A júniusi hónap kommentárjaként ezúttal Andrej Kiska közársaságielnök beiktatási beszédét közöljük elsőként, magyar fordításban teljes terjedelmében.

 

Tisztelt Gašparovič köztársasági elnök úr,

tisztelt Schuster köztársasági elnök úr,

tisztelt Nemzeti Tanács elnöke,

tisztelt  miniszterelnök úr,

 hirdetes_810x300  

tisztelt alkotmánybírósági elnök asszony,

tisztelt képviselőasszonyok és képviselők,

tisztelt kormánytagok,

excellenciák,

tisztelt vendégek,

drága polgártársak.

 

Az alkotmányos eskü, amit az imént letettem, és az erős mandátum, melyet kaptam a választóktól olyan kötelezettség, amely a szemem előtt fog lebegni minden egyes nap, melyet a funkciómban eltöltök.

Kétszeresen sürgetőnek érzem ezt a kötelezettséget azért is, mert az első olyan szlovák köztársasági elnök leszek, akinek nincs politikai múltja, és párttag sem volt. Ez a független pozícióm az, amit az emberek elvárnak tőlem.

k2

Mert a köztársasági elnök-választást, különösen a végkifejletét hatalmas érzelmek kísérték, újra el szeretném ismételni ma: nem voltam sem a kormány, sem az ellenzék jelöltje. Ilyen – pártonkívüli és pártok feletti – maradok köztársasági elnökként is. Köztársasági elnökként, aki minden ember mellett kitart, politikai meggyőződésétől vagy a nemzetiségétől függetlenül.

Mi a hónap kommentárja?

A hónap kommentárja a Körkép sorozata. Rendszeresen, minden hónapban egy általunk legjobbnak, legérdekesebbnek tartott  kommentárt közlünk a szlovák sajtóból magyar fordításban. A sorozat eddigi részei:

(2012) októbernovemberdecember,

(2013) január, februármárcius, április, májusjúniusjúliusaugusztusszeptember,

október, december,

(2014) január, február, március, április, május.

Minden egyes állampolgárnak köszönöm a szavazatát. Hálás leszek az önök összes segítségéért, minden támogatásáért, de a munkámat illető kritikus észrevételekért is. Mély tiszteletemet fejezem ki azok iránt is, akik az ellenfelemre szavaztak, a kormányfőre. Mindenki, aki részt vett a választásokon kifejezte, hogy számára nem közömbös országunk sorsa.

Köztársasági elnökként tisztelni fogom a kötelezettségeimet a Szlovák Köztársaság minden állampolgárával szemben, a parlamentáris demokráciával szemben, a jogállammal és a hatalom eloszlásával szemben.

k3

Úgy gondolom, hogy Szlovákia előtt olyan kihívások állnak, és sok polgártársunk előtt minden nap olyan problémák állnak, hogy a politikában a politikusok közt nem volna szabad, hogy helye legyen a személyes háborúknak és az ellenségeskedésnek. Elnökként ennek szellemében próbálok meg kapcsolatot kialakítani a kormánnyal, a parlamenttel és a politikai pártokkal.

Biztosítom a kormányt és a parlamentet, hogy támasza és partnere leszek mindig, ha közösen segíthetünk az embereken Szlovákiában. És hogy az elnöki hatáskörökhöz és lehetőségekhez méltóan támogatni fogok minden jó ötletet és megoldást, függetlenül attól, melyik politikai párttól érkeztek.

Hiszem, hogy azokban az esetekben, amikor eltérő véleményen leszek, elmondhatjuk majd, hogy az elnök tisztességes partner a párbeszédben, de a megoldáskeresésben is. Hogy minden helyzetben elmondhatjuk majd, hogy minden választott és kinevezett állami funkcióban, a legmagasabbaktól a legkisebbekig a kisvárosokban és falvakban, mindenhol van valami közös: feladatul adják, hogy dolgozzunk, mindenki a saját helyén úgy, hogy az állam teljesítse a kötelességeit az állampolgáraival szemben. Hogy mindannyian az állampolgárok szövetségesei legyünk, és hogy az állam ne ellenfél legyen, akitől a jogokat ki kell harcolni.

 k4

Tisztelt jelenlevők, drága polgártársaim,

Aggasztania kellene mindanyiunkat, hogy hány ember elégedetlen ma Szlovákia helyzetével és azzal, amilyen irányt vett. Nem szándékozom senkit sem kritizálni ma ebből a helyzetből. Csak arról beszélek, hogy látja sok ember a mindennapokat. Én értem ezeket az érzéseket, hiszen évek óta találkozom olyan emberekkel, akiknek élettörténetük tele van keserűséggel és szerencsétlenséggel.

Ennek ellenére vagy éppen ezért: olyan elnök akarok lenni, aki képes az embereket lelkesíteni és éreztetni velük, hogy van valaki, akire támaszkodhatnak.

