Milan Kňažko: ne a Messiásra várjunk!

 Azt mondja, Szlovákiában a régi rendszer szelleme kísért. Azt szeretné, ha az emberek saját magukra hagyatkoznának. A hallgató többség hangja akar lenni, de úgy, hogy közben igazat mond. ’89 novemberében a kommunizmus elleni barikádokon volt, most pedig Fico államfői álmait oszlatná szét. Milan Kňažko köztársaságielnök-jelölttel beszélgettünk.

Mi a nehezebb feladat? Színésznek vagy politikusnak lenni?

Bármit, amit az ember jól akar csinálni, nem könnyű. Biztos több rögtönzés van a színészi hivatásban, mint a politikuséban. Ebből a szempontból tehát az utóbbi nehezebb, bonyolultabb. Kevésbé szabad.

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Melyik volt eddig a legnehezebb szerepe karrierje során?

Az életben nem igazán vannak szerepek, sokkal inkább a színházban. Az ember többféle funkcióban, pozícióban működik. Én a színházat az élettől egy nagyon-nagyon vastag és magas fallal választanám el. A kettő egészen más. A színháznak megvannak a maga törvényszerűségei és a politikának ugyanúgy. Mint ahogy a mérnök a munkahelyén mérnökként, vagy az orvos a rendelőben orvosként dolgozik, és a magánéletben nem doktoroskodik vagy nem mérnökösködik, a színész sem játszik a magánéletben. Amennyiben valaki mégis ezt teszi, leplez valamit, és ennek semmi köze a színészi hivatáshoz. Alapvetően így különböztetném meg.

   

Ön a bársonyos forradalom embere, 89-ben a barikádokon harcolva részt vett a szocializmus megdöntésében. Negyed évszázad elteltével lát párhuzamot a napjainkkal?

Nem is az, hogy én látom, hanem jelen van, és ez egyértelműen és intenzíven érezhető. Nem azért, mert a többség, akik megnyerték a szabad választásokat, kormányt alakítottak és többségben vannak a parlamentben – ez természetes. A független és ellenőrző szervek viszont összefonódtal a maffia módszereivel. Például a Legfőbb Ügyészségen, ahol különböző akadályokból kifolyólag nem a rendesen megválasztott jelölt volt kinevezve, hanem egy iskolatárs az egyik párt által. Látjuk, hogy az Állami Számvevőszéken már két éve olyan embert tartanak, akinek már régen nem kellene ott lennie. Az ellenzék jelöltje helyett. Őt viszont obstrukciós okoból szintén nem fogadja el és választja meg a Smer, mert állítólag várnak, amíg az ellenzék egyöntetűen mellette lesz.

Ez totalitárius vezetés. Nem elég nekik a többség, azt is akarják, hogy mindenki egyet értsen velük. Remélem, hogy ebben a társadalomban soha nem lesz olyan, hogy mindenki egyöntetűen ugyanazt akarja, vagy nem akarja. Ez a látásmód abszolút a múlt maradványa. Ezt látjuk a Legfelsőbb Bíróságon, ahol el akarnak választani egymástól különböző funkciókat és a biztonsági ellenőrzéseket. Ott, ahol teljesen világos, miről van szó. Nem a funkciókat kellene egymástól elválasztani, hanem Harabínt a pozíciójától. Ha igaz, amit Fico mond, hogy az 1400 bíró többségben tisztességes, intelligens és a demokratikus rendszer iránt elkötelezett, akkor nyugodt szívvel hagyja rájuk. Ők rendet tesznek, ha véget ér az a típusú kormányzás, amely 89 előtt volt jellemző – megfélemlítés, kiváltságok , fegyelmik, a kényelmetlen bírók intrikus áthelyezése egyik specializációról a másikra, és így tovább. És ez Harabín. Ez nem egy rossz törvény. Ha egy demokratikus intézmény élén nem egy demokrata áll, akkor nem fog demokratikusan működni.

Ez azt jelenti, hogy még mindig ugyanazok kormányoznak mint 1989 előtt?

