Pálfordulás

Erkölcsi mérce, mint meghatározó tényező? A politikában??? Ugyan már! Ha nem tudnám, hogy a szerző maga is politikus, azt hihetném, hogy mérhetetlenül naiv. Így azonban nem tudom, mit gondoljak :)... Abban pedig holtbiztos vagyok, hogy az olyannyira "dicséretre méltó" HVG hetilapot sem az erkölcsi értékek mindenek feletti tisztelete és védelme vezette abban, hogy ki tudja ki által pénzelt, aprólékos kutatómunka által felkajtassanak egy 20 évvel ezelőtt, írógéppel írt, csak 1-2 példányban létező kisdoktori dolgozatot és kiderítsék, hogy az egy bolgár nyelven írt, szintén korlátozott mértékben hozzáférhető mű fordítása. Mivelhogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy pl. az őszödi beszéd után kirobbant botrányban szinte kivétel nélkül az összes baloldali és liberális média és blog Gyurcsány Ferenc védelme és mentegetése mellett kötelezte el magát, megpróbálva a csúfos lebukást valamiféle példaértékű igazságbeszédnek beállítani, az elkövetőjét pedig az őszinteség bajnokaként feltüntetni. Medgyessy D-209-es ügyének nyilvánosságra kerülése után sem rontottak rá dúvadként az ügynök elvtársra, az ekölcs és igazság védelmében. Egyébként a magam részéről örülök Schmitt lemondásának. Nem főként a doktori miatt, hanem mert véleményem szerint egy kommunista diktatúra évei alatt magas pozíciót betöltött embernek (Schmitt miniszterhelyettes volt) semmi keresnivalója nincs a mai közéletben.

Az erkölcstelenségnek nincsen neme, faja, politikai pártja vagy eszmerendszere. Aki erkölcstelen, az mindegy, hogy jobboldali, baloldali, keresztény-keresztén, zsidó, liberális, néger vagy fehér,stb., mert az egyszerüen erkölcstelen! Punktum!

Idézet: „Schmitt Pált belekényszerítették a döntésbe, tudjuk, ő maga maradt volna. Nem lehet hát az ügy erkölcsi győztese, ahhoz első körben le kellett volna mondania. A lényeg, hogy megtette. Ez pedig, függetlenül a külső körülményektől, elismerést érdemel! (…) Az egész plágium ügy a magyar társadalom és a jobboldal vizsgája is volt egyben. Azé a jobboldalé, mely (egyenlőségjel nélkül) Gyurcsány Ferenc megbuktatása után most Schmitt Pált is lemondatta.”

Uraim, mintha az SZDSZ „utódpártjaként” ismert LMP korifeusának a nyilatkozatát hallgatnám. A szerző véletlenül nem rokonszenvezik ezzel a politikai tömörüléssel? Mindenesetre nekem szánalmasnak tűnt az igyekezetük, amelynek célja a kormányfő megbuktatása volt.

„Határon túli magyarként nézve roppantul kínos, ahogy a magyarországi politikai elit nem képes önkritikát gyakorolni még egy ilyen egyértelmű helyzetben sem, ezzel is rontva az ország nemzetközi megítélésén.“ Lehet, hogy nálam a bibi, de nem értem, hogy kinek kellett volna és milyen formában gyakorolni önkritikát. Más szóval miért kellett volna Orbán Viktornak és közvetlen társainak ostorozni magukat, vagy bírálni az államfőt a kipattant kisdoktori kínos esettel kapcsolatban. Szerintem a magyar miniszterelnök jól döntött, amikor hivatkozott az alaptörvényre, miszerint az államfő személye sérthetetlen és nem foglalt állást az ügyben. Tudniillik, ha elítélte volna Schmitt Pál „tettét” alkotmányos válságot idézhetett volna elő az országban, Erre viszont sem az anyaországnak sem a határon-túli magyaroknak nem volt szüksége!

Nézzük mire gondol az ember ha azt hallja "plagizálás" ? Én arra, hogy sajátjának tüntet fel más által létrehozott szellemi terméket! Erről van szó ez estben? SP nem tüntette fel a hivatkozások szerzőit a munkájában? Tudtommal feltüntette... Volt -e akkor olyan szabály, hogy egy szakdolgozat hány %-a lehet hivatkozás? Tudtommal nem volt! Miafasznak volt az opponens, aki arra lett volna való, hogy a munka benyújtása előtt az ördög ügyvédje legyen?... aKárhogy is nézem, mostani tudásunk szerint SP erkölcsileg rendben van... A politika persze másról is szól, ezért a lemondása is rendben van. Azt látni rajta, hogy teljes erkölcsi meggyőződése van abban, hogy erkölcsileg nem hibázott. Ezért most az a tennivalója, hogy bírósági úton vesz magának elégtételt, ugyanis a ballib sajtó folymatosan tolvajnak nevezi...

Más helyeken már kifejtettem a véleményemet a plágium-ügyről, most újabb szakdolgozatok kerülnek górcső alá, feltéve, ha előkerülnek, mint pl. Gyurcsány főiskolai munkája, amely politikai szempontból nem lehetett különösebben kompromittáló, hiszen valami balatoni szőlő- és borgazdasági eszmefuttatás lett volna. Véleményem szerint most már a különböző irományok helyett inkább egy alkalmas államfőjelöltet kellene keresni, ami nem lesz egyszerű feladat. A politikusi vásárcsarnokban kapható mindenféle portéka: jogász, közgazdász, politológus, történész, akadémiai díszpinty meg sok egyéb. A felhozatal azonban nem különösen változatos. Talán érdemesebb lenne körbepillantani a nagy magyar rónán, hátha akadna ott egy erkölcsileg feddhetetlen, nemzetközi szinten is elismert ember. Mondjuk egy matematikus, mint Lovász László, aki annak idején az MTA legfiatalabb tagja volt a maga alig 30 valahány esztendejével. Azóta kapott jó néhány rangos díjat, ezeket a matematika Nobel-díjaiként emlegetik (van belőlük több is, nemcsak a néhány hete magyar vonatkozása miatt a hírekbe is bekerült Abel-díj). Neki ráadásul felvidéki gyökerei is vannak, hiszen a szülei Komárom környékén gyerekeskedtek. De mondhatnék egy másik kiválóságot is: Kocsis Zoltán zongoraművészt, karmestert, zeneszerzőt. Lehet, hogy egyikük sem járatos a jogi kérdésekben, s talán a közgazdaság sem áll annyira közel hozzájuk, de van olyan tekintélyük, mint az egész magyar parlamentnek együtt. Persze hallottam másféle javaslatokról is, mint pl. Tőkés László vagy éppen Duray Miklós, de ez nyilván nem lenne szerencsés választás, mert politikai ellenfeleik vért izzadva is összetalicskáznának számos érvet ellenük, sőt biztosan előbányásznának mindenféle vádat vagy rágalmat, amivel lejárathatnák őket.