Nézegessünk magyar feliratú vasútállomásokat a XX. századból.

A szlovák parlament első olvasatban előreláthatóan kedden tárgyalja a Most-Híd vasúti kétnyelvűségről szóló törvénymódosítását.  Az MKP korábban már a tervezet visszavonására szólította fel Bugár Béláékat, saját javaslatot dolgozva ki a kérdés megnyugtató rendezésére. A Most-Híd beadványát a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala is kritizálta, mondván, ebben a formában az alkalmatlan a vasúti kétnyelvűség kielégítő módon való rendezésére.

Az alábbiakban Bugárék törvényjavaslatát (mély)elemezzük, szélesebb összefüggésekben. Vigyázat, terjedelmes lesz. Közben nézegessünk régi, magyar feliratú vasútállomásokat a 20. századból.

A vasúti állomások és megállók nevének feltüntetése a nemzeti kisebbség nyelvén

(Észrevételek a Híd-Most párt képviselői által benyújtott törvénymódosítási javaslathoz.)

Mielőtt magának a módosító törvényjavaslat részleteinek vizsgálatába és értékelésébe kezdenénk, érdemes néhány tényt és előzményt felidézni.

 hirdetes_810x300  

Történelmi előzmények

A magyar nyelvhasználat kérdése már a két világháború közötti Csehszlovákiában is két évtizeden át megoldatlan problémát jelentett a vasúti közlekedésben. Miközben a kisebbségi nyelvhasználatot a jogszabályok viszonylag korán (1920 és 1926) részletesen rendezték a hivatali érintkezés területén. A vasút esetében a kérdés jogi rendezésére csak az ország fennállásának utolsó évében, 1938-ban került sor. A magyar nyelv használatának hiánya annál szembetűnőbb volt, mivel a csehországi német nyelvű területeken a cseh-német kétnyelvűség mindvégig érvényesült a gyakorlatban.

Kövesd a Körképet a Facebookon is!

A vasútállomások a településekkel párhuzamosan 1920-tól kaptak szlovák hivatalos nevet. Ez azonban kezdetben nem minden esetben volt lehetséges, mivel a magyarlakta területeken számos településnek még egyszerűen nem volt szlovák neve, amelyet csak később alkottak meg.[1]  A csehszlovák törvények alapján a településeknek hivatalos kisebbségi neve is lehetett, ilyen esetben ezt is feltüntethették a vasútállomáson.[2]

ruzomberok
RUŽOMBEROK 1912 – Amikor még a szlovák nyelv következett másodiknak a táblákon. Egy utcakép Rózsahegyről, ahol világosan látszik, hogy a kisebbségi szlovák nyelv köztéri, vizuális használata teljesen természetes volt az ún. „nemzetek börtönében” („žalár národov”). Vajon akkor is volt egy szlovák „fontos vagy!” mozgalom? A kép forrása – a Fórum Intézet „Nyelvében él a národnostná menšina” c. kiállítása. via: „Fontos vagy!” mozgalom

A két világháború között a magyar kisebbség szószólói azonban nemcsak a településnevek feltüntetését követelték a vasútállomásokon és vasúti megállóhelyeken, hanem a vasútnak a közönséggel történő kommunikációja során a teljes kétnyelvűség megvalósítását is célnak tartották.

Az Esterházy János által 1936-ban megfogalmazott memorandum[3] külön foglalkozik a vasúti nyelvhasználattal: „Követeljük a nyelvtörvény rendelkezéseinek kiterjesztését a posta és a vasút összes intézményeire. Nem megfelelő állapot forgalmi szempontból is, hogy magyar vidéken a vasúti állomásokon kizárólag államnyelvű feliratok vannak. Ezért követeljük, hogy a vasúti jegyeket is kétnyelvű szöveggel adják ki, hogy így a magyar utas ellenőrzést gyakorolhasson. Követeljük továbbá, hogy a vasút épületein, berendezésein, a vasút és minden közlekedési vállalat kocsijain magyar feliratok is legyenek. Követeljük, hogy a kisebbségi járások területén, a postán, a vasúton, a vonatokon és minden közlekedési vállalatnál csak magyarul tökéletesen tudó egyéneket alkalmazzanak, elsősorban olyanokat, akik magukat magyar nemzetiségűeknek vallják.“

Bár még 1936-ban személyesen Eduard Beneš köztársasági elnök is ígéretet tett „a vasút körül észlelt nyelvi sérelmek“ megszüntetésére, a kérdés csak 1938-ban került jogi rendezésre. 1938. március 4-én jelent meg a Vasút- és Postaügyi Minisztérium rendelete, amely előírta, hogy a magyar többségű községekben, amelyek magyar többségű bírósági járások körzetében fekszenek, a vasúti hivatalokban (és postahivatalokban) kétnyelvű – szlovák és magyar – feliratokat kell elhelyezni (tájékoztató táblák, sorompók előtti figyelmeztető táblák).

Dolny Ohaj 1946
Ohaj – Dolný Ohaj

Kétnyelvűek lesznek azok  a vasúti nyomtatványok is, amelyek a közönség kezébe kerülnek (menet- és poggyászjegyek, szállítójegyek, munkás- és diákigazolványok). A rendelet azt is előírta, hogy a hatálya alá eső helyeken szolgáló vasúti alkalmazottak kötelesek lesznek elsajátítani a magyar nyelvet és számukra szükség esetén nyelvtanfolyamokat is indítanak. A rendezés azonban meglehetősen felemásra sikerült és a fogadtatása is ehhez hasonló volt. A kétszeres megszorítás (magyar többségű község magyar többségű járásban) eleve kizárta a losonci, lévai, rozsnyói vagy rimaszombati járás magyar többségű településeit és maga az 50%-os határ is indokolatlanul magas volt. A rendelet 121 vasútállomásra vonatkozott. Tényleges végrehajtására azonban már nem került sor, mivel annak csak 1938 júniusában kezdtek neki és a nemzetközi helyzet változásával a probléma hamarosan tárgytalanná is vált. [4]

