Eszter, Eliza
  • HUF: 325.42
  • USD: 1.12
  • 12 °C
  • 27 °C
politika

Ján Čarnogurský: a politikusnak jót tesz a börtön

Köztársasági elnök-jelöltségét már 10 ezren támogatták, köztük Duray Miklós is. Vallja, hogy a szlovákoknak és a magyaroknak lovagiasnak kell lenniük egymással.  A KDH alapítója és elnöke, volt miniszterelnök és disszidens, Szlovákia várható államfő-jelöltje.

Miért döntött a nagypolitikába vaĺó visszatérés mellett?

Csehországban Miloš Zeman erre kérdésre azt válaszolta, hogy elnézve a cseh politika amatőrségét, úgy gondolta, vissza kell térnie. Vannak bizonyos elképzeléseim Szlovákiával kapcsolatban, melyeket szeretnék legalább részleteiben megvalósítani.

Tehát Miloš Zeman ösztönözte, aki volt miniszterelnökként tíz év politikai pihenőt követően tért vissza köztársasági elnökként?

Nem mondhatnám, mivel a politikába való visszatérés gondolata már egy ideje ott motoszkált a fejemben, amikor még azt sem tudtam, hogy Miloš Zeman jelölteti magát. Egyébként én is éppen tíz éve vagyok távol a politikától.

Az Ön politikai pályafutása jól ismert. A bársonyos forradalom ideje alatt tiltott irodalom terjesztésért be is börtönözték. Nyomot hagyott Önben valamilyen módon a börtön?

Nem, a börtönben csak valamivel több, mint három hónapot töltöttem, ami viszonylag rövid idő. Inkább érdekes tapasztalatként fogtam fel. Úgy gondolom, közép-európai politikusként jó dolog megtapasztalni a börtön világát. Természetesen, csak ha nem valamilyen erkölcsileg elítélendő tett vezetett a börtönbüntetéshez. Ezen kívül ügyvédként már ismertem a börtönt, ügyfeleimet jártam meglátogatni oda, a börtön világa és légköre tehát egyáltalán nem volt ismeretlen számomra.

IMG_6115

Duray Miklós hosszú évtizedeken keresztül politikai pályatársa volt. Hogyan tekintett rá akkoriban, mint a csehszlovákiai magyar kisebbség jogait védő szervezet tagjára, aki a magyar iskolák tervezett bezárása ellen harcolt?

Duray Miklósról akkor szereztem tudomást, amikor az Ön által említett és hasonló cselekedeteiért börtönbüntetésre ítélték. Akkoriban volt egy olyan problémán, hogy – amikor a sajtó nyilvánosságra hozta, hogy bebörtönözték – én még csak nem is tudtam, hogy az ő neve Miklós. Azt hittem, Milošnak hívjak, mivel nálunk ez a név igen gyakorinak, hétköznapinak számít. Azt hittem tehát, hogy Duray Milošt ítélték el. Később tudtam csak meg, hogy valójában Duray Miklósnak nevezik, és miután kiengedték a börtönből, szlovákiai magyar ismerőseim révén azonnal kapcsolatba léptem vele. Akkor kezdődött viszonylag szoros együttműködésünk, amely során teljesen természetesnek tartottuk, hogy ő inkább a magyar kisebbség kérdéskörével foglalkozik, míg én egészen mással, és ezt el is fogadtuk. Az emberi jogok védelme ugyanis mindvégig közös ügyünk volt.

1984-ben, mikor Duray börtönbüntetését töltötte, Ön levelet írt az ő védelmében. Milyen okból tette mindezt? Mi inspirálta Önt?

