Radoslav Procházka: kockázatos harcba indulok, eredménye bármi lehet

A felmérések alapján Robert Ficoval szállna versenybe az elnökválasztás második fordulójában. Vallja, hogy a jobboldal hamarosan eléri a mélypontot, ahonnan el kell majd rugaszkodnia. A közszolgálat generációs és mentális újjászületéséről, a szlovákiai magyarokról és a kettős állampolgárságról, a jelenlegi politikáról és saját ambícióiról beszélgettünk Szlovákia köztársasági elnök-jelöltjével, Radoslav Procházkával.

Országszerte láthatók az óriásplakátjai, méghozzá szlovák, ruszin és magyar nyelvű felirattal is. Miért döntött így és milyen jelzést kíván adni ezzel?

Részemről ez az alapvető tisztelet jele a nemzetiségi kisebbségek tagjaival szemben. Ugyanakkor ez valamennyire az önbizalom és magabiztosság jele is, mert azt gondolom, megengedhetem magamnak. Velem szemben igazából senki sem játszhat a „magyar kártyával”. Azt szeretném, hogy Szlovákia minden polgára, függetlenül attól, hogy milyen az anyanyelve, otthon érezze itt magát. Szeretném, ha az állam úgy viszonyulna hozzájuk, mint ügyfelekhez, akiknek kijár a figyelem, elfogadás és a tisztelet.

Facebook – profilján az óriásplakátokat a következő szöveggel magyarázza: „ezt az államot a Szlovák Köztársaság összes lakója, s nemcsak néhányuk számára hoztuk létre”. Ez azt jelenti, hogy már nem szeretné megfosztani szlovák állampolgárságuktól azokat az embereket, akik más országok állampolgárságát is elnyerik?

Ezt soha nem is akartam. Kollégáimmal együtt a parlamentben egy olyan helyreigazítást javasoltam, mely lehetővé teszi a másik állampolgárság felvételét, amennyiben felmutatható valamilyen valós kötelék a másik állammal szemben. Tartom magam ahhoz az álláspontomhoz, amelyhez a múltban is. Szükséges változtatni a jelenlegi törvényen, mindezt azonban úgy, hogy valóban működőképes legyen. Úgy, hogy elősegítse a másik állampolgárság felvételét, azonban csak a másik állammal szembeni valamilyen valós kötődés feltételével. Előfordulhat ez a tartós lakhatás képében, –  ami számomra a legpraktikusabb feltételnek mutatkozik – , vagy bárminemű más kötelékében. Tartom magam továbbá azon állásfoglalásomhoz, miszerint a második állampolgárság tömeges határközi odaítélése pusztán az etnicitás alapján és a másik államhoz fűződő mindennemű valós kötelék hiányában nem éppen a legjobb megoldás.

   

A valós kötelékekhez: nem inkább a szituáció mélységes meg nem értéséről van szó az Ön esetében? Azt állítja, hogy  a Szlovákia és Magyarország közötti törékeny kapcsolatok kontextusában teljesen legitim dilemma a szlovák és egyéb állampolgárság közti választás. Mert ha az embernek egyáltalán semmilyen kötelékei sincsenek a másik államhoz, mégis állampolgára kíván lenni annak, választania kell. Csakhogy Magyarország és a szlovákiai magyarok esetében a helyzet egészen más, mert hiszen közös a múltunk és a kitelepítések okán gyakran rokoni kapcsolataink is egymáshoz kötnek. Közös nyelv, kultúra. Rengeteg a hasonlóság köztünk. Tehát nem mondhatja, hogy semmilyen valós kötelék nem létezik.

Nem látom okát, miért volna szükséges és elengedhetetlen az ápolandó és megoldandó dolgokhoz és kapcsolatokhoz a magyar állampolgárság, mikor egyidejűleg a másik állampolgársággal kizárólagos politikai jogok is együtt járnak. Tehát a választásnak és a megválasztottságnak a lehetősége is. Nem szívesen szűkíteném le ezt a beszélgetést a kettős állampolgárság kérdésére, de továbbra is kitartok amellett, hogyha jelen van és kimutatható egy bizonyos valós kötelék a tartós lakhely vagy hosszas átmeneti tartózkodás, esetleg rendszeres iskola vagy munkahely – látogatás formájában, akkor épp ezeket a kritériumokat kívánjuk érvényre juttatni. De mindennemű kötelék szükségessége nélkül az állampolgárság automatikus és tömeges odaítélésével, szétosztásával egyszerűen nem értek egyet.