A második világháborút követően Csehszlovákiában a nemzetiségek által lakott települések nevét a közlekedésben, vagyis a közúti helységnévtáblákon, irányjelzőtáblákon vagy a vasúti névtáblákon nem lehetett feltüntetni. A kisebbségi helységnévanyagot általában mindenhonnan próbálták kiszorítani, még a kisebbségi nyelven írt sajtóból is. A rendszerváltozás után a közúti helységnévtáblákat a magyarlakta településeken a helybeliek spontán kezdték kihelyezni, amit az ún. „táblaháború“ követett. Ennek lezárásaként 1994-ben született meg az un. „táblatörvény“ (191/1994), amely bizonyos korlátozásokkal [5], de a legalább 20%-os magyar lakossággal rendelkező települések nevét kötelezően kihelyezni rendelte. A közúti irányjelzőtáblákon azonban a mai napig nincs feltüntetve a települések kisebbségi neve, mivel ezt csak a települések belterületének határát jelző helységnévtáblákra vonatkozóan írja elő a törvény.

DS2
Kép: „Fontos vagy!” mozgalom

Miközben a települések közúti forgalom számára történő megjelölését a szlovákiai magyar közösség a totalitárius rendszer bukását követően azonnal igényelte, szinte megmagyarázhatatlan módon, a vasúti közlekedés vonatkozásában ugyanez iránt érzékelhető, külön igény sokáig nem fogalmazódott meg. Ennek magyarázata csak részben kereshető abban, hogy a vasút épületein kellett volna kihelyezni a táblákat, amely intézmény hagyományosan nacionalista hozzáállásról ismert. (pl. hiába szabadult meg a Csallóközben található Alistál község 1990-ben az 1947-ben művileg kreált hivatalos névtől és lett szlovák tükörfordításban hivatalosan „Dolný Štál”, a vasút 2005-ig nem volt hajlandó lecserélni a „Hroboňovo“ állomásnevet, Nagymegyer (Veľký Meder-korábban: Čalovo) esetében is hasonló volt a helyzet [6]).

Törvényi szabályozás megszületése

A magyar nyelv használatára vonatkozó vasutat érintő igény első konkrét megfogalmazására a kisebbségi nyelvhasználati törvény 2010-es módosításakor került sor. A Szlovákia Magyarok Kerekasztala által közzétett – a Jogsegélyszolgálat keretében készült – kisebbségi nyelvtörvényjavaslat külön foglalkozott a vasútállomások felirataival.[7]

A kormányhivatal által előkészített törvénymódosítási javaslat szövege már tartalmazott a helységneveknek a vasúti állomásokon történő feltüntetéséről szóló rendelkezést.[8] Ez viszont még a közúti helységnévtáblákhoz hasonló módon kötelező jelleggel írta volna elő a kisebbségi helységnév feltüntetését. A rendelkezés ilyen alakban szerepelt a kisebbségekért felelős kormányalelnök által 2010. november 16-án nyilvánosságra hozott, „társadalmi vitára“ bocsátott törvényjavaslat szövegében is.

Galanta
Galánta

Híd-Most párt képviselői és a koalíciós partnereik között az ún. Koalíciós Tanács keretében folytatott tárgyalások során azonban ez a kogens rendelkezés (hasonlóan több más rendelkezéshez) átalakult és végül csupán lehetőségként került megfogalmazásra. A tárcaközi egyeztetésre bocsátott törvénytervezetben már így szerepelt. A tárcaközi egyeztetés során a törvényjavaslat véleményezésébe a nyilvánosság is bekapcsolódhat, a Szlovákia Magyarok Kerekasztala által benyújtott észrevételek 39. pontja a lehetőségként megfogalmazott rendelkezés módosítását javasolta kogens megfogalmazásra. A kormányalelnök irodájához eljuttatott törvényjavaslatában továbbá felhívta a figyelmet egyéb módosítást igénylő jogszabályokra is, többek között a vasutakról szóló 513/2009 sz. törvény módosításának szükségességére.

A kormány által 2011. március 2-án elfogadott törvényjavaslat szövegében a helységnevek vasútállomásokon történő feltüntetése is csak lehetőségként szerepelt,[9] a törvénytervezet a parlament elé is így került. A parlamenti tárgyalás során a bekezdés még kiegészült  – Matovič képviselő javaslatára – a kisebbségi nevet tartalmazó felirat szlovák felirathoz viszonyított elhelyezkedéséről és betűméretéről szóló rendelkezéssel.[10] A törvényt 2011. május 25-én szavazta meg a parlament először, majd a köztársasági elnök vétóját követően 2011. június 28-án másodszor. A törvény 2011. július 1-én lépett hatályba.

Az elfogadott törvény tehát az eredeti javaslathoz és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által megfogalmazott igényekhez képest kevesebbet biztosított. A kormányalelnök által „társadalmi vitára“ bocsátott eredeti javaslat a közúti helységnévtáblákhoz hasonló módon kötelezően előírta volna a nemzetiségek által lakott településeken a helységnév kisebbségi nyelven történő feltüntetését a vasútállomásokon is, ez a javaslat azonban még a tárcaközi egyeztetésig sem jutott el. A Kerekasztal javaslata a vasútállomásokon a többi tájékoztatás (pl. menetrendek) kisebbségi nyelvű feltüntetését is kötelezően előírta volna, valamint a vasutakról szóló törvény módosításának szükségességére is felhívta az illetékesek figyelmét.

Ipolysag
Ipolyság

Az ügy kapcsán közvetett jelentőséggel bír az is, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény 2011. július 1-én hatályba lépett módosítása eltörölte az ún. táblatörvényt[11], amely a közúti helységnévtáblák kihelyezését szabályozta. A táblatörvény rendelkezéseit részben beépítette a kisebbségi nyelvhasználati törvénybe, viszont megszűnt az a jogállapot, amely egyes magyarlakta települések nevének feltüntetését nem tette lehetővé, mivel azok hiányoztak a táblatörvény mellékletéből. (pl. Párkány, Gúta, Pered, stb.)