Azt hiszem, akkor már második alkalommal ült börtönben – mivelhogy kétszer is vizsgálati fogságban volt – akkor már ismertük őt és abszurdnak tartottuk, hogy ilyesfajta cselekedeteiért kellett börtönbe kerülnie. Persze közrejátszott még az ügyben egyfajta általános szolidaritás is, amely akkoriban megszokott volt a disszidensek között, országhatárokra való tekintet nélkül. Többen a Csehszlovák disszidensek közül is aláírtuk például a magyar disszidensek levelét a magyar forradalom évfordulója kapcsán. A mai V4-ek közül is aláírták néhányan, akárcsak a Német Demokrata Köztársaságból. Szlovákiából azt hiszem, Miroslav Kusý írta alá.

Ha jól tudjuk, Durayval egy közös szlovák-magyar dokumentumnak az előkészítésén is dolgoztak. Miről szólt volna és miért nem valósult végül meg?

Akkoriban Prágából, a Charta központjából szólították fel a szlovák disszidenseket, azaz bennünket, valamilyen közös, szlovák-magyar dokumentum megfogalmazására. Akkoriban rendszeresen találkoztunk Duray Miklóssal és néhány más szlovákiában elő magyar disszidenssel is. Úgy döntöttünk – szlovák oldalról Milan Šimečka, Miro Kusý, Jablonicky és még néhányan, – hogy miért is ne.  Az egész folyamat azzal vette kezdetét, hogy megegyeztünk, én megírom a szlovák, Duray Miklós pedig a dokumentum magyar változatát. Ezt meg is tettük, ám olyannyira különbözőek voltak változataink, hogy egyszerűen nem lehetett összeilleszteni őket.

Kövesd a Körképet a Facebookon is!

Nem volt tolmács Önök között? (nevet)

Nem, nem, természetesen nem erről volt szó. Egy két alkalommal találkoztunk is, és igyekeztünk megegyezni a tartalmat illetően, megpróbáltuk valamiféle közös szöveg létrehozására elszánni magunkat. De ezt nem sikerült megvalósítanunk. Ezek után Milan Šimečka, a SME későbbi főszerkesztőjének édesapja azt mondta, ő majd összeilleszti kettőnk – az én és Duray Miklós – szövegét, és egységesíti. Így is történt. Úgy tűnt, ez már meg is felelne a célnak. Nekem sem, Duraynak és másoknak sem volt különösebb kivetnivalónk ellene. Prágából ekkor – nem tudom, már a közös dokumentum megírásának mely szakaszában – figyelmeztetés érkezett, hogy a szövegnek tartalmaznia kell a közös, tehát a csehszlovák és magyar határok elismerését tartalmazó utalást is. Az én részemről továbbá ott volt még a magyarországi szlovák iskolák minőségének javítása is, mint feltétel. Tehát e két kitétel is belekerült a Milan Šimecka által kidolgozott közös dokumentumba, amely 1987, avagy 1988-ban látott napvilágot. Elkészült a szöveg, mindkét oldal jóvá is hagyta, és elérkezett az aláírásának ideje. Hogy kellőképpen ünnepélyes keretet adjunk az eseménynek, Prágából a Charta szóvivői is ellátogattak, Václav Malý és Jiří Dienstbier. Az ünnepélyes aláírásnak Duray lakása adott otthont. Ott gyülekeztünk mindnyájan. Duray felesége finom kávét főzött nekünk. És ekkor, Duray Miklós bejelentette, hogy nem írja alá a dokumentumot. Egész pontosan a határokról való említés nem felelt meg neki.

IMG_6107

Beszéltünk vele is az interjú előtt. De említette az iskolákat is. A 80-as években a csehszlovákiai magyar iskolákban komoly téma volt szovjet mintára a szlováknak, mint oktatási nyelvnek a bevezetése. Ön egyetértett ezzel?

Be kell valljam, akkoriban nem tekintettem erre a kérdésre problémaként. Csak később, Duray aktivitásai figyelmeztettek erre, mekkora probléma is ez valójában. Nem foglalkoztam a kérdéssel, s ha jól tudom, senki sem szlovák oldalról. Nem ismertem a probléma lényegét.

Tehát egyetértett volna az oktatás nyelvének megváltoztatásával?