Ugyanazokkal a módszerekkel kormányoznak. A régi rendszer utószülöttei, akik már kitanulták a szociális demokráciát, kiélezve a „demokráciára“, mert ott semmi nem szociális. Világos, hogy ezek a szocialista pártok. A franciák kaviáros szocialistáknak nevezik őket. Erotikus viszony fűzik őket a luxushoz és a hatalomhoz, hogy tényleg szocialisták legyenek. Ez az ő álláspontjuk. Úgy, mint a mečiarizmus alatt, aki a nacionalizmus mellett szintén a múlt azon módszereire épített, hogy a nagy messiás mindent megtesz az emberekért és jobban, mint ahogy azt saját magukért megtehetnék.

Ki a felelős azért, hogy továbbra is ugyanazokkal a módszerekkel kormányoznak?

Mindenekelőtt azok, akik nem tartották be az ígéreteiket és nem teljesítették a feladataikat. Az nem a Smer zsenialitása, hogy többségben van a parlamenten. Ez a másik oldal totális csődjének tudható be. A politikusoknak, akik ezt kiváltották, minél gyorsabban le kellene lépniük, hiszen már 5, sőt 15 éve képtelenek a polgárok bizalmát megszerezni. Még ha a választó gyorsan is felejt, de annyira gyorsan azért nem. Azok, akik a választási időszak közepén a saját kormányukat döntötték meg, politikailag csődöt mondtak, és még csak az államférfiúi gondolkodás jeleit sem mutatták. Azt, hogy semmi keresnivalójuk a politikában, saját maguknak kell tudatosítaniuk.

Vladimír Mečiarral közösen alapították a HZDS-t. Később a ring két ellentétes oldalán találták magukat. Ha jól tudjuk, egykor mindketten bokszoltak…

Nem, csak én.

Ő nem?

Nem. Ez csak egy mendemonda, ő soha nem állt a ringben.

Akkor nem állt fenn az a veszély, hogy összecsapnak?

Én vele nem harcolhattam volna, mert az akkor nagyon rövid ideig tartott volna. (Nevet).

Konkrétan mi győzte meg Önt, hogy a Mečiarral való egyéves együttműködés után jobb lesz elmenni? Az, hogy valójában nem egy zseni, mint ahogy kezdetben hírlett róla, hanem egy megfékezhetetlen, diktatórikus politikus?

Nem az alapján, ami hírlett róla, hanem ahogy a VPN (szerk.megj. Nyilvánosság az Erőszak Ellen, akkori politikai párt) képviselői nekem őt bemutatták. Nem én fedeztem őt fel. Én Prágában voltam Havel tanácsadójaként. Nem én neveztem ki őt, mint a választások vezéregyéniségeinek egyikét, és nem én tettem őt meg miniszterelnöknek. Tehát nem én engedtem ki dzsinnt a palackból. Én csak figyelmeztettem arra, hogy akik kiengedték, próbálják őt visszatuszkolni.

Abban az időszakban, amikor az első kormányban dolgozott és én miniszter voltam, a legjobb kormányfő volt, akit az idáig ismertem. Felkészült, minden anyagról tudott, független politikát folytatott, amilyet kellett. Ebben nem látok problémát. Amikor kiléptem a VPN-ből és megalapítottuk a HZDS-t, akkor ismertem meg őt közelebbről. Már nem csak, mint miniszterelnököt hetente egyszer, hanem mint politikust és annak a pártnak az elnökét, amelynek én is tagja voltam. Ott aztán pár hónap leforgása alatt nagyon gyorsan megváltozott a helyzet, és tudatosult bennem, hogy egy önkényes emberről van szó, aki nem az egyezségek szerint cselekszik. Aki a saját döntéseit közös döntésként prezentál, ezen kívül tájékozatlan a külpolitikában dezorientált, stb. Tiltakozni kezdtem ez ellen, ami 1993 márciusában csúcsosodott ki, amikor elsőként mentem el a HZDS-ből, és nem az elsők között, ahogy tévesen tolmácsolják. Megalapítottam az aliancia demokratikus pártot, amely később koalícióba nőtte ki magát, és 1998-ban legyőzte a mečiarizmust.

13 évet volt a csúcspolitikában. Az önálló Szlovákia megalakulásának első éveiben, abban az időben, amikor több ma is működő intézményi rendszer és kapcsolati szféra is kialakult. Mi az Ön felelőssége látva a közügyek mai állapotát, a közhangulatot és a társadalmi klímát?