Nyíltan beszélek, még ha ez az Önök portáljának olvasói közül sokaknak nem is fog tetszeni, de én akkor sem fogok hazudni. Bugár Bélának is és kollégáimnak, a parlament magyar politikusainak is mondtam már: azt szeretném, hogy mindnyájan otthon érezhessék itt magukat és minden dolgot, ami a maguk kulturális és nyelvi jogaikkal függ össze, és minden más attribútumukkal, melyekre szükségük van, hogy az az érzésük legyen, Szlovákiában otthon vannak és hogy ez az állam tisztességesen viselkedik Önökkel, én teljes mértékig támogatok és támogattam is. Mindig is így cselekedtem. Másrészt viszont, vannak bizonyos határok, melyek számomra egyszerűen nem hághatók át. A módszerrel, ahogy Orbán Viktor azt a dolgot közvetítette és megoldotta, nem értek egyet. És mondom ezt ma is a meg nem értés kockázatával.

Ezek azonban nagyon is valós kérdések a magyar állampolgárok és olvasóink számára is. Ön úgy nyilatkozott, hogy az állampolgárság a magyarországi választójoggal is összefügg. Csakhogy ez Jog és Nem Kötelesség. Azoknak az embereknek nem kell automatikusan élniük választójogukkal. Többen pusztán érzelmi okoktól vezérelve kérvényezték a magyar állampolgárságot. Miért kellene elrémíteni az ilyen embereket?

Az elrémítéssel nem értek egyet. Ha érzelmi oka van megoldani vagy támogatni valamilyen hivatali ügyet, akkor azzal az érzéssel van probléma. Ha ez érzelmi ügy, akkor éppen a kulturális kapcsolatok fejlesztésén, továbbá a nyelvi jogok és egyebek betartásán és beiktatásán keresztül fejleszthető. Szerintem nincs szükségük egy állami szerv pecsétjére ahhoz, hogy Önök jó magyaroknak érezhessék magukat.

Elmondom Önnek személyes példámat. Megannyi lehetőségem adódott már, hogy külföldön maradhassak s ott dolgozhassak. Egy ok a megannyi közül, amiért mégis maradtam, az volt, hogy fontosnak éreztem a szlovák környezetben való működést – annak ellenére is, hogy jó nyelvi adottságokkal lettem megáldva. Számomra a szlovák nyelv nagyon fontos. Éppen ezért, képes vagyok beleélni magam azon emberek helyzetébe, akiknek anyanyelve a magyar, az orosz vagy éppen a lengyel. Szívesen tennék eleget vágyamnak, hogy ezek az emberek minél szélesebb körben használhassák anyanyelvüket, hogy minél több helyen kommunikálhassanak a segítségével. Ám egy másik állampolgárságnak a megszerzése számomra mindennemű – az adott államhoz fűződő – kötelék nélkül képtelenség. Az én felfogásomban kivitelezhetetlen. És elismételhetem ezt még háromszor is akár, mert ehhez a dologhoz egyszerűen ilyen a hozzáállásom. Ez a véleményem. Ezen felül, az autentikus, életvitelszerű kötelék feltétele minden lehetséges, ilyen eseteket érintő nemzetközi dokumentumnak. Része mindnek. Ez a standard. Teljesen megszokott.

Tudja, mindkét oldalról szükséges az empátia. Ez alapvető feltétel. Én Somorján, egy vegyes nyelvi területen élek és rengeteg magyar barátom van ott. Nemcsak Somorjáról, de Dunaszerdahelyről és Komáromból is. Igen szűk baráti körömben is jelen vannak, tehát legközelebbi barátaim között is ott vannak a magyarok, és ezek olyan ismerősök, akikkel nemcsak focizni járok, de akikkel mondjuk politikáról beszélgetünk. És igaz bár, hogy kicsit megrökönyödtek, mikor elkészítettem a törvénytervezetemet, amely semmissé tenné Fico Orbán törvényére adott reakcióját. Végtére is azonban elfogadták, megértették a hozzáállásomat és nem hánytorgatták fel nekem. Nem mondom, hogy sportosan fogadták, de megértették motivációmat azt illetően, hogy megadjuk néhány alapvető állami érdeknek a biztonságot, ugyanakkor a Szlovák Köztársaság minden polgárához tisztelettel kell viseltetnünk nemzetiségi hovatartozása szempontjából is.

