Vízió 2016 – Íme Bugárék „szlovmagy” stratégiája

Felvidéki helyett szlovákiai magyar, magyar helyett többnemzetiségű identitás, nemzetiség helyett a nyelv előtérbe helyezése, saját zászló és címer, imázskampány, új brand. Dilettáns identitáspolitikát hirdetett a Most-Híd (bár az oktatásügy és a nyelvi jogok területén vannak használható javaslatait).

Amikor leváltottuk Bugárt az MKP éléről (a sors iróniája, hogy Solymos László frakcióvezető is anno ellene szavazott), a szponzorok pedig létrehozták a Most-Hidat, megbontva a felvidéki magyar egységet, sokan mondták: a „spolupráca projekt“ valójában az asszimilációt jelenti. Pénteken mindez „víziót“ is kapott. Bemutatjuk a vegyespárt stratégiai dokumentumának első, Vízió 2016 – magyar identitáspolitikai nevet viselő részét.

A legnagyobb marhaságok az Önmeghatározás c. fejezetben találhatók, ahol sok más mellett ezek olvashatók:

– A Felvidék kifejezés túlságosan terhelt, ezért feladat egy értelmezhető alternativa nyújtása és felerősítése

– A túl tág Szlovákia és Felvidék kifejezések helyett javasoljuk a Dél-Szlovákia kifejezés konzisztens használatát.

– Javasoljuk a szlovákiai magyarság közös szimbólumainak (szerk. megj. értsd aláírásgyűjtéssel címer, zászló és márkajel) kiválasztását (…) mert a mai szimbólumkészlet képtelen az összetartozás aggressziótól  mentes, politikától még nem terhelt kifejezésére.

Javasolja mindezt az a párt, melynek képviselői idén márciusban az önrendelkezési törekvések jelképévé vált székely zászló körüli felvidéki szolidaritásvállalásról szóló szavazáskor Dunaszerdahelyen kivonultak az ülésteremből. A zászló kitűzésétől egyébként maga Bugár Béla is teátrálisan távol maradt, mondván, „nem kell belemennünk semmiféle zászlóháborúba”.

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Az irány egyébként elég világos, gyengíteni a felvidéki magyarság Magyarországhoz fűződő kapcsolatát, új brandként pedig elfogadtatni a „szlovmagy életérzést“. Gondoljunk csak bele, vajon eszébe jutna-e egy katalánnak visszautasítani a Katalán megnevezést, és helyette agressziómentes, politikától nem terhelt Északkelet-Spanyolország kampányt indítani? A vegyespártnak igen.

Az anyagban rejtett bizniszlehetőségek is találhatók. A „folyamatos dél-szlovákiai magyar közvélemény-kutatás“ az anyagot jegyző dunaszerdahelyi Ravasz Ábel  egyszemélyes vállalkozásának, a Publicus Slovensko-nak szolgálhatna állandó megrendeléssel, az „online adatbázis, kataszter és QR kód alapú keresés“ a Paraméter köré épülő Rigó Konrád és Barak family anyagi egzisztenciáját erősíthetné (bővebben lásd Rigó Konrád Novitas nevű cégéről és annak Memosaic.sk, adatbázis alapú projektjéről is szóló korábbi, A. Nagy László-féle pénzosztó cikkünket.) Az egyébként hasznos és szükséges, a „szlovákiai magyar adminisztrációs nyelv egységesítését és annak közös megjelenítését egy a nyilvánosság számára is elérhető weboldalon“ pedig akár Cúth Csaba, a Selye János Egyetem karrierközpontját, a Most-Híd ifjúsági szervezetét és a fenti tevékenységre specializálódó Anyanyelvünkért PT vezető hidas politikus végezhetné.

   

Identitáspolitika

„A mai kor a mozaikszerű identitásoké, amelynek a magyarság csak egy eleme. Közösségünknek arra kellene törekednie, hogy aktív kapcsolatba kerüljön és maradjon mindazokkal, akik mozaikjuk egyik részének a magyarságot tekintik. Határok meghúzása helyett az identitások sokszerűségének felismerésére és elismerésére van szükség annak érdekében, hogy azokat, akik valamely szálon kötődnek a szlovákiai magyarsághoz, arra bíztathassuk, hogy – kihasználva annak nyitottságát – azt a szálat megtartsák, és esetleg újakkal egészítsék ki. Az identitáspolitikai rész pont ezzel foglalkozik: az öndefiníció kérdésével és a nyitottsággal, mint értékkel.“

A Most-Híd rájött arra, hogy a felvidéki magyarság identitástudata az idő múlásával gyengül (fogyunk, asszimilálódunk, szlovákosodunk). Ez az a bázis, melyre a párt választói holdudvara épül, és amely képes lehet benntartani őket a parlamentben. Ezért a „hibridezéssel“ szemben kitalálták a többes kötődés igazolását, hogy az elszlovákosodásból erényt kovácsoljanak. Hogy ez hosszú távon az asszimiláció és a magyarságfeladás felgyorsításával jár, már nem érdekes. Amíg elfogyunk, ennek a politikai képviseletnek még lehet néhány jó parlamenti ciklusa. A lényeg a feloldozás.

