Ivo Nesrovnal: Magyarok, maradjatok meg magyarnak!

A háromnyelvű Pozsonyban született, maga is érti és beszéli mindhárom nyelvet. Amerikában tanult, Németországban lett sikeres ügyvéd. Élt Hamburgban, Stuttgartban, ismeri Bécset, Münchent, Zürichet és Koppenhágát is. Azt szeretné, ha Pozsonyt Szlovákia minden polgára a fővárosának érezné. Ivo Nesrovnal, Pozsony új főpolgármestere exklúzív interjút adott a Körképnek.

Bratislava, Pressburg, Pozsony. A régi pozsonyiak három nyelven beszéltek. Örülünk, hogy 2014-ben Pozsony új főpolgármesterével, Ivo Nesrovnallal magyarul is beszélhetünk. Hol tanult meg magyarul?

Pozsonyban. Itt születtem, itt nőttem fel. A magyar volt az a nyelv, ahogy a szomszédaim beszéltek, és amit az utcán hallottam. És bár gyerekként még nem értettem, gyerekkoromat idézi ez a hangkulissza. Bárhol jártam is a világban, ha magyar beszédet hallottam, elmosolyodtam, mert az otthonomat juttatta eszembe.

Mindent ért?

Nem mindent, sokat felejtettem. Konyhanyelven beszéltem  a magyart, de mint tudjuk, gyakorlat teszi a mestert. Néhány éve újra elkezdtem magyarul tanulni itt, az intézetben. Elvégre szomszédok vagyunk, a leghosszabb közös határunk van, közös történelmünk, államunk. Rengeteg információ a szlovákokról magyar nyelven van, és engem bosszantott, hogy nem értjük meg egymást, én pedig ki vagyok szolgáltatva a szlovák forrásoknak, melyek különböző okoból szegényebbek, mint  a magyarországiak. Ezért mivel úgy illik, hogy ismerjük a szomszédaink nyelvét, úgy döntöttem, újra elkezdem tanulni.

Kipihente már a választás fáradalmait?

   

Nem.

És mikor tervezi?

Holnap (mosoly).

Hogyan?

Szeretnék pár napra a természetbe menni, sportolni, pihenni, a családdal lenni.

Nagyszombat és Komárom új polgármestere mellett az elemzők szerint ön az önkormányzati választások meglepetés-embere. Mi volt a győztes receptje?

Számomra ez nem okozott ekkora meglepetést. Nem akarok szerénytelen lenni, de  a pozsonyiak körében nagy volt az elégedetlenség. Gondolok itt arra, ahogyan ez a város kinéz, és ez volt a mérvadó, ami döntött. Az emberek tényleg új arcot, új energiát, új embereket akartak látni. Valószínűleg a saját élettörténetem és profilom is közrejátszott, hogy független vagyok anyagi értelemben is, sikeres ügyvéd, éltem külföldön, és ennek ellenére  saját városomban, Pozsonyban akarok élni. Az emberek természetesen átláttak ellenfeleim politikai projektjén is, ami nagyon haszonlesőnek tűnt. Ezek összessége hozta meg a sikert.

Azért választotta az eredményváró helyszínéül a Devín hotelt, mert Kiskának is már bejött egyszer?

Nem vagyok babonás, de valószinűleg igaza van. A siker azonban – mint azt mondtam – máshol gyökeredzett. A kemény munkában. Május óta minden nap kint voltam az utcán, beszélgettem az emberekkel, mivel én nem vagyok annyira notorikusan ismert, mint ellenfeleim, akik 25-30 éve a politikában vannak. Én ügyvéd vagyok, másmilyen életet éltem. Belefogtam az önkormányzati munkába, és muszáj volt ledolgozni ezt a hátrányomat. Az emberekkel való munkával sikerült. Ez az alapja, a Devín hotel már csak hab a tortán.

Egész este kerülte az újságírókat és nem akart nyilatkozni. Miért?