Ezt így nem mondanám. Egyszerűen nem tudtam, milyen álláspontra kellene helyezkednem ebben a kérdésben, ezért nem is foglalkoztam vele.

Gondolta valaha, hogy olyan gyorsan megbukik a rendszer?

Ilyen hirtelen bukására nem számítottam, és szerintem senki sem. De most visszatekintve teljesen ésszerűnek tűnt a dolgot, mivel 1989. november 17-én a Csehszlovákiát körülölelő államokban már mindenütt jelentős változásokon esett át a kommunista rendszer. Kelet-Németországban leomlott a berlini fal, Lengyelországban Mazowiecky kormánya volt hatalmon, tehát egy nem kommunista vezetés, a Szovjetunióban érvénybe lépett a peresztrojka, Magyarország átengedte a keletnémeteket Ausztriába és jelezte, hogy szabad választások lesznek. Egyedül Csehszlovákiában volt kemény kommunista vezetés, amely azonban tarthatatlan volt.

Ön hosszú évtizedeken keresztül meghatározó alakja volt a nagypolitikának. A szlovákiai közélet történéseinek részese. Nem volt nehéz mindezt maga mögött hagynia?

Nem, mivel már 2-3, de akár négy évvel is azt megelőzően, hogy otthagytam a politikát, nem volt olyan stabil pozícióm, mint kezdetben, vagy mint amilyet elképzeltem magamnak ahhoz, hogy befolyásolhassam a szlovák történéseket. Erős helyzetem már a saját pártomon, a KDH-n belül sem volt. Mivel ez hiányzott, a nagypolitika olyannyira már nem is érdekelt, így minden jelentősebb gond nélkül ott tudtam hagyni.

Nem hiányzik Önnek ez a körforgás?

Talán már pusztán abból, hogy tervezem az államfő-jelöltséget, levonható a következtetés, hogy talán hiányzik. Ugyanakkor azzal, hogy otthagytam a nagypolitikát, sok új lehetőség is megnyílt előttem, melyekre addig nem számíthattam. Aláírásgyűjtésbe fogtam Szlovákia NATO csatlakozása kapcsán, ami valójában az ország NATO csatlakozásának ellenzése volt. Később megalapítottam a Szlovák – Orosz Társaságot. Ezenkívül, viszonylag sokat publikálok különböző blogokon és újságokban is, tehát annyira azért mégsem szörnyű a helyzet.

Evezzünk is át akkor a jelenbe. Mi a véleménye a Szlovákiában zajló dolgokról?

Épp az elmúlt hónapokban közöltem néhány cikket arról, hogy Szlovákia a 20. század győztese. Abban az értelemben, hogy noha az elmúlt század elején még érvényben volt az, amit 1875 környékén Tisza Kálmán mondott, azaz hogy a szlovák nemzet nem létezik, a század végén tessék csodát látni, már igenis léteztünk. Független állam vagyunk, tagjai az Európai Uniónak, a NATO-nak, katonáink szövetséges missziók tagjaiként jelen vannak a világban. Alapjában véve sikeres tagállam vagyunk. Élen járunk…

A korrupcióban…

A korrupcióban is, de legfőképpen a gazdasági fejlődés terén. Ilyen szempontból Szlovákia sikeres évszázadot tudhat maga mögött. Most ezt mindennemű piszkálódás nélkül mondom, de úgy gondolom, ha már egy magyar portálnak nyilatkozom, megjegyezhetem, hogy a 20. században sikeresebbek vagyunk a magyaroknál. Szomszédként jó szándékkal mondom mindezt, hogy próbáljunk meg tanulni egymástól. De visszatérve a kérdéshez. Korántsem vagyok elégedett Szlovákia jelenlegi irányával és irányításával. Nem vagyok elégedett ezzel a hozzáállással, mely szerint mintha Szlovákia képtelen volna stratégiailag gondolkodni. Mintha elégedettek lennénk azzal, hogy az Unió tagjaivá lettünk. Mivel ezzel biztonsági, valamelyest gazdasági szinten is be vagyunk biztosítva, különösebb veszély sem fenyeget bennünket, már úgy gondoljuk, hogy teljes a nyugalom. Mint aki jól végezte dolgát, lógathatjuk a lábunkat.