Személy szerint én nagyon igyekszem empatikus lenni, ugyanakkor szükséges azt a másik oldalról is ápolni. Röviddel a választások előtt Orbán Viktor egy olyan dologgal állt elő, amely Szlovákiában valóban elhatároló és szenvedélyeket keltő. Szerintem ez egy Orbán és Fico közötti megegyezésként működhetett: te most előállsz a témával és ez nekem majd besegít a szélsőséges nacionalista választók beszervezésében. Mert itt mindig is sikerült a magyar kártya segédletével szavazatokhoz jutni. A feleségem szintén dolgozott egy bíróságon, az egyik déli járásban, és óriási problémája támadt. Saját bőrén tapasztalta meg a diszkriminációt, mindezt azért, mert nem tud magyarul és így egyszerűen képtelen volt megszólalni hivatali érintkezésben a bíróságon. Rengeteg vegyes nyelvterületen élő szlovák van, akik problémaként kezelik ezt.

Azt akarja mondani, hogy a felesége a bíróságon saját bőrén is megtapasztalta a nyelvi kirekesztettség érzését, mikor kollégái meglepő módon egymást közt nem az államnyelven, azaz szlovákul, hanem magyarul beszélgettek? Pedig mi ennek éppen az ellenkezőjét érezzük, tehát hogy a magyar, mint nyelv, mintha devalválódna. Egyre inkább már csak konyhanyelvi szinten érvényesül, vesztve ezzel jelentőségéből.

Ez érdekes. A feleségemnek problémái voltak, ő mást tapasztalt.

Kissé eltértünk a témától…

Igen, eltértünk. De én ebből nem is szándékszom nagy ügyet csinálni, mindösszesen azt mondom, empátiára van szükség mindkét oldalon.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy Szlovákia szuverén állam. A NATO és az Európai Unió tagállama, fizetőeszköze az euró. Több gazdasági mutató alapján is elmondható, hogy helyzete jobb, kielégítőbb, mint pl. Magyarországé. Miért van hát szüksége továbbra is a szlovák politikai elitnek állampolgárságuk elvételével ijesztgetni állampolgárait abban az esetben, ha bizonyos személyek tisztán jelképes, érzelmi és kulturális okoknál fogva a magyar állampolgárság felvétele mellett döntenek?

Nem hiszem, hogy a politikai elit egészének szüksége van az elrémítés erejére. Ahogy már mondtam, rengeteg embernek szokása a magyar kártya előrántása és az azzal való játék, saját politikai érdekből. Ugyanakkor én nem tartom a magyar kártyával való játéknak azt, ha teljesen standard módszerrel változtatást javasolok a második állampolgárság felvételére olyan módszerrel, amely teljes terjedelmében megfelel az alkotmánynak és az európai dokumentumnak is. Egyszerűen szabvány. Amennyiben valós kötelékkel bír a polgár azzal az állammal szemben, melynek állampolgárává kíván válni, úgy megtörténhet a felvétel. Ez nemcsak a magyarokra vonatkozik, de sok más emberre is, akik a jelenlegi változtatástól szenvednek: Tehát nem látom a háttérben az elrémítés eszközét. Sőt, azon államokkal összehasonlítva, amelyek a második állampolgárságot az első pillanattól fogva elutasítják -, mint például szomszédaink, Ausztria avagy a Cseh Köztársaság – , helyzetünk jobbnak mondható.

Június végén, éppen a cseh köztársasági elnök, Zeman írt alá egy törvényt, amely lehetővé teszi a kettős állampolgárságot.

Ám szintén bizonyos feltételek mellett. Elismerem, hogy ez valóban elég ellentmondásos téma, ám amennyiben mindkét oldalon jelen van a másik fél megértésére való hajlam, akkor a dolog igen is megérthető.

De az a cseh törvény éppen hogy lehetővé teszi a kettős állampolgárság létrejöttét azokban az esetekben, ha a Cseh Köztársaság határain belül ítélik oda az állampolgárságot, ahogyan azokban az esetekben is, amikor a cseh polgárok más államokban jutnak állampolgársághoz. Nem gondolja át újra álláspontját a cseh minta hatására?