A táblatörvény további korlátozó rendelkezései is hatályukat vesztették.[12] A módosítás során – a kisebbségi szakértők hangsúlyos javaslata ellenére – azonban nem sikerült a szlovák jogrendbe 1994-ben bevezetett és nemzetközi összehasonlításban egyedülálló terminológiai anomáliát eltávolítani, amely a kisebbségi nevek esetében a „név” (názov) helyett a „megjelölés”(označenie) szót használja, melynek eredeti jogpolitikai célja feltehetően a kisebbségi név alacsonyabb státuszának jogi megalapozását szolgálta.[13] Ezzel a szlovák jogszabályok és a Szlovák Köztársaság által ratifikált nemzetközi szerződések (nyelvi karta, kisebbségi keretegyezmény) közötti terminológiai eltérés is fennmaradt – amely szerződések természetesen nevekről, helynevekről szólnak. A törvénymódosítás a helységrésznév-táblák ügyét sem oldotta meg és az irányjelző táblák kérdésével sem foglalkozott, s amint később kiderült, a vasútállomások és megállók kérdését sem szabályozta a szlovákiai körülmények között végrehajtható módon.

A törvény hatálybalépése után

Az első konkrét igény a törvény hatálybalépését követően nem egész két hónappal két csallóközi település, Nagyabony község (2011. augusztus 25.) és Dunaszerdahely városa (2011. szeptember 6.) részéről jelentkezett, amikor a Pozsony-Dunaszerdahely közötti vasúti vonal felújításához kapcsolódó építési eljárás során a kisebbségi nyelvtörvényre hivatkozva kérték a településnév kihelyezését magyar nyelven is. A Vasúti Közlekedési Szabályozó Hivatal (Úrad pre reguláciu železničnej dopravy) kérelmeiket azzal az indoklással utasította el, hogy a szóban forgó eljárásnak a „névmódosítás“ nem tárgya, amely csak a vasút javaslatára indult eljárásban, külön határozat kiadásával lehetséges. A következő év folyamán további települések is eredménytelenül kérték a magyar nyelvű tábla kihelyezését (pl. Köbölkút, Szepsi, stb.)

Komarom
Komárom

2011 őszén kezdődtek a névtelen és névvel vállalt civil akciók is, amelyek az állami elutasítást tapasztalva majd a 2012-es év során bontakoztak ki. (festékszóróval felfújt magyar helységnevek, utas-tájékoztatás magyar nyelven megafonnal, kihelyezés iránti kérelmek, levelek, magyar feliratokat kihelyező performanszok, stb.)

Az előrehozott választások előtt (2012. február 22-én) az Új Szónak Érsek Árpád,Közlekedésügyi MinisztériumHíd-Most által jelölt államtitkára még azt állította, hogy:

„ha az önkormányzat kérvényezi, hogy a vasútállomáson magyarul is feltüntessék az adott település nevét, akkor ez meg fog történni. Mivel a vasútállomás az állami részesedésű vasúttársaság tulajdona, ezért az önkormányzat nem helyezheti el ezeket a táblákat, de ha kérvényezi, akkor a minisztérium a törvény értelmében eljár az ügyben”.[14] 

Érsek Árpád szerint a helységnévtábla kihelyezésének költségei az önkormányzatokat terhelik.

ersek
Kép: buzera.org

2012. március 10-én az előrehozott választásokon a SMER 44 % -ot kapott, amellyel megszerezte a parlamenti helyek 55 %-át és egyszínű kormány alakult. A SMER ismételten a kisebbségi „status quo” fenntartására tett ígéretet (amelybe a jelek szerint a kisebbségi jogokat biztosító szabályozás végrehajthatatlanságának fenntartását is beleértették). Ennek ellenére a kisebbségekért felelős kormányalelnök tisztségét hamarosan megszüntették és helyette létrehozták a kisebbségi kormánybiztos jóval korlátozottabb hatáskörrel és szereppel bíró tisztségét, amelyet az immár ellenzéki Híd-Most pártnak ajánlottak fel. A tisztséget 2012 júniusától A. Nagy László tölti be.

A vasúti névtáblák ügyében a Kormányhivatal Nemzeti Kisebbségi Főosztályának tárgyalásai 2012. április 11-én kezdődtek, amikor a Közlekedésügyi Minisztérium és a vasút (ŽSR) képviselőivel megbeszélést tartottak a kérdésről, a vasút szerint a kisebbségi nyelvtörvény rendelkezése nem végrehajtható, mivel hibás a benne szereplő terminológia, nincs összhangban a vasutakról szóló törvénnyel és nincs végrehajtását biztosító szabvány. (Persze külön érdekes kérdés, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosításakor a tárcaközi egyeztetés során[15]mindezt miért nem jelezték.)

2012. június 26-án A. Nagy László kisebbségi kormánybiztos a vasút és a közlekedésügyi minisztérium illetékeseivel tárgyalt a kisebbségi nyelvű helységnévtáblák ügyében. Egy munkacsoport felállítását határozták el, amely a kisebbségi kormánybiztos hivatala, a vasút és a közlekedésügyi minisztérium képviselőiből áll és a szükséges törvénymódosításokat kidolgozza.

A. Nagy
Kép: buzera.org

A kormánybiztos szerint rövid időn belül megoldás születhet és a „magyar nyelvű táblák kihelyezésének nincs politikai vagy szakmai akadálya“.[16] A munkacsoport tárgyalásai alapján a kormánybiztos hivatala és a kormányhivatal jogi főosztálya kidolgozott öt megoldási lehetőséget, ezekből azonban hármat eleve nem támogatott. A javasolt mindkét változat a kisebbségi nyelvhasználati törvény és a vasutakról szóló törvény módosítását is magába foglalta, különbség csak abban lett volna, hogy míg az egyik javaslat alapján a Vasúti Közlekedési Szabályozó Hivatal (Úrad pre reguláciu železničnej dopravy) szerepet kapott volna a kisebbségi nyelvű tábla kihelyezésére irányuló eljárásban, a másik alapján nem.2012. augusztus 26-án A.Nagy László kisebbségi kormánybiztos a SITA hírügynökségnek kijelentette, hogy „Hamarosan kezdeményezni fogom a kisebbségi-nyelvhasználati törvény módosítását annak érdekében, hogy kétnyelvű feliratokat lehessen elhelyezni a vasúti pályák mentén is. Ez lesz a kormánybiztosi hivatal alapvető próbatétele”[17] 

Végül 2012. október 30-án találkozott a kisebbségi kormánybiztos a közlekedésügyi minisztérium államtitkárával, hogy a kérdésről a megoldási javaslatok alapján tárgyaljanak. A kormánybiztos elmondása szerint a tárgyalások azonban novemberben megszakadtak, mivel a közlekedésügyi minisztérium a törvénymódosítás lehetőségét végül elutasította. Megoldásként egy alacsonyabb szintű jogi norma, kormányhivatali rendelet kiadását javasolták, ezt azonban a kormánybiztos hivatala nem tartotta elfogadhatónak.