Felelősségem? Ez nem jó kérdés. Én nem érzek semmilyen felelősséget abban, hogy előkészítettük a szabad választásokat. Azt gondolom, jó, hogy nyert a VPN. A második választások alkalmával a HZDS nyert, amelynek a tagja voltam, de akkor még nem voltak azok a dolgok, amelyeket később mečiarizmusnak neveztünk. Az 1994 őszi választásoktól indult, amikor nyert a HZDS, fél évvel a pártból való távozásomat követően. Ezt tudatosítani kell. A választásokat ő nyerte, de ott már több bűnbak is van, mert 13%-ot vesztettünk azzal, hogy nem akartuk levetkőzni a párt mezeinket.

Az SDĽ (szerk. Megj. Demokratikus Baloldal Pártja) létrehozta az ún. Spoločná voľba-t (Közös választás), amelyik csődöt mondott, és csak-csak, hogy bejutottak a parlamentbe 10,4 százalékkal. A demokrata párt elbukott és több másik is. Sajnos. Na, és ekkor nyert Mečiar, majd jött a hosszú kések éjszakája, a vad privatizáció, a rablások, összeköttetések a maffia és az államhatalom között, de ez már nem az én hibám volt. Az emberek Mečiart választották és azokat a politikai pártokat, amelyeket konkrétabban is megnevezhetnénk. Sajnos, alábecsülték az akkori helyzetet.

Mondjuk, abban van az én hibám, hogy együtt közösen már nem nyertük meg a választásokat. Az első Dzurinda-kormányban sikerült ugyan áthidalni ezt a szörnyű botlást, amikor Európa fekete lyukának neveztek minket és húsz szerződést írtunk alá az Európai unióval kapcsolatos csatlakozási folyamatok után. Amikor kiléptem a politikából – megjegyzem, önkéntesen – 2002-ben, az Európai unió biztos volt. Abban, ami 2002 után történt, nincs semmilyen felelősségem.

Tud három konkrét dolgot mondani, amiben az eddigi politikai karrierje során leginkább érdekelt volt? Mire a legbüszkébb mindabból, amit ezért az országért tett?

Szabad választások, illetve másképp – a rendszerváltoztatás. Ami egyszer történik egy ország történelmében, a totalitarizmusból átlépni a demokráciába. Szabad választások és politikai pártok létrehozása, szabad fejlődés és a mečiarizmus megdöntése. Négy év alatt a Külügyminisztérium létrehozása, a nemzetközi struktúrákba való belépés, 54 nagykövetség létrehozása január 1-je után egy nappal, a külpolitika koncepciójának kialakítása és megvalósítása. És folytathatnám.

Ukrajnának 4 nagykövetsége volt az önállósulás után, Szlovákiának 54 és plusz a munka, ami ezzel jár. Itt van a kultúra. Azt hiszem, itt beszélhetnék az Egyetemi Könyvtárról és a Nemzeti Színházon át a kultúrát érintő független döntéshozatal kialakításáról. A részleg vezetője, Jarábik asszony, aki a kisebbségi kultúráért felelt, rengeteget dolgozott ez alatt a négy év alatt. Megkérdezheti őt, milyen volt az együttműködés köztünk.

Kňažko mint köztársaságielnök-jelölt

Hogyan lehet legyőzni Robert Ficot?

Igen, nehéz megmondani, hogy lehet Ficot legyőzni. Azt gondolom, hogy igazat kell mondani. Mert Fico nem mond igazat. Fel kell ébreszteni azokat, akik letargiába estek, mert tudatosították, hogy semmin nem változtatnak, nincs törvény előtti egyenlőség, sem esélyegyenlőség a közalkalmazotti szférában, és hogy a pártkönyv előnyt élvez a szakszerűség előtt.

Különböző területeken, beleértve sajnos az oktatást is, a korrupció uralkodik mindenek felett. Az igazságszolgáltatás lebénult, és ilyen szinten van tartva. Ezt mind el kell mondani az embereknek. A hallgató többségnek, amely azokból az emberekből alakult ki, akik már lemondtak mindenről, szüksége van a saját hangjára. Nekem erős hangom van, és ezzel a hanggal fogok rámutatni arra, nem csak a hatáskörömön belül, hogy mit kell csinálnia egy államfőnek. De valódi nevén kell nevezni azokat a problémákat, amelyek a társadalmat kínozzák. Ez a sikeres megoldás kezdete.