Nincsen okom átgondolni vagy átértékelni a véleményemet annak hatására, amit a cseh parlament elfogadott. Újra és körbe-körbe ugyanazt a dolgot ismételgetem. Egy második állampolgárság felvételét lehetővé kellene tenni, és én amellett a törvény mellett is voksoltam, amely ezt lehetővé tette azon feltétel mellett, hogy azt a személyt, aki birtokába jut az adott állampolgárságnak, valós kötelékek fűzik az adott államhoz, amelyeket a nemzetközi dokumentumok autentikus köteléknek neveznek.

Ön 2011-ben, Matovič úrral egyetemben még mint koalíciós képviselő az alkotmányügyi bizottság elnökeként másképpen szavazott. Másképp, mint ahogy az tervbe volt véve, illetve eltérően attól, mint amiben akkor a Koalíciós Tanács, mint megoldásban megegyezett.

Ez a törvény nem a kormány tervezete volt, hanem képviselői tervezet, amely nem volt kompetens. Egy olyan törvényjavaslat volt, amely színlelt és hazudott az embereknek, hazudta, hogy csinál valamit, amit pedig nem csinál. A képviselői törvényjavaslat kimondta, hogy a Szlovák Köztársaság nem tartja tiszteletben, nem fogadja el saját területén a magyar törvények hatásait, de ez természetes. A magyar törvények hatásai a Magyar Köztársaság területén működő territoriális jelentőséggel bírnak csupán, tehát az a bizonyos törvény teljesen természetes, általános dologról beszélt mindösszesen és egyáltalán nem kívánt megoldást találni a probléma alapjára. Éppen ezért szavaztam rögtön egy másik képviselői törvényjavaslat mellett, amely pedig megváltoztatta az aktuális törvényt és lehetővé tette bizonyos igen egyszerű feltétel teljesítése mellett egy másik állampolgárság felvételét.

A SMER ötlete ténylegesen azt jelentette, hogy a törvény szigorúsága csupán a szlovákiai magyarokkal szemben marad érvényben.

Nem, nem nemzetiségek alapján kategorizált, mindösszesen annyit mondott, hogy szükséges egy autentikus, életvitelszerű kötelék a kettős állampolgársághoz.

No, és éppen ez az, amiről a szlovákiai magyarok esetében nincsen szó, mivelhogy ők gyakran tisztán érzelmi alapon szeretnék…

Én azt állítom, hogy Önöknek esélyre van szükségük kultúrájuk és nyelvük fejlesztéséhez, nem pedig egy bélyegre, határozatra az állam részéről.

Procházka, mint köztársasági elnök-jelölt

Végül is mi győzte meg Önt, hogy jelöltesse magát Szlovákia köztársasági elnöki posztjára?

A közszolgálati módszerek megváltoztatásának szükségessége, illetve a változás tető alá hozása. Erre, úgy érzem, igény van, alulról is, felülről is. Csak egy oldalról nem fog összejönni nekünk. Szükséges tehát a dolgot mindkét végénél egyszerre elkezdeni. Én azt kívánom fölajánlani a választóknak, amivel egész felnőtt életemben foglalkozom. Ez pedig nem más, mint az emberi jogok becsületes és szakképzett védelmezése. Így kezdtem pályafutásom, mint ügyvéd és ekképp működtem a köz szolgálatában is. A becsületesség és a szakképzettség az én működésem két alappillére, és én hiszek ebben a versengésben.

Nem mint esélyes, népszerű jelölt állok neki a küzdelemnek, tisztában vagyok ugyanis vele, hogy mostanság még sokan bizalmatlanok velem szemben és nem hiszik, hogy sikert arathatok. De szerintem ez ennek a történetnek természetes része. Abban az értelemben, hogy vannak emberek, akik csak akkor bocsátkoznak megmérettetésekbe, ha igazából biztosnak tűnik számukra a győzelem. Úgy gondolom, hogy a választások legnépszerűbb, legesélyesebb jelöltje Robert Fico csak akkor fogja jelöltetni magát, amennyiben a felmérések szinte biztos győzelemmel kecsegtetik majd őt.

De én más vagyok. Mindig is hajlandó voltam belemenni akár olyan megmérettetésekbe és harcokba is, amelyek kockázatosak voltak és amelyekben a győzelmem egyáltalán nem volt biztosítva. Ahol a végkifejlet nyitott volt, talány mindenkinek. Továbbá úgy gondolom, hogy a történet szövevénye az én személyem és nem gondolom, hogy Fico lenne az. Az elnöki választások alapvető motívuma nem más, mint a szlovákiai közszolgálat generációs és mentális újjászületésének szükségessége. Az, hogy egyszerűen szükséges megváltoztatni a látásmódunkat, azt, ahogy nagyrészt az emberekre és a társadalomra tekintünk.