De gondoljunk csak bele, az Európai Unió komoly problémákkal küzd. A jövőjéről szóló vitában viszont Szlovákiának is aktívabbnak kellene lennie, el kellene gondolkodnia valamiféle B tervről egy esetleges túlzott uniós centralizáció esetén, ami már nem kellene, hogy megfeleljen nekünk. Ilyesfajta közgondolkodás azonban nem zajlik Szlovákiában. Túlságosan a jelenlegi helyzetünkre hagyatkozunk.

IMG_6125

Gondolja, hogy jelenlegi összetételében az ellenzék legyőzheti a baloldalt?

Az ellenzék különösebben nem érdekel. Elnökválasztási kampányomat azon jelszó alatt szeretném folytatni, hogy egyesíteni kívánom a jobb és baloldalt. Tehát kormányt és ellenzéket, elvi és politikai síkon is. Az ellenzék soraiban olyan pártok is akadnak, akik politikai és elvi vonalon távolabb állnak tőlem, mint például a Smer.

Például?

Például az SaS. Radičová kormányát pedig azért bírálom, mert képtelen volt bármilyen komolyabb döntést hozni, azon kívül, hogy közzétette a szerződéseket az interneten. Ellenben Fico kormánya belsőleg is erős és képes döntéseket hozni, ami minden kormány elengedhetetlen feltétele.

Néhány kérdést Önnek, köztársasági elnök-jelöltnek. Miért szeretne államfő lenni?

Vannak bizonyos elképzeléseim Szlovákiával kapcsolatban. Ennek befolyásolása pedig sokkal könnyebb köztársasági elnökként, mint mondjuk ügyvédként vagy újságíróként. Erős és igazságos Szlovákiát szeretnék. Kormány és ellenzék közti hidegháborús hangulat nélkül. Igazságügy miniszterként és miniszterként, és ügyvédként is látom, mennyi igazságtalanság van az országban.

Mennyi aláírást gyűjtött össze eddig a jelöltségér?

Több mint 10 000. 15 000-re van szükség, ezt valamikor május végén vagy június elején el is kellene érnem. De nem kívánom befejezni az aláírások gyűjtését, többet szeretnék, hogy erősebb legyen a mandátumom.

Erősebb polgári jellegű mandátumra gondol? Említette, hogy Ön egyesiteni szeretne, számol a politikai pártok támogatásával?

Parlamenti pártok támogatásával nem igazán számolok.

A kereszténydemokrata tábornak ugyanis három elnökjelöltje is lehet.

Procházka kilépett a KDH-ból, tehát már csak kettő…

De ugyan abból a kereszténydemokrata táborból való. Nem sok ez egy kicsit, ha mindnyájan eredményesek akarnak lenni?

A KDH elnöke, Ján Figeľ erre a kérdésre annyit válaszolt: legalább látja, milyen erős és gazdag a kereszténydemokrata párt, hogy három jelöltje is van. De én polgári jelölt vagyok. Leggyakrabban Pavol Hrušovský neve merül fel további jelöltként, aki viszont a KDH jelöltje. Rado Procházka pedig kilépett a KDH-ból.

De ugyanazon a vizeken halászik majd, mint Ön, ami a szavazókat illeti…

Rendben. No látja, akkor újra Ján Figeľ-t idézem.

Václav Klaus, Csehország volt köztársasági elnöke nyíltan vállalta euroszkeptikus véleményét. Bizonyos értelemben ez negatívan hatott a cseh politikára külföldről. Ön nyíltan oroszbarát, a Valdaj klub tagja. Győzelme esetén nem gondolja, hogy negatívan hatna Szlovákiai és az Unió közötti kapcsolatokra?