Nem voltam elvágva az újságíróktól. Az estét nyugodtabban, saját környezetben töltöttük. A nagyterem tele volt emberekkel, ott nem lehetett összpontosítani. Amíg nem voltak végeredmények, nem volt mit kommentálni, spekulációkra reagálni pedig komolytalan dolog. Kétszer nyilatkoztunk hivatalosan a fejleményekre, de ezen túl nem volt okunk semmilyen nagy, ünnepélyes megnyilvánulásokra. A végén köszönetet mondtam.

Mit érez most, az eredmények ismeretében?

Örömöt, ugyanakkor óriási felelősséget is és alázatot mindazzal szemben, amit amit a pozsonyiak adtak nekem. Mert tényleg nagyon sok ember döntött  a projektünk és a világnézetünk mellett.

Procházka szerint a Sieť/Hálónak nagy szerepe van abban, hogy Pozsonyban sikerült leváltani Milan Ftáčnikot. Azt mondja, jelöltjeik visszaléptetésével áldozatot hoztak a jobbközép választók érdekében, és ez bejött Pozsonyban és Eperjesen is. Mit gondol erről?

Semmit.

A választások előtt sokáig kokettált a Sieť párttal. Az SDKÚ-ból is kilépett. Ők aztán saját jelöltet választottak. Végül visszahívták őt, és Kňažkohoz pártoltak. Gondolja, hogy éppen ez segített önnek?

Én a független indulás mellett döntöttem. Pont azért, mert nem akartam részese lenni ezeknek a mindenféle játszmáknak, ami senkinek sem jó. Az emberek értékelték ezt a választásokon.

A városi képviselőtestület többségét jobbközép pártok alkotják. Hogyan képzeli el a velük való együttműködést?

Jól. Örülök, hogy ezeket a képviselőket küldték a pozsonyiak a városi testületbe. Többüket ismerem az eddigi munkámból. Tudjuk, mit várhatunk egymástól. Intelligens emberek, és hiszem, hogy a város érdeke vezérli őket. Hisz eddig is, ha a főpolgármester olyan elképzelést nyújtott be, mely Pozsony érdekeit szolgálta, a képviselők jóváhagyták. Ebben nem látok gondot, és örülök az együttműködésnek.

Pozsony ma büdös, koszos, szervezetlen város, ahol óriási probléma a közlekedés és a parkolás, ahol lépten nyomon óriásplakátokba, graffitikbe és különböző hirdetésekbe botlunk, ahol  az építkezési szabályokat nem a város, hanem az építtetők határozzák meg. Mit tud ezek ellen tenni?

Elsősorban aktívan fel kell lépni ellene. Sok munka van minden fronton. Nagyon sok hosszú ideje elhanyagolt és megoldatlan probléma van. De rendszerszerű kezdésre van szükség. Törvénymódosításokra, aktív menedzseri hozzáállásra és bátorságra. Pozsonynak meg kell mondania, hogy akar kinézni. Az óriásplakátok nem maradhatnak itt. Sok munka vár ránk, és a csapatommal nekikezdünk.

Hogyan tovább a főpályaudvarral? Ha a város most felmondja a szerződést, amit ön kilátásba helyezett, akkor újabb pályázatot kell kiírni, ami tovább tolja a felújítást. Nem beszélve a bírósági perekről az eddigi befektetővel. Mi a megoldás?

Négy évig ez a kérdés nem volt oldva, és az eredmény borzasztó. Mindenki elismeri, hogy így nem mehet tovább. Nem lehet csak halasztani és halasztani. Ez felelőtlenség. Ezért én is, a képviselők is, de végül maga Ftáčnik is azt mondta, hogy azt a szerződést fel kell mondani, mert egyértelmű, hogy a befektető nem győzi 2016-ig. Tudatosítanunk kell, hogy itt nem a vasútállomásról van szó. Az ő tervei között egy hatalas komplexum felépítése szerepel. Óriási bevásárlóközponttal, irodaházakkal, magasépületekkel. Ezt nem lehet felépíteni másfél hónap alatt. A vasútállomás csak mint kiegészítő elem szerepel. Ez a projekt kezdettől fogva megosztja az embereket. Ellene van a szakma és a lakosság is, mert hatalmas sűrűsödéssel jár, a koncentráció pedig tovább haladna a városközpontba. Üzleti szempontból valószinűleg nem éri meg, mivel a befektető eddig nem valósította meg. Gondjai vannak, bár bizonyos költségeket emleget. Nevetnem kell, ha azt mondja, már 17 millió eurót belefektetett, miközben még egy kapavágás sem volt. Ha ilyen menedzserem volna, csodálkoznék.

