A 2010. június 12-én tartott szlovákiai parlamenti választásokon 18 párt indult. Ezek közül 6 jutott be a törvényhozásba, köztük két új párt is: a Szabadság és Szolidaritás (SaS) – 12,15 %, valamint a MOST-HÍD nevű formáció, amely Bugár Béla vezetésével alakult meg 2009 tavaszán és létrehozásában nemcsak az MKP egykori parlamenti képviselői és regionális politikusai, hanem szlovák nemzetiségű személyek is közreműködtek.
Egyik legismertebb képviselőjük Rudolf Chmel irodalomtudós volt, aki 1990–1992-ben Csehszlovákia budapesti nagykövete volt, ezt követően a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékét is vezette néhány évig, majd 2002–2006 között az ANO nevű „egy választási ciklusú” párt színeiben parlamenti képviselő, ill. kultuszminiszter volt.
Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!
A pártnak a választások eredményeként (205 538 szavazat, 8,13 %) 14 képviselői helyet sikerült szereznie, ebből azonban 7 szlovák nemzetiségű volt (Ondrej Dostál, Peter Osuský, Igor Sidor, Ivan Švejna, František Šebej, Peter Zajac és a már említett Rudolf Chmel), míg a további 7 helyet a következő politikusok foglalták el: Bastrnák Tibor, Bugár Béla, Gál Gábor, Nagy József, A. Nagy László, Simon Zsolt és Sólymos László. A választások előtti közvélemény-kutatási eredményekkel ellentétben, amelyek az MKP parlamentbe jutását prognosztizálták, a Magyar Koalíció Pártja mindössze 109 638 szavazatot kapott és 4,33 %-ot ért el, ami kevésnek bizonyult. Ez az eredmény sokkolta a felvidéki magyarság egy részét, hiszen ilyen eredménnyel még a párt legszívósabb ellenfelei sem számoltak korábban. A választási részvétel a 2006-ossal összevetve nagyobb arányú volt, közel 59 %-os.
A magyar választók szavazataira „pályázó” két párt közül vitathatatlanul a Most-Híd volt eredményesebb, hiszen józan becslések szerint kb. 155-160 ezer magyar szavazó voksát sikerült begyűjtenie (a maradék 45-50 ezer szavazatot szlovákok adták a pártra, amit a nem magyarok lakta megyékben, valamint a Pozsonyban leadott szavazatokból lehetett extrapolálni, de a „vegyes lakosságú” járásokban is sok szlovák támogatta Bugárékat).
Az MKP kudarcának okai
Az MKP kudarcához az is hozzájárult, hogy sok magyar szavazó nem járult az urnákhoz, ill. más pártokra adta a szavazatát. A választások előtt egy évvel alapított SaS-nak is voltak magyar nemzetiségű támogatói (az SaS Somogyi Szilárd személyében egy magyar képviselőt is bejuttatott a nemzeti tanácsba), de több ezerre tehető azoknak a magyaroknak a száma is, akik a 2010-es választások nyertesére, a SMER-re voksoltak. Robert Fico pártja több mint 200 ezerrel növelte szavazótáborát 2006-hoz képest és 62 képviselői helyhez jutott, ennek ellenére nem volt képes kormányt alakítani, mivel csak az SNS-szel tudott volna koalícióra lépni, amely 5,07 %-kal épp hogy átlépte parlamentbe jutás küszöbét.
Kire adod voksodat a március 15-i köztársaságielnök-választáson? Szavazz jobb oldalt.
Fico a kormányalakítási megbízást vissza is adta az államfőnek, így az SDKÚ–SaS–KDH–Most-Híd négyes fogat alakíthatott kormányt Iveta Radičová vezetésével. Csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy Vladimír Mečiar és pártja, a HZDS sem jutott be a szlovák törvényhozásba, miután az MKP-hoz hasonló eredményt elérve nem tudta átlépni az 5 %-os küszöböt.
A pártszakadás következményei
Sorozatunk témája szempontjából nyilván a pártszakadás okainak és következményeinek a vizsgálata a legfontosabb. Korábban már utaltunk rá, hogy az MKP 8 év kormányzás után 2006-ban nem volt igazán felkészülve az ellenzéki szerepre. A SMER mögött álló gazdasági csoportok igyekeztek a lehető legnagyobb befolyásra szert tenni és az állami megrendelésekből is a legnagyobb szeletet megkaparintani. Természetesen ezen a téren más pártok sem akartak lemaradni, még ha éppen ellenzéki szerepbe is kényszerültek. Ez az MKP bizonyos köreire is érvényes volt. (Minderről az évekkel később kipattant „Gorilla lehallgatási botrány” is ékesen tanúskodik.)