Nem. A KDH elnökeként a párt Szlovákia Európai Unióba való csatlakozását támogatta. Úgy gondolom, ez a legjobb lehetőség Szlovákia számára. Csak szemléltetésképpen mondom, hogy Szlovákia és Magyarország közötti vitáknak is mennyivel más kicsengésük lenne, ha a két ország nem volna az EÚ tagja. A legjobb lehetőségnek az Európai Uniót tartom, ezen semmi sem változtat. Szlovákia történelmileg az Unióhoz tartozik, de úgy gondolom, az Európai Unió egészének is jó kapcsolatot kellene ápolnia Oroszországgal és stratégiai partnereként kellene Oroszországra tekintenie.

Az elnökválasztáson mindenképpen találkozik a jobboldal és a baloldal. Feltételezhetően Robert Ficoval vagy más hasonlóan erős baloldali jelölttel. Hogy lehet legyőzni Ficot?

Programmal és személyiséggel. Olyannal, amely képes meggyőzni a szlovákiai választókat.

Tehát úgy gondolja, jobb programja van, és erősebb személyiséggel bír, mint Robert Fico?
Másképpen válaszolok. Robert Fico is Szlovákia kettős látásának hibájába esett, azaz különbséget tesz jobb és baloldal, kormány és ellenzék között, amely politikát nem tartom megfelelőnek Szlovákia számára. Én a tisztelet politikájával kívánok sikereket elérni. Tisztelni és megbecsülni mindkét oldal pozitívumait, jó tulajdonságait és cselekedeteit, ugyanakkor kritizálni is a negatívumokat, kötelességeire és jogaira rámutatni. Ami pedig a személyiséget illeti, tény, hogy sohasem voltam olyan népszerű, mint Robert Fico. Inkább a népszerűségi lista másik végén álltam mindig is. Ugyanakkor viszont hosszú évtizedek óta jelen vagyok a politikában, s ha korábban a KDH nem is nyert választásokat, alapjában véve Szlovákia mindig azt a politikát folytatta, amelyet a KDH javasolt. Hozzá kell tennem, disszidensként is nyertem, (a kommunizmus ugyanis megbukott.)

Duray Miklós nyíltan támogatja Önt a maga weboldalán, nagyon korrekt, tisztességes módon nyilatkozva Önről. Mit gondol erről?

Értékelem és hálás vagyok érte. Jó adag disszidensi szolidaritást is látok benne.

IMG_6121

Magyar olvasóink kedvéért engedjen meg néhány klasszikusnak nevezhető kérdést. Mi a véleménye a kettős állampolgárságról?

A kettős állampolgárság egyáltalán nem jelentene problémát, amennyiben Magyarországon nem lennének jelen olyan politikai erők, melyek kétségbe vonják a határokat – mint például a parlamentbe is bekerült Jobbik – és amennyiben a magyar parlament nem fogadta volna el a 2010-es avagy 2011-es, a trianoni békeszerződés igazságtalanságáról szóló határozatot, amely Szlovákia határainak alapját képezi. És más apróságokat is lehetne találni. Nem tudom elképzelni, hogy például a Jobbik képviselőjelöltje választási kampánya keretében programjával ellátogatna Komáromba, és mindez törvényes lenne Szlovákiában. Ezen okból kifolyólag– amíg az ilyen viszonylag alapvető problémák nincsenek tisztázva Magyarország és Szlovákia között – úgy gondolom, nem lehet szó kettős állampolgárságról.

Mi a véleménye az autonómiáról?

