2006. június 17-én előrehozott parlamenti választásokat tartottak Szlovákiában, miután a második Dzurinda-kormányt alkotó egyik párt, a KDH – számára talán fontos, de végeredményben kevésbé lényeges kérdés, a Szentszék és Szlovákia közötti szerződés eltérő értelmezése miatt – kilépett a koalícióból és ellenzékbe vonult. A távozó kereszténydemokrata miniszterek helyére a többi kormánypárt embere került a bársonyszékekbe, ill. parlamenti tisztségekbe. Így lett kb. három hónapra a parlament elnöke Bugár Béla, valamint oktatási miniszter Szigeti László is, aki addig a tárca államtitkára volt.
2002 – 2006 szerény eredményei
Ha röviden szeretnénk értékelni a 2002–2006 közötti időszakot, akkor mindenképpen ki kell emelni az ország csatlakozását az EU-hoz (2004) és általános elfogadtatását a különböző európai szerveződésekben. Volt egy elnökválasztás is, amely végül a második fordulóban dőlt el Ivan Gašparovič javára az első fordulót megnyerő Vladimír Mečiarral szemben. A jobboldal közös jelöltje, Eduard Kukan külügyminiszter volt, aki azonban nacionalista „beütésű” kijelentései miatt elveszítette a magyar szavazók nagy részének bizalmát és csak harmadik lett az első fordulóban.
Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!
A felvidéki magyarság szempontjából ugyanakkor legfeljebb a komáromi Selye János Egyetem létrehozása és elindítása volt nagyobb horderejű, a nemzetiségi jogokat érintő kérdésekben viszont csak kompromisszumok születtek, ami pedig a dél-szlovákiai régiók infrastrukturális és gazdasági fejlesztését illeti, az eredmény még szerényebb volt. Nem meglepő ezek után, hogy a parlamenti választásokon az MKP kb. 50 ezer szavazót veszített, és csak a kisebb országos részvételi aránynak köszönhetően sikerült 11, 68 %-ot és 20 képviselői helyet szereznie.
A korábbi kormánypártok közül az SDKU – az előzetes felmérésekre rácáfolva – 18,35 %-ot kapott és 31 képviselői hellyel a szlovák törvényhozás második legnagyobb pártjaként végzett. A KDH jelentősen visszaesett, bár így is 14 képviselője ülhetett be a parlamentbe. A szavazóik egy része minden bizonnyal átpártolt az ismét egységesen induló Szlovák Nemzeti Párthoz (SNS), amely 11,73 %-os eredménnyel 20 képviselőt küldhetett a nemzeti tanácsba. A korábbi kormánypárt, az ANO ugyanarra a sorsra jutott, mint az SOP: nem jutott be a parlamentbe, de ugyanígy járt a Szlovák Kommunista Párt is. Az előző három választás győztese, a HZDS ezúttal csak az 5. helyen végzett (8,79 %) és 15 képviselője lett. Ebben a helyzetben kellett a 29,14 %-ot szerzett győztes párt, a SMER elnökének, Róbert Ficónak összeállítania a leendő kormányt.
Több variáció is reálisnak látszott, még az is, hogy a SMER ellenzékben marad, hiszen egy SDKU-MKP-HZDS-KDH koalíciónak 80 képviselője lett volna. A KDH azonban eleve kizárta, hogy Mečiar mozgalmával kormányba lépjen, de hezitált akkor is, amikor a SMER elnöke egy adott időpontig választ kért a kereszténydemokratáktól, hogy hajlandók lennének-e belépni a kormánykoalícióba. Ma már úgy tűnik, hogy Fico egyáltalán nem is gondolta komolyan ezt az ajánlatát, mint ahogy azt a lehetőséget sem, hogy esetleg az MKP legyen a HZDS mellett a harmadik kormánypárt. Pedig az MKP vezetőségében sokan reménykedtek ebben, még egy kibővített értelmiségi összejövetelt is tartottak, ahol a felvidéki magyar szellemi és kulturális élet néhány vezetőjének a véleményét is megkérdezték erről a lehetőségről.