Amikor elkezdődött a 2010-es választási kampány Szlovákiában, a Most-Hídnak még nem volt kiépített pártstruktúrája az egyes régiókban, ennek ellenére igen erőteljes propagandát tudott kifejteni, az országot elárasztotta hatalmas méretű plakátjaival (a pártot állítólag csehországi és szlovákiai vállalkozók is nagyban támogatták, akik sok ezer euróval járultak hozzá a kampányköltségek fedezéséhez, kilétük azonban mindmáig homályban maradt. A Most-Híd ráadásul hivatalosan csak egy szerénynek mondható összeget vallott be, amelyet a kampányra fordított…), és ismert magyarországi művészeket is felvonultatott nagyszabású kampányrendezvényein.
Az MKP jóval kevesebb összeget tudott kampányra fordítani és a párt vezetőit egy kissé megtéveszthették a közvélemény-kutatási adatok is, amelyek biztos parlamentbe jutást prognosztizáltak. Nem osztjuk azoknak a véleményét, akik szerint manipulálták az eredményeket, tényként kell megállapítani, hogy Bugár Béla személye sok magyar számára elegendő garanciát jelentett arra, hogy a Most-Hídra adja szavazatát. A felmérések szerint mind a magyarok, mind a szlovákok körében ő volt a legnépszerűbb magyar politikus, és ez a vélekedés elsősorban nem racionális, hanem emocionális alapokon nyugszik, hiszen más magyar politikusokkal (pl. Duray Miklós, Csáky Pál, Bauer Edit, Duka Zólyomi Árpád) ellentétben ő sohasem fogalmazta meg tételesen a politikusi krédóját vagy az MKP politikai irányvonalát. A róla szóló könyvben (Olyan országban élek…, Kalligram, 2004) ugyan sok szó esik minderről, de tudvalévő, hogy ezt nem Bugár írta, hanem Szigeti László, a Kalligram kiadó igazgatója, aki sokszor olyan fordulatokat és gondolatokat is Bugár szájába ad, amelyeket ő sosem mondott, de még csak nem is gondolt.
Bugárt a liberális szlovákok is fényezték
A politikus népszerűségéhez és pozitív imidzsének fényesítéséhez a liberális szlovák újságírók is nagymértékben hozzájárultak, és ez kivált a 2010-es parlamenti választások idején volt szembeötlő. Míg addig legfeljebb Duray Miklós (és olykor Csáky Pál) volt a szlovákok mumusa, a „rosszakaratú” magyar, a Most-Híd megalakulását követően már az egész MKP-t igyekeztek ebbe a dobozba behelyezni és mint nacionalista, szlovákellenes pártot prezentálni. Sok magyar számára is igaznak tűnt ez a séma, ezért is gondolták úgy, hogy nem a „konfrontatív”, a kisebbségi jogok követelését kihangsúlyozó politika lenne a célravezető, hanem a megbékélést és az együttműködést hirdető Most-Hidas attitűd, amelyet számtalan választási óriásplakát is üzent (olykor eléggé érthetetlen példák segítségével) az utak mentén vagy a települések főutcáin.
Ugyanakkor érezhető volt a párt kétféle kommunikációja is: a szlovák választók előtt eleve más kérdéseket tematizált, míg a magyar választók előtt kimondottan magyar pártnak igyekezett magát beállítani. Ebben a ködösítésben a szlovákiai magyar újságírók egy része is aktívan közreműködött, aminek a jutalma nem is maradt el: a 2010-es választásokat követően az egyetlen magyar napilap számos munkatársa fontos posztokhoz jutott a különböző kormányhivatalokban, mindenekelőtt az emberi jogokért és kisebbségi ügyekért felelős Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettes irányítása alá tartozó osztályokon. (Az ő személyéről itt nincs helyünk részletesen írni, de magyar körökben tudott volt már korábban is, hogy ő nem az a személy, aki a magyar ügyek mellett következetesen kiáll, hajlamos az opportunizmusra és idős kora sem teszi őt alkalmassá egy ilyen „harcias” szerepre. Sokak szerint az ő kinevezése elsősorban Szigeti László érdekeit szolgálta.)
Csáky helyett Berényi
Az MKP vezérkarában a katasztrofális eredménnyel zárult választásokat követően ismét megkezdődött a felelősök keresése. 2010 júliusában az addigi pártelnök, Csáky Pál helyére Berényi József került, akitől egyrészt a párt fiatalítását, másrészt politikájának megújítását várták. Ezt számos tényező nehezítette. Egyrészt nemcsak sok választó, hanem korábban megbízhatónak tűnő pártaktivista is elfordult a párttól és felhagyott a közszerepléssel vagy csatlakozott a Most-Hídhoz. A pártszakadás nyomán a magyarok lakta településeken kitapinthatóvá vált a politikai megosztottság, ami sokszor személyes konfliktusok vagy látványos összecsapások formájában nyilvánult meg. (Pl. még a teljesen politikamentes népművészeti csoportokban is feszültség forrásává vált az egyes tagok politikai meggyőződése vagy pártszimpátiája.)