Megindult az ellenőrizetlen magasépítészet a városban – elsősorban az Eurovea melletti részen a Duna parton – jön a Panorama City, Twin City és további tornyokat is terveznek. Pozsonynak tényleg ilyen látképre van szüksége? El fogják bírni az utcák azt a sok autót? Az Apollo centernél már most is rengeteg gond van.

Nem vagyok a magasépítészet híve Pozsonyban. Ha ránézünk Pestre Budáról, templomot látunk és lapos tetőket. Ennek így kell lennie, így kell kinéznie egy városnak ott, ahol világos, egyforma szabályok érvényesek mindenki számára. Pozsonyban ezt szétverték, de vissza akarok hozzá térni. Ezért már régóta javasolom a magasépítészet szabályozását. Kidolgozom és bevezetem. Ez azt jelenti, hogy magas épületek nem lehetnek majd bárhol, hamem csak egy területen. Valószinűleg a Dunánál, ahol már alakul egy ilyen természetes zóna. Azok, amelyeket már építenek, természetesen már nem lehet leállítani.

Mit lehet tenni azért, hogy Pozsony ne ürüljön ki ennyire látványosan a hétvégékent?

A közterek minőségén kell javítani, és olyan apró lépésekkel kell kezdeni, mint a tisztaság. Javítani kell a közterek minőségén, hogy az emberek jól érezzék magukat itt, hogy itt maradjanak, és ne menjenek el. De a közlekedést is meg kell reformálni. Például azok az emberek, akik Récsén laknak, kétszer is átgondolják, hogy bemenjenek-e a belvárosba villamossal, ami eltart fél- vagy akár háromnegyed órát is, vagy kimenjenek inkább a természetbe. A közlekedésen javítani kell.

Elsősorban magyar olvasóink vannak, akik Pozsonyba Komáromból, Dunaszerdahelyről vagy Somorjáról ingáznak, és akiket reggel és este is a Slovnaftnál néha többórás dugók várnak, ha autóval jönnek. Még ha itt is van a RegioJet, annak is túl kicsi a kapacitása. Milyen konkrét terve van ennek a problémának az orvoslására?

A vasút bevonása a tömegközlekedésbe. Pontosan ez a megoldás az embereknek a problémájára, akik Somorjáról, Dunaszerdahelyről, Megyerről érkeznek, másfél órát ülnek a dugóban, majd nem tudják hol parkolják le a kocsit. Nekik ajánlanám helyette a vasutat, amely igényli, hogy bővítsük a kapacitását, hogy le tudjanak parkolni Pozsonypüspökin vagy Misérden (Nové Košariská) vagy más felfogóhelyeken.  Tovább pedig utazhassanak a vasúttal a városközpontba a Nagyszombati-vámhoz (Trnavské mýto), az ún. Filiálkához. Ehhez a projekthez vissza kell térni, még ha nem is lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Ez az egyetlen megoldás az emberek számára, illetve arra a problémára, hogy le tudjanak valahol parkolni. Pozsonynak parkoláspolitikára van szüksége. Ez talán két választási időszakra is szóló projekt.

Néhány szó a vizuális szmoghoz, vagyis a billboardokhoz, a graffitihez. Ezzel hogyan tud megbirkózni?