Számol esetleg valamelyik politikai párt támogatásával is, vagy tisztán polgári jelölt kíván maradni?

Számítok a támogatásra. Ön az első most, akinek elmondom: úgy gondolom, végül is valamely politikai pártok a támogatásomra sietnek majd. De már nem fogok erőfeszítéseket tenni ezért, mert az eddigi tapasztalatom olyan, hogy a parlament sok neves, tevékeny résztvevője fölajánlotta már nekem a támogatását, de cserébe ellenszolgáltatást kívántak. Tehát valamit valamiért alapon segítettek volna csak. Egyszerűen elkötelezettséget vártak el tőlem fölajánlott támogatásukért cserébe. Én mindig is nagyon függetlenül tevékenykedtem a közszolgálat terén és nem szeretnék kötelezettségeket érezni senki mással, csakis a polgárokkal szemben. Sem politikai pártokkal szemben, sem pedig pénzügyi csoportokkal szemben. Számomra ugyanis csak akkor van jelentősége a mandátumnak, ha szabadon gyakorolhatom.

Az a párt az SDKÚ lenne?

Egyáltalán nem szűkíteném ezt le  konkrét pártokra.

A többi parlamenti pártnak már megvannak saját jelöltjei.

Ezek a dolgok még akármerre fejlődhetnek. Meglátjuk, hogy alakul majd. Én nem járok majd aktívan, hogy támogassanak, ugyanakkor nem is akadályozom majd. Szeretném, hogy tudják az emberek, hogyha egy politikai párt elhatározza magát a támogatásom mellett, akkor azt úgymond ingyenesen teszi. Anélkül, hogy ezért tőlem bármit is kérhetnének.

Azt mondja, az Ön célja nem mások legyőzése, még csak nem is Fico legyőzése. Mi hajtja akkor? Az ön által deklarált közérdek védelme és a szakavatott közszolgálat nyújtása a mai viszonyok és az alacsony színvonal mellett  más jelölteknél is felbukkan.

Egyrészt vannak már tapasztalataim a hatalommal, példának okáért mikor egy rövid és összetett időszakban felkészültségemről kellett tanúbizonyságot adnom, az alkotmányjogi bizottság elnökeként. Másrészt pedig megvan az az előnyöm is, hogy nem húsz éve vagyok a politikában és ez által nem is vagyok megfertőzve és elrontva még a színfalak mögött zajló kapcsolatoktól vagy metódusoktól. Nem cipelem keresztként magammal az elgáncsolások és a rossz vér terhét.

Vannak azonban olyan emberek, akik 20 éve már, hogy egymás elnyomásán fáradoznak és így cipelni kényszerülnek már az előbb említett terhet. Nekünk olyan köztársasági elnökre van szükségünk, aki nemcsak a nemzet egyik felét képviseli majd, de az ország minden polgárának rendelkezésére áll. Azok a politikusok, akiket a nemzet fele szinte kivétel nélkül elfogad, a másik fele azonban kivétel nélkül elutasít, képtelenek lesznek betölteni ezt a funkciót. Alapvető egyensúlyra van szükségünk ebben az államban. Egyensúlyra a hatalmi erőviszonyokban a parlament, az elnök és a kormány között. Ehhez pedig szükséges érteni és ismerni ezeket a kapcsolatokat. És szükséges ezenkívül képesnek lenni helytállni, mert azok a politikusok, legfőképpen a tapasztaltak, a tapasztalatlan jelölteket vagy elnököt az orruknál fogva vezetik majd és ez nem lesz jó.

Ha végül Pavol Hrušovský is jelölteti magát, úgy a KDH berkeiből 3 elnökjelölt is kikerül majd. Milyen előnnyel bír Ön Čarnogurský úrral és Hrušovskyval szemben?

Én nem a KDH jelöltje vagyok.

Ezért beszéltem csak berkekről.