Ha az elégedetlenségről beszélek, akkor félek attól a természetes polgári elégedetlenségtől, mely az embereket motiválja. Félek az olyan elégedetlenségtől, amely mély kiábrándultságba torkoll, tanácstalanságba, beletörődésbe, sőt könnyelműségbe az iránt, ami nálunk történik, ami körülöttünk történik. Az érdeklődés elvesztéséről beszélek. A csalódásról beszélek és a könnyelműségről az iránt, amit közéletnek nevezünk. A legtöbb ember nem engedi meg az otthoni lopást. Fontos nekik, hogy otthon rend legyen, hogy ne sértegessék egymást, ne hazudjanak, hogy ne legyen otthon könnyelműség és hogy mindannyian kellemesen érezzék magukat. Otthon, a lakásunk ajtaja mögött tudatosítjuk, hogy ezért mindannyiunknak tennünk kell.

k5

Az elkötelezettség, az érdeklődés és a jóérzés azonban nem szabadna, hogy a lakásunk ajtaja előtt, a magánéletünkben véget érjen. Folytatódnia kellene az utcán, a községben, a városban, a hivatalban vagy a kórházban tett látogatáskor. A magánéletben, a családban, a háztartásban is élünk át nehéz helyzeteket és csalódásokat. De az, ami előre visz minket, az a kölcsönös bizalom és elhatározás, hogy ezeket az akadályokat legyőzzük. Minden hiányosságunk és hibánk ellenére, amelyet mindannyian elkövetünk.

Meggyőződésem, hogy ilyen bizalmat és elkötelezettséget igénylünk a közéletben is. Közös öntudatra van szükség, hogy bár léteznek problémák, és semmi nem tökéletes, ismerjük az, amin járunk. Bár nem várunk csodát, látjuk, hogy van értelme az elkötelezettségnek. Van értelme megpróbálni a dolgokat megváltoztatni. Sajnos nem gondolom úgy, hogy a többség Szlovákiában úgy látja, hogy bár a választott képviselőink néha meginognak, mégis egészében a jó úton haladunk. Mintha hiányoznának a nagy célok és a nagy kihívások, amelyekért lelkesedni tudnánk közösen, mint egy ország, mint egy nemzet.

A mindennapi életben sokszor érzik úgy az emberek Szlovákiában, hogy majdnem a hősiességgel ér fel az, aminek teljesen természetesnek kellene lennie. Például nem adni kenőpénzt. Például ellenszegülni az igazságtalanságnak és a törvénytelenségnek. Például kiállni a gyengébbek mellett. Segíteni másoknak. Tekintettel lenni a saját környezetünkre. Elköteleződni a falunk, a városunk mellett. És sok esetben igazi hőstett rendesen élni, és legalább valahogy túlélni.

k6

A statisztikák szerint soha nem éltünk jobban Szlovákiában.  Az átlag szerint az emberek soha nem voltak anyagilag annyira jó helyzetben, mint manapság. Soha nem voltunk szabadabbak a történelem  folyamán és az állam soha nem volt biztonságosabb. Ennek ellenére a többség Szlovákiában nincs meggyőződve arról, hogy jó irányban haladunk, és nem érzik, hogy ők maguk a siker részei. Már-már túl gyakran halljuk, hogy nálunk kiveszett az erkölcs és a tisztesség. Hogy a közéletet egoizmus, nepotizmus, politikai hovatartozás, a könyöklés törvénye, cinizmus uralja.

Csakhogy ha felülkerekedik az ilyen meggyőződés a társadalomban, ha kihal a bizalom – az ország elveszti lendületét, és aligha találunk energiát és kedvet arra, hogy legyőzzük az akadályokat. A fiatalok elmennek majd, az állam stagnálni fog és gyengül a képessége, hogy felfigyeljen az állampolgárok problémáira és megoldja őket.

Ennek ellenére mély meggyőződésem, hogy több rejlik bennünk. Ezért jelöltettem magam, mert hiszem, hogy a könnyelműséget legyőzhetjük, hogy képesek vagyunk elég energiát gyűjteni és legfőképp, hogy ezt kötelességünk megtenni.

Ezért elnökként bátorítani fogom az embereket, akik nincsenek megelégedve azzal, amit elértünk akik még nem adták fel, megőrizték ideáljaikat, erkölcsösek és a tisztességesek, segítenek, hozzátesznek – vagy hozzá akarnak tenni – ahhoz, hogy a jóérzés ne végződjön a lakásunk ajtajánál. Ezek a mindennapjaink hősei a mindennapi életünk hőseink.

k7

Ilyen emberekből Szlovákiában sok van, azonban nagyobb támogatást kellene érezniük. Nem kellene magukat mellőzöttnek érezniük. És amit hősiességként látunk, annak az általános viselkedési mintának kellene lennie a gyermekeink, családunk, barátaink ismerőseink, de az idegenek előtt is!