Amennyiben az iskolaügyről és kultúráról van szó, úgy azt gondolom, ez az autonómia igenis létezik, mivel egyetlen szlovákiai magyar iskolát sem ismerek, amelynek szlovák nemzetiségű igazgatója volna. Végülis az iskolaigazgatót az önkormányzatok nevezik ki a nagyrészt, vagy nem is olyan jelentős mértékben magyarok által lakott területeken. Tehát nagyrészt magyarok döntenek az iskolaigazgató személyéről. Ugyanez vonatkozik a színházakra is, annyi kivétellel, hogy – valahol olvastam – hogy a két magyar színház közül az egyiknek szlovák igazgatója volt, mert valószínűleg a művészek megválasztották. E tekintetben tehát nem látok problémát.

A területi autonómia azonban elfogadhatatlan Szlovákia számára az előbb említett okokból: vagyis a magyar parlament határozata, valamint a határváltoztatást szorgalmazó Jobbik miatt. A területi autonómia abból a szempontból is problémát jelentene, hogy mely is a nagyrészt magyarok lakta terület – ez persze népszámlálással felmérhető – azonban a javaslatok, amelyek magyar, vagy szlovákiai-magyar oldalról is elhangzottak ezzel a témával kapcsolatosan, jóval nagyobb területekről szóltak, mint a javarészt magyarok lakta területek.

Mi a véleménye a Beneš-dekrétumokról? Nem kellene elnézést kérnie Szlovákiának az akkori magyaroktól?

Sem Szlovákiában sem pedig Csehországban nem érvényesek már a Beneš-dekrétumok, mivel egyrészt különböző európai normák vannak érvényben, valamint az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata és a szlovák alkotmány polgári és emberi jogainak nyilatkozata. Amennyiben jogi kifejezéssel élve ex tunc szeretnénk semmissé tenni, tehát kezdettől fogva, az jogilag nehéz lenne, mivel a dekrétumokat a csehszlovák parlament törvénnyel is megerősítette, vagyis azt visszamenőleges hatállyal kellene semmissé tenni.

A legfőbb ok azonban, hogy miért is nem vagyok a dekrétum ex tunc semmissé tétele mellett, az a tény, hogy az akkori generáció – és Csehországban még inkább, mint Szlovákiában – egy egzisztenciális félelemmel került ki a második világháborúból, amikor is a cseh nemzetet a megsemmisülés fenyegette. Ez volt Hitler programja többé-kevésbé minden szláv néppel kapcsolatban. Lidice csak egy kis része volt az áldozathozatalnak, ezért az akkori generáció, tehát apáink és nagyapáink úgy gondolták, hogy hosszabb időre be kell biztosítaniuk magukat és ezt a Beneš-dekrétumokon keresztül vélték megvalósíthatónak.

Magyarországon szintén a „mindent vissza“, azaz a történelmi Magyarország visszaállítása volt napirenden.

Nem érzem magam felhatalmazottnak arra, hogy koruk akkori döntéseit megkérdőjelezzem, vagy eltöröljem, semmissé tegyem. A mi generációnk jogosultnak érezte magát egyes, akkori konkrét dekrétumok eltörlésére új törvények elfogadásával, én azonban nem érzem felhatalmazva magam arra, hogy a korábbi generációk nevében beszéljek, ezért nem is támogatom a Beneš-dekrétumok ex tunc semmissé tételét.

Ami pedig a bocsánatkérést illeti: szinte a 90-es évek egésze a szlovák és a magyar parlament illetékesei közötti tárgyalásokkal telt annak érdekében, hogy oda-vissza ható bocsánatkérést valósíthassunk meg, mindenki a maga nevében. Magyarország pl. azokért, hogy a bécsi döntést követően Magyarországhoz csatolt szlovák falvakban az emberek közé lövöldözött, vagy hogy szlovák jegyzőket, tanárokat, rendőröket üldözött el ugyanazon területekről a bécsi döntést követően. A magyar oldal azonban sohasem volt hajlandó megtenni ezt a lépést, így aztán a szlovák fél sem tette meg a rá vonatkozó lépéseket.