Két éven át voltam a KDH tagja és egész idő alatt többé-kevésbé látható és látványos harcot folytattam a vezetőséggel. Az, hogy nem vagyok a nem szocialista tábor közös jelöltje, éppen a KDH-n bukott meg. Talán éppen én vagyok mind közül a legkevésbé KDH –jelölt, tehát nincs is okom összehasonlítanom magam a KDH tiszteletbeli elnökével, Čarnogurský úrral, avagy éppen a KDH volt elnökével, Hrušovskýval. Úgy gondolom, a szlovákiai választók sokkal szélesebb körét vagyok képes megszólítani, mint a tisztán pártjelölt képviselői a KDH –nak.

Mit gondol, milyen előnnyel, illetve többlettel bír Kiska úrral szemben, aki mint polgári jelölt indul a választásokon? Ön korábban úgy nyilatkozott, hogy Kiska úr szimpatikus Önnek, mégis úgy gondolja, hogy kivételes helyzete van azt illetően, hogy magát már semmilyen politikus sem képes orránál fogva rángatni. Továbbá, hogy nagyon pontos elképzeléssel bír ama bizonyos funkció tartalmát illetően és a teljesítését illető lehetséges módokról.

Szimpatikusnak vélem Kiska urat és tisztelem is a történetét. De ez idáig egy kicsit csalódott vagyok a hozzáállását illetően. Csalódást okozott, mintha a hivatal tartalma iránt nem is mutatna túl nagy érdeklődést. Részt vettünk együtt egy megbeszélésen és valamilyen konkrét dolgot illetően kérdezték őt, amire valahogy úgy válaszolt, hogy az ilyesfajta kérdések megválaszolására szolgálnak majd tanácsadói. De így egyszerűen nem lehet hozzáállni egy ilyen fontos hivatalhoz. Ezért mondom, hogy a hatalommal és a hatalmi mechanizmusok működésével, valamint a párharcokkal kapcsolatos ismeretek nem örökíthetők csak úgy egyszerűen át. Nem lehet csak úgy seperc alatt megtanulni mindent. Szükséges ehhez egy bizonyos alapvető tapasztalattal és kvalifikált becsléssel rendelkezni, amire az adott szituációban szüksége van, szüksége lehet az államnak.

Én egész életemben a közéletben mozogtam és mozgok és igencsak vegyes tapasztalataim vannak az európai és az alkotmányi jog területéről. Mostanság jelenik meg egy tankönyvem a legnevesebb jogi kiadónál az Állam és jog elméletei címmel. Én egyszerűen időt fordítok erre a kérdésre, foglalkozok vele, alávetettem magam az állam szolgálatának az egyetem, sőt mi több, a középiskola ideje óta. És ez olyasfajta előny, amit az elnöki kampány egy éve alatt lehetetlen vállalkozás beérni. Másrészt pedig nem egy a jótékonyságot jelképező baloldali képviselő vagy egy jobboldali hokista jelölteti majd magát a másik oldalon, hanem a politika keménymagja lesz majd ott jelen, amelynek szerintem már csak a komolyság fenntartása érdekében is komoly ellenfélre lesz szüksége.

Megválasztásának esetén hogyan néz majd ki a Grassalkovich palotában eltöltött első három lépése?

Az első három lépés az Alkotmánybíróság vezetésének lecserélésével telik majd el, valamint a fiskális tanáccsal karöltve kialakítjuk és az elnöki hivatal erejével tető alá hozzuk  a kiegyenlített állami költségvetés tervét. Ezenkívül feladatunk lesz még a gazdasági diplomácia intenzitásának növelése is az elnök részéről. Így képzelem el az első három lépést.

Egész pontosan mivel kívánja megszólítani a magyar nemzetiségű választókat és meggyőzni őket arról, hogy éppen Önre szavazzanak?

Én, mint a Szlovák Köztársaság állampolgáraihoz, egyformán fordulok majd mindenkihez. Ez azt jelenti, hogy nem szűkítem majd le figyelmemet egy kiválasztott, konkrét csoportjára a polgároknak, például csak a fiatalokra, csak a nemzetiségi kisebbségekre vagy csak a szlovákokra. Egyszerűen azt szeretném, hogy mindnyájan, akik itt élünk, valamely terjedelemben egységes közösséget alkossunk, amely közös teret és ezzel közös érdekeket is közvetít majd. De a figyelem és tisztelet jeleként, amelyet a nemzetiségi kisebbségek képviselői megérdemelnek, továbbra is szeretném anyanyelvükön is megszólítani őket. És nem csak a hirdetőtáblákon, de egyéb kommunikációs csatornákon keresztül is ekképp kívánok cselekedni majd.