Leva
Léva

közlekedésügyi minisztérium szóvivője[18] 2012. november 27-én úgy nyilatkozott, hogy két lehetőséget fontolgatnak: a kétnyelvű táblát vagy közvetlenül a vasútállomás épületében közleményként helyeznék el, vagy azt egy közeli telken helyezhessék el az önkormányzatok. A kisebbségi megjelölés ugyanakkora, vagy kisebb betűtípussal szerepelhetne a szlovák név alatt. A táblák nagysága, betűtípusa, színe és elhelyezése olyan lenne, amelyeket nem lehetne összetéveszteni a vasútállomások hivatalos megjelölésével. A hatóság arra is ügyelne, hogy ne veszélyeztessék a vasút működését és ne akadályozzák az állomásra, illetve a környező ingatlanokra való bejutást. A táblák elkészítésének és elhelyezésének költségét a településeknek kellene állnia. Két és fél hónappal később a  szóvivő úgy nyilatkozott, hogy a minisztérium tudatosítja a kétnyelvű megjelölés megoldásának szükségességét. „Ezzel a problémával már hosszabb ideje foglalkozunk. Sajnos, a jelenlegi jogi szabályozás nem teszi lehetővé a kétnyelvű táblák elhelyezését.“ A szóvivő elmondása szerint a 2013-as év második felében a tárca a vasutakról szóló törvény nagyobb módosítását fogja kezdeményezni. „Ennek része lesz e kérdés megoldása is“. Szavai szerint a minisztérium a módosítást a kisebbségek képviselőivel együttműködve fogja előkészíteni és nem áll útjába semmiféle párbeszédnek.[19]

orsujfalu
Kép: mkp.sk

Az MKP 2013 februárjától több helyen is vasúti táblákat állított[20] (Ekecsen, Kisújfalun és Szepsiben, Őrsújfalun, Csallóközaranyoson). A magyar nyelvű táblákat a vasútállomáshoz közel, magánterületen helyezték el.  A párt további táblák kihelyezését helyezte kilátásba.A táblák most magánterületen vannak, nem ez a végcél, hanem az, hogy a vasútállomásra kerüljenek. Ha odaraknánk, akkor onnan egy nap alatt leszerelnék. Mi viszont azt szeretnénk, hogy egyrészt a szlovák társadalom szokjon ehhez hozzá, másrészt a magyarok támogatását is szeretnénk elérni – ha látják a táblát, tudatosítják, hogy semmi rendkívüli nincs ebben” – nyilatkozta Berényi József, az MKP elnöke.[21]

Bugár Béla 2013. február 15-én az Új Szónak nyilatkozva kijelentette, hogy a Híd javaslatot dolgozott ki a vasúti kétnyelvűség rendezésére „A közlekedésügyi minisztérium ezt már korábban is ígérte, ezen tárgyalások alapján készítettük el a mi verziónkat” – jegyezte meg a Híd elnöke. A közeljövőben szeretnék ezt az érintett települések polgármestereivel is megvitatni. „Komáromban és Kassán hívjuk össze őket, hogy össze tudjuk vetni az igényeket és a lehetőségeket” – nyilatkozta. Bugár szerint a legegyszerűbb és egyben legveszélyesebb megoldás lenne megnyitni a 2011-ben módosított kisebbségi nyelvhasználati törvényt. „Ott csak átírnánk a vonatkozó részt. De számolni kell azzal is, hogy ha megnyitjuk, néhány nacionalista Smeres benyújt hozzá egy javaslatot, és ront a helyzeten”.[22]

nagykapos
Nagykapos

2013. március folyamán[23] a vasút kategorikusan elutasította több önkormányzat az iránti kérelmét, hogy a vasút – törvényi hatáskörével élve – kezdeményezze a vasútállomás nevének módosítását a Vasúti Közlekedési Szabályozó Hivatalnál. A vasút a többi tájékoztató felirat kétnyelvűsítése iránti kérelmet is visszautasította. (A kérelmeket a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által januárban kezdeményezett akcióba bekapcsolódva küldte el több önkormányzat, amelynek eleget téve a vasútnak lehetősége lenne a magyar helységnevet – azt a hivatalos állomásnév részévé téve – a törvények módosítása nélkül is feltüntetni.) Válaszlevelében a vasút leszögezte, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény vonatkozó rendelkezése fakultatív és nem kötelező, továbbá helységnévről szól, miközben a vasút csak az állomásnév kihelyezésére köteles, amelyet egy saját belső műszaki normájuk szabályoz, és álláspontjuk szerint a kisebbségi jogok gyakorlása nem lehet hatással az állomás megjelölés országosan egységes szabályaira. Az önkormányzat névváltoztatás iránti kérését „összhangban a kisebbségi nyelvtörvénnyel, a vasúti törvénnyel és azzal a ténnyel, hogy minden állomásnak már van neve“ megalapozatlannak tartják és nem fogják kezdeményezni. Az egyéb tájékoztató feliratok kétnyelvűsítése iránti kérelmet szintén azzal az indoklással utasították el, hogy az csak fakultatív és nem kötelező.