Ráadásul egészen odáig mentek, hogy a magyarországi támogatásokat is a vegyespárti jelleget éltető „szlovmagy jelenség” finanszírozására csoportosítanák át.

A magyar nemzetpolitika a tiszta identitások varázsából kitörve fel kell, hogy ismerje a többes identitásmozaikok létezését. A magyarországi támogatások jelenleg éppen oda nem jutnak el, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk: az asszimilálódó közönséghez. – fogalmaz az anyag. Más szóval, Magyarország, pénzeld a vegyest! Tipikus építkezés helyetti rombolás, hogy aztán a „benned mi magyar?” kérdéssel – ahogy az anyagban javasolva van – keressük majd a nemzetiségüket feladó, egykor magukat  magyarnak valló emberek gyökereit.

Értetlenül állunk azon törekvés mellett is, miszerint a nemzetiség helyett a nyelvet kell a nemzetpolitika központjába helyezni. Törekedve arra – fogalmaz az anyag -, hogy a szlovák állam a nyelvi jogokat a nyelvhasználat és ne a nemzetiségi arányok alapján határozza meg. – azaz nyissunk kaput a magyarul beszélő szlovákoknak.

Végigfutva a további három fejezeten, az Önkormányzatiság rész az autonómia elutasításával indít. Mondván, „a területi autonómia a magyarlakta régió szétaprózottsága miatt jelenleg nem tűnik adekvát megoldásnak a közösség problémáira.”

Ezt a magyar szempontból indokolt területi újrafelosztás hiú ábrándjának kergetése (anno Bugár volt az MKP elnöke akkor, amikor egyéni érdekek miatt a párt beadta derekát és elfogadta a jelenlegi, számunkra rendkívül előnytelen területi felosztást, ahelyett, hogy kilépett volna a kormányból) és az elszalasztott lehetőségek visszasírása (Radičová korszak alatti kormány-alelnökösködés és semmit csinálás) követi.

Oktatásügy

Az eddigi kritika mellett itt találunk hasznos javaslatokat, meglátásokat is. Először is a párt végre kimondta, hogy a magyar iskolarendszerünk nem szent tehén, és komoly minőségi hiányosságokkal küzd, a piaci viszonyoknak egyáltalán nem felel meg. Ennek érdekében a pedagógusképzés és a szlovák nyelvoktatás minőségét javítaná. Eez utóbbit mint második nyelv („idegen nyelv”) oktatásaként vezetné be iskoláinkban.

A 4c pont arról szól, hogy a szlovák iskolát végzett magyar diákok számára magyarországi forrásokból pótlólagos

nyelvkurzusok indulhatnának, hogy a magyarul hiányosan beszélők érvényesülhessenek magyar nyelvterületeken.  – Kérdés, hogy ennek hatására vajon nem nőne-e még inkább a magyar gyerekek szlovák iskolába való beíratása.

Ugyanígy visszájára sülhet el a következő pontban megfogalmazott javaslat is, miszerint „az iskolaügyi minisztérium biztosítson magyar nyelvtanfolyamokat az  etnikailag vegyes régiók azon településein, ahol egyébként nincs magyar tanítási nyelvű iskola.“  Kérdés, vajon mi tartaná vissza ezen lehetőség ismeretében a szülőket attól, hogy a kisdiákokat szlovák iskolába írassák. Hisz magyarul úgyis megtanul majd „külön.“

A magyar iskolaügy népszerűsítése, sikeres diákjainak megszólítása további nem új, de támogatandó javaslat. Ugyanígy támogatandó a kisiskolák kivonása a klasszikus gazdasági racionalitás hatásköre alól és a magyar nyelvű szakközépiskolák megerősítése is.

Nyelvi jogok

Az utolsó fejezet a Nyelvi jogok területe, melyet nem kívánunk tüzetesen értékelni, tekintve, hogy az abban leírtak hitelessége elég sok kívánnivalót hagy maga után a Most-Híd elmúlt néhány évben e téren kifejtett politikája kapcsán.

Zárásként

Bugárék Vízió 2016 dokumentuma nem a felvidéki magyarság érdekeit segíti, sokkal inkább annak leírása, hogy racionálisan mi következik a Most-Híd alapelveiből. Identitáspolitikailag nem a negatív tendenciák lelassítását, esetenként leállítását és megfordítását szolgálja hanem, sok esetben éppen azok felerősítését. További magyarságcsökkenést, a nemzeti öntudat gyengítését, a „szlovmagy jelenség” felerősödését, a Magyarországgal való élő kapcsolat újraértelmezését. Mindez a Most-Híd választói bázisát gyarapítva, széles körben elfogadtatva vegyespárti jellegét.

Ez lenne az a bizonyos vágóhíd? 2016-ban választ kapunk a vízióra.

Király Zsolt

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!