Miért áll olyan nyomorultul a jobboldal? Ismerjük hét, politikailag halálos bűnét

Ladislav Bariak írása. A cikk szlovák eredetije az aktuálne.sk – n jelent meg.

A böjti időszakhoz hozzátartozik az elmélkedés is afelett, miért él úgy az ember, ahogy él, vagy mit tehetne azért, hogy jobb legyen. És mivel a jobboldali politikusok nyilvánosan eddig nem tették, az Aktuálne.sk most megtette helyettük. Összeállítottunk egy hetes listát a halálos politikai bűnökről, amelyek miatt tavaly kudarcot vallottak a választásokon, és semmi sem utal arra, hogy azóta tanultak volna a hibáikból.

Mi a hónap kommentára?

A hónap kommentára a Körkép sorozata. Rendszeresen, minden hónapban egy általunk legjobbnak, legérdekesebbnek tartott  kommentárt közlünk a szlovák sajtóból magyar fordításban. A sorozat eddigi részei: október, november, december, január.

1. Kivagyiság, vagy pártvezérkedés

Kivagyiság, avagy én vagyok az elnök, alelnök, titkár stb. – van valaki, aki több nálam? Úgy néz ki, a jobboldali vezetők elfelejtik, hogy nem az embernek kell szolgálnia a funkcióját, hanem a funkciónak az embert. A legjobb pedig, ha az adott funkció nemcsak a cím birtokosát szolgálja, hanem mindenki mást is. A politikusok vákuumban élnek, vagy inkább burokban. Ez azonban nemcsak az ő hibájuk, de a környezetükben mozgó személyeké is.  Így a pártvezetőknek nem okoz gondot elhinniük magukról, mennyire hatalmasak és különlegesek.

2. Témakeresés helyett vezérkeresés

Ezt a nem igazán jó játékot a politikusokkal gyakran játsszák az újságírók is. Sokkal egyszerűbb arról beszélni és írni, hogy a jobboldalnak nincs igazi vezetője, mint arról, hogy hiányoznak a témák. A pontos kérdés így hangzik: tényleg kell-e a politikai parkett jobboldalának egy egységes vezér, úgy mint Robert Fico egyesítette a baloldalt? Válasz helyett újabb kérdéseket kínálunk. El tudják önök képzelni, hogy a liberális választó szívesen látna valakit ebben a pozícióban a kereszténydemokratáktól? Vagy: el tudják képzelni, hogy a nemzeti érzelmű választó nem fogja a fejét fogni, ha a jobboldal vezére valaki a Most-Hídból lenne?

   

3. Víziók hiánya

A víziók és a már említett húzótémák keresése szorosan összefügg. Sajnos, a szlovák jobboldal jelenleg az egyiket sem tudja nyújtani. Valamit megpróbált Radoslav Prochádzka az Alfával, kérdés, hogy valóban jobboldali megoldásról beszélhetünk-e. A többi politikust pedig figyelmeztetnénk, a víziók nem csak számok, ez nem csak az állami költségvetés kérdése, hogy kiegyenlített legyen vagy többlettel zárjon. A víziók elsősorban az országról szólnak, a kultúrájáról, az emberekről. Természetesen van itt egy dokumentum, hogy hogyan kellene Szlovákiának 2020-ban kinéznie. Ez azonban inkább csak egy kapaszkodó, mint valódi megoldás a jelenlegi és jövőbeli problémákra. És ki másnak kéne a víziókat megteremtenie, ha nem a jobboldalnak, aki az egyénre és az egyéni szabadságokra épít?

4. Nem tudják lekötni a figyelmet

Víziók nélkül, témák nélkül, vezető nélkül. Ilyen a jelenlegi szlovák jobboldal. És hogy ezek után nem tudja megszólítani az embereket? Ki csodálkozik azon, hogy az olyan „nem tisztázott jelenségek“, mint az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek sokkal nagyobb teret kapnak, ha élnek a lehetőséggel? Már a saját elkötelezett választóikat sem tudják lekötni a vég nélkül ismétlődő sajtóértekezleteiken előrángatott többször lerágott témákkal. A jobboldal ráadásul az ellenzék funkcióját sem tölti be. A kormány ballépéseit hamarabb a sajtó leplezi le. Nem csodálkozhatunk azon, ha a jobboldali vezetők fellépéseiken folyamatosan egyik-másik médiumra hivatkoznak, ahelyett, hogy az ügyeket jobban megvilágítanák.

