Köztársasági elnökök nem mondanak le minden nap. Schmitt Pál hétfőn megtette, nem mindennapi körülmények között. „A kialakult helyzetben Schmitt az egyetlen lehetséges, államférfihoz méltó döntést hozta“ – fogalmaztunk a bejelentést követően. Az, ahová a helyzet fajult, méltatlanná vált mindenki számára. Úgy Magyarország, a magyar társadalom, a kétharmados Fidesz, Schmitt Pál és maga Orbán Viktor számára is.
Schmitt Pált belekényszerítették a döntésbe, tudjuk, ő maga maradt volna. Nem lehet hát az ügy erkölcsi győztese, ahhoz első körben le kellett volna mondania. A lényeg, hogy megtette. Ez pedig, függetlenül a külső körülményektől, elismerést érdemel!
A felelősség közös
Az egész plágium ügy a magyar társadalom és a jobboldal vizsgája is volt egyben. Azé a jobboldalé, mely (egyenlőségjel nélkül) Gyurcsány Ferenc megbuktatása után most Schmitt Pált is lemondatta.
„Határon túli magyarként nézve roppantul kínos, ahogy a magyarországi politikai elit nem képes önkritikát gyakorolni még egy ilyen egyértelmű helyzetben sem, ezzel is rontva az ország nemzetközi megitélésén. Igenis, napirenden kell tartani a Schmitt témát egészen addig, amíg védelme nem válik cikivé és vállalhatatlanná.“– írtuk a Véleményvezér blog „Aki Schmitt mellé áll, a Kádárizmus mellé áll“ című jegyzetének kommentjében, amikor első körben még úgy nézett ki, hogy Schmitt túléli a túlélhetetlent.
Majd közös állásfoglalásban jöttek a magyarországi jobboldali blogok, a Fideszhez közeli Magyar Nemzet, Szalma Botond, a KDNP budapesti elnöke, akik mind az államfő lemondására szólítottak fel. A Schmitt Pál doktoriját kiállító Semmelweis Egyetem rektora pedig maga mondott le.
Magyarország köztársasági elnökének helyzete innentől kezdve tarthatatlanná vált, az eredmény ismert, hamarosan az utód neve is kiderül.
Katarzis
Elnézve a fejleményeket, a lemondást követő hétfő esti TV-vitákat, az tűnt fel számomra Pozsonyból, hogy Magyarországon gyakran a kommunikációs stratégiák hatékonyságáról beszélnek egy egyértelműen erkölcsi kérdésben. Mintha a törölköző bedobását az határozná meg, hogy központi kommunikációs forgatókönyvvel az adott ügy politikailag meddig és milyen áron védhető. Nem pedig az erkölcsi mérce.
E tekintetben a véleményformáló jobboldali blogokat (és az egész plágium-ügyet elsőként kirobbantó, balközép HVG hetilapot) egyértelműen dicséret illeti. Ha valaki jogosult katarzisra, azok ők.
Hogyan tovább?
Következő lépésben már csak közvetlen elnökválasztásra lenne szükség Magyarországon, mint ahogy Szlovákiában is van. Kikezdhetetlen doktorival rendelkező, köztiszteletben álló, megfelelő jelöltből ugyanis nincs hiány.
Király Zsolt (a szerző tudja, mi az a lemondás)
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!
Megosztás:
Címkék: államfő doktori Fidesz köztársasági elnök lemondott a magyar államfő magyarország Orbán Viktor plágium botrány Schmitt Pál
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
beeble
2012. ápr. 03. 08:53Erkölcsi mérce, mint meghatározó tényező? A politikában??? Ugyan már! Ha nem tudnám, hogy a szerző maga is politikus, azt hihetném, hogy mérhetetlenül naiv. Így azonban nem tudom, mit gondoljak :)... Abban pedig holtbiztos vagyok, hogy az olyannyira "dicséretre méltó" HVG hetilapot sem az erkölcsi értékek mindenek feletti tisztelete és védelme vezette abban, hogy ki tudja ki által pénzelt, aprólékos kutatómunka által felkajtassanak egy 20 évvel ezelőtt, írógéppel írt, csak 1-2 példányban létező kisdoktori dolgozatot és kiderítsék, hogy az egy bolgár nyelven írt, szintén korlátozott mértékben hozzáférhető mű fordítása. Mivelhogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy pl. az őszödi beszéd után kirobbant botrányban szinte kivétel nélkül az összes baloldali és liberális média és blog Gyurcsány Ferenc védelme és mentegetése mellett kötelezte el magát, megpróbálva a csúfos lebukást valamiféle példaértékű igazságbeszédnek beállítani, az elkövetőjét pedig az őszinteség bajnokaként feltüntetni. Medgyessy D-209-es ügyének nyilvánosságra kerülése után sem rontottak rá dúvadként az ügynök elvtársra, az ekölcs és igazság védelmében. Egyébként a magam részéről örülök Schmitt lemondásának. Nem főként a doktori miatt, hanem mert véleményem szerint egy kommunista diktatúra évei alatt magas pozíciót betöltött embernek (Schmitt miniszterhelyettes volt) semmi keresnivalója nincs a mai közéletben.
