Az elnökválasztás első köre eldöntheti a jobboldal jövőjét

A januári hónap kommentárjaként ezúttal Radoslav Štefánčík politológus írását közöljük, mely a SME című jobboldali liberális napilapban jelent meg január 9.-én.

A köztársaságielnöki-választás első fordulója a jobboldal jövőjéről fog szólni elsősorban. Ha a Népi Platform jelöltje, Pavol Hrušovský nem jut be a második körbe, az jelzésértékű lehet  a platformot alkotó  pártok  vezetőiknek, hogy átgondolják, van-e még keresnivalójuk  a politikában. 

Azzal, hogy a Smer elnöke is indul, a köztársaságielnök-választás népszavazássá vált.  Annak eldöntéséről, hogy Szlovákia csatlakozik-e a Kijev-Minszk-Moszkva tengelyhez, értsd azon országok közé, ahol erős elnök és oligarchikus struktúrákkal rendelkező kormányzó párt áll, melyet pénzügyi csoportok felügyelnek, vagy marad a klasszikus liberális demokráciák családjában, ahol a hatalom ténylegesen megoszlik, nem csak formálisan.

Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!

Sokat elárul a kormányzó többség arroganciájáról, hogy az államigazgatásban minden jelentősebb pozíciót egy párt tölti be az, ahogy a miniszteri kabinet viselkedik az ombudsmannal szemben.

Hrušovský konkurensei

Szlovákia jövőjéről csak március végén lesz döntés. Miről fog szólni akkor az első forduló? Mindenekelőtt a jobboldal jövőjéről.

   

Annak ellenére, hogy a Nép Platform sokáig egy működésképtelen hármas formációnak tűnt, vezetői mégiscsak közös nevezőre jutottak közös köztársaságielnök-jelölt állításában. Egy olyan embert javasoltak, aki közel egy évtizednyi elnökösködése alatt nem volt képes 9 % fölé tornászni a saját pártját. Robert Fico szavaival élve, mintha csak fűtött, világított és csendben hallgatott volna, miközben pártját sorra hagyták ott azok a meghatározó személyek, akiknek nagyobb hatással bírtak a közvéleményre mint ő.

Pavol Hrušovsky  köztársaságielnök-jelölése csak előrejelzi a szlovák kereszténydemokrácia fokozatos személyi kiüresedését. Úgy a konzervatívabb KDH, mint a modernebb SDKÚ esetében.

Mi a hónap kommentára?

A hónap kommentára a Körkép sorozata. Rendszeresen, minden hónapban

egy általunk legjobbnak, legérdekesebbnek tartott  kommentárt közlünk a szlovák

sajtóból magyar fordításban. A sorozat eddigi részei: (2012) október, november, december,

(2013) január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember, október, december

A márciusi elnökválasztás tehát nemcsak Ficoról és a szlovák demokrácia jövőjéről szól majd. Hanem arról is, hogy az emberek bíznak-e még azokban a pártokban, akik a Népi Platformot alkotják.  Amennyiben Pavol Hrušovský nem jut be a második fordulóba, az egy világos felhívás lesz mindhárom pártelnöknek, hogy gondolják át, van-e még keresnivalójuk a politikában.

Nekik is reagálniuk kell a köz véleményére, nem pedig osztogatni a politikai funkciókat, mint trafikokat, valamilyen kölcsönös, a nyilvánosság számára elérhetetlen egyezség alapján.  A köztársasági elnöki hivatal nem ezt érdemli, még ha a jelenlegi elnök azt le is járatta.

A Népi Platform dilemmája, vagy inkább a KDH, SDKÚ és  Most-Híd elnökeinek problémája az erős jobboldali konkurenciában rejlik, akik Hrušovskýra várnak az első fordulóban. Legyen az Ján Čarnogurský, Radoslav Procházka, Milan Kňažko, Peter Osuský vagy Andrej Kiska, mindannyian legalább egyenrangú ellenfelei a kereszténydemokraták volt elnökének.

AZ MKP jelöltje meglepetést okozhat

A kihívók magas számának köszönhetően a jobboldali választói bázis olymértékben szétforgácsolódhat, hogy Pavol Hrušovskýnak nem csak a fent említett hat úr lehet egyenrangú ellenfele , de egy teljesen új név is, aki legalább olyan stabil választói bázissal rendelkezik, mint Robert Fico. Ezeknek a választóknak az iránta való bizalma a nemzetiségi hovatartozáson alapszik, nem pedig a jelölt saját politikai művészetén, nézeteinek keresztmetszetén vagy választói szimpátiáján. A sok jobboldali jelölt a köztársasági elnöki hivatalért vívott meccsben így az MKP jelöltjének malmára hajthatja a vizet.

Esélyei a második fordulóba való bejutáshoz egyáltalán nem rosszak. Ha összeszámoljuk a szavazatokat, melyeket a KDH, SDKÚ, SaS és az Egyszerű emberek kaptak a 2012-es parlamenti választásokon, és elosztjuk hat felé azon a jelöltek közt, akikre a  jobboldali szavazatok érkeznek majd, az eredmény alig lesz magasabb annál, mint amennyit az MKP kapott a legutóbbi választásokon.  Az MKP jelölje ráadásul előnybe is kerül, ha ezekhez a szavazatokhoz hozzászámoljuk a Most-Híd választóinak egy részét, vagy ha a hetedik jobboldali jelöltnek Helena Mezenskát is beleszámoljuk.

Természetesen a kérdés az, hogy a Most-Híd választói tartják-e majd magukat pártjuk ajánlásához, vagy inkább a magyar összetartozás érzése kerekedik felül náluk.

A nemzetiségi alapú választói mobilizálást az is meghatározza majd, hogy milyen lesz a többségi társadalom hozzáállása,  ha a szlovák-magyar együttélés ismét politikai vita tárgya lesz. Az előző kampányokból tudjuk, hogy a Smernek, ha érdeke éppen úgy kívánja, egyáltalán nem jelent gondot elővenni a magyar kártyát. Ráadásul egy zsák krumpli is az ország első emberévé válhat, mondhatta volna a kormányfő a 2009-es választások után.

Amennyiben a második fordulóba az MKP jelöltje kerül Robert Ficoval, a győztes már a választások előtt ismert lesz. Megismétlődik az, ami Nagyszombat megyében a megyei választások második fordulójában történt, ahol a hivatalban lévő ispán probléma nélkül legyőzte magyar kihívóját. A szlovák társadalom ugyanis még nem érett meg arra, hogy magyar megyefőnöke, vagy köztársasági elnöke is lehessen.

Radoslav Štefánčík (a szerző politológus) 

Fordítás: Körkép.sk

Nyitókép: SME

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!