Nyilván elfelejtették már, hogy Róbert Fico 1998-ban azért (is) szakított az SDL-lel, mert szövetkezett az MKP-val. Tehát az ő magyarellenessége már közismert kellett volna hogy legyen, de a magyar politikusok úgy gondolták, hogy az EU egyik tagországában már nem illik olyan politikai szerveződéseket bevonni a kormányzásba, amelyek korábban majdnem meghiúsították Szlovákia euro-atlanti csatlakozását, illetve nacionalista és EU-ellenes programmal indultak a választásokon. A szociáldemokrata pártok családjába tartozó SMER-t sokan bírálták is külföldön, hogy végül mégis az SNS és a HZDS mellett döntött és nem választotta pl. a felvidéki magyar kisebbség pártját.
A gazdasági lobbi önös érdekei
Az MKP-ban különösen azok szorgalmazták a SMER-rel kötendő szerződést, akik veszélyeztetve érezték gazdasági érdekeiket, amennyiben a párt ellenzékbe vonulna. A megbeszéléseken olyan tárcákra jelentettek be igényt, amelyek stratégiai szempontból fontosabbak lettek volna, mint azok a minisztériumok, amelyeket az előző nyolc évben az MKP irányított, de ennek még akkor sem lett volna nagy realitása, ha Ficoék beveszik a magyarokat a kormányba. Ekkorra már a dél-szlovákiai magyarok egy része is úgy vélekedett, hogy az MKP-nak 1998–2006 között számos ígéretét nem sikerült megvalósítania és különösen az általuk lakott régiók gazdasági és infrastrukturális fejlődése nem számottevő, miután a beruházások nagyobb hányada inkább a zömében szlovákok lakta északi régiókba, valamint Pozsonyba és környékére irányul.
Az MKP igazából nem készült fel az ellenzéki szerepre és a kudarcokért egyre többen a párt elnökét, Bugár Bélát okolták, aki mögé – sokak szerint – a saját érdekeit szem előtt tartó ún. gazdasági lobbi sorakozott fel, míg a másik oldalon állt volna a kisebbségi érdekeket mindennél fontosabbnak tartók csoportja. Ez a felosztás természetes művi és nem minden részletében tükrözi a valóságot. Tény ugyanakkor, hogy az MKP 20 képviselője közül hat később, 2009-ben a MOST-HÍD megalakításában aktívan közreműködött (Bastrnák Tibor, Bugár Béla, Gál Gábor, A. Nagy László, Simon Zsolt, valamint Gyurovszky László, bár ő később teljesen kivonult a politikából).
A párton belüli ellentétek 2007 tavaszán csúcsosodtak ki, amikor az addigi pártelnököt, Bugár Bélát menesztették és csekély szavazattöbbséggel Csáky Pál alelnök került a helyére. A távozó elnök nehezen titkolta csalódottságát és személye elleni összeesküvést gyanított az események ilyetén alakulása mögött. Egy évvel később a sajtó képviselői előtt bejelentette, hogy felhagy az aktív politizálással és elsősorban a vállalkozásainak szenteli az idejét. Az elnökcserét látva sokan arra számítottak, hogy az MKP önkritikusan elemezni fogja az elmúlt években végzett munkáját, feltárja a hibákat és belefog a párt megújításába. Erre azonban nem került sor, a tágabb vezetés energiáit elsősorban a belharcok nyelték el. Bugár Béla ígérete ellenére nem hagyott fel a politizálással, sőt elvállalta egy új párt megalapítását és vezetését.
Távozás helyett Bugár új pártot hoz létre
A MOST-HÍD nem etnikai, hanem magyar-szlovák „vegyes pártként” határozta meg önmagát és mind legfelső vezetésében, mind tagjai sorában egyaránt vannak magyarok és szlovákok. A szlovák-magyar megbékélés és együttműködés programja sok szlovák számára is rokonszenvesen hangzott, ugyanakkor azokat a magyarokat is megszólította, akik családjuk, tágabb rokonságuk révén már beépültek a szlovákságba is, és magyar identitásuk emiatt értelemszerűen jelentősen meggyengült. Sokak számára önigazolást is jelentett ennek a politikai erőnek a színrelépése, de nem voltak kevesen azok sem, akik gazdasági okokból csatlakoztak a párthoz.
