadásra is kerül, vagy ha igen, még akkor sem biztos hogy eredeti formájában.