Király Zsolt

Az Alkotmánybíróság 3 év után úgy döntött, hogy nem dönt. Szlovákiában a kettős állampolgárság lehetősége így továbbra is kizárt. És bár a Kaliňák-féle javaslat ígér némi változást, kérdéses, hogy megoldja-e a helyzetét azoknak, akiknek az életét a tilalom már megkeserítette.

Tamás Ilonka 1902 1912-ben született az Osztrák – Magyar Monarchia területén. Szülőfaluja, Várgede 1920-ig Magyarországhoz tartozott. Egész életétben Gömörben élt, tanárként több generációt felnevelt. 2002-ben megkapta a Szlovák Köztársaság Aranyplakettjét. Gömör a Trianoni döntés után Csehszlovákiához került, a második világháború alatt újra Magyarországhoz, ezt követően Csehszlovákiához, majd a föderáció szétesése után Szlovákiához. Mivel Ilonka néni felmenői Magyarországról származtak, amint a körülmények ezt lehetővé tették, kérvényezte hogy visszakapja a magyar állampolgárságát. „Tartozom ezzel őseimnek“ – mondja.  Döntése következtében azonban 99 éves korára  elvesztette szlovák állampolgárságát.

És bár annak ellenére, hogy idén ünnepelte 102. születésnapját, a kettős állampolgárságért vívott küzdelem legelszántabb aktivistái közé tartozik. „Az, hogy elveszik a szlovák állampolgárságomat, nem volt egyértelmű! Amikor kérvényeztem a magyar állampolgárságot, az Alkotmány rendeletére hivatkoztam. A Radičová-kormány létrejötte után kijelentették, hogy a kettős állampolgárságról szóló törvényt eltörlik vagy módosítják. A parlamentben hónapokig oldották. Ekkor még úgy gondoltam, hogy európai kormányunk van! Tévedtem!“ – mondja az idős hölgy.

Tamás Ilonka nem szándékozik feladni a szlovák állampolgárságát. Ahogy a .týždeňnek elmondta, hisz a Szlovák Köztársaság Alkotmányában, mely kimondja, hogy akarata ellenére senki nem fosztható meg állampolgárságától. Az egykori tanár, a ma is friss Ilonka néni június 17-én Kassán, az alkotmánybírósági döntés kihirdetésénél is jelen volt, de arról nagyon rossz véleménnyel van. „Az, hogy nem volt elég bíró csak kibeszélés, hiszen az Alkotmánybíróság júniusig teljes létszámban dolgozott“ – állítja Ilonka néni.

Történelmi visszatekintés

 hirdetes_810x300  

Térjünk vissza pár évet a múltba.  2004 decemberében Magyarországon népszavazás zajlott  a kettős állampolgárságról, ami befolyásolta a magyar állampolgársági törvény későbbi elfogadását. A népszavazást a Magyarok Világszövetsége indítványozta, a Fidesz akarata ellenére. Orbánék sokáig nem nyilatkoztak a témában, amikor viszont terítékre került és közeledett a népszavazás, az ügy MELLETTI szavazásra szólították fel szimpatizánsaikat. A referendum az alacsony részvétel miatt azonban sikertelenül végződött.

2010-ben elérkezett a jóvátétel lehetősége. A Fidesz mindent bevetett annak érdekében, hogy nyolc évnyi ellenzéki politizálás után kormányra kerüljön. A külhoni magyarokhoz való viszony volt az egyik olyan terület, amelynél a legmarkánsabban eltért az ún. magyar baloldal és jobboldal álláspontja. Végül, 2010 áprilisában a Fidesz elsöprő győzelmet aratott. Maga Orbán azonnal sietett kijelenteni, hogy Magyarország és a magyar nemzet határai nem esnek egybe. 2010. május 26-án az első törvénykezések között elfogadták az állampolgársági törvényt. Mindezt nem egész három héttel a szlovákiai parlamenti választások előtt. Az MKP több politikusa is figyelmeztette Orbánt a lépés kockázatára, kérve, hogy halassza el a törvény elfogadását a szlovákiai parlamenti választások utánra. Magyarország belpolitikai érdekei (az országgyűlés új pártja, a Jobbik ugyanis megelőzhette volna őket egy ilyen javaslattal) azonban erősebbnek bizonyultak.

Fehér István
Fehér István. Kép: archívum

Mint ahogy az várható volt, a magyar állampolgársági törvény alapjában változtatta meg a választások előtti hangulatot Szlovákiában. A magyar országgyűlés még meg sem szavazta a törvényt, a leköszönő kormányfő, Robert Fico összehívta a Nemzetbiztonsági Tanácsot azzal az indokkal, hogy a törvény biztonsági kockázatot jelent az ország számára.  2010. május 25-én, egy nappal a törvényről való magyarországi szavazás előtt ülésezett a szlovák kormány és a parlament, majd megszületett a szlovák reakció: a kettős állampolgárság tilalma minden szlovák állampolgár számára. Ennek értelmében mindenki, aki felveszi egy másik ország állampolgárságát, automatikusan elveszti a szlovákot. A szlovák törvény július 17-én lépett érvénybe. Megelőzve a magyart, amely csak augusztus 20-án.