nyomkereso
2012. ápr. 03. 10:20A köztársasági elnöki intézménnyel szemben erkölcsi mércéről beszélni, talán bocsánatos bűn. Nem irigylem a világodat.
agardyg
2012. ápr. 03. 10:56Az erkölcstelenségnek nincsen neme, faja, politikai pártja vagy eszmerendszere. Aki erkölcstelen, az mindegy, hogy jobboldali, baloldali, keresztény-keresztén, zsidó, liberális, néger vagy fehér,stb., mert az egyszerüen erkölcstelen! Punktum!
Botond
2012. ápr. 03. 12:18Idézet: „Schmitt Pált belekényszerítették a döntésbe, tudjuk, ő maga maradt volna. Nem lehet hát az ügy erkölcsi győztese, ahhoz első körben le kellett volna mondania. A lényeg, hogy megtette. Ez pedig, függetlenül a külső körülményektől, elismerést érdemel! (…) Az egész plágium ügy a magyar társadalom és a jobboldal vizsgája is volt egyben. Azé a jobboldalé, mely (egyenlőségjel nélkül) Gyurcsány Ferenc megbuktatása után most Schmitt Pált is lemondatta.”
Uraim, mintha az SZDSZ „utódpártjaként” ismert LMP korifeusának a nyilatkozatát hallgatnám. A szerző véletlenül nem rokonszenvezik ezzel a politikai tömörüléssel? Mindenesetre nekem szánalmasnak tűnt az igyekezetük, amelynek célja a kormányfő megbuktatása volt.
„Határon túli magyarként nézve roppantul kínos, ahogy a magyarországi politikai elit nem képes önkritikát gyakorolni még egy ilyen egyértelmű helyzetben sem, ezzel is rontva az ország nemzetközi megítélésén.“ Lehet, hogy nálam a bibi, de nem értem, hogy kinek kellett volna és milyen formában gyakorolni önkritikát. Más szóval miért kellett volna Orbán Viktornak és közvetlen társainak ostorozni magukat, vagy bírálni az államfőt a kipattant kisdoktori kínos esettel kapcsolatban. Szerintem a magyar miniszterelnök jól döntött, amikor hivatkozott az alaptörvényre, miszerint az államfő személye sérthetetlen és nem foglalt állást az ügyben. Tudniillik, ha elítélte volna Schmitt Pál „tettét” alkotmányos válságot idézhetett volna elő az országban, Erre viszont sem az anyaországnak sem a határon-túli magyaroknak nem volt szüksége!
Könözsi
2012. ápr. 03. 14:33Nézzük mire gondol az ember ha azt hallja "plagizálás" ? Én arra, hogy sajátjának tüntet fel más által létrehozott szellemi terméket! Erről van szó ez estben? SP nem tüntette fel a hivatkozások szerzőit a munkájában? Tudtommal feltüntette... Volt -e akkor olyan szabály, hogy egy szakdolgozat hány %-a lehet hivatkozás? Tudtommal nem volt! Miafasznak volt az opponens, aki arra lett volna való, hogy a munka benyújtása előtt az ördög ügyvédje legyen?... aKárhogy is nézem, mostani tudásunk szerint SP erkölcsileg rendben van... A politika persze másról is szól, ezért a lemondása is rendben van. Azt látni rajta, hogy teljes erkölcsi meggyőződése van abban, hogy erkölcsileg nem hibázott. Ezért most az a tennivalója, hogy bírósági úton vesz magának elégtételt, ugyanis a ballib sajtó folymatosan tolvajnak nevezi...
Ürdüng
2012. ápr. 03. 15:09A politikai következmények mellett az egyik legrosszabb dolog ebben az ügyben az, hogy most sokan ez miatt úgy gondolják hogy tényleg abból áll egy doktorit megírni, hogy lemásolod valamilyen idegen nyelvből valaki más munkáját, csak arra kell figyelni hogy odaírd a végére az illető nevét, meg jól kitedd az idézőjeleket, hiszen Schmitt Pál is itt rontotta el. Csakhogy ez nem igaz. Más szerzőktől szerzett szöveget sajátként eladni akkor sem lehetett és most sem lehet. Hivatkozhatsz rá, idézhetsz is, de itt távolról sem erről volt szó. Több mint 95 százalékos egyezést már nem lehet hivatkozásként előadni - és ezt neked is tudnod kellene, hiszen elvégezted az egyetemet. A te munkáddal mi történt volna, ha véletlenül rájönnek, hogy az egészet már megirta valaki más előtted?
