Alternatíva voltak, de már nem azok

Új sorozatot indítunk a Körképen. Ezentúl rendszeresen minden hónapban egy, általunk legjobbnak, legérdekesebbnek tartott  kommentárt közlünk a szlovák sajtóból magyar fordításban. Az első írás szerzője Marián Leško, a Trend c. gazdasági hetilap kommentátora.

Alternatíva voltak, de már nem azok

A négy jobbközép párt annak illúziójában él, amit közösen jelentenek.

Mielőtt a TA3 műsorvezetőnői közös beszélgetésre hívták azt a négy pártelnököt, akik tavaly megbuktatták saját kormányukat, a „bukott“ államfő-asszonyt kérdezték arról, hogy a jobbközép pártok az elmúlt évben mit nem tettek meg. Az exállamfő-asszony véleménye szerint a pártok semmiféle önvizsgálatot nem végeztek, új agendával nem álltak elő, mint ahogy semmiféle személycserét sem hajtottak végre. Ami a beszélgetés során ezt követően az SDKÚ – DS, az SaS, és a Most-Hid vezetőitől elhangzott, megerősítette, hogy Iveta Radičová egy cseppet sem ferdített.

A négy párt továbbra is azon a véleményen van, melyek ütközése saját kabinetjük bukását előidézte. Bár a beszélgetés során elhangzott, hogy az európai kérdés fontos belpolitikai téma, a három pártelnök mégis úgy tett, mint aki nem hallja, mikor Richard Sulik emlékeztette őket, hogy pártja az európai kérdésben ugyanúgy fog viselkedni, mint tavaly. A vita, mely 2011 októberében a kormány bukásához vezetett, így bármilyen új közös koalícióban ismét előjönne. A négy pártelnök ennek ellenére is arról álmodozik, hogy már a következő parlamenti választások után képesek lesznek újra magukhoz ragadni a kormányrudat. Bár Bugár Béla nyíltan beismerte, hogy a Radičová-kormány bukása csak idő kérdése volt, mivel bármi máson is elbukhatott volna, koalíciójuk működésképtelenségével az urak már nem foglalkoztak. A kérdést, hogy a választóknak miért kellene elhinniük azt az állítást, miszerint az ellenzék olyan helyzetben van, hogy 2016 után képes lesz irányítani, ha a négy párt a 2010 utáni kormányzásra sem volt felkészülve, a pártelnökök nemhogy megválaszolni, de feltenni sem voltak hajlandóak.

   

A soha meg nem valósult személycseréket taglaló megjegyzésre Ján Figel ingerülten azt válaszolta, hogy immáron két éve vadásznak rá. Ez a mondat nevetséges bármelyik politikustól, nem még attól, aki minden második mondatában a „felelősség“ szóval dobálódzik, miközben olyan kínos ügyekért felelős, mint a lakásügye, az „arany lelépők“ néven elhíresült igen magas végkielégítések az általa vezetett tárcánál, vagy a közösen irt munkáért kapott akadémiai titulus valami egészen más témáról. Azzal, amit a pártok most saját programként kínálnak, már néhány ellenzéki képviselő sem kíván azonosulni. A verseny, hogy melyik párt áll elő radikálisabb és népszerűbb romaellenes javaslattal, melyet az SDKU – DS éa az SaS indított el, enyhén szólva is rémületbe ejtő. Mert egy alternatívától érdemleges programtervet vár el az ország, nem pedig Marián Kotleba és Anna Belousovová stílusú „ötletelést.“

Pavol Frešo szerint éppúgy, mint 1992-ben, 1994-ben vagy 2006-ban, amikor vereséget szenvedtek, úgy a 2012. márciusi vereség után is a jobbközép pártok „még mindig alternatívát“ jelentenek. Csakhogy az idei és az összes azt megelőző vereség között van egy jelentős különbség. A márciusi bukás annak volt köszönhető, hogy mint alternatíva teljes mértékig csődöt mondtak. És azóta sem változott semmi.

Marián Leško, Trend.

Az írás eredetileg a Trend című gazdasági hetilapban jelent meg, október 17-én.

Fordítás, a Trend hozzájárulásával: Körkép.sk

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!