A nyilvánosság tájékoztatására szolgáló feliratokat összhangban saját belső szabványukkal államnyelven teszik közzé. Minden szükséges feliratot már kihelyeztek, ezeket nem fogják kisebbségi nyelvű szöveggel kiegészíteni „ami összhangban áll“ a kisebbségi nyelvtörvénnyel. Zárszóként még azt is elutasították, hogy a bármiféle „orvoslásra“ lenne szükség, nem követtek el hibát, csupán betartják a „Szlovák Köztársaság törvényalkotó szerve által elfogadott hatályos jogi előírásokat“. Ebben a válaszában a vasút végre egyértelműen kimondta, hogy a kisebbségi nyelv használatára csak akkor és csak olyan mértékben lesz hajlandó, amekkora mértékben erre jogszabály kimondottan kötelezi, a pusztán lehetőségként megfogalmazó rendelkezések alapján erre sem most, sem a jövőben nem hajlandó. Erre a tényre minden törvénymódosítási javaslatnak figyelemmel kellene lennie.

Ekecs
Kép: mkp.sk

Törvénymódosítási javaslatok

A vasút kifogásaira tekintettel az első törvénymódosítási javaslatot a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő jogsegélyszolgálat fogalmazta meg, amelyet még 2012. július 1-én elküldött a kisebbségi kormánybiztosnak.[24] A javaslatban nemcsak a helységnév, hanem minden más felirat magyar nyelvű feltüntetésének kötelező előírását is javasolták. A javaslat fontosabb jellemzői:

  • A kisebbségi nyelvhasználatról szóló 184/1999 számú törvény és a vasutakról szóló 513/2009 számú törvény módosítását tartalmazta
  • Javasolta a terminológia módosítását, a „megjelölés” helyett mindenütt a „név” használatát a törvény szövegében
  • nemcsak a vasútállomások és vasúti megállók, hanem ezekkel azonos módon az autóbusz állomások és megállók, a repülőterek és a kikötők kisebbségi nyelvű nevének kihelyezését is egységesen szabályozta
  • két alternatív javaslat került megfogalmazásra:

1. az egyik javaslat alapján a helységnévtáblákhoz hasonlóan minden kisebbségek lakta településen (ahol a kisebbségi nyelvet kormányrendelet alapján hivatalos érintkezésben használják) automatikusan ki kellene helyezni a névtáblákat, amelyek nevét a kisebbségekért felelős kormánybiztos állapítja meg és ezt követően két hónappal későbbi határidővel a vasútnak azokat ki kell helyeznie, ezen javaslat tartalmazta minden más felirat és utastájékoztatás kisebbségi nyelven történő feltüntetésének kötelezettségét is.

Nagymegyer
Nagymegyer

2. az alternatív javaslatalapján a település határozna a névtábla kihelyezéséről és magáról a névről is, amit a vasútnak 30 napon belül ki kellene helyeznie

–  a vasutakról szóló 513/2009 számú törvény módosítása mindkét változatban szabályozta a vasút kötelezettségét a kisebbségi nyelvű tábla kihelyezésére, valamint a Vasúti Közlekedési Szabályozó Hivatalhatásköreit, kimondva, hogy az állomás vagy megálló neve kötve lenne a település kisebbségi nevéhez

nagyszombat 1900
Nagyszombat, 1900

A Híd-Most törvénymódosítási javaslata

A Híd-Most párt három képviselője – Érsek Árpád (volt közlekedésügyi államtitkár), Solymos László és Bugár Béla – által jegyzett törvényjavaslatot 2013. április 26-án terjesztették be a Szlovák Nemzeti Tanács elé. A javaslat két törvény, a 184/1999 számú kisebbségi nyelvhasználati törvény és az 513/2009 számú vasúti törvény módosítását tartalmazza. A törvényjavaslat indoklása szerint a módosítás célja, hogy pontosítsa a jelenlegi jogi szabályozást és a szóban forgó törvényeknek korábbi módosításai során kialakult jogi és terminológiai hiányosságokat eltávolítsa. Tartalmilag a két törvény vasúti névtáblákra vonatkozó rendelkezéseinek összehangolásáról van szó, valamint a módosítási javaslat meghatározza a kezdeményezők, a döntési hatáskörrel rendelkezők és a költségeket viselők személyi körét a kisebbségi nyelvű vasúti névtáblák vonatkozásában, amely a jelenlegi szabályozásból hiányzik.

  • A javaslat által módosított kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény a vasútállomások és vasúti megállók esetében a vasúti törvényre utalna, amely magát az eljárást szabályozná.
  • A javaslat által módosított vasúti törvény szerint a kisebbségi név feltüntetését a vasútállomásokon és vasúti megállókon azok a kisebbségek által lakott települések kezdeményezhetnék, amelyeknek területén a szóban forgó állomás vagy megálló található. A település egyben javaslatot is tenne a névre (nevekre), amelyet indokolnia kellene. A kisebbségi nyelven történő „megjelölés” költségeit a kérelmező település viselné.
  • A javaslat szabályozza a vasút (ŽSR) arra vonatkozó kötelezettségét, hogy kisebbségi nyelven „megjelölje”  az állomásokat és megállókat, feltéve, hogy  a Vasúti Közlekedési Szabályozó Hivatal  az ilyen „megjelölésről” dönt
  • A javaslat szabályozza a Vasúti Közlekedési Szabályozó Hivatal hatáskörét, amely a település kezdeményezése alapján dönt a kisebbségi nyelvű megjelölés kihelyezéséről, miután erről kikérte a kormányhivatal véleményét
Senkvice
Nagysenkőc – Šenkvice

A javaslat hiányosságai:

1. A kihelyezés kérelemre történik: Szlovákiában a közúti helységnévtáblák esetében a törvény 1994 óta kötelező és automatikus kihelyezést ír elő, amennyiben az adott település megfelel a törvényi feltételeknek. Logikus lenne, hogy a vasúti közlekedési vonalak mentén ugyanaz a rendszer működjön.  Semmi sem indokolja két különböző rezsim alkalmazását a közúti és a vasúti közlekedésben, különösen tekintettel arra, hogy a most pótlandó vasúti megjelölések eleve a települések jóval szűkebb körét érintik, az érintett településeken belül is kevesebb ponton jelennek meg, tehát teljes körű kihelyezésük anyagi vonzata országos szinten sem lenne jelentős.