Megnevezem azokat is, akik annak ellenére, hogy a hatáskörükbe tartozik az adott probléma, nem foglalkoznak vele. Remélem, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy elnyerjem a többség bizalmát. Azokét, akiknek jobban számít a jövő, mint Ficonak. Ezen kívül azt hiszem, hogy a jelöltek közül én vagyok az egyetlen, aki egy vele való vitában meg tudja győzni az embereket, hogy az igazság nem az ő oldalán van. A tapasztalataimmal, szónoki képességeimmel, reakcióimmal, mentális felkészültségemmel lehet, hogy nagyobb falat leszek Ficonak.

A jelenlegi felmérések más tendenciát mutatnak, de ezek természetesen torzítottak is lehetnek. A televíziós viták is újraszabhatják a jelöltek sorrendjét. Ön egyelőre a második helyért küzd. Kit tart a jobboldali köztársaságielnök-jelöltek közül a legerősebb ellenfelének?

Én ezt nem így veszem. Én voltam az egyetlen, aki az első sajtótájékoztatón kijelentette, hogy nem fogom negatívan jellemezni egyik demokratikus jelöltet sem. Az ígéreteimet pedig betartom. Sőt, az előnyös oldalaimról fogok beszélni, és nem fogom ecsetelni a jelöltek negatív tulajdonságait. Így senkit nem jelölök meg, mint legerősebb ellenfelemet. Ezt rájuk hagyom és főleg a választókra.

Azzal próbálom meggyőzni őket, ami mögöttem van: az olvasottságommal, tapasztalataimmal, kiállásommal a kulcsfontosságú helyzetekben, amikor mindig a meggyőződésem, tudásom és lelkiismeretem alapján döntöttem. Még akkor is, ha ez nincs megbecsülve. Soha nem talál a politikai tevékenységemben olyan döntéseket, amelyeket üres hatalom vagy anyagi, illetve más előnyök jellemeznének. Mindig meggyőződésből döntöttem. Mert tudtam, hogy így kell eljárnom és így is fogok eljárni az elkövetkező 10 évben.

Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy bár politikailag ügyes húzás lenne, államférfiúi szempontból azonban teljes bukás, ha bárki is, akinek esélye van a második körbe kerülésre, negatívan nyilatkozna másokról, és ezzel szavazókat riasztana el. Miközben a szavazók mindegyikére szüksége lesz, hogy demokratikus jelölt győzzön. Ennek ellenére februárban Andrej Kiskát párbajra szólította fel azután, hogy elutasította a részvételt egy újság által szervezett beszélgetésen.

Nem, ez téves információ. Én csak arra szólítottam fel, hogy járjon ezekre a beszélgetésekre, mert miatta az a beszélgetés elmaradt. Vagyis nem tartottam helyesnek, de semmi többet nem mondtam. Az, hogy párbajra szólítottam fel, ez már csak a média kreálmánya.

De éppen Kiskára reagálva mondta el, hogy „az országot nem lehet csak a billboardokról irányítani, ezért épp itt az ideje, hogy beszélgessünk Kiska és én. A leendő elnök előtt összetett problémák állnak, ezért fontos, hogy a választók megismerjék mindkét jelöltet.“ Tehát felszólította a vitára. Ennek fényében, hogy értelmezzük az előző szavait?

Felszólítottam, hogy járjon a nyilvános beszélgetésekre. Így. Beszélgetésekre velem, lényegében velem is, de ezt a nyilvános beszélgetések kontextusában értettem, amelyre nem jött el. Erre mondtam, hogy a billboardokkal nem lehet letudni mindent, és hogy fontos, hogy megismerjék őt a választók is és én is. Hogy amennyiben, ha én nem jutok be a második körbe, nyugodt lélekkel mondhassam, hogy igen, ez egy jó ember. Ha meg akarom legalább egy kicsit ismerni, tudnom kell, hogyan nyilvánul meg, hogyan gondolkodik strukturálisan, hogyan reagál adott szituációban. Mert államfőnek lenni nem egyszerű feladat. És fontos, hogy az az ember, aki ott van, megállja a helyét, legyen benne elég kurázsi, legyen tudása, képessége, mersze.