„Kellemetlen volt számomra, amikor Komárom városa a nyitrai területi hivatal kérvényére kihúzott a lakossági nyilvántartásból“ – meséli Fehér István, a komáromi Selye János Gimnázium földrajz tanára, aki szintén egyike azoknak, aki nyilvánosan vállalja a magyar állampolgárságát. Most nem választhat. „Alapvető emberi jogomtól fosztottak meg. Mint egy gyengeelméjűt, vagy börtöntölteléket!“ – mesél érzéseiről. A rendőrök először otthon keresték, de munkaidő alatt nem találták otthon. Pár nap múlva három fekete ruhás rendőr kereste fel az iskolában, a tanítási óra alatt. „Csuklya ugyan nem volt a fejükön, de viselkedésük eléggé fölényes, lekezelő volt. Igazgatói kíséret nélkül be sem jöhettek volna, mert ez az iskolaügyi törvény megsértése! A szlovák hivatalos irataimat akarták elvenni, de nem adtam át nekik, mert szerintem ehhez nincs joguk, amit meg is mondtam nekik“ – meséli történetét Fehér István, Komárom tiszteletbeli polgára.

Mire jó ez az egész

Az alapkérdés az, hogy a Fidesz miért érezte egyáltalán szükségét, hogy elfogadjon egy ilyen törvényt. Aki ismeri a történelmi összefüggéseket és a magyar politikai elit gondolkodásmódját, tudja, hogy elsősorban a magyar nemzeti identitás megerősítéséről van szó a szomszédos országokban. Ezek az emberek a kettős állampolgársággal szeretnék kifejezni kapcsolatukat a magyar nemzettel. Anélkül, hogy elhagynák a szülőföldjüket. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egyéni, és nem kollektív lehetőségről van szó. Magyar állampolgárságot ugyanis csak az kap, aki kérvényezi azt és teljesíti a feltételeket.

Gubik Laszlo
Gubik László. Kép: archívum

Dolník Erzsébet Ligetfalun született, ami akkor éppen Engerau néven német fennhatóság alá tartozott, ezért is német a keresztlevele. Ezt követően édesapja visszaigényelte a magyar állampolgárságot, így ő maga is magyar állampolgár lett. A második világháború után, mint magyar nemzetiségű család, azaz „háborús bűnösök“ hontalanná váltak. „Egész idő alatt azonban mindannyian magyarok voltunk, és azok is maradtunk. Az első érv a magyar állampolgárság felvételére az volt, hogy bár különböző országokban élünk, egyazon nemzet tagjaiként szimbolikusan egyesítsük a családot” – mondja Dolník Erzsébet.

Kérdésünkre, hogy miért tartotta fontosnak a magyar állampolgárság felvételét, Fehér István így válaszol: „Elsősorban elvi dologról van szó. Magyarnak tartom magam, jogom van a magyar állampolgárságra. Ugyanezt tette lehetővé Szlovákia is a külhoni szlovákok számára a kilencvenes évek vége felé. Az is motivált, hogy elégtételt vegyek az őseim nevében, akiket mindenüktől megfosztottak, az állampolgárságot is beleértve, Majd vagonokba zártak, s kiutasitották Magyarországra, vagy deportálták őket a Szudéta – vidékre. Ennyivel tartoztam nekik“ – mondja meggyőződéssel. „Azért, mert a szlovák kormány a saját alkotmányát sem tiszteli, nekem nem kell ugyanazt tennem. Tudtam, hogy a bejelentésem a magyar állampolgárság felvételéről milyen következményekkel járhat, de én becsületes akartam maradni. Ilyennek neveltek a szüleim és nagyszüleim. Ma is ugyanígy megtenném.“

„A szlovák állampolgárság elvesztése rendesen meg tudja bonyolítani az ember életét – vallja be Gubík László, a Via Nova ifjúsági csoport elnöke, aki elsőként ismerte be nyilvánosan, hogy kérvényezte a magyar állampolgárságot. „A lakossági nyilvántartásból is töröltek, így elvesztettem a lakcímemet Léván. Ez kiküszöbölhető azzal, ha magyar állampolgárként bejelentkezem az idegenrendészeten. De elvi okokból visszautasítottam, hiszen nem vagyok hajlandó elismerni, hogy idegen lennék szülőföldemen.“

A környező országok közül, ahol nagy mennyiségben él magyar kisebbség, a kettős állampolgársággal csak Szlovákiának vannak problémázik. Romániának és Szerbiának nincs, sőt, még a kárpátaljaiak is lehetnek kettős állampolgárságot.