A billboardok problémája már régóta jelentős. Sehol máshol nincs ennyire elharapodzódva, még Magyaroszágon sem. Ennek oka egy öreg kommunista joghézagos törvény, amely a külső reklámot szabályozza. Alapjában véve a településnek nincs is hatáskörében ezt a kérdést szabályozni.  Ha a földterület tulajdonosa a rendőrségtől szerez engedélyt, akkor az önkormányzatnak már nincs érve, amivel ezt megtilthatná. A parlametbe már előterjesztettem egy törvényjavaslatot, és újra és újra elő fogom terjeszteni, hogy a település – Pozsony, városrész, vagy Komárom – azt mondhassa: ezen a helyen nem lesz külső reklám, mert ez lakóterület. A másrészről pedig kíméletlenül el kell távolítani azokat, amelyeket jogtalanul állítottak fel. Harcolni kell ellenük.

A graffiti szintén. A város szörnyen tele van fújva. El kell távolítani, és segíteni kell az ingatlantulajdonosoknak, hogy saját maguk távolítsák el. Ez egy szisztematikus harc, ami több évig eltarthat, de bele kell vágni.

Találkozott már a leköszönő polgármesterrel, Milan Ftáčnikkal?

Természetesen igen. Már a választások éjjelén telefonáltunk, hétfőn pedig meglátogattam, hogy megegyezzünk az átadásról.

Gratulált önnek Robert Fico?

Nem.

Mint tudjuk, a kormányfőnek nem éppen a szíve csücske Pozsony. Hogyan akarja őt meggyőzni, hogy Pozsony kapjon lehetőséget és főleg forrásokat a tervei megvalósításához?

Ez a mi közös fővárosunk. Épp úgy, ahogy Magyarországnak sem fog menni, ha nem megy Budapestnek, vagy Csehországnak sem, ha nem megy Prágának, ugyanúgy nem lesz jó Szlovákiának, ha Pozsony ilyen szörnyű állapotban lesz. Az embereknek meg kell érteniük, hogy az államnak a törvényből adódóan segítenie kell a várost a fővárosi feladatai ellátásában. Nem teszi. Semmilyen intézmény nem fizet ingatlanadót Pozsonyban. Addig fogok odajárni és magyarázni, amíg az emberek meg nem értik. 2016-ban parlamenti választások lesznek. Ha a Smer azzal szeretne belevágni, hogy lemondtak Pozsonyról, akkor azt meg kell majd magyarázniuk.

Az Ön kampányának egy része arról szólt, hogy megmutatta, mi működik más fővárosokban. Melyik fővárost venné modellnek? Melyikre kellene Pozsonynak hasonlítania mondjuk 4-8 év múlva?

Pozsony csak hasonlítson önmagára, mert egyedülálló város. Egy fővárosnak sincs ehhez hasonló kompozíciója. A Duna, a vár, a szőlőhegyek gyönyörű egységet alkotnak. Pozsony maradjon csak Pozsony, ugyanakkor legyen tisztább, rendezettebb, és legyenek itt elégedettebb emberek.

Nem messze innen, 75 km-re Pozsonytól található Győr. Sikeres, kellemes város, ambiciózus polgármesterrel, egy volt olimpikonnal. Sok szlovákiai magyar tanul, dolgozik ott, jár oda bevásárolni. Van valamiféle terve ennek a két városnak az együttműködését illetően? Pozsony megye és Győr-Moson-Sopron megye már együttműködik különféle projekteken.

Igen, Győr egy fontos város. Természetes partner. Mikor még alispán voltam, már akkor talalkoztunk. És nem csak Győrrel, de Sopronnal is. Az összes olyan város, mely a Duna és a Rába mellett fekszik, természetes szövetségeseink. Én a határon átívelő, szomszédi turizmus híve vagyok, mert az a hosszútávon fenntartható, és nem a szingapúri turisták. Ők fognak átjárni hozzánk kávézni, és körülnézni, éppúgy, ahogy mi járunk oda. Természetesen hatalmas lehetőséget látok benne.

