Andrej Kiska államfővé választása nemcsak a kormányfő döntő vereségét jelenti. Sokkal több történt ennél, aminek hosszútávú következményei lesznek.

Az áprilisi hónap kommentárjaként ezúttal Štefan Hríb, a .Týždeň c. hetilap főszerkesztőjének írását közöljük. A cikk a .Týždeň 15/2014-es számában jelent meg, április 7-én.

Kezdjük ott, amin a választások nem változtattak: Megmaradtak a Smer rendszerellenes hajlamai. Igen, nem csak a mezenskások és a kotlebások, de a Smer is sok tekintetben rendszerellenes párt. Most nem az olyan „apróságokra“ gondolok, mint a bársonyos forradalom figyelmen kívül hagyása, a kisebbségekkel szembeni felsőbbrendűség érzékeltetése a Matica tribünjéről, vagy a keresztény hagyományok szándékos eltorzítása Dévény romjainál. A jelenlegi helyzetről beszélek. A Smer indította el Harabint, aki katasztrófát okozott az igazságszolgáltatásban.  A Smer szülte Malina Hedvig-esetét is, ami végzetes kihatással volt az egyén jogállamiságba fektetett bizalmára. Majd újra a Smer döntött több alkalmatlan alkotmánybíró-jelöltről, amivel évtizedekre ellehetetleníti a szabad társadalom egyik pillérét. A Smer nem változik.

Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!

Most pedig térjünk rá arra, ami Andrej Kiska megválasztásával megváltozott. Három hosszútávú folyamatról van szó.

Az első Szlovákia mivoltát érinti. Nagyon régóta vitatkozunk itt egymással arról, hogy mennyiben vagyunk keresztény (pontosabban katolikus) társadalom és mit is jelent ez. Ami hasznos és szükséges vita – amennyiben korrekt körülmények között zajlik. Csakhogy mi hamisan és erőből vitázunk. A KDH és a Smer választások előtti egyezsége, amellyel a családot földhözragadt politikai célokra használták fel, csak az utolsó példa az esetek sokaságából.

Korec bíboros értékrendbeli zavara teszi fel ténylegesen koronát a vita abszurditására. Az államfőválasztás viszont e tekintetben valami fontosat sejtet. Az ugyanis, hogy a két katolikus államfőjelölt teljesen leégett és Fico, mint a hierarchia jelentős részének védence vesztett, nem csak a jelöltekről ad visszajelzést. Jelzi azt is, hogy Szlovákia nem egyöntetű és engedelmes ország. Sokkal inkább szekuláris állam jelentős létszámú kvótakatolikussal. Ami fontos különbség, mely komoly következményekkel jár több szempontból, beleértve az egyház államtól való szétválását.  A fő különbség azonban, paradox módon  a hit előnyére válhat. A többségi katolicizmus időszakát ugyanis, amelyhez az erkölcsi felsőbbrendűség és a hatalomhoz való vonzódás társult, felvált egy olyan időszak, amely mélyebb alapkövekre fog építkezni. Jézusra és nem Cézárra, az én irgalmamra és bűnömre, nem pedig az anyakönyvi hivatalra.

 hirdetes_810x300  

Mi a hónap kommentára?

A hónap kommentára a Körkép sorozata. Rendszeresen, minden hónapban

egy általunk legjobbnak, legérdekesebbnek tartott  kommentárt közlünk a szlovák

sajtóból magyar fordításban. A sorozat eddigi részei:

(2012) októbernovemberdecember,

(2013) január, februármárcius, április, májusjúniusjúliusaugusztusszeptember,

október, december,

(2014) január, február, március

A másik hosszútávú trend a hagyományos pártokat érinti. Egyáltalán nem hiszem, hogy a politika elutasítását és a politikamentesség győzelmét láttuk. Ami történt, az az üresség csődje volt, amely újabban csak megjátszotta a hagyományos politikát. Nem csak közös jelöltjük nevetséges eredménye, de a KDH, SDKÚ és a Most-Híd vezetőinek felszínes beszédei is azt támasztják alá, hogy elvesztették a kapcsolatot és rohamosan hanyatlanak. Ezek a pártok egy ideig még gyűjthetik a százalékokat, de már elvesztették közösségi vonzerejüket és kimaradoznak a valós csaták kereszttüzéből. Legfeljebb még megmentenek a Smernek egy választási időszakot és maguknak némi morzsákat az asztalról.

A harmadik hosszútávú trend az új politikai generáció színrelépése. Ezek a választások a magasba emelték Rado Procházkát, előtte Daniel Lipšic is erősen láttatta magát. Mindketten tehetségesek és van esélyük. Lipšicet azonban főleg a NOVA meglepő  vakmerőtlensége, alacsony lendülete és a vezetőjével való gyenge azonosulás akadályozza. Procházka leginkább saját magát gátolja (már most elsajátította a Dzurinda-féle hibákat legközelebbi partnereivel és szövetségeseivel szemben, illetve állandóan saját magára játszik). Az új generáció színrelépése viszont a köztársaságielnök-választások után világosan látszik.

Tényleg fontos választásokon vagyunk túl.

Štefan Hríb

Fordította: Tóth Lívia

 Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!