Procházka és a jelenlegi szlovák politika

Áprilisban az Alfa elnevezésű társulás megalakításánál úgy nyilatkozott, hogy összeállít egy alternatívát az állami költségvetéshez. Jozef Kollárnak is segítenie kellett volna Önnek ebben, aki azonban időközben kilépett az SaS-ből és most Daniel Lipšic pártjához, a NOVA-hoz csatlakozott. Milyen stádiumban van a költségvetési terv? Tart még Kollár úrral az együttműködése?

Már nem. Jozef Kollárnak nagyon tetszett az ötlet, meg is ígérte, hogy részt vesz benne, és aztán egy hét leforgása alatt minden megváltozott. Átpártolt az Új Többséghez és azóta nem is beszéltünk. De nem ő az egyetlen személy Szlovákiában, aki ért a pénzügyekhez. Az előkészület nagyon összetett, mert jelen pillanatban teljes mértékig lefoglal az aláírásgyűjtés. Továbbá szükséges befejeznem még a tankönyvemet és ezenkívül vannak bizonyos kötelességeim a családommal szemben is. Tehát még csak nagyon a kezdeti fázisban jár a tervezet, de bizonyos terjedelemben olyan emberekkel akarom ezt véghezvinni, akik igenis értenek a pénzügyekhez. Remélem, hogy sikerül. Szerintem ugyanis fontos.

Mely tulajdonságokat tartja a legveszedelmesebbnek egy politikus számára?

Azt, ha képtelen felülbírálni magát. Nekem személy szerint a politikusokban legkevésbé az tetszik, hogy túlzottan is komolyan veszik magukat. Egocentrizmusuk, hogy a társadalom érdekeivel szemben sajátjaikat helyezik előtérbe, és a funkciójuk teljesítésére irányuló elégtelen szakképzettségük és felkészültségük. Ez többször nagyobb kárt okoz, mint hasznot. Ezeket a dolgokat tartom igazán ártalmasnak.

Nem fél attól, hogy a jobboldal szétaprózódása miatt a jövő évi parlamenti választások után a parlament kapui előtt a jobboldalnak erősebb, szakmailag felkészültebb és értékesebb egyénei maradnak, mint azok, akik végülis megtépázva, de bekerülnek a parlamentbe?

A választások még messze vannak. A mostani helyzet, vagyis hogy a jobboldal szépen lassan elér mélypontjára, biztosan egészen másképpen fest majd három év múlva. A helyzet változni fog. Amikor eléri a mélypontját – és úgy érzem, nincs már messze az a pillanat,  talán már a megyei választásokat követően – attól a mélyponttól el kell majd rugaszkodnia. Erőteljesebbnek kell lennie majd az együttműködésnek és kétségkívül kitisztul. Hiszek benne, hogy a politikában és a társadalom életében is, ahogyan mindenütt, állandóan ismétlődő ciklusok vannak jelen, és hamarosan eljön az újjászületés ciklusa is.

Fel tudná sorolni az új generáció tagjait, akik alkalmasak a  közszolgálatra Szlovákiában?

Sokan közülük a kommunális szférában tevékenykednek. Én igencsak intenzív kommunikációt folytatok a kommunális politikusokkal és hosszabb ideje hangoztatom már, hogy számomra mennyire is fontosak tapasztalataik, észrevételeik. A nagypolitikában a kommunális politikusok tapasztalata elismert, számon tartott. Szerintem nagyobb teret kellene adnunk nekik. Én az embereknek olyan generációjára akarok támaszkodni, akik már a kommunális szférában is tanúbizonyságot adtak becsületes és szakképzett szolgálatukról és adottságukról. Akik már bizonyították, hogy szakképesítve, becsületes módon képesek szolgálni a polgárokat. Természetesen vannak olyan emberek, akikkel a parlamentben többet kommunikálok, mint például Beblavýval, Hrnčiarral és még másokkal. De ez nem minden. Ez össz – szlovákiai ügy kell legyen, ezért is fontosak számomra a kommunális politikusok.

Bugár Béla szerint Ön még nem elég tapasztalt és eszes politikus. Azt mondja, Ön csak kritizálni tud, de semmilyen saját ötlettel vagy megoldással sem képes előállni. Mit gondol erről?