Elnökként Szlovákia-szerte, minden régióban elég időt akarok eltölteni, hogy ezeket az embereket és az tevékenységüket támogathassam, segíthessem őket a lehetőségeimen belül és a többiek figyelmét felhívjam a személyes becsületességükre és az értékességükre.

Támogatni fogom és az elnöki lehetőségeim keretein belül segíteni fogok olyan projekteket és ideákat, melyek Szlovákia versenyképességét alapozzák meg. A mai időkben lépést tartani a világgal bátorságot és látnoki képességet igényel.

Külön meg fogom szólítani azokat, akiknek nagyobb szerencséjük volt az életben, mint másoknak. Rájuk fogok hivatkozni, hogy a sikeres emberek erkölcsi kötelessége, hogy törődjenek a társadalommal, ahol élnek. Azzal, hogy segítenek más embereknek, támogassanak projekteket, de nyilvános elkötelezettséggel is.

k8

Minden ember, aki azon gondolkodik, hogy belép a közéletbe és saját maga próbál majd meg a nagyobb változásokhoz hozzájárulni, támogatni akarom, és azt üzenem nekik, hogy ne engedjék meg, hogy elvegye valami a kedvüket, harcoljanak és egyszer még köztársasági elnökök lehetnek. Higgyenek nekem.

Tisztelt jelenlevők, tisztelt polgártársaim, civilként lettem elnök. Tudatában vagyok annak, hogy olyan kötelességek várnak rám, amelyek újak lesznek nekem. Tudatában vagyok annak, hogy az álláspontjaim, a cselekedeteim, minden egyes szavam kritikusan lesz elbírálva. Alázattal állok a feladatokhoz és a hivatalhoz, amelyet ma átveszek.

Még ha nincs is mögöttem politikai karrier, más tapasztalataim vannak, és ezeket fel akarom használni az önök szolgálatában, tisztelt állampolgárok.

Hosszú éveken keresztül hallgattam az embereket, és igyekeztem a megfelelő kérdéseket feltenni ahhoz, hogy megtalálhassam a kiutat a problémából, a hatékony működő megoldást, akár a vállalkozásban, akár a jótékonysági tevékenységben.

k9

Köztársasági elnökként az állampolgárok nevében fogok kérdéseket feltenni a saját nevemben és annak a nevében, hogy a problémákat valóban megoldjuk. Meg vagyok győződve arról, hogy ez jelentős kötelesség és az elnök feladata: hallgatni az embereket és a nevükben kérdezni. Kérdéseket feltenni, becsületes válaszokat keresni, és támogatni a megoldásukat.

Ilyen kérdéseket fogok feltenni a kormány tagjainak, a parlamenti képviselőknek, az igazságosságért, a művelődésért vagy az egészségügyi gondoskodásért felelős intézményeknek. A gyermekeink oktatásáért. A betegekről, öregekről, magatehetetlenekről való gondoskodásért. Vagy olyanokért, akik a sors kegyetlensége folytán kerültek nehézségek közé, becsületesen harcolnak, de a segítségünket igénylik. A biztonságért és rendért felelősöket fogom kérdezni. A munkahelyteremtésért, a foglalkoztatottságért, az ezért felelősök álláspontjáért, de azokért is, akik munkát keresnek, vagy félnek, hogy a munkájukat elveszítik.

Ilyen kérdéseket fogok feltenni és kérni fogom az eredményeket.

Természetesen, néha nem kell felismernünk rögtön a megoldást. Nem kell bizonyítanunk, hogy mindent gyorsan megoldunk. Nem kell, hogy erre elég erőnk, lehetőségünk, forrásunk legyen. De mindig kötelességünk megkérdezni, mit tehetnénk még. Még ha ezek a kérdések néha nehezek is, kellemetlenek és a válaszok nem mindig örvendeztetnek meg.

k10

Ezért én kérdezni fogok, amíg csak válaszokat nem kapok. És mindenkinek kezet adok és segítséget nyújtok, aki meg akarja találni a megoldást, akinek az eredmények a fontosak. Hogy ezzel a módszerrel közösen növeljük az államba, az alkotmányos intézményekbe és hivatalokba vetett bizalmat.

Tisztelt vendégek, tisztelt polgártársaim,

A legutóbbi gazdasági válság nemcsak nekünk mutatta meg, hogy az út a jóléthez nincs garantálva, és nem is automatikus. Az ukrajnai események pedig aggodalommal töltöttek el, hogy háborús konfliktus a határainkhoz közelebb is kipattanhat, mint ahogy azt korábban elképzeltük. Európában újra időszerűvé váltak a biztonsági kérdések.