2. A kérelem benyújtására a községek jogosultak: a javaslat szerint azok a községek kérelmezhetik a vasútállomás és vasúti megálló kisebbségi nyelven történő megjelölését, amelyeknek területén azok találhatók, feltéve, hogy e községek szerepelnek a kisebbségek által (is) lakott települések kormányrendeletben szereplő jegyzékében.

stubnyafurdo
Stubnyafürdő – Turčianske Teplice

A nemzeti kisebbségek által többségben lakott településeken ez valószínűleg problémamentesen meg is valósulhat, az olyan településeken azonban, ahol a nemzeti kisebbség már helyi szinten is kisebbséget alkot, legitim törekvése a többség ellenállásába ütközhet, amely felesleges, akár évekig elhúzódó – megfelelő törvényi szabályozással előre elkerülhető – helyi konfliktusok forrása lehet.

mosthid
Kép: most-hid.sk

Elvi szinten is problematikus, hogy egy a kisebbséghez tartozók számára biztosított jogot/lehetőséget a törvény egy többségi elven választott – államigazgatási feladatokat is ellátó – szerv kérelméhez köti, amely szerv politikailag akár ellenérdekelt is lehet (anyagilag a javasolt szerkezetben egyértelműen ellenérdekelt).  A kisebbségi nyelvhasználati jogok a kisebbségekhez tartozó személyek számára biztosítanak lehetőséget nyelvük használatára, amennyiben igényt tartanak rá. Mivel a helyi önkormányzatok (községek) nem kisebbségi önkormányzatok, ezért ennek a nyelvhasználati igényre vonatkozó akarat-kifejezésnek rájuk telepítése jogi szempontból kérdéses.

Amennyiben a kisebbségi nyelvű „megjelölés” kihelyezése kérelemhez kötött lenne, további részleteket is feltétlenül szabályozni kellene, amit a módosítási javaslat nem tesz meg. Ha formálisan mégis a község lenne a kezdeményező, biztosítani kellene, hogy ténylegesen a nemzeti kisebbséghez tartozók akarata érvényesülhessen, mivel ez egy számukra biztosított jog. Tehát feltétlenül ki kell alakítani egy olyan mechanizmust, amely a kisebbség akaratát jogilag releváns módon tudja megjeleníteni (például petíció útján, melynek alapján a községeknek már csak formális szerepe maradna). Külön kérdés az állomás vagy megálló kisebbségi nyelvű „megjelölésének”meghatározása, amelyre a módosítás szerint a községnek javaslatot kell tennie.

tornala
Tornalja

Bár a községnek a konkrét javaslatát meg is kell indokolnia, a kisebbségi ”megjelöléssel” kapcsolatos törvényi „elvárások” egyértelmű megfogalmazása további konfliktusokat előzhetne meg. A törvénynek feltétlenül ki kellene mondania, hogy a javasolt állomás vagy megálló „megjelöléseknek” alapesetben a település hagyományos és „helyes” kisebbségi megjelölésével azonosnak kell lennie, és az ettől való eltérés csak indokolt esetben lehetne lehetséges.

Ellentétben a közúti közlekedéssel, a vasúti közlekedésbe az utasok korlátozottabb számú ponton kapcsolódhatnak be, vagyis: habár egy vasúti megálló mindig egy adott településen található, azonban egy-egy vasúti megálló általában több település lakosai számára jelent csatlakozási pontot a vasúti közlekedéshez, ezért problematikusnak tűnik az is, ha a kérelmezésre jogosultak körét nem a ténylegesen használók köre alapján határozzák meg.

verebely
Verebély – Vráble

3. A község viseli a költségeket: ez a megoldás mintha szándékosan azért került volna bele a javaslatba, hogy elfogadása esetén a településeket eltántorítsa a kérelmezéstől. Ez ismét konfliktusokat okozhat, hiszen kimondottan érvet szolgáltat a kisebbségi megjelölést elutasítani, megakadályozni szándékozók számára (bár nem nagy összegekről van szó, azonban ellenérvként a nehéz gazdasági helyzetben racionálisnak beállítható). A községek (helyi önkormányzatok) költségvetése szintén részét képezik az állami költségvetésnek, ezért teljesen indokolatlan, hogy ezt az egyébként egészében véve sem jelentős összeget, ne a vasút közvetítésével biztosítsa az állam, ahogy azt a szlovák nyelvű megnevezésnél teszi. Ennek oka egyszerű: a magyar nemzetiségű állampolgárok éppúgy adófizetői az államnak, mint a többségi nemzethez tartozók.  Amennyiben ezzel mégis az önkormányzatok költségvetését szándékoznának külön megterhelni, akkor ez ismét felveti annak a kérdését, hogy az állam milyen módon kompenzálja, pontosabban miért nem kompenzálja az önkormányzatok kétnyelvűséghez kapcsolódó többletköltségeit, miközben nemzetközi kötelezettségvállalásaiból és alkotmányos rendelkezéseiből ez kötelessége lenne.

Vrbove 1906
Verbó – Vrbové

4. A döntési hatáskörök: a javaslat egyik legproblematikusabb része a döntési hatáskörök meghatározása. A javaslat alapján a kisebbségi nyelvű ”megjelölés” kihelyezésének három szűrőn is át kell jutnia. A községekről – mint első szűrőről – már fentebb szó volt. A következő szűrő a Vasúti Közlekedési Szabályozó Hivatal, amely a döntés meghozatala során kikéri a kormányhivatal álláspontját, amelyet egy újabb szűrőnek tekinthetünk.