Nem magánbeszélgetésre szólítottam fel, sem valamiféle veszekedésre, hanem arra, hogy járjon el a nyilvános vitákra. Azért, mert ez a legdemokratikusabb módja annak, hogy bemutassa a nézeteit, megvédje az álláspontját, a cselekedeteit. Hogyan lehetne másképp?

Szívott már füves cigit?

Nem, hasist szívtam. Én érthetően elmondtam, hogy 1969-ben hasist szívtam, és megvádoltak, hogy hazudok, mert állítólag a hasis a marihuána. Én ezt nem tudom, nem foglalkozom ezzel. Egy cigi 1969-ben, mert ki akartam próbálni. A spanyol vagy osztrák kollégák kínálták akkor. De nem fogott meg. Ez minden.

Képzelje el, hogy az utolsó elnöki beszélgetésen vesz részt a második kör előtt Robert Ficoval. Egy perce van. Milyen kérdést tenne fel neki?

Több kérdésre is választ várnék, olyan kérdésekre, amelyeket kerül. Hol van a szakvélemény arról a hangról, ami nagyon hasonlít az övére, amikor azt mondja, hogy a saját fejével kereste meg a pénzt? Miért állították le a meleglevegő-kvóták kivizsgálását, amelyek meglopták ezt az országot több tízmillió (45-73 millió) euróval? Miért védte a kormányzása alatt a környezetvédelmi miniszter döntését? Miért történt az, hogy mikor maga a környezetvédelmi miniszter ezt meg akarta szüntetni, ő leváltotta a minisztert, de a szerződést nem szüntette meg? Magyarázza meg, milyen része bolt abban a mocskos seftelésben? És a perc már lei s telne és én további és további kérdéseket tennék fel. Válaszokat akarnék, és nem elégednék meg azokkal a szokásos válaszaival, hogy nem fog pletykákra reagálni. A pletykák ugyanis akkor pletykák, ha nem cáfolják meg őket. Tehát szépen cáfolja meg őket. Azután már tényleg csak pletykák lesznek. De ha nem cáfol, akkor inkább igazságszagúak lesznek. És úgy néz ki, az igaszság nem illatozik neki elég kellemesen.

Győzelme esetén mi lesz az első három lépése a Grassalkovich palotában?

Azokból a lépésekből több is lesz, utol kell érnünk mindent, amit eddig elhanyagoltunk, és erre lehet csak felületesen válaszolok. Ez egy különleges helyzet lesz, így én is valami különlegeset teszek: elkezdek komolyan dolgozni.

Milan Kňažko és a magyarok

Elsősorban magyarok olvasnak minket, így kérem engedje meg, hogy néhány klasszikus kérdést tegyünk fel önnek. Mit gondol a kettős állampolgárságról?

Ez egy rossz törvény, mely egy másik rossz törvényre reagált. Röviden: nem helyes az, amit Orbán tett, és nem helyes az sem, amit Fico. Nekem szívügyem, hogy az összes nemzeti kisebbség, etnikai csoport, az emberek vallási hovatartozás nélkül és így tovább, úgy érezzék magukat, mint az ország teljes értékű állampolgárai. Hogy a lehető legjobb kapcsolataik legyenek, olyanok melyeket a való életből is ismerek. A politikusokon kívül. Vagyis ne tegyünk semmit, ami ront az életen, mert én azt gondolom, hogy arra vagyunk teremtve, hogy kölcsönösen megértsük egymást és ez a legfontosabb. De minden oldalról, és ehhez így kell hozzáállni.

Mi a véleménye az autonómiáról?

Az autonómia önrendelkezést jelent. Az etnikai alapú autonómia politikai dolog és nem tudom egészen pontosan elképzelni. És ha a magyar autonómiáról van szó…

... mondjuk területiről.

Legyünk őszinték, van összesen 670 kilométer közös határunk Magyarországgal, ahol él összesen 460 ezer magyar és valamivel több mint egymillió szlovák, akik megértik egymást. Megértik egymást már évtizedek óta. Nem azt mondom, hogy nem fordulhatnak elő ott is extrém esetek, de ez minden demokráciában így van. A polgárok döntő többsége, és itt visszatérek ahhoz, amit gondolok, hogyha az oktatásról, a kultúráról van szó, akkor kölcsönösen meg kell felelnünk egymás elvárásainak. A kultúrának az egész ország közös értékének kell lennie, úgy ahogy a mi országunk is a része Európa kulturális értékének a része. Tehát építsük ezt a sokszínűséget. Támogassuk a sokszínűséget, mert ez a mi gazdagságunk, ami közösnek kellene lennie. De a politika terén ne keressük a konfliktusokat és ne találjunk ki magunknak felesleges konfliktusokat.

