A magyarok félnek Ficotól. Ez eleve kicsit tragikomikus, hiszen a magyarok 2012-ben ezrével szavaztak Ficora és pártjára a parlamenti választásokon. Most mégis félnek, hogy Fico elnök lesz, ezért lelkileg már edzik magukat, hogy a jól megszokott kisebbik rosszra szavazzanak. Talán már el sem tudnak képzelni mást, annyira beléjük égett a szerencsétlenség és a megnyomorítottság érzése.
Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!
Fico győzelmétől felesleges félni. Valószínűleg beleunt már a napi politikai csatározásokba, és inkább elmegy elnöknek: több pénzt fog keresni, szebb helyen fog lakni, kevesebb munkája lesz, kevesebbet fog idegeskedni, több ideje lesz a hobbijaira és a szép fiatal nőkre. Mi is jól járnánk, ha elvonulna a súlytalan elnöki tisztségbe, és az árván hagyott pártján talán elkezdene marakodni Kaliňák, Maďarič meg a többiek. Ez így valamivel biztatóbb jövőkép, mint amit Fico miniszterelnöksége és az őt kiskutyaként kiszolgáló mesterlövész, Gašparovič elnöksége alatt láthattunk. Nem az elnök számít, sőt az 1993 óta gyűjtött tapasztalataink szerint nem is a kormány, mert egyik sem tett soha semmi maradandót értünk. Legfőképpen az számítana, ha lenne autonóm kormányunk és parlamentünk. Ehhez az első lépés, hogy mi magyarok egy tömegben, egy helyen álljunk fel valami mellett. A második lépés, hogy ebből rendszert csináljunk, mert ezt sem fogja senki megtenni helyettünk.
Mivel nincs rendes autonóm önkormányzatunk, eleve úgy van kialakítva a rendszer, hogy minden szlovákiai választásnak győzelmi esély nélkül futunk neki. Olyan ez, mintha egy magasugrót két másik magasugró összeadott eredményei ellen versenyeztetnének. És mindezt ártatlan arccal demokratikus egyenlőségnek, standard fölötti jogoknak hazudják. Tudjuk jól, hogy Bárdos legfeljebb a 2. fordulóig juthat el, és ott már esélytelen lenne. Akit ez riaszt el, annak felesleges MKP-s vagy hidas magyar képviselőjelöltekre szavaznia akár a parlamenti, akár a megyei választásokon, hiszen eleve nincs esély egyikben sem többséget szerezni.
Bárdos esélytelensége a végső győzelemre nem kivétel, hanem ugyanolyan, mint Berényi esélytelensége volt a megyeelnöki címre, a magyar képviselők esélytelensége bármelyik megyében a többségre, vagy akár a 2008 előtti egységes MKP, akár a mostani MKP és Most-Híd esélytelensége a kormányalakításra. A demokratikusnak hazudott Szlovákia sosem fog magától olyat meglépni, ami Magyarországon természetes, hogy létrehozza a kisebbségi önkormányzatokat. Ezzel bele vagyunk kényszerítve a parlamenti és a megyei választások számháborújába, és rendszeresen a képviseletünk arányán, sőt meglétén aggódva kell szavaznunk.
Éppen egy másik elnökjelölt, Kňažko mondta, hogy „a Szlovákiából évente eltűnő kisvárosnyi magyar ügye nem politikai probléma, amit oldani kellene”. Igaza van, valóban nem politikai probléma kellene, hogy legyen. Ez egy társadalmi probléma, amelynek nem szabadna függenie a szlovákiai politikai választásoktól, hiszen ezt az autonóm magyar kormánynak és parlamentnek kéne megoldania. Köszönjük Milan Kňažkónak ezt az őszinte beismerést, ám ennél többet sajnos nem várhatunk tőle. Ugyanebben az interjúban le is leplezte a következetlenségét, mert nem támogatja a magyar autonómiát.
Aki egy ilyen összefüggést nem lát meg, az alkalmatlan elnöknek, ha viszont a magyarokkal szembeni ellenszenv miatt nem akarja meglátni, akkor a mi szavazatainkra alkalmatlan. Utóbbival nincs egyedül, hiszen a Körképes interjúkban felvonultatott többi jelölt is nagyot domborított. Hrušovský személyében megismerhettük a szlovák Medgyessy Pétert. Hebeg-habog magyar ügyben, a probléma lényegét gondosan elkerülve, üres frázisokat pufogtat feszültségről meg a magyar barátairól, és képtelen úgy elmondani három mondatot, hogy azok ne üssék egymást. Még házelnökként javasolta Szili Katalinnak egy közös nyilatkozat elfogadását, miközben úgy véli, a megértéshez nem az üres gesztusokon keresztül vezet az út.