886 állampolgárral kevesebb

A szlovák állampolgársági törvény egyértelmű. Az elmúlt négy évben emiatt 886 ember vesztette el a szlovák állampolgárságát. A legtöbben, 333-an közülük a cseh állampolgárság felvételéért, a többi a német (177), osztrák (124), brit (76), magyar (55), amerikai (21), belga (19), norvég és holland (17-17), olasz és ír (9-9), svájci (5), francia, ausztrál és kanadai (4-4-4), izlandi, kínai, lengyel és svéd (2-2-2-2), ukrán, orosz, dán, új-zélandi és lengyel (1-1-1-1-1) állampolgárság felvétele miatt.

A több mint százéves Tamás Ilonka csak a fejét csóválja. „Szlovákiában élek, de nem szavazhatok. Nem értem a politikusok korlátoltságát sem: én, mint kockázati tényező! Nem nevetséges ez? Az, ami ma velünk történik, holnap a szlovák nemzetiségű polgártársainkat is sújthatja.

Ezt a folyamatot az Alkotmánybíróság sem állította le, mely ez év szeptemberében eljárási okokra hivatkozva elutasította az ellenzéki képviselők beadványát. Ivetta Macejková az Alkotmánybíróság elnöke abban az időszakban szavaztatott a beadványról, amikor két alkotmánybíró hiányzott a tizenháromból. Sem a beterjesztő képviselők, sem az előterjesztő bíró javaslata nem kapta meg a szükséges többséget. Azaz hét szavazatot a jelenlevő tizenegy bíróból.

Tamas Ilonka 2
Tamás Ilonka. Kép: archívum

A legszomorúbb az egész történetben az Alkotmánybíróság döntése, ami szerintem kudarcot vallott“ – mondja Boldoghy Olivér, egy másik magyar, aki elvesztette szlovák állampolgárságát. „Az Alkotmánybíróság elvesztette a jóhírét. Az, hogy kudarcot vallott, a társadalom és az ország nagyon rossz állapotáról tanúskodik.“ Ettől tart leginkább. Amikor az állampolgár azt érzi, hogy nincs értelme harcolnia az igazságáért, annak szörnyű következményei lehetnek az ország jövőjére nézve.

Gubík László szerint egy fiatal huszonéves embernek nagyon nehéz ilyen helyzetben a jövőjét tervezni. „Szülőföldemtől nem akarok elszakadni, ugyanakkor soha nem fogom elfogadni, hogy idegenként kezeljenek. Ezért kétlaki életre kényszerülök. A munkahely Magyarországhoz köt, haza, Lévára pedig a hatályos jog szerint turistaként járok. Ezt nevezik tragikomédiának“ – értékeli helyzetét.

Hogyan tovább?

A szlovák Belügyminisztérium a Külügyminisztériummal való együttműködésben egy ideje már kilátásba helyezte az állampolgársági törvény módosítását. Az enyhített módosítás lehetővé tenné más ország állampolgárságnak felvételét azzal a feltétellel, ha az adott személy állandó lakhellyel rendelkezik az adott országban. És azok, akik a jelenlegi törvény miatt elvesztették szlovák állampolgárságukat, újra kérvényezhetnék azt.

Egy ilyen enyhítés azonban egyáltalán nem oldaná meg azok helyzetét – a Szlovákiában élő magyarokét – , akik miatt ez a hisztéria elkezdődött. Ők ugyanis a magyar állampolgárságot érzelmi okokból kérvényezik.  Anélkül, hogy Magyarországon élnének, vagy ott lenne állandó lakhelyük. Többségük továbbra is Szlovákiában akar élni és dolgozni.

A Belügyminisztérium adatai azokról, akik elvesztették állampolgárságukat csak az érem egyik oldala. Magyarország ugyanis nem hozza nyilvánosságra, hány Szlovákiában élő magyar polgár kérvényezte ténylegesen a magyar állampolgárságot. Hivatalos számadatok nem léteznek, becslések szerint mintegy 2000 személyről lehet szó. Ami a szlovák törvény újabb gyenge pontjára mutat rá.  Betarthatatlan, ha az állampolgár saját maga nem vallja be, hogy felvette a másik állampolgárságot is. Ha a Kaliňák-féle módosítást át is ültetik, a szlovák törvény megkerülése továbbra is folytatódni fog.

Megérte? Kérdezzük. „Megérte és megéri az erőfeszítést!“ – válaszolja Tamás Ilonka. „Haza csak ott van, ahol jog is van.“ Boldoghy Olivér sem bánt meg semmit: „Arra jó volt, hogy tükröt tartva megmutassuk a társadalmi érettséget. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy rendkívül korcs az igazságszolgáltatás.  Ha rendszerhiba van, a társadalomnak kezdenie kell vele valamit. Ha ebből a szlovák társadalom le tudja vonni a következményeket, és tud vele valamit kezdeni, akkor jó volt.

A szerző a szerkesztőség munkatársa.

Az írás szlovák eredetije a .týždeň október 20-án megjelenő 43/2014-es számában jelent meg.

Magyarra fordította: Tóth Lívia

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!