Ami a Beneš-dekrétumok ügyét érinti, Szlovákiának nem kellene bocsánatot kérnie az itt élő magyaroktól?

A Beneš-dekrétumok történelem. A politikai bocsánatkérés már több síkon lezajlott, itt már mindenki bocsánatot kért mindenkitől azért, amit okozott a háború és amit a nagyhatalmak okoztak. Amiben mi, többségi nemzet képviselői alapjában véve ártatlanok vagyunk, nem igaz? Vagyis mi nem kérhetünk elnézést Hitler vagy Tiso helyett, ahogy a magyarok sem kérhetnek bocsánatot Horthy miatt.

Ma Európa úgy van elrendezve, ahogy, és mindannyian az európai unióban élünk. Egyforma lehetőségeink vannak a jó életre, használjuk ki őket, és ne csináljunk tovább a történelemből politikai problémát. Ez nem vezet sehova. Milyen célja van ennek? Nem akarjuk, hogy úgy legyünk, mint a Balkánon és máshol, ahol az emberek nem tudnak megegyezni. Úgy gondolom, hogy aránytalanul több közös van bennünk, mint amennyi különbség. A nézeteinkben is és a történelmünkben is.

Az elmúlt 20 év alatt 110 ezer fővel csökkent Szlovákiában a magyarok száma. Ha csak az elmúlt 10 évet nézzük, akkor ez 17 ember naponta. Ez egy osztály az iskolában, négy sor a templomban, vagy egy komplett válogatott. Minden egyes nap, 10 éven keresztül. Ön szerint mi ennek az oka?

Az oka a teljesen természetes fejlődés, ami Európa nyitottságából adódik. Nem elzárkózni kell valamiféle gettóban. Az, hogy ezek az emberek eltűntek volna, nem igaz. Azok az emberek tovább élnek, és én meg vagyok róla győződve, hogy továbbra is nagyon szépen beszélnek az anyanyelvükön, valószínűleg a gyerekeik is. Vélhetően csak nem tartják magukat… én nem tudom, mi mindent értékel az a statisztika. De amíg vannak kulturális létesítményeink, amíg adott az oktatás színvonala, addig ebben semmiféle elvi problémát nem látok. Ez nem politikai probléma, amit oldani kellene. Hiszen vegyük például azt, hogy hány szlovák élt Magyarországon. 400 ezren is voltak, most pedig jó ha körülbelül 20 ezren vannak.

Mit lehet tenni? Ez az embereken múlik, hogy mennyire őrzik meg a nyelvüket. Magyarországnak és Szlovákiának is millió állampolgára van külföldön, Amerikában, Franciaországban, én még Ausztráliában is találkoztam szlovákokkal és magyarokkal, Hont és Dél-Szlovákia térségéből. Azok az emberek megtartották a nyelvüket, ápolják a kultúrájukat, találkoznak, de nincs semmiféle politikai problémájuk ezzel. Ezt szerettem volna mondani. Én mindenkinek szurkolok, hogy megtartsa a nyelvét.

Miért kellene a magyaroknak önre szavazniuk? Hogyan győzné meg az én 78 éves nagymamám Ipolszakálloson, hogy válassza Kňažkot, az ismert arcot a tévéből?

(nevetés.) Lehet úgy, hogy egész gyermekkorom óta, amikor Pozsonyba költöztem a Zochová utcába, ahol volt egy magyar és egy szlovák alapiskola is. Az pár évig tartott. Aztán, amikor bezárták édesapámat a börtönbe, elköltöztünk Alsózellőre (szerk. megj. nagykürtösi járás), ami Dél-Szlovákiában van. Felsőzellő nagyobbrészt magyar volt, tehát katolikus, Alsőzellő pedig evangélikus és nagyobbrészt szlovák, vagy majdnem. De együtt fociztunk mindig. Aztán Bussára jártam, ami elég vegyes volt, magyar és szlovák iskolával is, és ha nem számolom azokat a gyerekkori csetepatékat, akkor sosem néztük, hogy különbözőek vagyunk, nagyon jó barátok voltunk, egy focicsapatban is játszottunk az iskoláért.