Ezeket a helyzeteket nehezen lehetett kezelni, és mindezt csak tetézte a térséget is sújtó gazdasági-pénzügyi válság, valamint a munkanélküliség és a negatív demográfiai folyamatok. A 2011-es népszámlálás újabb 50-60 ezres fogyást mutatott ki a felvidéki magyarok soraiban és 60 év után ismét 500 ezer alá csökkent a lélekszámunk. Erre már a magyar politikusok is felkapták a fejüket, de a tények puszta rögzítésén túl semmilyen érdembeli elképzelést nem sikerült megfogalmazniuk.
Gyengülő magyar képviselet
Annak ellenére, hogy a Most-Híd kormánypárt lett, a felvidéki magyarság parlamenti érdekképviselete nagyon meggyengült, hiszen igazából csak hét magyar képviselő ült a törvényhozásban, akikről ráadásul köztudott volt, hogy gazdasági vállalkozásokat is működtetnek, tehát elsősorban azok irányításával vannak elfoglalva és nem a magyarság ügyeinek képviseletével. Igaz, ez már az egységes MKP idejében is jobbára igaz volt (aki meg nem vállalkozott, azt a köznyelv „megélhetési politikusnak” nevezte), de abban az időben még legalább megvolt a szándék arra, hogy a kisebbség helyzetén lényegesen javító törvényeket vagy törvénymódosításokat terjesszenek a nemzeti tanács elé.
A Most-Híd pártstruktúrájának az építése is vontatottan haladt. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy Bugár Béla tartott a szlovák pártszervezetek elszaporodásától és egy esetleges szlovák többség megjelenésétől a párton belül, ami nemcsak az ő hatalmának a végét jelenthette volna, hanem annak a képnek a lerombolását is, amelyet a magyar választók elé állított, nevezetesen, hogy a Most-Híd valójában ugyanolyan magyar párt, mint az MKP.
November végén önkormányzati választásokat tartottak az országban és ezek is rámutattak a Most-Híd szervezetlenségére, miután az MKP-nak mind a polgármesterek, mind az önkormányzati képviselők számát tekintve jóval több posztot sikerült megszereznie. Ez persze csak újabb olaj volt a tűzre, és különösen olyan városokban, mint Dunaszerdahely vagy Komárom állandó viták forrásává vált. Ez az egymásra mutogatás végeredményben nem kedvezett sem a problémák megoldásának, sem a pártszakadás okozta személyes torzsalkodások elsimításának.
Bugár egyre súlytalanabb
A Most-Híd gyengesége kitapinthatóvá vált a kormánykoalícióban egyre nagyobb méreteket öltő feszültségek és nézeteltérések kezelése során is. Igaz, maga a párt mindig igyekezett kompromisszumokat kötni, nehogy az a vád érje, hogy ő robbantja fel az eléggé bizonytalan talajon álló szövetséget, de ezt látva a koalíciós pártok az idő múlásával egyre súlytalanabbnak ítélték meg mind Bugárt, mind pedig a pártját. Szellemi holdudvara sem igyekezett a segítségére sietni, hiszen elsősorban a kisebbségi kultúrák támogatására szánt összegek „megfelelő” elosztásában volt érdekelt.
Hunčík Péter, aki saját bevallása szerint kitalálta a Most-Híd eszmei profilját, egyre ritkábban szólalt meg politikai kérdésekben a nyilvánosság előtt, sőt időnként rövidebb-hosszabb külföldi utazásokra indult, mintha sorsára hagyta volna szellemi gyermekét. Petőcz Kálmán, akit még a legvérmesebb „nemzetiek“ is egy korrekt liberális értelmiséginek tartanak, csak nehezen találta a helyét a kormányhivatalban, ahol a 2009 elején alakult Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivői tisztségét feladva vállalt feladatot Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettes felkérésének eleget téve.
A kerekasztalról és a civil kezdeményezésekről majd a sorozat következő részében lesz szó.
HOMÉROSZ
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
A sorozat további részei:
Megosztás:
Címkék: Bugár Béla Csáky Pál Kalligramos Szigeti László MKP Most-Híd parlamenti választások parlamenti választások 2010 Radičová-kormány választási kampány
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Nem érkezett még komment. Legyen az öné az első!
A kommenteket lezártuk.