5. Nem tudnak megegyezni személyi kérdésekben

Bár az ellenzéki jelölt mellett szavazott a politikai sakktábla összes jobboldali résztvevője, mégsem kapott annyi szavazatot, mint amennyi az ellenzéki képviselő összesen a parlamentben van. Hasonló mondatok már jópárszor elhangzottak, és ugyanúgy jópárszor biztosították már a jobboldali képviselők az egységes támogatásukról az általuk meghatározott jelöltet. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, még mindig nincs vezetője az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ). Az ellenzéki politikusok ebben az esetben természetesen tiltakozhatnak, hogy a Smer-SD nem játszik tisztességes játékot, és van is egy kis igazuk ebben. De ez még nem magyarázza, hogy az ellenzék jelöltje miért nem kapta meg az összes ellenzéki szavazatot. És az ÁSZ esete nem az egyedüli. Megemlíthetjük a közös elnökjelölt keresését is. Annak ellenére, hogy már szó volt jó néhány időpontról, a Most-Híd elnöke, Bugár Béla már figyelmeztetett, hogy a megállapodás nem biztos, hogy időben meglesz. Az egyetlen fénylő pont ezen a területen a megállapodás, hogy Pavol Frešot közös jelöltként indítja a jobboldal a megyefőnöki poszton Pozsony megyében.

6. Új formációk és deformációk

Az Új Többség, Alfa, Megalkotjuk Szlovákiát (Tvoríme Slovensko). A választások óta még egy év sem telt el, a jobboldali politikai paletta mégis komoly mozgásban van. Ami önmagában nem feltétlenül kell, hogy hátrányt jelentsen, amennyiben… Daniel Lipšic Új Többsége és Radoslav Procházka Alfája például fontosabb kérdéseket feszegetnének, mint hogy ki legyen a jobboldal „legerősebb bikája“. Ha az „új jobboldal“ arcai nem határolódnának el a „régi jobboldaltól“, és egymástól is kölcsönösen. Hogyan higgyen a jobboldali választó az őszinte törekvéseiknek, ha még rendesen be sem csukták az ajtót a saját politikai múltjuk mögött, és már az újak is civakodnak egymás közt? Ha ez lenne a szlovák jobboldal jövője, köszönjük, nem kérünk belőle.

7. Belső konfliktusok

Az új politikai formációk megalakításával szorosan összefüggnek a belső konfliktusok a már létező csoportosulásokban. Elég csak megemlíteni az SaS-t, mely új vezető választása előtt áll. Azonban a színfalak mögött már most a liberálisok közti feszült helyzetről beszélnek, sőt, annak a lehetőségéről, hogy ha az egyik jelölt győz, jópáran elhagyják a pártot. De rámutathatnánk a Most-Hídra is. Éppen az ő két képviselőjüknek a neve merült fel Žitňanská és Beblavý projektje kapcsán, amit egyelőre csak az SDKÚ-DS két képviselője írt alá. Épp az SDKÚ-DS az a párt, amelyik a választások sikertelensége után a komplett vezetőségét kicserélte, de a párttagok egy része még mindig elégedetlen és a kilépésen gondolkodik. Tehát, ha a jobboldal nem akar kizárólag a múlt sikereiből élni, nemcsak 40 böjti napja van arra, hogy elgondolkodjon saját magáról. Hogy miként sikerült megjavulnia, a választók már az év végén, a megyei választások alkalmával értékelhetik. Eddig azonban inkább a CBS csatorna viziójára hasonlít 1967-ből, hogy hogyan is fognak működni a háztartások a 21. században.

Ladislav Bariak

A szerző az aktualne.sk riportere.

Fordítás: Körkép.sk

 Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!