Kilenc hónapig egy bányában dolgoztam, ahol gyakran kellett követ fejtenem, egy magyar kőfejtő segédjeként. Erre az időszakra a lehető legszebb emlékeim vannak, és folytathatnám. Mi mindannyian a történelmi Magyarország részei voltunk és maradunk, még ha más is a nemzetiségünk (szerk. megj. Kňažko itt az „Uhor“ nemzetiséget használja). Én ebben nem látok problémát.

A feleségem apai ágon magyar. Egy nemesi család leszármazottja Jolsváról – a Mihályi családé – Micháliková, de az anyukája szlovák volt természetesen. Ezt csak azért mondom, mert itt már annyira összekeveredtünk, sőt, Felsőpalojtán, ahol születtem, a törökök kiültettek egy gesztenyefasort, több száz gesztenyefát, amelyek ma védettek. Azt gondolom, hogy a törökök nem csak a gesztenyefákat hagyták itt. Lehet, hogy én is török vagyok, egy kicsit. Tehát ne játszunk itt valamiféle tiszta magyarokra, tiszta törökökre, már annyira összekeveredtünk, ami igy van rendjén. Ezért vagyunk ennyire életképesek. (nevetés)

Kňažko és az aktuálpolitika

Térjünk át a jelenlegi politikai helyzetre. Ön egy művelt, sikeres, széles látókörrel rendelkező ember, harcolt a kommunizmus ellen. Nem fájlalja azt, amilyen helyzetben van a jelenlegi szlovák jobboldal?

Ne beszéljünk a jobboldalró, mert …

..az ellenzék.

Az ellenzék, igen. Nincs baloldalunk, hatalmas a káosz a politikában, amit az egyes politikai pártok nem standard lépései okoznak. Ezek a lépések egészen másról árulkodnak, mint amit a pártok szóban vallanak: vegyük csak a pár nappal ezelőtti családpolitikát érintő megállapodást a SMER és a KDH között. Ezek a pártok, a Európába teljesen más álláspontot képviselnek, ha a családról van szó. Tehát vagy nem tudatosítják mik ők, vagy egyéb érdekek és ügyletek vannak a háttérben. Nagyon csalódott vagyok, hogy nálunk a politikában ekkora a káosz, de meggyőződésem, hogy ez csak idő kérdése, és letisztul, mert ez igazán nem mondható átlagos helyzetnek. De nemcsak Szlovákiában: vegyük például a cseheket, Magyarországot, vagy Lengyelországot: mindenhol probléma a sikeres szocializmus építése, és sajnos még pár évig folytatódni is fog.

Mondjon három külföldi és szlovák politikust, akiket tisztel.

Megpróbálom a külföldieket: Abraham Lincoln, Reagen és de Gaulle, és a szlovákok… hm…ezen még kell egy kicsit gondolkodnom. (nevetés)

Van valamilyen eddig még nem teljesült álma, vagy vágya?

Szeretném, ha az emberek végre saját magukra hagyatkoznának, és nem a Messiást várnák. Ne várják, hogy akinek hatalmat adnak a kezébe, az majd többet tesz értük, mint amit ők maguk megtehetnének önmagukért. Hogy olyan szabályokat követeljenek, amik működnek. Én ilyen szabályokért akarok harcolni. Azt szeretném, ha ezeket a szabályokat betartanánk, hogy az emberek ismerjék a jogaikat, hogy mindennapos kötelességüknek érezzék ezek védelmét, mert elveszíthetik. Erről álmodom jelenleg.

Milan Kňažkoval Király Zsolt beszélgetett.

Fordítás: Tóth Lívia és Lengyel Diana

Fotók: Karaffa Attila

Az interjú március 3.-án készült, és Milan Kňažko autorizálta.

A szlovák verzió elolvasható itt.

További ajánlott írások:

1. Andrej Kiska – Az emberek érezzék jól magukat abban az országban, ahol élnek

2. Ján Čarnogurský: A politikusnak jót tesz a börtön

3. Radoslav Procházka: kockázatos harcba indulok, eredménye bármi lehet

4. Peter Osuský: tiszta lappal indulok

5. Peter Osuský: Tiszta lappal indulok II.

6. Pavol Hrušovský: Nem lépek vissza

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!