Talán egyszer eljön az idő, amikor Pavol Hrušovský tettei és szövegei illeszkedni fognak egymáshoz, de ez az idő még nincs itt. Radoslav Procházka nem venné el a kettős állampolgároktól a szlovák állampolgárságukat, de ha csupán érzelmi kötődésből vették fel a magyart, akkor azért mégiscsak elvenné. Az ő fiatal arca mögött is XX. századi soviniszta lélek lapul, de legalább nem is titkolja. Andrej Kiska a Beneš-dekrétumokat lezárt ügynek tekinti, de Gandhi a példaképe, aki nem tekintette lezárt ügynek a gyarmati elnyomás és kirablás elleni küzdelmet. A Beneš-dekrétumokhoz eleve mindegyikük ragaszkodik, kiemelve, hogy az már a múlt, és a jelenre nincs hatása. Arról elfelejtenek szólni, hogy rengeteg, a magyaroktól elkobzott ingatlanvagyon most is a Beneš-dekrétumok alapján van szlovák kézen, és ezért még csak kárpótlást sem kaptak a sértettek. A mostani elnökválasztás szlovák jelöltjei kivétel nélkül a magyarok 69 évvel ezelőtti kirablására akarják felépíteni az új Szlovákiát.
Nem baj, ha Bárdos nem nyer, mert ezen a választáson és ebben a szlovák politikai rendszerben mi eleve nem nyerhetünk. Ezért nem választásokat kell nyernünk, hanem erőt kell felmutatnunk, hogy elérjük a rendszer megváltoztatását. Más esélyünk sajnos nincs. A rövidtávú látszattal ellentétben, azzal is a Fico-féle magyargyűlölő szélsőségesek érdekeit szolgáljuk, ha a Fico ellenzékét jelentő szlovákok bármelyikére szavazunk. A problémáink azért nem oldódnak meg, mert mi magunk nem láttunk hozzá a megoldásukhoz, csak vártuk a megoldást Dubčektől, Moravčíktól, Schustertől, Dzurindától, Radičovától, legutóbb már Ficotól is.
Most meg Kiskától, Procházkától, Hrušovskýtól, Kňažkótól. Elég feltűnő már, hogy a felvidéki magyaroknak bármelyik választáson bármelyik szlovák jelöltre szavazni értelmetlen önámítás, amitől nem lesz jobb az életünk. A szlovák nemzetstratégia célja a magyarok eltüntetése az országból, ha kitelepítéssel nem lehet, akkor gyorsított asszimilációval (lásd a 110 ezer hiányzó felvidéki magyart). Nem volt még szlovák vezető politikus, aki szembement volna ezzel a nemzetstratégiával, viszont a magyarok megnyomorítását, kirablását és a rablott vagyon bitorlását máig szentesítő Beneš-dekrétumokat akárhányszor újra megszavazná mindegyikük. Ha valaki ezt tudatosítja, és ezek után is képes bármelyik szlovákra szavazni, ott már komoly lélektani gondok vannak. Ha meg valaki nem tudatosítja, akkor folytatódhat az az önámítás, ami miatt 1991 óta 110 ezerrel kevesebben lettünk.
Gandhit Bárdos Gyula egyik ellenfele említette példaképeként. Aki ezen a választáson Gandhi szellemiségét képviseli, az éppen Bárdos, hiszen most ő a gyarmatosítás elleni békés küzdelem embere.
Vésey Kovács László
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
Ajánlott cikkek:
1. Kňažko, 2. Procházka, 3. Kiska, 4. Hrušovský
2. Milan Kňažko: Ne a Messiásra várjunk!
3. Andrej Kiska – Az emberek érezzék jól magukat abban az országban, ahol élnek
4. Ján Čarnogurský: A politikusnak jót tesz a börtön
5. Radoslav Procházka: kockázatos harcba indulok, eredménye bármi lehet
6. Peter Osuský: tiszta lappal indulok
Megosztás:
Címkék: Bárdos Gyula elnökjelölt elnökjelöltek elnökválasztás köztársasági elnökválasztás köztársaságielnök-jelölt miért kell magyar elnökjelölt
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.