Hirtelen már nem érvényesek azok a szabályok és elképzelések, amelyekről mostanáig azt gondoltuk, hogy automatikusak és örökérvényűek. De azt is megfigyelhetjük, hogy a közös kötelezettségeinken és megállapodásainkon túl az Európai Unióban az egyes országok egyéni érdekei körvonalazódnak.

k12

Felkészültem, hogy a kormánnyal, a miniszterelnökkel, a külügyminiszterrel és az egész szlovák diplomáciával együttműködve érvényesítsem Szlovákia érdekeit, az 1998 utáni kormányokkal kontinuitásban. Folytatom a korábbi köztársasági elnökök azon hagyományát, hogy mindig, amikor belpolitikai okokból kétségek vagy nézeteltérések támadtak, ők, mint az euroatlanti együttműködés szilárd támogatói léptek fel, beleértve Gašparovič elnök úr utolsó tíz évét is.

Két év múlva Szlovákia az Európai Unió soros elnöke lesz. Támogatni fogom a kormányt, hogy Szlovákia az elnökségre jól felkészüljön, és biztatni fogom, hogy ez a feladatunk ne váljon belpolitikai harcok tárgyává.

A szlovák elnökség és annak előkészületei lehetőség lesz számunkra, hogy többet beszélhessünk arról, hogy európai uniós tagságunk nemcsak a támogatásokról, a villanykörték szabályozásáról, sőt, a szuverenitásunk veszélyeztetéséről szól. Az Európai Uniónak mélyebb értelme van. Mindenekelőtt a béke projektje Európában, az együttműködés és a nemzetek közti összetartás projektje azon a területen, ahol már két világháború is kitört. Egy olyan projekt, amely a tagjainak lehetővé teszi a demokratikus intézmények, a nyitott gazdaság és a jogállam kiépítését és megerősítését.

k13

Az őseink, a nagyszüleink, sőt, nem olyan rég még a szüleink sem tudták elképzelni, hogy Szlovákia egyszer elnöki szerepben tűnik fel egy ilyen Európában. Legyünk büszkék arra, hogy részt vehetünk ebben a projektben. És legyünk pragmatikusak. De segítsünk megőrizni az alapelveket és értékeket, amelyre támaszkodva az Európai Unió létrejött. Mert ami az Európai Unió projektjét meggyengíti, az meggyengít minket is- és ez elsősorban az önzés, amely pragmatizmusnak adja ki magát, és amely egyenes ellentétben áll az egyesült Európa alapértelmével.

És itt van a biztonságunk is. Az emberek Szlovákiában, Ukrajna más szomszédaival ellentétben, lehet közvetlenül nem félnek annyira azoktól az eseményektől, melyek a keleti határainkon túl történtek. Elnökként azonban felelősséget kell éreznem azért, hogy ez így is maradjon, mert a védelem és a polgárok biztonsága az állam elsődleges feladata.

Ezen a téren is ambícióim vannak kérdéseket feltenni és olyan témákkal foglalkozni, amelyekkel – szerintem – nem foglalkozunk eléggé. Szlovákia nem támaszkodhat arra, hogy a biztonságunkat majd mások garantálják anélkül, hogy a kötelezettségeinket teljesítenénk. Hogy azt tegyük, amire elegendőek vagyunk, de hogy a kötelezettségeinket ne puhítsuk meg. Ez nem helyes, nem perspektivikus. És országunk számára nem is biztonságos.

 k14

Szlovákia földrajzilag nemcsak az Európai Unió, de az Észak atlanti Szövetség határán is fekszik. Meggyőződésem azonban, hogy létérdekünk, a biztonságunk és jólétünk érdeke, hogy Szlovákia ne legyen a periférián.

Tisztelt vendégek, drága polgártársak,

Több kihívás is áll előttünk, de megvan minden előfeltételünk ahhoz, hogy ezeket büszkén legyőzzük. Szlovákia kis ország. De gyönyörű ország dolgos, rátermett és tehetséges emberekkel. Ezért a kihívásoktól nem kell félnünk, ellenkezőleg, segíthetnek nekünk előrehaladni. Segíthetnek, hogy Szlovákiánkból egy olyan ország váljék, amilyet mindannyian szeretnénk.

Egy ország, ahol minden állampolgárnak joga van a tisztességes életre, ahol a korrupciót éppúgy elítélik az emberek, mint a lopást, ahonnan a fiatalok nem akarnak elmenni, sőt fordítva, ami vonzza a művelt és tehetséges embereket. Egy ország, amely gazdaságilag sikeres és szociálisan igazságos, egy ország, ahol a tisztesség és az erkölcs nemcsak szavak, hanem a társadalom igazi értékei.

Ilyen Szlovákiának akarok segíteni.

k15

Andrej Kiska

Képek: SME

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!