A javaslat megfogalmazása alapján a hivatal „a megjelölés kihelyezéséről” dönt, vagyis ellentétben a szlovák névvel, ahol csak a megnevezés tartalmával kapcsolatosan van döntési hatásköre, a kisebbségi „megjelölés” esetén magáról a kihelyezésről is dönthet. E kérdésben a kormányhivatalnak is beleszólása van, azonban a javaslat nem részletezi, hogy ez a kormányhivatali „álláspont” mennyire köti a Vasúti Közlekedési Szabályozó Hivatalt (a törvénymódosítási javaslat előkészítői ezt egyébként – tekintettel a kisebbségi kormánybiztosra – valószínűleg a kisebbségek érdekében tették be a törvényjavaslatba, azonban ez a pontatlan megfogalmazás miatt visszájára is fordulhat.)

Az eddigi tapasztalatok alapján a valóságtól nem teljesen elrugaszkodott aggodalom, hogy a hivatal például egyes szlovák történelmi személyekről elnevezett települések esetén különböző indokokkal elutasítja majd a kisebbségi nyelvű „megjelölés” kihelyezésének jóváhagyását. A javaslat ebben a formában történő elfogadása után például a „Párkány” helységnév feltüntetése iránti évtizedes küzdelem újraindulhat a helyi vasútállomás kapcsán. A Vasúti Közlekedési Szabályozó Hivatal döntési hatásköre magát a kihelyezést illetően egyértelmű visszalépést jelent. Sőt, valószínűleg ellentétben is áll a kisebbségi nyelvhasználati törvény szándékával, hisz annak a helyzetnek az újrateremtését vezeti be, amelyet a táblatörvény hatályon kívül helyezésével megszüntetni kívánt, vagyis egyes kisebbségi helynevek nem lesznek kihelyezhetők. Ugyanis, hiába tartalmazza a törvény lehetőségként a kisebbségi „megjelölés” kihelyezését, ha ezt egy állami szerv döntése – törvényben pontosabban meg nem határozott indokok hiányában is – megakadályozhatja.

Zolyom
Zólyom – Zvolen

5. Határidők: a törvényjavaslat további hiányossága, hogy nem szab határidőt a táblák kihelyezésére, ami a kisebbségeket érintő ügyeket illetően Szlovákiában a tapasztalatok alapján nem elhanyagolható tényező.

6. A tábla és felirat külalakja, méretei: a módosítás egyáltalán nem rendezi elvárható pontossággal és megfelelő módon a tábla és a felirat méreteit, színét, betűtípusát. A törvénybe ugyan bekerült az a rendelkezés, hogy a „kisebbségi nyelvű megjelölést az államnyelvű megnevezés alá helyezik, azonos vagy kisebb betűtípussal[25]”, azonban a kisebbségi nyelvű feliratokkal kapcsolatos szlovákiai tapasztalatok semmi jót nem jósolnak.

Például, a közúti kisebbségi nyelvű helységnévtábla esetében a tábla küllemét szabályozó hatóságoknak nem volt elegendő, hogy a kisebbségi ”megjelölés” külön táblán, az államnyelvű helységnévtábla alatt, eltérő színben szerepel, hanem ezeken túl még kisebb méretű tábla előírásával is kihangsúlyozták a kisebbségi ”megjelölés” alacsonyabb státuszát.

Nagyszombat
Nagyszombat

Ráadásul kisebb méret gyakran már az olvashatóság kárára megy, amely végső soron a tábla funkcióját lehetetleníti el. Ugyanígy, a kisebbségi nyelvű tankönyvekben a törvény hiába írja elő, hogy a szlovák névnek vagy törtjel után, vagy zárójelben kell szerepelnie, a minisztérium a tankönyvkiadók számára már csupán az államnyelv számára kevésbé „méltánytalannak” tartott törtjel használatát írta elő, amely megoldás viszont a kisebbségi nyelvű szöveg olvashatóságát nehezíti. Semmi sem indokolja azt a feltételezést, hogy a későbbiekben nagyvonalúbbak lennének a kisebbségi nyelvekkel szemben. Sajnos megalapozottan feltételezhető, hogy a kisebbségi vasúti állomás – és megállónevek („megjelölések”) tábláját egy műszaki szabványban – általános jelleggel – kisebb méretű betűtípussal rendelik majd feltüntetni.

Éppen ezért indokolt lenne ezt a kérdést törvényi szinten, pontosan szabályozni (vagy az alacsonyabb szintű előírások tervezetét is csatolni a javaslathoz). Az egyenlő betűméret kérdése nemcsak szimbolikus, hanem gyakorlati jelentőségű kérdés is: a kisebbségi nyelvű állomásnévnek („megjelölésnek”) ugyanolyan távolságból kell olvashatónak lennie, mint a szlovák megnevezésnek. Fontos szempont, hogy ha a szlovák megnevezés többszörösen van feltüntetve egy állomáson, megállóban, akkor a kisebbségi „megjelölést” is minden alkalommal ki kell helyezni közvetlenül alatta (vagy utána).

7. A buszállomások és megállóhelyek, kikötők és repülőterek vonatkozásában a törvényjavaslat nem rendezi a kérdést, pedig nem valószínű, hogy a közeljövőben egyszerűbb lesz egyenként megoldani az egyes részterületeket. Ezek vonatkozásában is mindenképpen pontosítani kellene a szabályozást.

bugar_1

8. További fontos kérdésekkel sem foglalkozik a törvényjavaslat: például, az irányjelző táblákon is fel kellene tüntetni a kisebbségi ”megjelölést”, ha az az adott állomáson, megállóban is fel van tüntetve. A menetrendekben is szerepeltetni kellene a kisebbségi „megjelölést”, ha az az adott állomáson, megállóban is fel van tüntetve (például törtjellel, zárójelben) Hasonló ehhez a kisebbségi „megjelölés” menetjegyeken történő feltüntetése, ettől elválasztandó külön kérdés a kétnyelvű, vagy külön magyar nyelvű menetrend kihelyezése az állomásokon. A tájékoztató feliratok, menetrendek, figyelmeztető feliratok, a menetrendváltozásra figyelmeztető hirdetmények kérdését is rendezni kellene, továbbá a hangosbeszélőn történő utastájékoztatás kérdése is ide tartozik. A kisebbségi nyelven történő jegyvásárlás biztosításának kérdése sem elhanyagolható, különös tekintettel arra, hogy a közlekedésügyi minisztérium többször is úgy nyilatkozott, hogy nyitottak a kisebbségekkel történő tárgyalásra. A szabálysértési bírságok kérdésével sem foglalkozik a törvényjavaslat. Miközben a szlovák megnevezéssel történő megjelölés elmaradásával kapcsolatosan a vasúti törvény tartalmaz szankciókat, a kisebbségi nyelven történő megjelölés elmulasztásával kapcsolatban a javaslat nem alkalmaz ilyen fokozott törvényi garanciát.

