B. B. szerint a világ – Az idő hordaléka 8. rész

A felvidéki magyarság egyre kilátástalanabb megosztottságát érzékelve a civileket tömörítő Szlovákiai Magyarok Kerekasztala egy újabb kezdeményezéssel próbálta meg felmelegíteni a szemben álló felek közötti hibernált kapcsolatot.

Úgy tűnik azonban, hogy a MOST-HÍD nem hajlandó a tárgyalóasztalhoz ülni, mivel a hivatalos indoklás szerint a civilek valójában nem pártsemlegesek, hanem az MKP-val kacérkodnak. Sőt, némelyek már arra készülnek, hogy a jövő évi választásokon a párt listáján esetleg befutó helyen induljanak.

Mindez akár igaz is lehet, de a megoldásra – vagy legalább megvitatásra – váró kérdéseket tekintve ez irreleváns. Később a MOST-HÍD elnöke ezt még azzal is megfejelte, hogy üzent a választóknak: a politizálás a politikusok dolga, a civilek meg foglalkozzanak azzal, amihez értenek. Nem kétséges, ez a fajta „munkamegosztás” minden politikus vágyálma, elvégre kizárná nemcsak a kellemetlen bírálatokat, hanem távol tartaná az „illetékteleneket” a politika boszorkánykonyhájától és attól is, hogy megtudják, miben mesterkednek ott valójában.

Aki nem Most-os, az MKP-s?

Pedig megbeszélni való lenne bőségesen. A felvidéki magyar iskolák helyzete például, amelyről a parlamenti párt véleménye annyira homályos, hogy nem is értékelhető. Persze vannak a párt holdudvarához tartozó „értelmiségiek”, akik minden felvidéki magyar szervezetet, amely határozottabb kritikát fogalmaz meg a jelenlegi helyzet kapcsán, nemes egyszerűséggel az MKP-hoz közelinek minősítik. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége egyértelműen ebbe a csoportba került, de a Csemadokot is említhetnénk.

Mindazonáltal a vegyespárt vezetői kikérik maguknak, ha szóba kerül, hogy nem képviselik kellően a magyarság ügyét és a magyarok lakta vidékeken lépten-nyomon csak a „HÍD-as” arcukat mutogatják, a szlovákok lakta tájakon viszont a párt elnöke az SDKU-ból „dobbantott” alelnökasszonyával óriásplakátokon mosolyog és az ország gondjaira – igazi MOST-os szellemben – megoldást ígér az embereknek.

   

B.B. lényegében azt teszi, amit egykor az MKP elnökeként: kerüli a konfrontációt a szlovák politikusokkal a felvidéki magyarságot valóban érintő lényeges kérdésekben, és talán ezzel magyarázható az is, hogy az 1990-ben indult politikai elitből mára már csak ő maradt egyedül fontos pozícióban.

Amikor 2007-ben átmenetileg kénytelen volt félre állni, azok az erők, amelyek addig a háttérből mozgatták, fontosnak tartották, hogy újra csatasorba álljon, mert akkor az addig „befektetett” pénzük egyszerűen elúszott volna. B. B. a szlovák sajtóban és az elektronikus médiában kezdettől fogva olyan közszereplőként jelent meg, aki jó humorú, az egyszerű emberek számára is közérthetően fogalmaz, mindig őszintén megmondja, amit gondol, ráadásul olyan magyar, aki szemben áll a szlovákok előtt mumusként megjelenő Duray Miklóssal.

A szlovákoknak megfelelő pártelnök

Amíg ő volt az MKP vezére, a szlovák pártoknak nem kellett attól tartaniuk, hogy a felvidéki magyarság képviselői túlságosan radikális hangot ütnek meg. A szlovák politika ezért riadt meg 2007-ben B. B. bukásakor, mert attól tartott, hogy most majd valóban terítékre kerülnek azok a kérdések is, amelyeket addig sikeresen a szőnyeg alá lehetett söpörni.

A kisebbségi nyelvhasználat ügye, a Beneš dekrétumok máig ható következményei (mert azért vannak ilyenek), és nem utolsó sorban Dél-Szlovákia gazdasági leépülése, amelyről jobbára csak a parlamenten kívül rekedt MKP politikusai mondják el a véleményüket a lakossági fórumokon és a blogbejegyzéseikben, mert hogy a MOST-HÍD-hoz közelálló vagy azzal szorosan összefonódott médiákban erről nemigen olvashatunk.