Azt mondta, magyarul tanul. Mit gondol, vissza lehet állítani Pozsony eredeti polgári jellegét, ahol a pozsonyiak büszkék voltak a városuk gazdag történelmére és az emberek három nyelvet beszéltek? Vissza lehet ehhez térni?

Biztosan. De szerintem ez nem függ össze a magyarral, vagy más nyelvvel, amit az emberek beszélnek. Inkább azzal, hogy a lakók tisztelik a várost, és fordítva. Azzal ahogy a város a lakosokhoz viszonyul. Ha a város tiszteli az embereket, és a kapcsolatuk a méltóságon alapszik, akkor ezt érzik a lakosok, és visszaadják a városnak. És ez a legfontosabb.

Az ön elődje, Milan Ftáčnik négy év után kénytelen elhagyni a hivatalát. Ön hány választási időszakra tervez?

Nem gondolok arra, hogy mi lesz négy év múlva. Nem vagyok karrierpolitikus. Az életem nem a politikán áll vagy bukik. De azok a projektek, amelyekről beszélek, hosszútávúak. Természetesen úgy akarom elindítani őket, hogy az, aki majd utánam jön – legyek az én vagy bárki más – befejezhesse. Ennek a városnak minden lehetősége adott a fejlődéshez az elkövetkezendő 30-40 évben.

Amerikában tanult, sokáig Németországban élt, említette Stuttgartot, Hamburgot, Münchent, Zürichet, Koppenhágát, Bécset. Igaz, azt mondja, hogy Pozsony csak maradjon meg Pozsonynak, de ha máshol is élhetne, akkor melyik várost vagy országot választaná?

Sokat éltem külföldön, nagyon sokat, különféle országokban. De mindig Pozsonyban szerettem volna élni. Mert tetszik ez a város. A különleges hangulata, a multikulturalitása. Hogy reggel bekapcsolom a rádiót és van MR2 Petőfi Rádió, Kossuth Rádió. Én ezeket az adásokat hallgatom. Három perc alatt Ausztriában, három perc alatt Magyarországon lehet az ember. Meleg van, vannak víztartalékok, szőlőhegy is. Nagyon tetszik itt nekem, itt akarok élni.

Milyen állapotban szeretné leadni a várost 4 év után?

Hogy  a város fő problémái átgondolt lépések mellett megoldódnak. Hogy a város tisztább legyen, az építkezéseknél rend legyen, legyen több kerékpárút, kevesebb billboard, reklám, graffiti és hogy az emberek elégedettebbek legyenek.

Ezekben a napokban jelentette be több tag is a kilépését az SDKÚ-ból. Ez az ön régi pártja. Hogyan látja a jelenlegi helyzetet az SDKÚ-ban?

Én kiléptem a pártból, nem fogom ezt kommentálni. Megvannak a saját hivatali teendőim a városban. Szorítok nekik.

Mit üzen a magyaroknak, akik itt élnek, dolgoznak, tanulnak, vagy mint turisták jönnek ide?

Maradjanak meg magyarnak. Pozsony a mi közös fővárosunk, koronázóváros. A történelmi Magyarország fővárosa volt. Ez egy gyönyörű város, és azt szeretném, ha mindenki számára élhető lenne. Tekintet nélkül arra, hol született, milyen nyelven beszél, vagy milyen istenben hisz.  Én háromnyelvű Pozsonyban nőttem fel. Emlékszem még rá. A szomszédaim németül és magyarul is beszéltek. Ez számomra természetes, amit előnynek tartok. Ismerem ezt a világból is. Természetesen, bizonyos szabályokat be kell tartanunk. A magyarok nagy mértékben előre vitték ezt a várost, hatalmas mértékben hozzájárultak a fejlődéséhez, közösen a németekkel, a horvátokkal, a zsidókkal és más nemzetekkel, akik itt éltek. Nyomot hagytak a városon, ami most minden szlovák állampolgár fővárosa.

Ivo Nesrovnallal Király Zsolt beszélgetett.

Képek: Lengyel Diana

Az interjút autorizáltuk.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!