Tehát ez azt jelenti, hogyha Ön szerint lett volna készség magyar oldalról – még ha szerintem bizonyos szintű aránytalanság is van itt jelen a dolgokat illetően – akkor ön szerint Szlovákia is elnézést kért volna a történtekért?

Úgy gondolom, igen. És nem csak én gondolom így, de tudom, hogy akkoriban a szlovák oldal egészén is igenis volt egy ilyen politikai akarat.

Mivel szeretné meggyőzni a magyar választókat, hogy az elnökválasztáson Önre szavazzanak?

Két évvel ezelőtt már publikáltam egy cikket arról, hogy bizonyos konfliktusok a szlovákok és a magyarok közötti igenis objektívek, mivel területi jellegűek. Nincs értelme arról beszélni, hogy semmiféle ellentét sincs köztünk és csak valamiféle nacionalisták találják ki az egészet. Azt vallottam és vallom a mai napig is, hogy a szlovákoknak és magyaroknak egymás iránt lovagiasnak kell lenniük, ez azt jelenti, hogy nem szabad reciprocitást keresniük a másik oldalon, mivel sohasem lehet megegyezni abban, egész pontosan mi is az és mi nem. Ám a lovagias magatartás elvárása az magammal szembeni elvárás. Ez azt jelenti, hogy a magammal szembeni elvárásom, hogy lovagiasan viselkedjek a másik oldallal szemben attól függetlenül, hogy az miképpen cselekszik. Ilyen módszerrel szeretnék tehát fellépni a magyar oldal irányába a köztünk lévő ellentétek definiálását illetően, aztán pedig a felszámolásukra irányuló próbálkozásokban is.

Minden más dologban elismerem a magyar kultúrát, a magyar történelmet és kész vagyok elnökként is tiszteletet nyilvánítani a magyarok irányába kultúrájukért és történelmük megannyi fejezetéért. Biztosan érti, hogy maguk a magyarok sem elégedettek a teljes történelmükkel. Csak mellékesen megjegyezném – ezt egyébként orosz forrásokban olvastam – hogy valójában a magyarok voltak azok, akik 9. században történt bejövetelük után a 907-es pozsonyi csatában megállították a németek kelet felé való nyomulását Drang nach Osten. A keleti frank birodalom, azaz a későbbi Német birodalom ugyanis akkoriban Nagy Morávia és egyáltalában kelet felé nyomult, és éppen a magyarok voltak azok, akik ezt megállították. Csak később, 955-ben állították meg a németek  Lechnél a magyarokat.

Ezt azért mondom, mert a szlovák és magyar történelem szerves egységet alkotnak. Százötven éven keresztül közösen harcoltunk a török ellen. Az, ami mostanában elhangzik Magyarország részéről, az 1867, a kiegyezés utáni magyar történelem interpretációja, ami a magyar történelem egy töréspontja volt. A magyar történelmet azonban mint egységet kellene kezelni. Maga Pavol Hrušovský, a Szlovák Parlament elnöke, a parlamentben elhangzott híres beszédében is kihangsúlyozta, hogy igenis felvállaljuk történelmünk magyar királyságbeli fejezetét is. És én is hasonlóképpen vagyok ezzel.

Van valami, amit politikai életéből most visszatekintve már megbánt?

Nincs, nem szokásom bánkódni.

Remélem ez így marad a későbbiekben is még a politikai pályafutása alatt.

Feltételezem, hogy nem fogok megbánni semmit, többek közt ebben a beszélgetésben elhangzott válaszaimat sem. (felnevet)

Király Zsolt

Képek: Körkép.sk

A beszélgetést autorizáltuk.

További ajánlott írások:

1. AndrejKiska: Az emberek érezzék jól magukat az országban, ahol élnek

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Király Zsolt

Király Zsolt, 40 éves közgazdász, a Körkép.sk alapító főszerkesztője. A 2015-ös Újságírói Díj nyertese oknyomozó kategóriában. Korábban a .týždeň-ben és a Heti Válaszban is publikált.

Kövessen minket

Megosztás