November és a platformisták

A hónap kommentára. Sorozatunkban rendszeresen minden hónapban egy-egy, általunk legjobbnak, legérdekesebbnek tartott  kommentárt közlünk a szlovák sajtóból magyar fordításban. A novemberi írás szerzője Peter Schutz, a cikk szlovák eredetije a Korzárban jelent meg.

November tizenhetedike immár hagyományosan összefonódik a jobboldal aktivizálódásával, akikre, mint a szabadságért és a demokráciáért vívott harc hiteles „örököseire“ tekintünk. Elmondhatjuk, most tízszer annyi okuk volt rá, hogy megmutassák magukat. Az ünnep melankólikus hangulátaba azonban most sem vittek életet.

„A  felelősségteljes politikáért memorandum”, melyet Figeľ, Frešo és Bugár ünnepélyesen aláírt, sajnos csak azt az érzést erősíti, hogy elakadtak a fejlődésben, és nem képesek tartani a lépést az idővel, amely ´89 novembere óta elrepült a fejük felett.

„A szabadság, az emberi jogok és a tulajdon védelme, Szlovákia stabil helye az Európai Unióban, felelősségteljes gazdaságpolitika, a vállalkozói környezet javítása különös tekintettel a foglalkoztatottság növelésére, a középosztály támogatása, korrupcióellenes harc“.

Ezekre elkötelezték magukat, amik ma már nem „közös értékek és programcélok“, sokkal inkább üres frázisokként hatnak. Értik, ugye? Az egész repertoárt akár nyugodtan tíz évvel ezelőtt is olvashattuk volna. Nem felejtették el megemlíteni azt sem, amit eddig teljesen elhanyagoltak: „Következetes igazságosság“ avagy a „gyengékkel és a hátrányos helyzetűekkel való szolidaritás“.  Sőt, arra is elkötelezték magukat, amitől bizony eddig egyáltalán nem undorodtak  –  „a populizmus elutasítása a politikában“.

Nos. Szóval ez az a tartalom, amellyel a Népi platform – ahogy elnevezték magukat – „kapcsolódik November örökségéhez.“ Egy szó sincs arról, az önvizsgálatnak még csak az árnyéka sem jelenik meg annak, hogy ha fokozódik a társadalmi felháborodás, és amikor a legmegbízhatóbb politikus Robert Fico (aki Novembert még csak észre sem vette), akkor vajon hol és mit rontottak el. Miközben kilenc évig együtt kormányoztak.

   

De fordítva is igaz. Mennyire őszinte a középosztályhoz való dörgölődzés, ha a dicsőséges November alkalmából a jobboldal nem mondja el például, hogy egy középosztálybeli átlagkeresete 1989-ben körülbelül 80 dollár volt, miközben a havi medián bére ugyanabban az évben egy amerikai állampolgárnak 2 200 dollár volt (medián – helyzeti középérték: vagyis az embereknek fele az érték felett, a másik fele az érték alatt keresett). Ha már ők November üzenetének hordozói, mi gátolja meg őket abban, hogy eldicsekedjenek az összes tanárnak, bírósági alkalmazottnak, orvosnak (és hasonlóknak), akik sztrájkolni készülnek, hogy ma mennyi a „medián“ különbség egy szlovák és egy amerikai lakos közt?

Szabadság, demokrácia, emberi jogok – nagyon szép és helyénvaló szavak. De miért fél mégis a Népi platform, amelyik maga állítja, hogy „Szlovákiát csak a JOBBKÖZÉP POLITIKA képes sikeresen fejleszteni“, hangosan kimondani, hogy a KAPITALIZMUS bevezetése Szlovákiában pontosan úgy sikerült, ahogy azt a lakosság kívánta? Tehát, hogy – a kísérő negatívumok ellenére – a bérek és az anyagi javak mértékének növekedése valóban megtörtént. (Igen, hatalmasra nőttek a bérek közti különbségek, tudjuk.)

Lehet, a sikerek összegzése hiányos és szubjektív, kudarclista nélkül. Most azonban nem erről van szó. Vannak fontos és lényegtelen dolgok. Ami a KDH-t, SDKÚ-t és a Most-Hidat illeti, November üzenetével kapcsolatban az jut az eszembe, amikor a megboldogult Havel előállt az „igazságos élet“ koncepciójával, mivel az elnyomó rendszert a „hazugságban“ töltött élet prizmáján keresztül (is) figyelte. A szlovák antikommunista értelmiség nem tudatosította a képmutatás és a kettős beszéd problémáját. Ennek (is) következménye az általa kitermelt és máig túlélő politikai elit nyomorúságos színvonala.

Egyébként tisztelet és sok sikert a Népi platformnak.

(Peter Schutz)

Fordítás: Körkép.sk