Ünnepi beszédek foszlányai – Az idő hordaléka 5. rész

Már csak ilyen a nemzet. Március idusán valahogy elérzékenyül és a különböző 1848-as emlékműveknél megrendülten vagy lelkesedve hallgatja a fennkölt szónoklatokat, az ügyeletes orátorokat.

Az egykori magyarok mai utódai talán el is hiszik egy pillanatra, hogy a megidézett elődök, kivált a legnagyobbak az 1848-as eszmék továbbéltetését testálták rájuk, a mikrofon előtt álló szónokok pedig mindezt nagy átéléssel, és gyakran túladagolt pátosszal megfűszerezve igyekeznek a tudatukba vésni.

Sajnos, ahogy a tömeg az ünnepséget követően szétoszlik, ugyanúgy elpárolognak a szóvirágokkal megfogalmazott üzenetek is, hiszen az 1848-as forradalmi ifjak követelései közül – úgy tűnik – szinte minden megvalósult, tehát a mai kor másfajta feladatokat ró az emberekre, mint 1848-ban. Igaz, a szónokok gyakorta emlékeztetnek erre is, és az akkori hősök tetteit követendő példaként mutatják fel.

Autonómia és önrendelkezés

Mostanában a felvidéki szónoklatokban éppenséggel az autonómia és az önrendelkezés gondolata mintha frekventáltabban fogalmazódna meg, ami valamiképpen új elemnek tűnik, hiszen még a rendszerváltást követően is éveken át valahogy tabunak számított ez a téma. Meglehet, a skótok, a katalánok és nem utolsó sorban a székelyek egyre erősödő hangja is eljutott ide, az Európai Unió peremvidékére, ami talán bátrabbá, szókimondóbbá tette egyik-másik kisebbségi politikusunkat, akik rendszerint elvállalják az ünnepi szónokok szerepét.

De ahogy a szó elszáll, a gondolatok sem rezonálnak sokáig az emberekben. A szavakat ritkán követi tett és az autonómia témája is lecseng. A román hatalom jól tudja, hogy a székelyek nem hagynak fel egykönnyen ezzel, ezért is igyekszik már a csírájában elfojtani ezeket a törekvéseket.

   

A felvidéki magyarság felét „képviselő” MOST-HÍD

Nálunk viszont a szlovák pártokat ezek a szóbeli nekibuzdulások már nem izgatják különösen, elvégre a témát elsősorban a civilek és a parlamenten kívülre szorult MKP-s politikusok igyekeznek napirenden tartani, a felvidéki magyarság másik felét a parlamentben is „képviselő” MOST-HÍD és az általa irányított „médiafelületek” – Új Szó, bumm.sk, paraméter stb. – hathatósan fumigálják, illetve különböző csúsztatásokkal erodálják az autonómia kérdését.

Újabban azt is tapasztalni, hogy a felvidéki magyar közösségi oldalakon bizonyos kommentelők folyamatosan az MKP-t szapulják, mert állítólag csak beszél a dologról, de vajmi keveset tesz a megvalósításáért. A bírálók között természetesen sokan őszintén keveslik a tetteket, viszont általában a MOST-HÍD választói, szimpatizánsai azok, akik olykor vitriolos megjegyzésekkel igyekeznek az ellenfelet bűnbaknak megtenni, miközben parlamenti képviselőkkel is rendelkező pártjukat még csak véletlenül sem emlegetik.

Sőt a minap Solymos képviselő úr sértődötten állapította meg, hogy az ünnepet az MKP igyekezett kisajátítani, és arra emlékeztetett, hogy a felvidéki magyarság érdekében pártja milyen sokat tett. Persze tételesen nem sorolta fel ezeket a cselekedeteket, feltehetően a helyszűke akadályozta meg ebben.

Izland már nem kér az EU-ból

Az utóbbi napok egyik érdekes híre volt, hogy a 103 ezer négyzetkilométer területű, mintegy 340 ezer lakosú szigetország, Izland, amely fokozatosan igyekszik kilábalni abból a súlyos pénzügyi válságból, amelybe a felelőtlen bankárok sodorták hivatalosan is bejelentette a brüsszeli adminisztrációnak, valamint az unió soros elnökének, Észtországnak, hogy már nem óhajtja folytatni a csatlakozási tárgyalásokat és visszavonja a belépési nyilatkozatát.

Ebben valószínűleg az játszotta a döntő szerepet, hogy egy konzervatív–euroszkeptikus párt nyerte meg a 2013-as parlamenti választásokat, amely az izlandi érdekek megvédésével kampányolt és ezt csakis úgy tudja végrehajtani, ha nem törekszik belépni az EU-ba, jóllehet a csatlakozási tárgyalások 2011 óta folynak, sőt már 2009-ben egy népszavazást is tartottak erről.

Mint egyre nyilvánvalóbb, a háttérben elsősorban gazdasági okok állnak, mivel az EU-ban nehezményezik, hogy Izland nem akarja beadni a derekát a makrélahalászat kérdésében, amely az ország bevételének jelentős hányadát teszi ki, de arról sem akar hallani, hogy az országban külföldiek is jogot szerezhessenek a halászatra, ez eddig csak a született izlandiak joga és egy esetleges belépéssel ezt a rendelkezést felül kellene írnia.

Nyilván az sem töltötte el bizalommal az izlandiakat az EU iránt, hogy országuk még nem is tagállam, de 2013-ban már szankciókat helyeztek kilátásba, ha továbbra is makacskodna ezekben a kérdésekben. Mivel az izlandi gazdaság egyre jobban konszolidálódik, a jelenlegi kormány elérkezettnek látta az időt, hogy beszüntesse a csatlakozási tárgyalások folytatását, ami nyilván nem töltötte el örömmel az EU vezetőit, de egyúttal figyelmeztetés is lehetne más „egzecíroztatott” tagországoknak is, hogy talán jobban a sarkukra állhatnának.

Görögországban már ismét kaotikus állapotok kezdenek eluralkodni azután, hogy a rendkívüli parlamenti választások győztese, a Sziriza egyre több választási ígéretének végrehajtását kényszerült felfüggeszteni és úgy tűnik, hogy az ország ott folytatja, ahol a választásokat megelőzően félbehagyta. Aztán az is elgondolkoztatja az elemzőket, hogy Franciaország már sokadszor kap „kegyelmet” és nem büntetik meg azért, mert nem képes a 3 %-os államháztartási hiányt betartani és már évek óta ennél jóval magasabb értékeket produkál.

Kettős mérce

Bezzeg más tagállamokkal szemben korántsem volt ilyen elnéző a brüsszeli adminisztráció, gondoljunk csak Magyarországra, amely már 2004-es belépése óta egyfajta karanténban volt emiatt, és amikor 2010 után sikerült valahogy kikecmeregnie innen, még több mint egy évig tartott, amíg az EU illetékesei hajlandók voltak ezt figyelembe venni. Az ilyen bürokratikus hozzáállás joggal keseríti el a kiszolgáltatottabb tagországokat és nyilván ebből okultak az izlandiak is. Most már csak az a kérdés, hogy Brüsszelben mikor ébrednek rá, hogy az EU érdekében ideje lenne újra végiggondolni egy sereg problematikus dolgot.

Erre egyébként Orbán Viktor magyar miniszterelnök is felhívta a figyelmet március 15-i beszédében.

HOMÉROSZ

Nyitókép: Petrás Amália

További ajánlott írásaink:

1. Homérosz korábbi cikkei elolvashatók itt.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!