Az összefogásra vagy legalább a közös gondolkodásra buzdító egyre kétségbeesettebb felhívások falra hányt borsóként hullanak vissza. De nem azért, mert a MOST-HÍD annyira biztos abban, hogy egymaga is bejut majd a parlamentbe (igaz, szlovák szavazatokkal), hanem mindenekelőtt azért, mert egy ilyen megbeszélés során színt kellene vallania azokban a kérdésekben is, amelyeket eddig gondosan elkerült.

És ezek nem is kimondottan „magyar ügyek”, mert hiszen a déli régiók fejlesztése az ott élő szlovákoknak is érdeke, ennek ellenére számos területen kimutatható, hogy az egy főre jutó beruházások, vagy a különböző fejlesztésekre fordított közpénzek jóval elmaradnak az országos átlagtól. Vegyük csak példaként a csatornahálózat bővítését vagy az árvízvédelemre szánt összegeket.

Volt év, amikor a Dunaszerdahelyi járásban egy centet sem fordítottak erre, noha éppen 50 esztendeje itt volt az ország legnagyobb árvízkatasztrófája. Az agrárágazat lepusztulása is itt okozta a legnagyobb károkat, a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipari vállalatok (cukorgyárak, konzervgyárak) leálltak, a termőföldek külföldi spekulánsok és pénzemberek kezére kerültek és mindezt tetézi az úthálózat elmaradt fejlesztése. Mindennek következtében itt a legnagyobb munkanélküliség, ezek a régiók egyre gyorsabb ütemben leszakadnak, és innen vándorolnak el a legnagyobb arányban a képzett vagy jobb sorsa érdemes fiatalok is.

Az Ipoly menti vagy a gömöri magyar falvak elöregednek, iskolák és értelmiség nélkül maradnak. Persze az ország keleti csücskében sem jobb a helyzet, és most már a gazdaságilag fejlettebbnek gondolt Nyugat-Szlovákia déli területein is egyre sivárabb képet látunk.

Elszomorító, hogy minderről a MOST-HÍD vezetői legfeljebb általánosságok szintjén beszélnek és adósok maradnak nemcsak a lehetséges megoldások felvázolásával, de még a valós helyzetértékeléssel is. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen akkor be kellene ismerniük, hogy a párt politizálásának pillére – az „együttműködés ideológiája” – merő illúzió, sőt az embereket megtévesztő szemfényvesztés volt. Ebből igazán csak azok a tőkecápák profitáltak (és szintén ők azok, akik hallani sem akarnak az autonómiáról), akik a MOST-HÍD körül kavargó zavaros vizekben lesnek a zsákmányra.

Úgy hírlik, B. B. most már tényleg készül a visszavonulásra és az utódját keresi. Ismerve őt, ez aligha látszik valószínűnek, legalábbis nem a 2016-os parlamenti választások előtt. Az őt mozgató pénzügyi körök ugyanis tudatában vannak annak, hogy B. B. nélkül a MOST-HÍD rövid idő alatt felmorzsolódna, pedig most arra lenne szükségük, hogy kormányzó párt lehessen, akár annak árán is, hogy Robert Ficoval kellene együttműködniük.

Ezt 2006-ban egyszer már megpróbálták, de akkor a SMER erre még nem volt vevő, mára azonban már eléggé egyértelművé vált, hogy a MOST-HÍD alkalmas a lakáj szerepére és közösen még a radikálisabb magyarokat is el tudják hallgattatni vagy eredményesen le tudják járatni.

És ha belegondolunk, ezt az egyet valóban jól látják, a felvidéki magyarság ugyanis már elindult azon a pokolba vezető úton, ami csupa jó szándékkal van kikövezve…

HOMÉROSZ

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!

További ajánlott cikkek:

A mi kutyánk kölyke… – Az idő hirdaléka 7.

Brókertangó – Az idő hordaléka 6.

Ünnepi beszédek foszlányai – Az idő hordaléka 5. 

Európa mulatni akar – Az idő hordaléka 4. 

Optikai csalódások? – Az idő hordaléka 3.

Kinek a halottja? – Az idő hordaléka 2.

Civitas Dei? – Az idő hordaléka 1.