A Fico-kormány első éve: poshadás

A hónap kommentára rovatunkban ezúttal a kormány egy éves tevékenységének értékelését járjuk körbe Peter Schutz (SME) és Dag Daniš (Hospodárske Noviny) írásainak segítségével.

Első év: poshadás

Peter Schutz cikke eredetileg a SME-ben jelent meg március 11-én.

Egy év telt el a választások óta, amely megszülte Fico egyszínű kormányát. Nem sok minden történt azóta. A március 10-éből adódó következmények lavinája még csak most fog elindulni.

A Smer többsége, amely egy évvel ezelőtt kikelt, áthúzta a csirkefogók számításait, akik megbuktatták saját kormányukat azt hidve, hogy Ficoval karöltve folytathatják. Az ellenzéket, amelyben újra összejöttek, komoly generációs probléma tarolta le. Semmi újdonság. Az újjáéledés apró jelei – Lipšic, Prochádzka, Žitňanská – nem tűnnek hiábavalónak.

Mi a hónap kommentára?

A hónap kommentára a Körkép sorozata. Rendszeresen, minden hónapban egy általunk legjobbnak, legérdekesebbnek tartott  kommentárt közlünk a szlovák sajtóból magyar fordításban. A sorozat eddigi részei: október, november, december, január, február

Végülis teljesen leírni Frešo próbálkozását sem lehet az SDKÚ-val. Egy év után ettől sokkal jelentősebb, hogy a Smer százalékai a válság alatt lassacskán málladoznak. Saját semmirekellőségük ellenére az ellenzék minden harmadik közvélemény-kutatásban felülmúlja a Smert. Ez pedig, ha kitart az előre jelzett irány, a következő évben neurotikus kormányzást ígér.

   

Az a kommunikációs álarc, amit Fico szóvivője rögtön a választások után feltett – majd ő maga tépte le és tette fel újra (lásd a legutóbbi interjút a SME-n) – végleg földre hull. Ami később, de sokkal fájdalmasabban fog elesni, az a gazdaság. Paradox módon a Fico II kormány eddig teljesítményénél már csak az a rosszabb, amit nem tett meg.

Az egészségügy, az iskolaügy, a nyugdíjak, a szociális szféra, közszféra mind hatalmas rendszerek, melyek nagy része lekéste az utolsó időpontot, amikor még megreformálhatóak lennének/lettek volna. (Tény, hogy Radičová kormánya sem lett volna képes erre.)

Az elvesztegetett idő érzése annál erősebb, hogy hasonlóan egyszínű kormány, ilyen erős mandátummal és támogatottsági tartalékokkal, amelyiknek nem kell jobbra-balra tekingetnie, Szlovákiában valószínűleg már nem lesz. Világos. Ficotól és a Smertől várni a reformokat égbekiáltó butaság. Röviden összefoglalva, esélyek ugyan voltak, de eltékozoltuk. És mindezt azért, mert a jelentős reformokat a hatalomra kerülés után kell azonnal végbevinni. Az első év után de facto már lehetetlen a következő választások „közelsége“ miatt.

A lehető legrosszabb pedig, amit elkövettek, az a magánnyugdíjak részleges privatizációja, ahol a költségvetés középtávú kiegyenlítését a fiatalabb generáció fogja keményen ráfizetni. A második pillér eljelentéktetelenítése az ideológiai kormányzás bélyege, aminek iskolapéldája az „egy biztosító“, ami a miniszterelnök leánykori álmának beteljesülése, de a legutolsó dolog, amire az egészségügynek szüksége van.

Az ideológia vigyorog a büntető szervekkel való visszaéléseknél is, amikor a híres Gorila ügyirat kivizsgálásból Fico privatizációval kapcsolatos teóriáinak az alátámasztása válik. Tiszta ideológia és csakis ideológia az a „spórolási“ módszer is, mely a munkából élő emberek jövedelmének primitív elkobzását jelenti. Nemhogy nem tölti meg az államkasszát, de ha hosszabb ideig fog tartani, a vállalkozói szféra mint olyan gyengül meg annyira, hogy egy részük nem éli túl a Smer támadását.

A főügyészségen kialakult helyzetért az egész politikai réteg felelős. Mára azonban leginkább a kormányzó többség és az ő hű államfője. A bizalom elvesztése más intézményekben is az állam poshadásának és felbomlásának jelei. Azé az államé, amelyre Fico paradox módon hivatkozik, és amelyről azt hiszi, hogy erősíti.

Peter Schutz (SME)

Fico trükkje az ajtóval

Dag Daniš jegyzete eredetileg a Hospodárske Noviny-ben jelent meg március 11-én. 

Fico a választások óta eltelt egy év alatt sikeresen elvette a jobboldaltól azt, ami a legértékesebbjük volt. Önmagukat.

Pontosan egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Fico elhatározta, hogy megváltozik. Agresszív helyett nyugodt lett. Bejött neki. Fico ma az első olyan szlovák miniszterelnök, akinek nem kell harcolni a közvéleménnyel.

A 2012-es választások óta eltelt egy évben pedig pont ez a legérdekesebb. A közvélemény titokzatos eltűnése. Az embereket a politika nyilvánvalóan egyre kevésbé érdekli…Ha Fico 2006-ben eltörölte volna az alacsony egyen adót, és kiherélte volna a második nyugdíjpillért, az ellenzék, a média és a közvélemény darabokra tépte volna. Amikor Fico – ellentétben az ígéreteivel – eltörölte az alacsony egyen adót és 2012-ben kiherélte a második nyugdíjpillért, nem történt semmi. Mert a jobboldalnak és választóinak nincs kedve harcolni.

Szomorú.

Szomorú, de érthető. Ficonak bejött, hogy megváltoztatta a taktikáját, a harcmodorát. És az egyszerű trükk az ajtóval.

Ha valaki be akar törni az önök ajtaján, két dolgot tehetnek. Eltorlaszolják magukat, vagy kitárják az ajtót. Fico a második módszert alkalmazta. Kinyitotta az összes kaput, letette a fegyvert, eljátszotta a békéset, előzékenyet. És máig sem sikerült senkinek belépni ezen az ajtón. És senki sem szorította sarokba őt.

Az ellenzék egyszerűen elvesztette Ficot. És ezzel a saját mondanivalóját. Fico pedig elvesztette az ellenzékét. És az „elfogadhatatlan“ bélyegét. Ebben az új helyzetben azt csinálhat, amit csak akar. Szabadon növelheti az adókat tovább és fojtogathatja a vállalkozásokat. Anélkül, hogy megütné vele magát. Egy év múlva jelöltetheti magát köztársasági elnöknek. Anélkül, hogy az ellenzék legyőzhetné őt a második körben, mint „elfogadhatatlant.“. Egyszóval, folytathatja Szlovákia gazdasági tönkretételét. És politikailag nyerni ezen.

Mert a jobboldal vezetői a választások óta eltelt egy év alatt megválaszolták, mik is ők Fico nélkül. Páciensek, akik nem találnak be a nyitott ajtón.

Dag Daniš (Hospodárske Noviny)

Nyitokép: Gašparec (Pravda)

Fordítás: Körkép

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!