Személyes viszonyom Bugár Bélával jónak mondható. Ő igenis tapasztalt és bizonyos dolgokat időnként politikai megfontolásból mond. Én azt gondolom, ez egyáltalán nem helytálló. Mert a Most – Híd –ról, ha utána néz az interneten, tehát a Hídról mindenütt azt tartják, hogy semmit sem tesz, cselekvésképtelen, mozdulatlan párt, akinek tevékenysége kimerül abban, hogy néha-néha felvet, felszínre hoz valamilyen új ügyecskét.

Én azonban egy  kimunkált, egységes tervezetet mutattam be azt illetően, hogyan kellene kinéznie az egyszerű államnak és az erős társadalomnak. Tehát ezen a ponton Béla kicsit elhamarkodott volt, mert nagyon is feltűnő, hogy amit mond, az egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Az én elképzelésem viszonylag kerek, átgondolt, egységes. Ugyan nem minden, és nem egy kész egész, de úgy gondolom, alapjában több annál, mint amit Bélától az állam jövendő kinézetét illetően hallottunk vagy terveiből tudunk. És ez semmit sem változtat azon, hogy mi egymás között normálisan beszélgetünk, kitárgyalunk dolgokat és nemcsak a kertészkedést illetően. Egyáltalán nem rossz a viszonyunk, de amit mond, azért egy kicsit túlzás. Nagyon messze van a valóságtól.

Korábban úgy nyilatkozott, hogy két képviselőről is tud, akik Trnka mellett szavaztak. Elárulná a neveiket?

Azt hiszem, hogy ők maguk, legalábbis egy közülük már színt vallott és ma már nincs is a parlamentben. De nem tettem ezt meg korábban és most sem szeretném. Nem árulom el tehát a neveket. Nincsenek bizonyítékaim, de az az érzésem, ez mégis nyílt titok. Mindenki tud róla és ők maguk sem igazán titkolják ezt. Amikor a Most – Híd legutóbb összeült az ilyen választások egyike előtt, akkor az az említett két képviselő el sem ment a klubba.

Az egyik közülük, a volt képviselő Kassáról származik?

Akárhogy is próbálkozik, nem árulom el a neveket. Ők tisztában vannak vele, hogy mindenki más is tudja.

A Most – Híd frakciójából valók?

Szerintem legalább ketten onnan valók voltak.

Kit támogat majd a legközelebbi megyei választásokon Pozsonyban?

E pillanatban úgy tudom, hogy három jelölt van. Beňová – Flašíková, Frešo és Krajcer. Ebből az összeállításból ez idáig Frešo pártján állok.

Bán valamit a politikai pályafutásából?

Különösebben semmit. Az ember természetesen csinál hibákat, így én is elkövettem néhányat, de egyetlen olyat sem, amely mögött rossz szándék bújt volna meg. Olyan hibákról van szó, amelyek mind zöldfülűségemmel függtek össze. Olyan hibákról, melyeket még kezdőként követtem el. Nem emlékszem azonban semmi olyanra sem, ami mondjuk bántana. Nem emlékszem olyan esetre, ahol feladtam volna az elveimet, ahol elárultam volna magamat. Hibáim inkább kommunikációs, semmint tárgyi hibák voltak. Ellenben, rengetegszer tettem már olyan dolgot, mely igencsak kellemetlen volt. Tudtam, hogy rizikós és a végén beigazolódott, hogy mégis megéri vállalni a kockázatot. Ha az ember egyszer letér útjáról, vagy legalábbis eltávolodik attól, akkor utána nagyon nehéz már visszatérnie rá.

Hogyan látja magát Rado Procházka mondjuk öt év múlva? Mit gondol, hová jut addigra?

Lehet, elég furcsán hangzik, de feltételezem, hogy öt év múlva ugyanígy azon gondolkodom majd, hogy jelöltessem –e magam a második választási időszakra, mint a Szlovák Köztársaság elnöke, avagy sem. De tekintet nélkül arra, hogy alakulnak a jövő évi elnökválasztások, egyelőre kész vagyok maradni a közszolgálatban és megpróbálni kibővíteni az embereknek az eddig is kínált becsületes, lelkes és szakképzett szolgáltatásaim, kínálataim sorát.

Radoslav Procházkával Király Zsolt beszélgetett.

Az interjút autorizáltuk.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!

Képek: Radoslav Procházka, SME, Etrend, Cas, Pluska

További ajánlott írások:

1. Andrej Kiska – Az emberek érezzék jól magukat abban az országban, ahol élnek

2. Ján Čarnogurský: A politikusnak jót tesz a börtön