Amennyiben a törvényt a javaslatnak megfelelően módosítják a jelenlegi nehézségek csak részben oldódnak meg, illetve áthelyeződnek és más szinten jelentkeznek ismét. A módosítás a gyakorlatban csak a magyar többségű helyi önkormányzatok esetében nyújt megoldást, de még ezek esetében is riasztóan hathat a költségek helyi önkormányzatokra történő áthárítása, valamint a Vasúti Közlekedési Szabályozó Hivatal érdemi döntési hatásköre és a kormányhivatal beavatkozása bármely esetben megakadályozhatja a magyar név feltüntetését.

facepalm

A törvénymódosítási javaslatnak azonban legnagyobb hiányossága, hogy valójában az általa javasolt részleges megoldás parlamenti elfogadása (amennyiben feltételezzük, hogy a javaslat a kormánypárttal történt előzetes megegyezés után került a parlament elé) a későbbiekben megakadályozhatja, hogy a vasúti nyelvhasználat vonatkozásában egy komplex és a kisebbségek szempontjából valóban megfelelő rendezés szülessen meg. (Miközben a közlekedésügyi minisztérium a vasúti törvény átfogó módosítását jelezte előre az év második felében és a kisebbségekkel való egyeztetésre tett nyilvános ígéretet).

A javaslatot benyújtók feltételezhetően rövid távú pártpolitikai érdekek mérlegelése mellett elfeledkeztek arról, hogy itt egy olyan közösségi ügyről van szó, amely hosszabb ideje áll a szlovákiai kisebbségi magyar társadalom figyelmének középpontjában, amely kérdés a civil társadalom jelentős részét és a magyarlakta települések önkormányzatait is – pártállásra való tekintet nélkül – aktívan bekapcsolta az ügyért folytatott küzdelembe. Feltétlenül illő lett volna  velük is érdemben egyeztetni és kikérni véleményüket a  törvényjavaslat tartalmát és szövegét illetően – még a törvényjavaslat benyújtása előtt –, már csak azért is, mivel ez magának a törvényjavaslatnak is a  javára vált volna – mind politikai, mind szakmai értelemben.

Horony Ákos

U.I. Vajon hol mindenhol kerülhet így majd vissza a fenti állomásneveknél a magyar felirat?

Képek: facebook (Slovensko na historických fotografiách)

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is!


[1]a települések hivatalos „csehszlovák”‖ nevének megállapítására a 266/1920 számú törvény, illetve az azt

végrehajtó 324/1921-es kormányrendelet alapján került sor http://www.juls.savba.sk/ediela/varia/18/pages/Toth.pdf, http://lazarus.elte.hu/hun/digkonyv/szakdolg/bsc/2010-szabo_m%20.pdf

[2] 1928-tól (106/1928 Sb. Vyhláška ministra vnitra ze dne 22. června 1928 o vydání úředního seznamu míst na Slovensku), lásd. Korabeli fényképek például  a dunaszerdahelyi vasútállomásról

[3]Memorandum a kisebbségek nyelvjogi és kulturális követelései ügyében, 1936. Szeptember 3.

[4]Az adatok Simon Attila: Egy rövid esztendő  krónikája (89.o.) című könyvéből származnak

[5]A szlovák történelmi személyek nevéből képzett szlovák névvel rendelkező települések lemaradtak a törvény mellékletét képező listáról, így azok magyar nevét továbbra sem lehetett kihelyezni

[6]Pedig a vasutakról szóló törvény 2010-ig egyértelműen előírta, hogy az állomásnévnek azonosnak kell lennie a településnévvel és csak indokolt esetben lehet a nevet kibővíteni, amennyiben több állomás is található egy településen (164/1996 § 19 (2) „Návrh na rozhodnutie o názve stanice (zastávky) podľa odseku 1 písm. a) predkladá prevádzkovateľ dráhy príslušnému dráhovému správnemu úradu. Prevádzkovateľ dráhy je pri návrhu názvu stanice (zastávky) viazaný názvom obce. 10) V odôvodnených prípadoch na rozlíšenie názvu niekoľkých staníc v jednej obci, prípadne jej časti možno názov stanice (zastávky) rozšíriť.“)

[9] „(3) Označenie obce v jazyku menšiny sa v obci podľa § 2 ods. 1 môže uvádzať aj pri označení železničnej stanice, autobusovej stanice, letiska a prístavu.“ http://www.rokovania.gov.sk/Rokovanie.aspx/BodRokovaniaDetail?idMaterial=19316

[10] (3) Označenie obce v jazyku menšiny sa v obci podľa § 2 ods. 1 môže uvádzať aj pri označení železničnej stanice, autobusovej stanice, letiska a prístavu. Označenie obce v jazyku menšiny sa zobrazuje pod názvom v štátnom jazyku s rovnakým alebo menším typom písma.

[11] 191/1994számútv.a településeknek nemzetiségi kisebbségi nyelven történő megjelöléséről (1994. Július 7.)

[12]Pl. „2.§ A hivatalos kapcsolatokban, főként a közokiratokon, a települési bélyegzőkön, a kartográfiai művekben és a postaforgalomban a településnevek kizárólag hivatalos nyelven használatosak.”

[13]A két világháború közötti időszakban a jogszabályokban a „názov v jazyku národnej menšiny”kifejezést használták

[25]Označenie v jazyku menšiny sa umiestňuje pod názvom v štátnom jazyku s rovnakým alebo menším typom písma.

További ajánlott írások:

1. Fizess, magyar! – javasolják Bugárék

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!