Ám ne szaladjunk előre az események ismertetésében, hiszen az MKP 2010-ig még parlamenti párt volt, sőt 2009-ben két képviselőt is küldött az Európa Parlamentbe (Bauer Edit, Mészáros Alajos). A felvidéki magyarság azonban mintha már megsejtette volna a párton belüli szakadás következményeit. Egyre több polgármester állt Bugár Béla mögé, az egyetlen felvidéki magyar napilap is előszeretettel közölt olyan írásokat, amelyek az MKP új vezetését igyekeztek kellemetlen helyzetbe hozni, sőt maga Bugár Béla is rátett egy lapáttal, amikor megvádolta Csáky Pált azzal, hogy az egyik felvidéki magyar kiadó érdekében lobbizott Robert Ficonál.
Következetlenség és alibizmus Malina Hedvig kapcsán
Az MKP mozgásterét az is erősen korlátozta, hogy a magyarországi balliberális kormány nem mutatott hajlandóságot arra, hogy érdemi párbeszédet folytasson a határon túli magyar kisebbségek pártjainak a vezetőivel. Fokozatosan felszámolta azokat a szerveződéseket és fórumokat is, amelyeket még az első FIDESZ-kormány idején hoztak létre, ezzel is mintegy jelezve a szlovák és a román kormánynak, hogy nem kíván „ölre menni” a felvidéki vagy az erdélyi magyarságot ért jogsértések miatt. Ez különösen szembetűnő volt 2006 nyarán, amikor Malina Hedviget súlyosan bántalmazták Nyitrán, majd a dunaszerdahelyi DAC stadionban a rendőrök véresre verték a DAC szurkolóinak egy csoportját. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Malina Hedvig esetében az akkor még Bugár Béla vezette MKP sem volt következetes: Gál Gábor képviselő, aki jogász, egy hét után elállt a diáklány védelmétől azzal az indokkal, hogy nem szeretné, ha személye miatt politikai üggyé válna az eset. Ez az érvelés azonban alibista volt, miután maga Fico miniszterelnök és Kaliňák belügyminiszter a sajtó előtt fejtette ki véleményét az ügyről, azzal vádolva meg Hedviget, hogy csak kitalálta az egészet…)
A 2006–2010 közötti időszakban jelentősen csökkentek a déli országrészekbe irányuló beruházások, a kisebbségi magyar kultúrára fordított összegek elosztása is sok esetben problematikussá vált, a két felvidéki magyar színtársulatnak súlyos anyagi gondokkal kellett szembesülnie. Emellett az SNS minisztereinek „aktivitása” nyomán ismét napirendre került a történelem- és a földrajztankönyvek tartalmának, magyar fordításának, illetve a földrajzi nevek használatának az ügye is. Az EU-ban azonban a kezdeti dorgálásokat követően már nem foglalkoztak különösebben a szlovákiai belpolitikával, sőt a Fico-kormánynak sikerült az ország imázsát fényesítenie az euró bevezetésével. Mindeközben egyre nagyobb méreteket kezdett ölteni a fiatalok kivándorlása Nyugat-Európába, köztük sok ezer magyar is volt és ez a folyamat mindmáig tart.
A gazdaságilag leszakadó dél- és kelet-szlovákiai régiókból az ország nyugati részébe, illetve Magyarországra is sokan áttelepültek, helyükre pedig egyre nagyobb tömegben áramlik be a cigány népesség, ami tovább súlyosbítja a szóban forgó térségek egyébként is nehéz gazdasági és szociális helyzetét. Az MKP ezekre a kihívásokra – éppen belső megosztottsága miatt – nem tudott érdemi válaszokat megfogalmazni, és ellenzéki pozícióból amúgy sem volt lehetősége változtatni ezen. A párt szellemi erőtere is jelentősen meggyengült ebben az időszakban, azok a liberális értelmiségiek pedig, akik a rendszerváltás óta mindig is a politika közelében ügyködtek elsősorban az MKP belső ellenzékét igyekeztek helyzetbe hozni. Éppen az ő kezdeményezésüknek köszönhetően alakult meg végül 2009 tavaszán a MOST-HÍD vegyes párt, amelynek főideológusa Hunčík Péter pszichiáter és író volt.
HOMÉROSZ
Nyitókép: Németh Árpád (narpad.blogspot.sk)
A sorozat további részei:
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
Megosztás:
Címkék: Bugár Béla Csáky Pál gazdasági lobbi hajszálrepedések Homérosz Hunčík Péter ideológus MKP Most-Híd szlovákiai magyar politika
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Nem érkezett még komment. Legyen az öné az első!
A kommenteket lezártuk.