Könözsi
2012. ápr. 03. 16:21Ha feltüntette a szerzőket, nem lopott! Tehát nem volt szándékában csalni. Arra való a szakmavezető, konzulens, az oponens, hogy ezeket kiszűrje. Meg az egész testnevelési főiskola. Ha átmész egy vizsgán, átengednek, akkor az már a vizsgáztató és az iskola felelőssége nem a tiéd ; főleg ha nem csaltál, ami ez esetben nem áll fenn... A lemondott német államfőnél az volt a probléma, hogy a sajátjaként tüntette fel mások gondolatait, ami SP esetében nem állt fenn. Azn hogy a dolgozat 80%-a lehetett átírat, szintén a témavezetők felelőssége, s azoké, akik a munkát elfogadták! Ö jóhiszeműen cselekedett, s még az is meglehet, hogy a konzulense/i/ bíztatására. Noh, ezért kell a bíróság, hogy a becsületét megvédje!
Karcsi
2012. ápr. 04. 10:01Jóhiszeműen? LOL, ezt nem gondolhatod komolyan. Ilyen "jóhiszeműségért" ma már egy szakdogával is elcsapnak még a selye egyetemen is.
Nagyula
2012. ápr. 04. 10:47Írtál szakdolgozatot? Vagy esetleg doktori disszertációt? Mart ugyan én a szakdogámat 86-ban írtam, de akkor is teljesen egyértelmű volt mindenki számára, hogy mit hogyan kell jelezni. És én se az Ural számítógépen írtam és nyomtattam ki... Palibának lövése sincs a szabályokról, ergó valószinűleg annyi a köze a doktorijához, hogy odaszólt valakinek: itt van valami anyag dobjatok össze belőle valamit...
Ürdüng
2012. ápr. 04. 12:18Könözsi: Amit írsz az egyszerűen nem igaz. Próbálod elmaszatolni a különbséget a források helyes megjelölése és a munka teljes szövegének lemásolása között. "A lemondott német államfőnél az volt a probléma, hogy a sajátjaként tüntette fel mások gondolatait, ami SP esetében nem állt fenn." Pedig pontosan ez áll fenn itt is. Sajátjaként tüntette fel mások gondolatait. Sőt januárban, mikor még csak a bolgár 180 oldal derült ki, azt állította, hogy a maradék 30-35 oldalon saját következtetéseit vonta le. Később kiderült, hogy ezeket a saját következetéseket mások már előtte szó szerint ugyanígy megfogalmazták. Erről mit gondolsz? Ez sem volt szándékos?
Homérosz
2012. ápr. 05. 17:40Más helyeken már kifejtettem a véleményemet a plágium-ügyről, most újabb szakdolgozatok kerülnek górcső alá, feltéve, ha előkerülnek, mint pl. Gyurcsány főiskolai munkája, amely politikai szempontból nem lehetett különösebben kompromittáló, hiszen valami balatoni szőlő- és borgazdasági eszmefuttatás lett volna. Véleményem szerint most már a különböző irományok helyett inkább egy alkalmas államfőjelöltet kellene keresni, ami nem lesz egyszerű feladat. A politikusi vásárcsarnokban kapható mindenféle portéka: jogász, közgazdász, politológus, történész, akadémiai díszpinty meg sok egyéb. A felhozatal azonban nem különösen változatos. Talán érdemesebb lenne körbepillantani a nagy magyar rónán, hátha akadna ott egy erkölcsileg feddhetetlen, nemzetközi szinten is elismert ember. Mondjuk egy matematikus, mint Lovász László, aki annak idején az MTA legfiatalabb tagja volt a maga alig 30 valahány esztendejével. Azóta kapott jó néhány rangos díjat, ezeket a matematika Nobel-díjaiként emlegetik (van belőlük több is, nemcsak a néhány hete magyar vonatkozása miatt a hírekbe is bekerült Abel-díj). Neki ráadásul felvidéki gyökerei is vannak, hiszen a szülei Komárom környékén gyerekeskedtek. De mondhatnék egy másik kiválóságot is: Kocsis Zoltán zongoraművészt, karmestert, zeneszerzőt. Lehet, hogy egyikük sem járatos a jogi kérdésekben, s talán a közgazdaság sem áll annyira közel hozzájuk, de van olyan tekintélyük, mint az egész magyar parlamentnek együtt. Persze hallottam másféle javaslatokról is, mint pl. Tőkés László vagy éppen Duray Miklós, de ez nyilván nem lenne szerencsés választás, mert politikai ellenfeleik vért izzadva is összetalicskáznának számos érvet ellenük, sőt biztosan előbányásznának mindenféle vádat vagy rágalmat, amivel lejárathatnák őket.
A kommenteket lezártuk.